Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-12 / 241. szám
WffJ. október 12. 5 Csütörtök December 31-ére befejeződik a békéscsabai Szabadság mozi rekonstrukciója Angol és holland előadók jelentkeztek a VI. Eszperantó Nyári Egyetemre — Új tanfolyamokkal, gazdag programmal készülnek a nyári egyetemre Gyulán — A Békés megyei Mozrüzemi Vállalat; keskenyfilmszínházai- ban megkezdték a szélesvásznú vetítésre való áttérés műszaki munkáit. A következő év első felében a méhkeréki, kétsop- ronyi, biharugrai, geszti, mezőgyám, reformátuskovácsházi, pusztaottlakai, medgyesbodzási, kertészszigeti és ecsegfalvi kes- kenyfilmszínházak átalakítása fejeződik be közel egymillió forintos költséggel. Szabadkígyóson és Csanád- apácán, valamint Kertészszigeten és Buosán művelődési kombinát épül és ebben a művelődési otthonnal együtt a mozi is helyet kap. A nagyszénása filmszínház és művelődési otthon tervezését megkezdték, az Békéscsabai sikerek a szegedi társastánc-versenyen Október 7-én és 8-án rendezték meg Szegeden a Móra Ferenc Művelődési Otthonban a már hagyományos „Nyolc város társastánc-versenyét”. A vetélkedőn a Balassi Művelődési Otthon nemrég NDK-ban járt társastánc-klubja és részt vett és a D—-2, D—1 és C kategóriákban első helyen végeztek. A D—2-es versenyt a Hídy András—Kraj- csovics Márta páros nyerte és ezzel a részvétel jogát is a D—1-es versenyen. A fiatal csabai páros olyan kitűnően- szerepelt, hogy első D—1-es versenyüket is megnyerték. A C kategóriában a Szécsi Ferenc—Szécsi Mária páros lett az első. Érdemes megjegyezni, hogy mindhárom kategóriában csabai páros került a harmadik helyre, és a vetélkedőn több értékes helyezést szerzett a Békési Ifjúsági Ház és az Orosházi Petőfi Művelődési Ház társastánc-klubja is. Táncosaink legközelebb október 29-én Orosházán találkoznak és ez alkalommal a D—3 és a C kategóriákban versenyeznek. A Gyomai Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésének napirendjére tűzte a Mezőtúri Állami Gazdaság gyomai fatelepe munkájának megtárgyalását. A telep tizenegy éve működik a községben, dolgozói községbeli lakosok és termékeinek egy része a helyi TÜZEP-telepen kerül árusításra — a lakosság részére. A parkettaüzem termékeit valamint bőrdeszkát, zárlécet és tűzifát értékesítenek. A telep a múlt évben már harmadszor volt a legeredményesebb a gazdaság üzemegységei közül, s ezért elnyerte harmadszor a vándorversenyzászlót, tehát az végleg a telepen maradt. Múlt évi kétmillió forintos terv telj esi tésük ' eredményeként 27 napi f izetésnek megfelelő nyereségrészesedést fizettek a dolgozóknak. Sokat segít a feladatok teljesítésében a hét szocialista brigád. Jelenleg 130-an dolgoznak a telepen — nagyrészt gyomaiak —, de a feladatok növekedésével a létszámot is hamarosan növelik. A szakmai munka elvégzése építkezés előreláthatólag 3—4 millió forintba kerül majd. A vetítés műszaki színvonalát emeli és a zavartalanságot biztosítja az, hogy december 31- ig a moziüzemi vállalat valamennyi normál- és szélesvetítésre alkalmas mozijában ■— négy község kivételével — áttérnek a kétgépes rendszerre. Ugyancsak december 31-én fejeződik be a békéscsabai Szabadság mozi teljes rekonstrukciója. A debreceni Művész-presszó teraszán ülnek. A kollégiumból jövet kiderül, hogy van néhány percük még, és olyan bőkezű az ősz, kár lenne veszni hagyni a déli órák melegét, a pazar napsütést, a vénasszonyok nyarának talán utolsó ajándékát A presszó teraszával átellenben ott az intézet szürke épülettömbje, az a figyelmeztető. Szikrázik a fény a poharakon, áttetsző sugárzás lebeg a levegőben, s a három lány ilyenkor már nem is érzi idegennek Csokonai városát, a nagy múltú Debrecent. Pedig egy-két hete minden idegen volt, különösek az emberek, a tanárok, az évfolyamtársak. Matusovszky Zsuzsa: „Ugye elhiszi, hogy gyorsan telik az idő? Már a gólyabál is megvolt, és az Aranybikában is jártunk. A kollégium gyönyörű. Mondták, hogy most lett kész év elejére. Valóságos csodapalota!” Czinkótszky Klára: „Augusztus 28-án érkeztem Debrecenbe KISZ-vezetőképző táborba. Szeptember 4-én volt az évnyitó. És most kérdezze meg, mi a legnagyobb kívánságom! Hazalátogatni Szarvasra... Csak egy napra, ha lehet.” Papp Rozália: „Idegen város? Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt furcsa. Én mindenütt mellett nagy gondot fordítanak az általános műveltség gyarapítására, illetve arra, hogy a telep dolgozóinak politikai műveltsége is növekedjen. Előadássorozatot indítottak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetének megismertetésére; és sokan vesznek részt az új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatos előadásokon is. A telep vezetői egyébként kérték a végrehajtó bizottságot a telep bővítéséhez szükséges kisajátítás gyors elintézésére. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság elad üzemképes, jó állapotban levő SZK—3-as kombájnokat és KB—2-es csatároké!. Cím: Mezőhegyesi Állami Gazdaság, Mezőhegyes. 624 Tanu!mányi kiránduláson a vésztői diákok Kétszáz vésztői diák indult el kedden, reggel a községből, hogy részt vegyen az iskola immár hagyományos tanulmányi kirándulásán. Tanáraik vezetésével három csoportban látogattak el Orosházára, Gyulára és Sarkadra. Harmincán az Orosházi Üveggyár, valamint a városi múzeum megtekintése után Békéscsabára utaztak és a megyeszékhely nevezetes látnivalóiban gyönyörködtek. Százhúszan Gyulán töltötték a napot, a várral, tejporgyárral, múzeummal ismerkedtek. Maradandó élményben volt része ötven diáknak, ők ugyanis Sarkadra, a kender- és cukorgyárba látogattak. jól érzem magam, ahol barátokra találok. Itt is így lett. Most már nem idegen, és az intézet barátságos. Tanulni viszont rengeteget kell. Megéri.” Így mutatkozik be, ismerje meg őket az olvasó is így. A „Hárman a nagy idegen városban” főszereplői: Matusovszky Zsuzsa Békéscsabáról, Czinkótszky Klára Szarvasról és Papp Rozália Orosházáról. Népművelők és könyvtárosok lesznek. Az egyetemi város szívesen fogadta őket. Papp Rozália: „Az a jó, hogy annyi itt a fiatal! És mindenki jókedvű!” Matusovszky Zsuzsa: „Mondja, Csabán mi újság?” Czinkótszky Klára: „Megmondom őszintén, gondjaim is vannak. Például az ösztöndíj.” A könnyed, látszólag céltalan csevegés végére érünk. Még mindig áttetsző sugárzás lebeg körülöttünk, és süt, süt az őszi nap, főszereplőink tekintete megváltozik, töprengő redők futnak ösz- sze a homlokukon. Czinkótszky Klára: „Könyvtáros szeretnék lenni. Már otthon, a gimnáziumban is sokat segítettem a könyvtárosnak. Érdekel az •irodalom, a zene, a lélektan... Olyan érdekes érzés fog el, amikor könyvek között vagyok... Ez az érzés gyönyörű. Ez vezet, hív. Három év múlva végzünk. Hogy akkor mi lesz? Kapok-e megfelelő állást? Lehet, hogy addigra minden könyvtáros szakképzett lesz... Elmennék népművelőnek is. De hová? Ügy kellene egy társadalmi ösztöndíj, az ember tudná, hogy valahol várnak rá. Eddig még nem sikerült...” Papp Rozália: „Én már vesztettem egy évet. Történelemmagyar szakra jelentkeztem a szegedi egyetemen. Kétszáznál többen voltunk, de csak tízet vehettek fel a sok előfelvételis miatt. Képzelheti, hogy nem kerültem a tíz közé. Meggondolatlanság volt. Tudnom kellett volna, hogy tíz a kétAz V. Eszperantó Nyári Egyetem várakozáson felül jól sikerült Gyulán. A külföldi vendégeknek nagyon tetszett a fürdőváros, az egyetem gazdag programja, a hangulatos előadássorozat, a barátsági est és egyéb rendezvény. Ezért magúk a külföldiek kérték meg a szervező bizottságot, hogy mielőbb állítsa össze a jövő évi programot, küldje meg nekik, hogy idejészázhoz, az nekem nem esély... Dolgoztam aztán az üveggyárban, meg Szegeden, a paprikafeldolgozóban. Eltelt az egy év, és most itt vagyok. Népművelő szeretnék lenni. Hogy hol? Mindegy, akárhol, de Orosházára nem mennék szívesen. Ne haragudjon ezért, de magam sem tudom... Az ember, ugye, nem lehet próféta a saját hazájában. Igaz, ez is sántít. Egyszerűen nem! Valami kedves kis községbe vágyom. Olyan legyen, mint Ebes, itt Debrecen mellett. Rengeteg tapasztalatot lehetne gyűjteni! Tudja, ott egy régi kastélyból csináltak kultúrházat, de abban mindent megtalál...!” Matusovszky Zsuzsa: „Csabán, a gimnáziumban agitpropos voltam. Könyveket, újságokat terjesztettem. Aztán Virágh tanár úr honismereti szakkörében dolgoztam fel több témát. A „Békéscsaba egészségvédelmének fejlődése 1948-tól 1962-ig” című dolgozatomért aranyérmet kaptam az 1985-ös Erkel Diákünnepeken. Lehet, hogy a szakkörben formálódott meg az elhatározás: népművelő leszek. Szeretem a színházat, a zenét, a jó irodalmat, szeretem az embereket. Ezzel indulok. Ugye, ez már nem is kevés?” A Csokonai Színházban vége a próbáknak. Színészek jönnek, harsányak, zajosak. Felkavarják újra a fényt, megtöltik derűvel az őszi nyarat. A három lány összenevet. „Jaj, de komoly dolog is az élet!” Aztán, hogy egy kicsit üresen kong ez a mondat, és nem is nagyon illik ide, a riport végére, mit tehetünk? Vagy talán nem komoly? Az ember gombolyítja, gombolyítja azt a fonalat, és azt szeretné, hogy sose érne a végére. Áttetsző sugárzás lebeg a levegőben, s a három lány ilyenkor már nem is érzi idegennek Csokonai városát, a nagy múltú Debrecent. Sass Ervin ben jelentkezhessenek. Hiísz Gyulára a világ minden tájáról egyre többen szeretnének ellátogatni. A kívánságnak eleget téve a szervező bizottság már összeállította a VL Eszperantó Nyári Egyetem programját s amint a nyomda elkészül a munkákkal, azonnal postázzák a meghívókat. Az elmúlt nyárihoz hasonlóan mintegy 300 vendéget várnak, kétharmad részben, külföldről. A VI. Eszperantó Nyári Egyetem érdekessége lesz többek között, hogy önként jelentkeztek külföldiek előadások megtartására. Angol és holland vendég előadását vették előjegyzésbe többek között. Gyulán nagy körültekintéssel készülnek az újabb nagy eseményre. Ezt a célt szolgálja többek között az újonnan induló kezdő és haladó eszperantó nyelvtanfolyam. Október 20-án, délután 6 órakor lesz az első óra. Jelentkezéseket még elfogad az Erkel Ferenc Művelődési Ház. — a — A fotós csősz Az októberi bágyadt alkonyat aranyfényben fürdeti a kert sárguló levelű iáit. A sokfajta gyümölcsöt már leszüretelték, a dúsan termett szőlő levéből megteltek a hordók. A kert csőszének sincs már annyi félte- nivalója, mint eddig volt. Fáb- ján Gábor, a békési jégvermi kert fogadott csősze. Második éve kerülgeti már napjában többször is a 80 holdas gyümölcsöst. — Mi a csősz feladata most? — Sok — hangzott a tömör válasz. — Van itt feladat egész éven át bőven. Nemcsak a tolvajokat kell lesni, hanem a kártevő rovarokat is szemmel kell tartani. Az meg — legyint egyet a csősz — van itt az év minden szakában. — Tolvajok is akadnak még? — Akadnak bizony. Igaz, nincsenek rászorulva a máséra az emberek, de a gyerekeket rajta léhet kapni olykor-olykor a csínytevései. Hol az almát, hol pedig a szőlőt próbálták megdézsmálni. Mondhatom, nem nagy sikerrel. Ez a kis masina — mutat a nyakában lógó fényképezőgépre — sokat segített nekem a nyáron. Talán a pisztolytól sem féltek volna úgy a gyerekek, mint a gép lencséjétől. Ha rajtakaptam őket valami rosszon, akkor lefényképeztem őket. így azután nem tagadhatták le senki előtt tettüket. — Sokszor használta a gépet? Megállunk, fényképeket kotor elő táskájából. — Itt vannak, nézze csak! A nyár termése valamennyi. Nézegetjük a képeket, Gábor bácsi lelkiismeretes munkájának, éberségének hű dokumentumait. Dobi János Kiemelt budapesti munkára, kiemelt bérrel keresünk kőműveseket, férfi segédmunkásokat azonnali belépéssel. Szállást díjtalanul biztosítunk. Jelentkezés: Április 4 Ktsz, Budapest, VIII., Auróra u. 23., munkaügy. 6« Napirenden s A Mezőtúri Állami Gazdaság gyomai fatelepének munkája Hárman a nagy idegen városban Czinkótszky Klára, Papp Rozália, Matusovszky Zsuzsa — hárman a teraszon. Fotó: Föld esi Béla
