Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-26 / 253. szám
1W7. október 26. 5 Csüt5rt5k T űz vezetés — ipari televízióval Nagy gondot jelentett eddig az Orosházi Üveggyárban a kemencék tüzének állandó megfigyelése — ahogy szaknyelven mondják — a tűzvezetés. A nagy hőség és éles fény miatt asak sötét üvegen keresztül lehetett figyelemmel kísérni a tüzet, de ez is nagyon ártalmas volt a megfigyelők szemére. Ehhez a munkához most igénybe veszik az ipari televíziót, s mint az eddigi kísérletek bizonyítják, ezzel a módszerrel az emberi szemre ártalommentesen lehet elvégezni. A gyár négy öblös-kemencéjéhez egy központi műszerszobát építenek, itt helyezik el a kemencék megfigyelő és irányító műszereit és az ipari televíziót. A terveknek megfelelően a jövő év elejétől kezdve a tűzvezetési teljesen az ipari televízió segítségével végzik. Befejezte az ősziek vetését a nagykopáncsi Kossuth Tsz A nagykopáncsi Kossuth Tsz teljesítette jubileumi versenyvállalását: kedden befejezte —több mint ezer holdon — az őszi kalászosok vetését. Jól haladnak az őszi betakarítással is, a kukoricából például az utolsó holdakat töri a szorgos tagság. A vetés befejezése után két műszakban szántanak a traktorok, s a Nagy Október fél évszázados jubileumára minden őszi munkával elkészülnek. 51 Csak a munkának éltem... 99 — os százötvenezer forint feletti adócsalás A BlRÖSÁG vádat ismertet. A vádlottak padján Csabai Pál békéscsabai műkő- és betonárukébizonyítékai neki nem elég meg- gyaláson is, de nem sok ered- győzőek. A kívülálló érdeklődő- ménnyel. Ugyanis arra hivatko- nek szinte elképzelhetetlen Csa- zik, hogy fejből nem emlékszik szító. Az ügyészség vádirata súlyos visszaélésekkel vádolja a kisiparost, aki jól menő ipara ellenére is az államot rövidítette meg. Több mint 150 ezer forintos adócsalást követett el 1905-ben és 66-ban. A tanácsvezető bíró kérdéssel fordul hozzá: — Megértette a vádat? — Igen. — Bűnösnek érzi magát? — Igen. Az igen mögött mégis sokszor hangzik el a tagadás, különösen akkor, ha érzi, hogy a szakértők bai Pál tette. Rajta kívül kilencen vagyunk a tárgyalóteremben. Szakértők, a sértett vállalat képviselői, a bírák, az ügyész és az újságíró. Ha havi háromezer forintos keresetet számolok valaa jövedelmére, pénztárkönyvét pedig nem tudta vezetni, mert azt az illetékes szervek — erre pontosan emlékszik — december 19-én a többi irattal együtt lefoglalták. Hangsúlyozza is: — mennyiünknek, akkor is 120ezer Pontosan december 19-én! Miforinttal kevesebbet keresünk ki- lyen jó itt a memória! És ahol lencen együtt egy év alatt, mint nincs irat, ott tagad. Ennek el- a kisiparos egymaga. Hát akkor lenére a tények vádolnak. Formáért volt szüksége még arra is, galmi adó bevallásánál 1965 első hogy az államot adócsalással be- felében 16 ezer forinttal, a má- csapja?! Ezt kérdezi tőle a bíró sodik felében 21 700 forinttal; is. A válasz meghökkentő: i960 első felében 22 700 forinttal, — Kérem szépen, én súlyos második felében — no, ez az, nélkülözések közepette dolgoztam amivel szintén vitatkozik, és A demokrácia üzemi fórumai éjjel, nappal... — És rámagyarázkodik: — míg mások horgásztak meg szórakoztak, addig én éjjel, nappal csak a munkámnak éltem... Nem kell tőlem sajnálni a keresetet... AZ SZMT LEGUTÓBBI ÜLÉSÉN többek között szó volt a szak- szervezetek agitációs és propagandatevékenységének megyei helyzetéről. Ennek a munkának üzemi fórumai a szakszervezeti taggyűlések, a termelési tanácskozások és a bizalmicsoport-érte- kezletek. Mint megállapították, az utóbbi években. — különösen a szak- szervezeti vezetőségválasztásnál — jelentősen fejlődött a taggyűlések szí vonal a. Nőtt az érdeklődés, a napirend megválasztása mindinkább tükrözi az üzem, munkahely életének aktuális kérdéseit, gondjait A felszólalók — egyre többen vannak — ma már elsősorban a közösség problémáival foglalkoznak. Felelősség- tudattal teszik szóvá a brigád- mozgalom gondjait, felvetik az anyagellátás és a műszaki technológiai feltételek zökkenőit a munkaszervezés hibáit A taggyűléseken rendszeresen foglalkoznak a dolgozók élet- és munkakörülményeivel. Az építőipari taggyűlések például felszínre hozták azt a körülményt, hogy a meglevő bérfejlesztési összeget nem bocsátották teljesen a dolgozók rendelkezésére. (Azóta intézkedés történt, hogy az elkövetkező időszakban alapbéresít- sék, illetve prémiumban fizessék ki a szóban forgó összeget) Az élelmiszeriparban az éjszakai hűtőháznál és a gabonafelvásárló vállalatnál a pártszervezet képviselőit is meghívják ezekre a tanácskozásokra. örvendetes, hogy a termelési tanácskozások egyre inkább elvesztik „panasznap” jellegüket, a hozzászólások a vállalat termelési feladatainak megoldását segítik. A legtöbb helyen a kérdésekre — szóban vagy írásban — határidőn belül válaszolnak. Néhol erre a célra rendszeresített nyomtatvány is van. Az ilyen eljárás azért is fontos, hogy a javaslattevők érezzék, nem hiába tettek szóvá egyet s mást, a vállalat vezetői komolyan veszik észrevételeiket és foglalkoznak javaslataikkal. Sajnos, több helyen még nem sikerült elérni, hogy az előző termelési tanácskozásokon elhangzott kérdések rendezéséről a . következő összejövetelen már számot adjon a gazdasági vezetés. Ez pedig feltétlenül növelné az emberek bizalmát. Hiszen az, ha komolyan veszik a dolgozók véleményét: a vállalat számára is gyümölcsözik, amikor a belső munkaerőtartalékok feltárásában, a jobb munkaszervezés megvalósításában egy-egy műhely munkásainak javaslatait kérik. Ugyanakkor a szakszervezeti vezetésnek őrködni kell azon, hogy a normák változtatása a technológia korszerűsítésén alapuljon, ne a munkaintenzitás növelésén. S az is fontos, ne forduljon elő a gyáron belül, hogy míg az egyik helyen könnyű munkával szerzik meg a bérüket a dolgozók, addig a másik műhelyben vagy más beosztásban megfeszített erővel is — kevesebbet keresnek. AZ IDEI SZAKSZERVEZETI választásoknál megyénkben 4396 bizalmit választottak az alapszervezetekben. A bizalmi hálózat a rendszeres oktatások, értekezletek és írásos tájékoztatók révén növekvő felkészültséggel igyekszik választ adni a napi munka során felmerült kérdésekre, jó irányban befolyásolni a dolgozótársak nézeteit, véleményét és segíteni egy-egy időszerű ^gond megoldását. Mind a gazdasági vezetők, mind pedig a szakszervezet tisztségviselői az utóbbi időben egyre inkább építenek, számítanak a bizalmiak közreműködésére akár béremelésről, akár jutalomüdülésről, akár fegyelmi vétség elbírálásáról van szó. Így érthető, hogy egyre inkább fontos tanácskozásokká emelkedtek, az üzemi demokrácia említésre méltó fórumaivá váltak a bizalmicsoport- értekezletek is. V. J. ugyancsak nem fogad el, bár valószínű, hasonló összeggel fizetett kevesebbet, mint az első fél évben. De hát még ez sem minden. Tudjuk, hogy városokban és falSenki sem sajnálja tőle, de hát vakban a lakosság községfejlesz- — a csalás! EZUTÁN még nevetségesebb választ ad a bírónak, amikor a havi jövedelméről kérdezi: — Ezernyolcszáz forint volt a havi jövedelmem... Megáll a ceruza a bíró, ügyész és szakértők 1 kezében, ö is látja ezt, s íme a reagálás: — Kérem, nekem rendkívül sok vplt a kiadásom, mert a feleségem is beteges, meg én is... — No, de 1800 forint volt a havi keresete? — kérdezi újra a bíró. — Igen, kérem, fenntartom a vallomásomat. Ha így, akkor vegyük elő mi is az adócsalás részletesebb történetét, no meg természetesen a jövedelmet. 1965-ben Csabai Pál az adóbevallási íven 145 ezer forintot tüntetett fel általános jövedelemként. A szakértő ezzel szemben megállapította, hogy a kisiparos általános jövedelme 450 ezer forint volt. S mert csalt, a kötelező 44 300 forintos adó helyett csupán 8200 forintot fizetett be. A csalás több mint 36 ezer forint! 1966-ban 140 800 forintot vallott be, a szakértő — bár Csabai Pál ezt nem fogadta el teljes összegében — 464 forintot állapított meg. ÜGYESKEDIK még itt, a tártési adóval járul hozzá lakóhelye fejlesztéséhez, szépítéséhez. Utak, szociális intézmények épülnek ebből az összegből, szépülnek, csinosodnak a parkok és terek. És a lakosság többsége nagyon is becsületesen hozzájárul ehhez. Még társadalmi munkával is! Az is, akinek jövedelme tized része sincs a vádlotténak. Nem nagyon érdekelhette a város fejlődése Csabai Pált, hiszen itt is „lecsípett” annyit, amennyit csak tudott. 1965-re a kötelező 8864 forint helyett 1644 forintot; 1936-ra 9290 forint helyett 563 forintot fizetett be. A vádirat szerint és a szakértői bizonylatok szerint két év alatt 173 ezer forinttal akarta megrövidíteni Csabai Pál az államot, rajta keresztül pedig az egész népet. És most, a meghallgatása végén meglehetősen cinikusan, majdnem hogy ő oktatja ki az igazságszolgáltatást: — Kérem, háromszáz embert hallgattak meg, a maguk kötelessége bizonyítani... Bizonyítsák, ha tudják... ÉS A BÍRÓSÁG bizonyított. Csabai Pál kisiparost elkövetett ezeT csalásaiért egy év és hat hónapi szabadságvesztésre ítélte. Varga Tibor A váróteremben műszakok, a túlóráztatás különböző — a dolgozók érdekeit sértő — kérdéseit sikerült tisztázni. Hogy a jövőben még nagyobb tekintélye legyen a szakszervezeti taggyűléseknek, annak feltétele a taggyűlési beszámolók őszintesége, tárgyilagos nyíltsága. Egyetlen esetben sem helyes megkerülni az úgynevezett kényes kérdéseket, bátran kell beszélni arról, ami az embereket a szóban forgó munkahelyen leginkább foglalkoztatja. A MŰSZAKI KONFERENCIÁKON és termelési tanácskozásokon is egyre inkább tapasztalható: az üzemek, munkahelyek dolgozói komoly felelősséget éreznek a gazdálkodás ügye iránt. Az utóbbi időben bevezették, hogy decentralizálva egyes üzemrészekben tartják meg ezeket a tanácskozásokat. Így szívesebben vesznek részt rajta az adott műhely munkásai, aktívabbá válik a vita, senki nem érzi magát feszélyezve és főként olyan kérdéseket tárgyalnak meg, amelyek a jelenlevőket közvetlenül érintik. Sok helyen, mint például a — Bocsánat, szabad egy kis tüzet? A kérés a békéscsabai vasútállomáson hangzik el. Egy középkorú férfi idegesen járkál fel s alá. Egyik kezében kis bőröndöt tart, a másikban cigarettát morzsolgat. Hirtelen elhatározással megáll egy fiatalember előtt, aki kissé meglepődve, szinte önkéntelenül nyúl a zsebébe gyufájáért, s amíg tüzet ad, mosolyogva mondja a barátainak: — Ügy látszik, nincs elég trafik a pályaudvaron! — A kis társaság vihog „a jó szövegen”, és egy csinos lány után iramodik. A férfi köszöni a szívességet, de valahogy ottfelejti magát a fiatalember mellett. Az előbbi nagyképű fiút mintha kicserélték volna, megszelídül. Halk szavú, kedvesen beszélget, sőt még udvarias is. A beszélgetés folyamán újdonsült ismerőse már másodszor gyújt rá, s ő kérés nélkül, előre ad tüzet. Beérkezik a vonat. A férfi kezet nyújt, siet. A fiú leül. Vajon min járhat az esze? Azon talán, hogy ki láthatta az előbbi jelenetet vagy a barátiatól tart, hogy kinevetik, mert nem folytatta a szöveget, vagy esetleg irigyli őket a csinos kislány miatt? Kicsit félve, bátortalanul, zsebemben lapuló öngyújtóval szóltam: — Nem volna egy kis tüze? — Máris nyúl a zsebébe, a gyufát keresi. — Tessék! — Köszönöm. Parancsoljon, gyújtson rá maga is — nyújtom felé cigarettámat. Gépiesen fogadja el. Szabadkozik, köszöni. — Érdekes maga már a második, aki 10 percen belül tüzet kér tőlem. — Tudom, láttam! Ezért jöttem én is magához. — Arcán ijedtség látszik, mintha attól félne, hogy nemcsak láttam, hanem hallottam is. Kérdezés nélkül megered a nyelve. — Tudja, nekem valahogy kötelességem ez a nagyképű duma. Gádoroson születtem. Iskola után néhány évig Pesten dolgoztam segédmunkásként. Tudja, hogy van! Gyár, több fizetés... Mire hazajöttem, nagy vagány hírében álltam. Még nem is találkoztak velem — fejével az ajtóban álló „banda” felé bök —, máris híresztelték. Egyszerűen úgy érzem, muszáj így viselkedni. Én tudom, hogy ez nem helyes, de mit tehetek? Talán nem vagyok elég erős... — hirtelen más témába kezd. — Nagyon szeretek értelmes, okos emberekkel beszélgetni. Sokat tanulok tőlük. Pesten nemcsak vagányok élnek. — Szórakozni hova jár? Most ö kínál cigarettával, a tüzet viszont én adom. Nem veszi észre. Gondolkozik. — Hová? Attól függ! Mikor, milyen kedvem volt. Rengeteg a klub... még múzeumban is voltam. Bár nem értettem mindent, mégis szép volt. — Olvasni szokott? — őszinte legyek? Amíg fent voltam, nem sok időm volt, de majd talán most! Itthon úgysem lehet mást... meg a vonaton is. Jaj! A vonat! Ne haragudjon, mennem kell, még lekésem. Futás közben visszaszól: — Remélem, találkozunk még! A vonat indul'. Az utolsó pillanatban felugrik a mozgó szerelvényre. Eltűnik, de csak az alakja. Mondatai még itt vannak a fülemben. Érdekes fiú. Huligán? Nem! Megjátssza magát? Igen! Kinek? A barátainak? Lehet, hogy valójában ők sem ilyenek. Talán titokban ők is szeretnek beszélgetni, olvasni— Sőt lehet, hogy ők is. voltak már múzeumban? Ee akkor miért hordanak álarcot egymás előtt, hisz mindnyájan fiatalok? E>. T.
