Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-31 / 257. szám

IMI. október 31. 3 Kedd Az őszirózsák napja A magyar történelem egy ér­dekes, sajátos pillanatában for­radalmi jelképpé tudott magasz­tosulni október virága, az őszi­rózsa. Igaz, a polgári forradalom jel­képévé. De ez a polgári forra­dalom nem az égből hullt: 49 év­vel ezelőtt — csaknem pontosan egy esztendővel Pétervár nagy forradalmi napjai után, Buda­pest népe megmozdult és egy lé­pést, óriási lépést tett a béke és a demokratikus fejlődés irányá­ba: kivívta a polgári köztársasá­got. Fennmaradt a távirat, ame­lyet a Népbiztosok Tanácsának nevében Vlagyimir Uljanov (Le­ni11) — így írta alá az üzene- tet az osztrák és a magyar néphez, a volt monarchia min­den népéhez intézett. „Üdvözöl­jük a volt monarchia népeit a csá­szári és királyi fekete-sárga bü­rokrácia alóli felszabadulásuk alkalmából. Mélységes meggyő­ződésünk, hogy Magyarország munkásai, katonái és parasztjai nem azért szabadították fel ma­gukat a bécsi bürokrácia és a bécsi kapitalizmus hatalma alól, hogy a magyar földbirtokosok­tól, bankároktól és tőkésektől hagyják magukat kizsákmányol­ni... Önök ráléptek a forrada­lom útjára, haladjanak bátran ezen az úton, a győzelem felé.” Ennek a nagy lépésnek emléke a történelemben jelkép szerint az őszirózsához, személyében Károlyi Mihályhoz, a magyar arisztokrácia legmesszebb tekin­tő, őszintén polgári forradalmat kívánó, bár korlátoktól sem mentes nagy politikusához fű­ződik. ö maga, utólag világosan mérte fel, miért rekedt meg: mert nem teremtett igazi nép- köztársaságot, nem elégítette ki a jogos kívánságokat, reménye­ket — amelyeknek létezését kö­szönhette. A szovjet földön írt távirat ugyanis szavahihetően tanúskodik a levitézlett uralko­dó osztályok szándékairól: a magyar földbirtokosok, tőkések és bankárok a polgári demokrá­cia álruhájában akarták tovább folytatni a régi játszmát. De az az október — minden megmaradt dokumentum, emlé­kezés, pár soros vagy kötetnyi írás tanúsága szerint — nagy győzelmet, boldog felszabadulást jelentett. Október 31 azt jelen­tette, hogy a háború, amelybe a Habsburg-monarchia német orientációjú nagyhatalmi politi­kája sodorta az országot: egyút­tal maga alá temette ezt a mo­narchiát, hogy Magyarország el­szakadt Bécstől, hogy vége lett a feudális világnak, a nagybir­tok megkövült rendjének. A tör­ténelem sajátos játéka, hogy er­re a döntésre a pecsétet egy ha­ladó, nagy műveltségű nagybir­tokos ütötte rá, akinek emléke a mi szocialista társadalmunk­ban, a mai Magyar Népköztár­saságban is él, érdemeit elismer­jük, és megbecsüljük. Mintahogy megbecsültek és egyre több em­lékezés fényében kapnak őszin­te és reális megvilágítást az egy­szerű emberek, munkások, pa­rasztok, katonák, tisztviselők tettei, akik híven és őszintén szolgálták ezt a nagy előrelépést, akik letépték a K-betűt, Károly, ' az utolsó Habsburg-király mo­nogramját sapkáikról és helyé­be tűzték az őszi kertek virágát. Az az őszirózsa pár hónappal megelőzte az 1919-es vörös csil­lagot. A mostani ünnep is csak egy esztendővel előzi meg a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának félév­százados jubileumát. Az évfor­dulók sora így éri el az első világháborút, illetve a Nagy Ok­tóberi Forradalmat követő for­radalmi hullám csúcspontjához, a Magyar Tanácsköztársasághoz. B. F. Toronydaru a TÜZÉP-telepen — MÜLTKOR MÉG INNEN VITTEM a hullámpalát — cso­dálkozik egy vidéki bácsika Bé­késcsabán, a Tanácsköztársaság útján. — Régen volt az, bátyám, — mondja mosolyogva egy nézelődő —, nem látja, hogy itt mi fo­lyik? — Látom, látom — mormogja a bácsika s nem sajnálja az időt egy kis bámészkodásra. Kalapját magasra tolva, csodálja a torony­darut, amely tán pontosan azon a helyen áll, ahonnan néhány hét­tel ezelőtt a hullámpalát rakták kocsira. Vezényszó harsan, feszül a drótkötél, a darus centiméternyi pontossággal emeli be az épülő ház előregyártott elemeit. A Tanácsköztársaság útja — Kazinczy utca — Ör utca és Vé­Bezárta kapuit az „EXPO 67” A kanadai világkiállítás, az „EXPO 67.” vasárnap bezárta kapuit. A záróünnepségen jelen volt Roland Michener kanadai fő­kormányzó, Lester Pearson minisz­terelnök is. A nyitvatartás 185 napja alatt a kiállításnak több mint ötvenmillió látogatója volt. | Az 50 milliomodik néző a québe­ci Racine házaspár volt, akiket j azzal ajándékoztak meg, hogy 1970-ben ingyen utazhatnak a Japánban rendezendő legközeleb­bi világkiállításra. (MTI) csey utca által határolt területen 252 lakást építenek. Másfél— két-, két- és félszobás, teljesen összkomfortos, gázfűtéses lakások készülnek igen jó ütemben. A NÉGYEMELETES HAZAK­BAN százharminc szövetkezeti, a többi pedig állami lakás lesz. Százhatvan boldog tulajdonos a i tervek szerint a jövő év júliusá­ban, a többi pedig az év végén foglalhatja el új otthonát. A Ta­nácsköztársaság úti oldalon c-gy házban „csak” tizennyolc lakás lesz, a földszintjén hatszáz négy­zetméteres ABC-áruház látja majd el a környék vásárlóit. Az építkezési program C-ütemét a Tanácsköztársaság útja — Tuli­pán utca — Szigligeti utca és a Vécsey utca által határolt terüle­ten valósítják meg. Az előbb em­lített építkezések után folyamato­san kezdődik itt a munka, amely jelentős lépésnek számít a terv­ben. A Tanácsköztársaság útja és Szigligeti utca sarkán egy hu­szonnégy lakásos ház földszintjén kap helyet az új GELKA-szerviz. Ugyanitt száz férőhelyes bölcső- | dét és egy szintén szá'z gyermek j befogadására alkalmas napközi otthonos óvodát létesítenek. A C-PROGRAM KIVITELI TERVEI már elkészültek, meg­kezdődött a helybiztosítás és a jö­vő év elején már ide is felvonul­nak az építők. Opauszky László AZ AURORÁTÓL NAA/VW\AW\AAAAAAA/WAA/N/\AAAAAAAAi^^A^ A CSILLAGOKIG W^SA^VWWWWWWVWWVWWS/S/S/kAAA/VAA/WS/WW Az intervenció kiűzése után 10. 1920, Moszkva. Hosszú sorok állnak kenyérért. A fiatal szov­jethatalom diadalmaskodott az intervenciósokon, a hős forra­dalmárok győztek a polgárhábo­rúban, de most az éhséget, az ínséget kell legyőzniük! 1920-ra a mezőgazdaság termelése a cári Oroszországnak mindössze 64 százalékát érte el. Hiány volt kenyérben és más, nélkülözhe­tetlen élelmiszerekben. A váro­sok munkásai éheztek. Sokan falura menekültek. Az ipari munlíások száma az első világ­háború előttinek mintegy felé­re csökkent. 11. Az ország gazdasága, ipara romokban hevert. Az interven­ciósok és a fehérgárdisták tönk retették a közlekedést. Több mint 7000 hidat, ebből 3500 vas úti hidat felrobbantottak; több, mint 1700 kilométer vasúti vá­gányt romboltak szét. Vízzel árasztották el a legtöbb Donyec medenéei bányát, óriási károka okoztak a bakui olajvidéken, rengeteg gyárat leromboltak. Az ipari termelés a háború előtti­nek mintegy hetedére csökkent. 12. Az imperialisták, akik 1917 novemberében abban remény­kedtek, hogy a szovjethatalom nem lesz hosszú életű, néhány hónap alatt magától összeomlik, majd 1918-ban fegyveres erővel próbálták megsemmisíteni, de véres fejjel kellett eltakarodni­uk, most abban bíztak, hogy az ínség elvégzi a magáét. Téved­tek. Oroszország népe, munkás- osztálya, amely oly hősiesen harcolt a forradalom napjaiban, a polgárháború idején, éhezve, fázva, most szerszámmal teljesí­tette forradalmi kötelességét. A munkások, akik a munkanapo­kon felemelt munkaidőben dol­goztak, pihenőnapjukon is mun­karuhába öltöztek. A világhírű­vé, történelmivé vált kommu­nista szombatokon mutatták meg áldozatkészségüket. A népgazda­ság helyreállításának időszaká ban nagyszerű eredmények szü­lettek.

Next

/
Thumbnails
Contents