Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-13 / 242. szám
1967. OKTOBER 13., PÉNTEK Ära 60 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 242. SZÁM Bíicsű a bőrpapírtól Akit a cím megtéveszt és Jó- kai-regényre gondol, bocsásson meg érte: nem irodalmi visszapillantás következik, hanem egy kis népgazdasági előrepillantás. Nem túlságosan messzire: csak az új mechanizmus küszöbéig. De mi az a „bőrpapír”? Köny- nyűipari termék? Mindenféle iparágban termelték. A félreértések elkerülése végett tegyük hozzá, hogy legtöbbször nem műhelyekben „termett”, hanem a hivatalokban, vállalati irodákban. Mit nevezett bőrpapímak a gazdasági életben meghonosodott zsargon? Azokat a biztosítékokat, amelyek felelősségre vonás esetére mentették az illetékes beosztottak vagy vezetők bőrét. A szó legszorosabb értelemben: mert akinek „bőrpapírja” volt, az úgy érezhette, termelhet rosszat, dolgozhat üresjáratban, végeztethet merőben felesleges vagy formális munkát — a lényeg, hogy „le van fedezve”, hogy őt a felettesei utasították, ezután tehát forduljanak a felső »illetékes szervhez, fő-főnökhöz, miniszter- helyetteshez, akárkihez. Eljárásukat így utólag nem is lehet mindenben hibáztatni. A helyzet ugyanis olyan volt — a korábbi kötött tervgazdálkodási formák, utasítás-szövevények és felelősségelhárítási lehetőségek adta helyzetről van szó —, hogy igen sokszor nem is tehettek egyebet. Nagyon jószándékú, jó elképzelésekkel teli és a megfeneklett elgondolások bújába-bajába belefásult igazgatók és főmérnökök választották ezt az utat, hogy ne kerüljenek összeütközésbe az utasításaik sorsát és saját presztízsüket néha még jelentős veszteségek árán (persze népgazdasági veszteséget kell érteni alatta) is védelmező felsősséggel. Nem mindenki alkalmas arra, hogy vállalja a kitűnő film „Nehéz em- ber”-einek szerepét, hogy küszködjön, vitatkozzon, kockáztasson, érzékenységet váltson ki és állóvizeket kavarjon fel. Hogy a korábbi gazdaságirányítási rend — nem azért, mintha mindenben rossz lett volna, hanem mert ebből a szempontból túlhaladta az idő — alkalmas volt ilyen állóvizek kialakítására, az senki előtt sem titok. És az ilyen állóvízben való élet alakította ki a „bőrpapírok” egész termelési folyamatát. Bizarr dolog volt? Kétségtelenül, de kényelmes is. Most, hogy végnapjait éli, egyesek talán akaratlanul is azt várják, majd csak akad valami „kWfcapu”, amely megmenti ezt az ásatag tradíciót. Kétféle előjellel várják ezt: azok, akik a „bőrpapír” kényelmét és nyugalmát szerették, úgy érzik, valamit esetleg át lehet menteni a régi kényelmet és nyugalmat adó szemléletből és gyakorlatból. A másik oldal pedig bizonyos pesszimizmussal arra hajlik, hogy átmenetinek tekintse a majdani, január 1 utáni „új időket”, amelyek múltán és a „minden csoda három napig tart” alapon a dolgok visszazökkennek a megszokott régi kerékvágásba. Mindkét várakozás téves, pontosabban: tévesnek kell bizonyulnia az új mechanizmus viszonyai között, éppen azért, amiért az új mechanizmus új lesz és éppen attól, amiben mint mechanizmus változást jelent. A „bőrpapír-pszichózis” lényege az volt, hogy sokszor nem az eredmények, a népgazdasági hasznosság volt az irányadó, hanem a „lebiztosított” háttér. Gépkocsihoz értőknek kézenfekvő a hasonlat: annak a vezetőnek a módjára folyt ez a munka, aki nekimegy távíróoszlopoknak, kerítéseknek és beleszalad a szembejövő teherautóba, „majd fizet a biztosító” alapon. A baj ott volt, hogy a hasonlat kissé sántít: a „biztosító”, azaz az állam fizetett ugyan, emberünket viszont nem érhette baj, kockázatmentesen (pontosabban saját kockázat nélkül) karambolozhatott a realitásokkal, a gazdaságossággal és a piacigényekkel. A helyzet változása: csak egyféle „biztosítás” lesz. Az eredmény. Az mindenféle bőrpapír nélkül igazolni fogja a gazdasági élet főszereplőit. — No, de — hangzik az ellenvetés — utasítások azért ezután is lesznek. Bizonyos szintű, a vállalati önállóságot határok közé szorító, felsőbb érdekből elrendelt irányító impulzusok most is fogják érni az igazgatót, a főmérnököt, a főkönyvelőt. Mi lesz, ha — most ellenkezőjére fordul a dolog és a felső utasítás végrehajtásán megüti a bokáját? Most, amikor már nincs „bőrpapírja”? Logikus kérdés. A válasznak is a logika törvényeit kell követnie: ebben az esetben semmiféle bőrpapír nem védi... azt sem, aki a rossz, káros, hibás utasítást kiadta! Gazdaságilag, jogilag lesz felelős érte. Annak a nagy várakozásnak része a „bőrpapírok alkonya” is, amellyel valamennyien várjuk a gazdasági élet új vágányokra állítását. Hogy valóban termékeny korszak előestéje legyen ez az alkony, azért együtt kell fáradozni mindannyiunknak. Baktai Ferenc Őszinte barátság - értékes tapasztalatok Befejeződtek a csehszlovák és a magyar párt- és kormányküldöttség tárgyalásai Csehszlovákiai látogatása során a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség ellátogatott a mladá boleslávi Skoda-gyárba, ahol megismerkedtek a futószalagon készülő személygépkocsikkal. Képünkön a gyár munkásnői virággal köszöntik Kádár elvtársat. Teüefotó — MTI Külföldi Képszolgálat Amikor ezt a tudósítást a telefonba mondom, harmadik napja tart a magyar párt- és kormány- küldöttség csehszlovákiai programja: rövidsége ellenére rendkívül gazdag, változatos, és tanulságos úti program. Az érkezés reggelén a főpályaudvart a várbeli szállással összekötő útvonalakra sereglett az üdvözlő tömeg. Rengeteg a barátságos arc, a legszebb képét mutatja a város — ez volt a fogadtatás. Azután az első látogatás a köztársaság elnökénél a prágai várban, majd a tárgyalások, amelyeknek ugyancsak várbeli színhelyén egy gyönyörű gobelin-teremben rövid időre megjelenhettek az újságírók. Este az elnök és felesége fényes fogadást adott Kádár János és a magyar küldöttség tiszteletére. Ez a leg- nagyobbfokú tiszteletadás fémje- lezte a két ország vezető állam- j férfiainak találkozását, de nemcsak ez, hanem a közvetlen, személyes, olykor szívélyesen tréfálkozó hang is, amelyet a magyar és a csehszlovák párt- és kormányvezetők a találkozások során megütöttek. Talán a legjobban a szerda délelőtti Skoda autógyári látogatáskor, MIada Bölesilavban mutatkozott ez meg. Munkások, munkásnők százainak, ezreinek szeme láttára, füle hallatára. A teljesen korszerű, nagyrészt automatizált szalagot követve — amely ma két és fél, hamarosan két percenként bocsát útjára egy- egy autót — még csak technikai észrevételekre és futó személyes ismerkedésekre nyílott mód, utána azonban az aktívaértekezleten, az asztalra került a gazdaságosság, az anyagi érdekeltség, a képzettség a fejlesztés számos kérdése, mégpedig a Csehszlovákiában már működő új gazdasági mechanizmus tükrében. Nem kell bizonygatnunk, milyen tanulságos most mindez számunkra. Még telve a délelőtti benyomásokkal, és az előkészületben levő, de még féltve őrzött új típusú Skoda-autók mintapéldányainak érdekes látványával, merőben más jellegű munkahelyre, egy csaknem vadonatúj kémiai kutatóintézetbe látogatott a magyar küldöttség. Itt sikerült bepillantást nyerni, hogyan képes egy alapkutatásokat végző tudományos intézet kézzelfogható segítséget nyújtani olyan szintetikus anyagok előállításához, melyekből egyaránt értékes fémpótló eszközök, másrészt szemlencsepótlások, szívbillentyűk készülnek. Sőt az is látható volt, hogyan szerkesztik meg az ezeket gyártó gépeket, és ha a Skodáék- nál inkább Kádár elvtárs kérdezősködött a gyári körülmények és problémák iránt, itt Fock elvtárs bonyolódott élénk eszmecserébe a tudományos munka, és a gyakorlat összefüggéseiről, s a csehszlovák intézmény állandó magyar kapcsolatairól. Csütörtökön délelőtt folytatódtak a hivatalos tárgyalások a prágai várban, majd kora délután került sor a nagygyűlésre, a Tátra Smichov villamosépítő gyárban. A csehszlovák és a külföldi tudósítók, a rádió, és a televízió munkatársai, akik eddig is nagy figyelemmel kísérték a magyar delegáció miiKÍen látogatását, a tárgyaló felek minden megnyilatkozását, most mondhatni teljes fel- készültséggel érkeztek ebbe a 100 évesnél is idősebb prágai gyárba, a nagy tradíciójú csehszlovák ipar egyik reprezentatív üzemébe, hogy tanúi legyenek a magyar és. a csehszlovák pártvezetők, államférfiak megnyilatkozásainak. Délután fél hatkor írták alá a két küldöttség vezetői a tárgyalásokról megfogalmazott közös nyilatkozatot, majd a Magyar Nép- köztársaság prágai nagykövete adott fogadást a vár talán legszebb épületében, a Cernin palotában. Ezután a magyar küldöttség búcsút vesz Prágától és Kassára utazik. Amikor ezek a soAz új gazdasági mechanizmus jegyében a vízügyi szervek szakemberei is azon fáradoznak, hogy — a saját területükön — segítséget nyújtsanak a mezőgazda- sági üzemeknek a lehető legnagyobb termelési biztonság eléréséhez. Ennek a gondolatnak a jegyében rendezték meg Gyulán az országos belvízgépészeti ankétot, ahol a vízügyi igazgatóságok, a géptervező intézetek és a gépgyártó vállalatok illetékes szakemberei vitatták meg a téma legidőszerűbb kérdéseit. A kétnapos ankétot — ahol megjelent Zalai György, a Békés megyei pártbizottság titkára — Takács Lajos, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató-főmérnöke nyitotta meg csütörtök délelőtt. Mint mondotta — a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság területén a. belvízrendszerek kiépítettsége lényegesen jobb az országos átlagnál. Ennek ellenére a belvizek itt is pusztítanak; a károk csökkentésére tovább szükséges fejleszteni a megelőzés és a védelem munkáját. Örömmel állapítható meg, hogy a vízkár- elhárítás, amely a korábbi években az állami intézmények gondja volt, ma már társadalmi ügy- gyé vált. A vízügyi szervek mellett tanácsok, társulatok, mező- gazdasági üzemek fáradoznak eredményesen a belvízvédelem hatékonyságának növelésén. Az ankét első napján — egyéb előadások és több hozzászólás mellett — Nagy Tibor, az Országos Vízügyi Főigazgatóság rok az olvasó kezébe kerülnek, már kezdetét vette a kassai program, látogatás a kelet-szlovákiai vasművekben, majd egy földművesszövetkezetben, végül a párt, a Szlovák Nemzeti Tanács és a kerületi nemzeti bizottság ad dísz- vocsorát a magyar vendégek tiszteletére. A magyar küldöttség igen jó hangulatban búcsúzott Prágától, és nagy érdeklődéssel várja a szlovákiai politikai, társadalmi vezetőkkel és Kassa város népével való találkozást. csoportvezető-főmérnöke a vízrendezés gépesítési problémáiról számolt be. Mint kifejtette, a káros vizek minél gyorsabb elvezetésének alapvető eszköze a belvíz- és lecsapoló csatornahálózat megfelelő kiépítése és funkcionális szerepének biztosítása a karbantartások lévén. Ehhez elengedhetetlen az érdekeit hatóságok, társulatok és gazdaságok minél jobban összehangolt együttműködése. A Körös-vidék határmenti fekvéséből eredő belvízrendezési problémák címmel tartott előadást Ambrus Lajos, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője. Kocsis György, a Vízgép Tervező Iroda, Temesi Aurél pedig a Ganz- MÁVAG Vízgép Fővállalkozásának képviseletében tartottak előadásokat. Az ankét második napján, ma, a malomfoki, a hosszúfoki, a büngösdi szivattyútelepeket, valamint egyéb gépcsoportokat és munkahelyeket tekintenek meg a részvevők. Az értekezlet munkájának összefoglalóját Kövesi Gyula, az OVF műszaki fejlesztési osztályvezetője tartja, majd Szászhelyi Pál, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatóhelyettese értékeli és zárja be a nagy jelentőségű műszaki tanácskozást, melyet az OVF, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, valamint a Gépipari Tudományos Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság Békés megyei csoportjai közösen- rendezitek. r. J. Balogh János Országos vízgépészeti ankét Gyulán
