Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-05 / 235. szám

MW. október 5. 5 Csütörtök Keli-e szülői értekezletre járni? Az első szülői értekezletek még a tanév elején, tehát szep­temberben lebonyolódtak. Ezen szinte minden szülő részt vett, hiszen iskolakezdés volt. Közben a hónapok telnek, s a legközelebbi szülői értekezleten már kevesebben vannak... A szülők meglepetten tapasztalják, hogy szinte mindig ugyanazok találkoznak. A legtöbb szülő megszokott mozdulattal írja alá gyermeke ellenőrzőjében a szülői értekez­letre szóló meghívást. — Anyuka, feltétlenül menj el a szülői értekezletre... Azt mondta., a tanító néni, hogy na­gyon fontos dologról lesz szó — fűzi hozzá a gyermek. — Hogy megint újabb panaszt halljak rád? Az ilyen válasz — valljuk meg őszintén — nagyon lehan­goló a gyermek számára. Min­dennél jobban rombolja a gyer­mek önbizalmát. Azután ráadá­sul az ilyen szülő nem is ismeri valójában a szülői értekezletek igazi célkitűzéseit. A tanulók előmeneteléről, ma­gatartásáról való felvilágosítás nem elsődleges célja a szülői ér­tekezleteknek. A manapság igen korlátozott számú szülői értekez­leteken csak az igen fontos ne­velési, oktatási, erkölcsi problé­mák megvitatása kerül sorra. Például: Hogyan tanuljon a gyermek? Hogyan segítheti elő a szülő gyermeke gondolkodásá­nak fejlődését?... Milyen serdü­lőkori problémákra kell figyel­ni?... Milyen pályaválasztási le­hetőségek vannak?... Néhány téma a sok közül... Ezek a kér­dések minden szülőt kell, hogy érdekeljenek, akár .jó, akár gyenge tanuló gyermeke. A megbeszélés a tanár, a szü­lő közös ügye. Az egyes tanuló­kat érintő előmeneteli és maga­tartási problémák valódi helye és ideje: a rendszeresen beikta­tott fogadóóra. Itt a nevelő és a szülő a harmadik — legtöbbször kíváncsiskodó — felet kizárva: nyugodtan, őszintén tárgyalhat. Ne tévesszük tehát össze a szülői értekezleteket a fogadóórákkal. Azt se higyjük azonban, hogy csak akkor kell elmenni, ha el­sős, ötödikes vagy éppen pálya- választás előtt álló a gyermek. A hasznos és eredményes meg­beszéléseken a szülők is elmond­ják nevelési tapasztalataikat, gondolataikat, ötleteiket.. Ezzel feltétlen segítik a pedagógusok munkáját is. Megtárgyalhatják a közös ki­rándulásokat vagy éppen az út­törőmozgalom eseményeit., és még számtalan fontos kérdést. Balogh Béni pedagógus Megszakadt szívek Krimi a divat? TTgy egészében azon töri az ^ ember a fejét, hogy a krimi ennyire divat, ennyire „nélkülöz­hetetlen kelléke a kultúrember szórakozásának”, vagy beálltunk a sodrás irányába, és csináljuk mi is azt, aminek nem túlságosan sok értelme van, a művelődéspolitikai célok megvalósulásához meg ép­pen édeskeveset ad. Az viszont kulhat a másik véglet, az ala­csony ízlés szolgálata. Mégis: kellenek az ilyen dara­bok, jó ez, az ember végigkacag­ja a két felvonást, izgul az átlát­szó és ezért izgalommentes trük- kökön, a ki a gyilkos, édesapám? találgatáson, meg azon, hogy hová is lett az ominózus tejesüveg? Egyszóval szórakozik, kikapcsoló­A nagy hármas: Körösztös István, Schweiz András és Szobosz- lay Sándor. Fotó: Demény A költők örök időktől fogva ter­mészetesnek tartották, hogy az ember szíve megszakadhat bána­tában, az orvostudomány azonban mindeddig szkeptikusan elutasí­totta ezt a felfogást, időst azonban az angol orvosszövetség Bristol­ban tartott kongresszusán határo­zottan megerősítették ennek lehe­tőségét. Dr. C. Murray Parkes pszichiá­ter, a Tavinstock-intézet munka­társa — az intézetben, az emberi kapcsolatokat vizsgálják — be­számolt arról, hogy az 55 éven felüli özvegy embereknek a ha­lálveszély körülbelül 50 százalék­kal nagyobb, mint hasonló korú férfiaknál, ha feleségük még élet­ben van. .A továbbiakban kitűnt az is, hogy az özvegy emberek kb. 6 százaléka a feleség halála utáni első félévben szívbántalmakban meghal — s ez a jelenség nagyon könnyen magyarázható azzal a népies felfogással, hogy „megsza­kadt a szíve”. A pszichiáter fejtegetéseit meg­erősítette egy gyakorló orvos is, aki beteged körében sok hasonló ese­tet jegyzett fel és hozzátette, hogy ez a veszély férfiaknál nagyobb, mint a nőknél. Szeretettel köszöntötték Szombati András évekig műsze­részként dolgozott a Békéscsabai Kötöttárugyárban és 1953-ban került a vállalat élére. Kezdetben sok nehézséggel kellett megküz­denie a gyárnak, 1963-tól azonban elkezdődött a fejlődés. 1964-ben sok millió forintos beruházással elkészült a konfekciós üzem, szá­mos géppel bővült a lánckötő és a többi üzemrész is. És amíg 1953- ban csak mintegy 1200-an dolgoz­tak a kötöttárugyárban, ma már a létszám eléri a 2000-et. A fejlesztési munkában jelentős szerepet töltött be Szombati elv­társ, aki most kora és betegsége miatt nyugdíjba került, helyét pe­dig Kruzslitz Tibornak adta át. Búcsúzása alkalmából a dolgozók szeretettel köszöntötték és to­vábbra is mindig szívesen látják maguk között a gyárban. A köz­életben is várják a segítségét, mozgalmi tapasztalatainak hasz­nosítását. Kiállítás az 50. évforduló tiszteletére Mezökovácsházán A .mezőkovácsházi járási műve­lődési házban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfor­dulója tiszteletére nagyszabású kiállítás megrendezésére készül­nek. Ügy tervezik, hogy anyagá­nak egy részét eljuttatják majd a községekbe is. A kiállításon a központi anya­gon kívül az úttörők bemutatják a szovjet pajtásokkal lefolytatott levelezés során összegyűjtött em­léktárgyakat, képeslapokat, leve­leket. A felnőttek közül pedig, akik a Szovjetunióban jártak, az ott készült fényképeket és emlék­tárgyakat juttatják el a kiállítás­nak, és mutatják be. A kiállítás október 22-én nyílik. megint igaz, hogy szórakoztat, kikapcsol, pihentet és ez nem utolsó szempont: a szellemileg és fizikailag pihent ember a munká­ját jobban végzi, többet ad a tár­sadalom javára. Miről van tehát szó? Arról, hogy ha megsúlyozzuk Alfonso Paso: ön is lehet gyilkos című vígjátékét, krimi-paródiá­ját, bűnügyi komédiáját (ki-ki azt a meghatározást választja, ame­lyik jobban tetszik), azt a dara­bot, melyet a Jókai Színház évad­nyitásra választott, akkor milyen véleményt alakítsunk ki, hogy az közel álljon az igazsághoz. Lehetne a darab évadnyitóként szerepeltetését is' vitatni, mert hosszú idő óta az a gyakorlat, hogy a színház az új évadot az egyik legjellemzőbb, törekvéseire legméltóbb darabbal kezdi — megijed az ember még a gondo­latra is, hogy ebben az évadban talán fejest ugrunk „a krimi a divat”-ba, és ezt már az évadnyi­tás is fémjelzi. Tény, hogy szíve­sebben láttunk volna valami sok­kal értékesebbet, olyan darabot, amely előtt — minit például a veszprémi színház tette — az ün­nepélyes évadnyitást jelezve még a Himnuszt is el lehetett volna játszani, és elszavalni Petőfi Szí­nészdalát. Szerencse, hogy ezúttal a szekrényből kieső hullák elha- nyiatlását és kókesfehér arcát nem körítették igazi értékekkel, és sem a Himnuszt, sem Petőfit nem keverték bele a dologba méltat­lanul. Érv lehetne, hogy a vidéki színháznak mindent kell játsza­nia, ezt magunk is számtalanszor hangoztattuk, és kifejezetten jó érzés, hogy az egy időben unos- untalan emlegetett e vidéki pro­fil kialakításáról — mely fából vaskarika volt — ma már nem esik szó. Igaz, hogy a vidéki szín­ház ablak a nagyvilágra, mindent be. kell mutatnia, ami értékes, amiről beszélnek, és nem önmaga szórakoztatására csinálni színhá­zat, amit vagy öt-hat évvel ez­előtt szintén ebben a színházban emlegettek nóhányak. Jó, hogy ez a közönséget, és a színház nép­művelő funkcióját semmibe vevő nézet ma már teljesen a múlté, viszont a ló másik oldalára is ügyelni kell, mert könnyen kiala­dik, ésatöbbi. De azért — szeré­nyen szólván — nem ezzel kellett volna kezdeni a Békés megyei Jókai Színház évadját. Semmikép­pen sem ezzel. Méltóbb színpadi művel, a hagyományokhoz és jö­vő céljaihoz, is méltóbbal. Olyan­nal, amely eljött Petőfi Színész­dala emelhette volna az évadnyi­tás ünnepélyességét. Kár, hogy nem így történt. Azt hiszem, ezek után érthető, és felmentést is kap a kritikus az alól, hogy elemzően kritizáljon, részletesen igyekezzen indokolni egy-egy alakítás színvonalát, a rendező koncepcióját, a dráma vo­nalvezetését, megjelenítését. Az összbenyomás motiváló hatását már érzékeltettük, és szó esett arról is, hogy miért lett volna jobb a sikeres spanyol szerző darabját — mondjuk — másodiknak be­mutatni. (Ez alkalommal még a megfelelően értelmezett korszerű­ségről sem beszélhetünk, a törté­net semmiben sem jellemző ko­runkra, még csak arra a társada­lomra sem, amelyben játszódik, esetleges emberi viszonylatokat vázol fel, akad benne szórakozni vágyó férj, és ugyanaz félszeg ki­adásban, sokat beszélő, butácska feleség, és alig beszélő szintén butácska feleség, rendőrfelügyelő, aki ettől függetlenül még gyilkos is lehet, gyilkos, akiből a végén elítélt lesz, ha meg nem szökik, szomszédlány, akiről kiderül, iiogy nem káprázott a szeme, ami­kor felfedezte a hullát a szek­rény fogasán...) Mit lehet ehhez még hozzáten­ni? Talán csak annyit, hogy Máté Lajos rendezése jó ritmusú, és inkább a paródia felé hajlik, ezért telitalálat az előadás legki­válóbb alakítása, Schwetz Andrá­sé, Enrique, a félszeg férj szere­pében. Szoboszlay Sándorral együtt pompás színpadi pillanato­kat teremtettek; harmadiknak Körösztös István Caballo fel­ügyelője marad emlékezetes, az előadás többi szereplői vagy egyé­niségüktől távol álló szerepet kaptak, vagy nem vették túlságo­san komolyan az egész krimit, így aztán a mértéktartást is el-elfelej- tették. Adjunk azonban felmen­tést: a színházi élmények java ezután következik. Sass Ervin hogy gondolatmenetének teljessé­gét átfogja, ezért csupán néhány problémát helyez előtérbe, első­sorban azokat, amelyek széüesebb- körű érdeklődésre tarthatnak szá­mot A tulajdonjog témakörében fontos kérdés a szocialista állam gazdasági funkciója, különösen a gazdaságirányításban betöltött ál­talános normaalkotó tevékenysé­ge és tulajdonosi minőségének kapcsolata. A szerző megállapítja* hogy az állam a szocialista gazda­ság irányítását, vezetését, szerve­zését nem tulajdonosi minőség alapján, hanem politikai hatalma alapján gyakorolja. Tehát: kü­lönbséget kell tenni az állam gaz­daságszervező minőségéből faka­dó helyzete és az állam tulajdo­nosi helyzete között. A szocialista állam, amelyben megvalósul a parasztsággal szövetséges mun­kásosztály politikai hatalma, e politikai hatalom jellegzetességé­nél fogva tudja kezében tartani a gazdasági folyamatok fő vonalá­nak irányítását és látja el gazda­sági szervező funkcióját. Termé­szetesen az állam e funkció ellá­tásában támaszkodik gazdasági hatalmára is, mégis a gazdasági hatalom hibás eltúlzásának fog­ható fel a szocialista állam vala­miféle gazdasági monopólium­ként való megítélése. A szerző ezután a jogi szemé­lyek és a monopolvállalatok jogi problémakörével kapcsolatos né­zeteit fejti ki; az utóbbival össze­függésben megállapítja, hogy az egyes vállalatok monopolhelyzete azért érdemel különös figyelmet az új gazdasági viszonyok köze­pette, mert azok a nagy gazdasági hatalommal rendelkező vállala­tok, amelyek lényegében kizáróla­gos előállítói az országban egyes termékeknek és ellátód bizonyos szolgáltatásoknak, a szabadabb pénz-, áru-, piaci viszonyokat esetleg felhasználhatják a társa­dalommal, a velük kapcsolatban levő más vállalatokkal és a fo­gyasztókkal szemben. Erre nézve Sáráncü Imre a következőket ál­lapítja meg: „Felül kell vizsgál­ni. .'. a monopol vállalatok szerző­déseire és különösen a szerződés­szegésért való felelősségre vonat­kozó szabályokat és a jelenlegi, a monopolszervezetek „házi jogá­vá” lett szabályozást a felek egyenjogúságát biztosító szabá­lyokkal kell felváltani.” A szerző ezután hosszabban tárgyalja a szerződéses rendszer újra átalakulásának néhány vo­nását. A szerződés sorsát — írja — az áruviszonyok sorsa határoz­za meg. Ez a tétel tulajdonfcép- ben két gondolatot foglal magá­ban. Először: a szerződés mint jogi 'kategória ott alakulhat ki, ahol áruviszonyok léteznek, és szerződések addig lesznek, amed­dig' áruviszonyok léteznek. Má­sodszor: azokban a. társadalmak­ban, ahol áruviszonyok vannak, a szerződés szerepe és hatékonysá­ga nagymértékben függ attól, hogy az áruviszonyok érvényesü­lésének milyen teret enged az ál­lami -politikai hatalom. Megálla­pítja: a szocializmusban az áru­viszonyok mindvégig léteznek, s ebből az következik, hogy a szer­ződéseknek szerepe lehet és van a szocialista társadalom viszonyai között. Ezután ismerteti a tanulmány a szocialista viszonyok közötti szerződések fejlődésének szaka­szait. Szót emel az olyan téves következtetések ellen, hogy a szállítási szerződéseknek és ter­melési, értékesítési szerződések­nek, mint önálló szerződéstípu­soknak szerepe megszűnt. Megál­lapítja: nem járnánk helyes úton, ha ezeket a szerződéseket mint szerződéstípusokat felszámolnánk. Mind a tervszerződéseknek, mind a termelési és értékesítési szerző­déseknek vannak olyan sajátossá­gaik, amelyek önálló létüket, a szerződéses rendszerbe való be­illesztésüket megfelelően indo­kolják. A továbbiakban megálla­pítja azt is, hogy a szerződések szerepe nemcsak a dolgok és te­vékenységeknek közvetítésében növekszik meg, hanem új gazda­sági szervezetek létrehozásában is jelentős szervezővé válnak, Ez szerződéses rendszerünk fejlődé­sének jellemző sajátossága. Végül a jogalkotásnak és a jog- alkalmazásnak az új gazdasági mechanizmust érintő kérdéseit tárgyalja a szerző. Megállapítja, hogy" minden olyan norma, amely általánosabban szervezi a gazda­sági életet, magas szintű jogsza­bály alakjában jelenik meg. A gazdaságirányításra vonatkozó ál­talános szabályok megalkotásá­nak helye az országgyűlés, ille­tőleg az Elnöki Tanács, mint az államhatalom szervei. A fejlődés abban az irányban hat, hogy ki­záródik az a régebbi szabályozás­ra jellemző fonák helyzet, misze­rint alacsony szintű jogszabályok­ban nagy kérdéseket döntsenek el, néha kellő körültekintés és elő­készület nélkül. Ilyenformán — állapítja meg a szerző — a jog­szabályi hierarchia egyben a jog­szabályok jelentőségének fokmé­rőjévé is lesz; összetalálkozik a szabályalkotói fórum súlya sza­bályozás alá vonni kívánt életvi­szonyok súlyával. Dr. Dér Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents