Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

Könyvújdonságok a Nagy Október jubileumára A nagy jubileumra, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordu­lójára számos könyvúj­donság jelent meg a Kossuth Kiadó gondozá­sában. Ezek a könyvek a Nagy Október hőseinek állítanak emléket, és hű képet adnak a kommu­nizmust építő Szovjet­unióról. Az érdeklődő ember számára nem könnyű a válogatás eb­ben a gazdag könyv­anyagban, melyből néhá­nyat röviden ismertetünk. G. J. LOZGACSOV— ' JELIZAROV: FELEEHETETLEN ÉVEK E könyv szerzője Lenin nővérének, Annának és Mark Tyimofejevics Jeliza- rovnak fogadott fia. Először 1917-ben találkozott az emigrációból hazaérkező Leninnel, s mindvégig ben­sőséges családi kapcsolat­ban állt vele. Könyve Le­ninnel való találkozásairól, az üljanov család minden­napi életéről szól. Az olva­sók kívánságára a szerző az újabb kiadáshoz utószót is írt, s ebben elbeszéli Lenin legközelebbi hozzátartozói­nak további életútját. MUNKÁSOK, KATÓNAK, FAKASZTOK! A kiadó néhány évvel ez­előtt a Kommunista Kiált­vány kiadásával csatlako­zott a nemzetközileg is fel­lendült, kis formátumú bib­liofil kiadásokhoz. Most, a Nagy Október 50. évforduló­ján kis alakban, két nyel­ven, magyarul és oroszul jelennek meg a szovjet ha­talom első intézkedéseit tar­talmazó dekrétumok. JOHN REED: TÍZ NAP, AMELY MEGRENGETTE A VILÁGOT A könyv második kiadás­ban jelenik meg a júbileum alkalmából. Lenin így ír a könyv első orosz kiadásá­nak élőszavában: „A leg­nagyobb érdeklődéssel és egy pillanatra sem lanka­dó figyelemmel olvastam John Reed: „Tíz nap, amely megrengette a világot” cí­mű könyvét. Fenntartás nélkül ajánlom e könyvet a világ munkásainak. Szeret­ném, ha sokmillió példány­ban megjelenne és minden nyelvre lefordítanák.” A szerző internacionalista harcos volt, a Vörös Had­sereg magyar katonája, könyvében a magyar forra­dalmárok szovjetunióbeli harcának állít szép emléket. A szemtanú eleven emléke­zésével hozza közel az ol­vasóhoz az internacionalista lovasezred életét, harcait. Könyve a forradalmi idők nagy élményét nyújtja. AZ ATOMVÄROSTÖL A CSILLAGVÁROSOKIG Érdekes és nem minden­napi utazásra invitálja az olvasót ez a könyv. Az uta­zás két végpontja az atom- város, Dubna s a csillagvá­rosok, a galaktikák világa kissé szimbólum is. Jelképe a szovjet tudomány színvo­nalának, mely beláthatat­lan távlatok félé vezet. A kötet szerzői között neves magyar szakembereket, tu­dósokat, egyetemi profasz- szorokat és kutatókat talá­lunk. MIHAJLO SZTELMAH: A NAGY ROKONSÁG Sztelmah az egyik legna­gyobb élő ukrán író, ezért a regényéért 1961-ben. iro­dalmi Lenin-díjat kapott. Egy ukrán falu történetét meséli el. A történet két ha­tárköve a kollektivizálás kezdete és a második világ­háborúnak az az időpontja, amikor a szovjet hadsereg felszabadítja ezt az ukrán falut is. Főhőse, Dmitro Goricvit szófukar, darabos, de a földet rajongásig sze­rető gazdalegény, aki szin­tén nagy utat tesz meg a paraszti gyanakvástól a kö­zös gazdálkodásig. Emberi fejlődésének bemutatása a könyv múlhatatlan erénye. SÍK ENDRE PRÓBA­ÉVEK SlK ENDRE: PRÓBAÉVEK Hatalmas terjedelmű, csaknem 900 oldalas Sík Endre Próbaévek című mimikája. A szerző az 1917 tavaszát követő esztendők eseményeinek tükrében erőteljes vonásokkal vázol­ja fel a magyar hadifog­lyok életét. A közvetlen él­mény intenzitása füti át művének minden sorát, szerkesztésmódja világos, stílusa közérthető, és ha még ehhez azt is hozzá­vesszük, hogy lendületes elbeszélő is, akkor a könyv erényei minden részletében világosan előttünk állnak. Sik Endre történetei vonzó­ak, lebilincselő olvasmá­nyok. Kiadásukkal a Nagy Október ünnepére egy ki­tűnő könyvet kap kezébe az érdeklődő olvasó. R. PALME DUTT: AZ INTERNACIONÁLÉ A szerző az angol kom­munista párt egyik vezetője, nemzetközileg elismert marxista történész. Elbben a munkájában a nemzet­köziség eszméjének kelet­kezésétől kezdve bemutat­ja a munkásosztálynak azo­kat a szervezeteit, ame­lyekben a nemzetköziség fogalma már testet öltött. Munkája hézagpótló, a munkásmozgalom történe­tének világos - megértését kitűnően elősegíti. GARASIN RUDOLF: VÖRÖSSAPKÄS ' LOVASOK KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Százötven éve született Tompa Mihály Két nagy születési évfor­dulót is ünnepel az idén irodalmunk, olvasóközönsé­günk. Az egyikről, Arany Jánosról, szerte az ország, ban mindenki tud. A másik­ró azonban, mintha éppen az első méltó megünneplé­sének gondjában, kissé el­feledkeztünk volna. Pedig Arany nevének említése természetszerűen hozza föl az övét is: Tompa Mihályét, Petőfi halála után Arany legbensőbb barátjáét. Tom­pa, akárcsak Arany, százöt­ven évvel ezelőtt született, 1817-ben, Rimaszombaton. Koruk Petőfi és Arany möllé harmadikul s egyen­rangú ként, őt számította a társadalom gyökeres átfor­málásának légkörében és szolgálatában fogant népies irányzat fő képviselőjének. Az utókor oda tartozását nem is tagadta, de rangját leszállította, iránya s az övék közt pedig jóval na­gyobb távolságot látott, mint kora. Fejlődéstörténeti, kivált ízléstörténeti nagy jelentőségét azonban nem vonta kéltségbe. Egy kisvárosi csizmadia fia volt. Nagyapja, egy sze­gény öreg jobbágy ember nevelte. „Szolgadiák”-ként tanult, gazdagabb társad inasa gyanánt végezte isko­láit, Sárospatakon, majd felső-magyarországi helysé­gek lutheránus papja volt haláláig. Alkati melankóli­áját gyermekkori lelki és szociális sérelmei mellett egész életét végigkísérő be­tegsége táplálta, s fokozta időnként letargikusra. Ro­busztus, férfias volt külle­mében; lópatkót puszta kézzel tudott kettétörni; belsejében azonban szerfö­lött labilis; túlzó ambíció és a tehetsége iránti bizonyta­lanság között hánykódott; társaságra vágyott, idilli, családi nosztalgiákat melen­getett, s gyermeked rendre elhaltak; társaságában pe­dig, mert gyanakvó volt, s örökké mellőzéstől és sér­téstől tartott, nehéz volt el­viselni. Petőfivel például, ahogy ennek neve egyre nőtt, féltékenyen összekü­lönbözött. A kritikusokat szívből gyűlölte, s csak a végtelen tapintató Arany tartott ki mellette összeka- pás nélkül. Levelezésük a korszak remekművekkel egyenlő értékű emléke. Tompának három korsza­ka, hangja és témaköre iga­zán fontos. Az első a regé­ké és mondáké. A német— angol romantikához hason­lóan, egy-egy mondát dolgoz föl vagy talál ki, s kapcsol egy-egy különös történeti, természeti tájelemhez. Tör­ténetei érzelmesek és mora­lizálok, megragadásuk pe­dig románcszerű. Történetei­vel elsősorban a népet akarta tanítani, s didakti- kuma a tisztán morális mellett gyakorta határozot­tan demokrata célzatú is volt. Második korszakában az allegória jellemzi. A sza­badságharc bukása után, midőn egyenesen és közvet­lenül szólni a nemzet gyá­száról, szerencsétlenségéről, reményeiről nem lehetett, következett el e második korszaka. A románcszerű­ből, az érzelmesből átváltott az allegorikusba, s az elé- gikusba. Pátosza tele fájda­/ lommal, retorikája méltó­sággal. A demokrata elem hangsúlyát a nemzetié vál­totta föl, s e versei egy nagy közfájdalomnak máig megrendítő megnyilvánulói. (A gólyához, Madár fiaihoz, Pusztán.) Harmadik korszakának témavilága az első kettőé­ben is megjelent már. A forradalom bukása követ­keztében született kétségtől és kiábrándulástól gyötört embernek, az értékek vi­szonylagosságától, az élet végességétől, az elme ta­nácstalanságától megérin­tett tétova léleknek medi­tációit .idézik, hangulatát lehelik e korszakának ver­sei. (Ősszel, Őszi tájnak, Ne hívj... Nyári estén.) Nem intellektuális típus, költészete a hangulaté és érzelemé. S ha egészében Petőfi és Arany irányának társa, ez utolsó korszakában Vajdáéval rokon. Volt idő, mindőn ő volt a legolvasot­tabb magyar költő, különö­sen a vidéki értelmiségi ré­tegeknél. Izl ésformáló, és előkészítő szerepe óriási volt. Petőfit, Aranyt az ő virágregéin és mondáin át tanulta érteni ez a réteg. Reviczkyt az ő melankó­liája nyomán fogadta be. Az egykori túlzó értéke­léssel s a rákövetkező mél­tánytalan' visszaszorítással szemben napjainkban nem­csak fejlődéstörténeti szere­pét tartjuk jelentősnek, ha­nem irodalmunk élő eleme­ként becsüljük költészetét s néhány versét líránk leg­szebb darabjaihoz számít­juk.' Németh S. Béla Kishúgom , a divathölgy egbízható forrásból tudom, hogy a fran­cia nők sokkal kevesebbet költenek ruházkodásra, mint a férfiak. Ez a nagy takarékosság azzal magya­rázható, hogy testükön egy­re kisebb az a terület, amit ruhával fednek. Ha ez igaz, akkor az én kishúgom, Lai­ka, spórolásban jócskán túl­tesz a francia nőkön. Mert a divatra pénzt nem sokat költ. Azt gondolják talán, hogy Lalka top-less fürdőruhá­ban jár? Tévednek. Lalka szerény kislány, de hogy a divattal lépést tartson, fur­csa módszereket alkalmaz. Azzal kezdődött, hogy el­tűntek a legjobb nadrág­jaim. Ez akkoriban történt, amikor nagylánnyá serdült és meglepő gyorsasággal kezdeti tájékozódni a női divat felől. Magának csinált nadrágokat, persze, a szom­széd varrógépén és a mama kezével (ő ugyanis nem tud varrni — ez most nem di­vat). A nadrágok után sor ke­rült a zakóimra is. A lá­nyok valahogy azt hiszik, hogy a férfias szabású ruha jobban kiemeli nőies vona­laikat. Végül a szőrmesap­kám is gazdát cserélt. Még átalakítani sem kellett: amennyivel nagyobb az én fejbőségem, annyival na­gyobb az ő frizurája. Legutóbb, amikor Lenin- grádból hazajöttem, hoztam egy gyönyörű kék sálat. A húgom szótlanul kézbe vet­te, majd hanyagul megje­gyezte: — Máskor, ha ilyet ve­szel, kettőt hozzál. Örültem, hogy végre tö­rődik velem is, nemcsak magával. Ügy tettem, mint­ha nem érteném, és csodál­kozva kérdeztem: — Minek két sál, amikor csak egy nyakam van? • — Nyakad egy van, de nekem két lábam — mond­ta flegmán és a sálammal együtt gőgösen távozott. Csak később tudtam meg, hogy a legújabb női divat: lábszármelegítőt varrni férfisálból. Ügy érzem, nem bírom már tovább a divat szeszé­lyeit és ezért érdeklődöm most: nincs önök között valaki, aki nősülni akar? Szívesen bemutatnám a hú­gomat. Nagyon szép kislány, 162 cm magas, konfekció mérete 48-as, a fejbősége 56 (de vegyék figyelembe, hogy annak a fele tupír). Megjelent a Kroko- gyil 21. számában, fordította: Alföldi Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents