Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

TWI. október 22. it Vasárnap Az ifjú zenebarátok vendége: Antal hmra zongoraművész Ebben az évben már másodszor köszöntjük Békés megyében Antal Imre zongoraművészt, a tv Halló fiúk! Halló lányok! mű­sorának népszerű riporterét Az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenysorozatának kereté­ben egy héten keresztül koncerte­zik — más fiatal művészek társa­ságában — a megye különböző, városaiban, községeiben. A zenei programot — időszerűen — orosz és szovjet zeneszerzők műveiből állították össze, így többek között Glinka, Hacsaturján, Sösztakovics, Csajkovszkij alkotásaiba« gyö­nyörködhetnek az ifjú zenerajon­gók. Antal Imre mosolyogva állít­vékony ujjaival megpuhít egy ci­garettát rágyújt és folytatja.) — Franciául és olaszul tűrhetően beszélek, de értek angolul, oro­szul, spanyolul és lengyelül is. Nincs itt semmi titok. Valahogy „ragadnak rám” a nyelvek. — Kevés szabad idődben mivel foglalkozol legszívesebben? —* Csodálkozni fogsz. Könyvet! Az iskola nélkülözhetetlen * , politikai tényezője z iskolareform az iskolai oktatás régebbi tartalmát lényegesen befolyásolta, módosította. A szorosabb j kapcsolat az élettel,, a gyakorlat- | tál, a nevelőmunka következetes kötök... Van mindenféle felszere- í érvényesílése, a túlterhelés meg- lésem, s általában a kottáimat fű- szu,n^tese mmd olyan összetevők, .... . I m/íl n .1 — . .. .. ' _ 1 i i z öm könyv alakba, meg a régi, tábla nélküli regényeket. (Hosszan magyarázzaa könyvkötészet titkait, fortélyait, majd minden átmenet nélkül új témába kezd.) — Kép­zeld el, már van saját zongorám is. Eddig bérelt hangszeren gya­ja, hogy bizony fárasztó dolog hét koroltam, de három hónappal ez­nap alatt 30 koncertet adni, min­dig más helyen. Csaknem bejárták az egész megyét, megfordultak már Vésztőn, Orosházán, Gyulán és Mezőhegyesen. Békéscsabán is tartottak már előadást. — Kik a partnerek és hogyan ér­zik magukat nálunk? — Egy mikrobusznyi kis cso­porttal turnézunk. Surányi Ibolya mai szovjet költők verseiből sza­val, a dalokat Mikes Ibolya éne­kesnő tolmácsolja. A mini-zene­kar tagjai pedig: Máté László, őri Zsuzsa s én. Fellép még velünk egy táncospár, Holzer Eva és Mol­nár Lajos... Mindannyiuk nevében nyilatkozom, amikor azt mondom, hogy jól érezzük itt magunkat. Az előadásokon feltűnően magas a látogatottság és úgy érzem, itt ■ szeretik és értik a komoly zenét. En, személy szerint is, szívesen jövök ide, 16 éves koromig ezen a vidéken laktam. Különösen Gyula város tetszett legjobban, kár, hogy a strandra nem tudtunk elmenni... — Sokat utazol, sokfelé jársz. Mennyiben befolyásolja koncert­jeid látogatottságát a Halló révén elért népszerűség? — Már többször mondtam, ne­kem a zene a legfontqsabb. Vélet­lenül és csak másodsorban vagyok tv-riporter. Hogy a Halló népsze­rű a fiatalok ‘körében, az csak kis részben az én érdemem. De az, hogy így valamennyire ismertté vál­tam, a zenének is jó ügyet szolgál, és nagyon örülök, ha valaki sze­mélyemen keresztül kerül kapcso­latba a komoly muzsikával. — Mondanál valamit külföldi turnéidról? — Szeretek utazni és szerencsé­re elég sokat járok külföldön. Legjobban Olaszország vonz, ta­lán azért is, mert legtöbbször ott fordultam meg. Az idén is hang­versenyeztem Rómában és Tivoli­ban. Sajnos, hamarabb Vissza kel­lett jönnöm a tervezettnél, éppen a Halló miatt — Antal Imre közismerten sok idegen nyelven beszél. Mi a titka nagy nyelvismeretének? . — Erre nem tudok válaszolni, de elmondok egy konkrét esetet Egy szót nem tudtam németül, amikor először jártam az NBK- ban, de másnap már németül nyi­latkoztam a tv-ben... (Mosolyog, olyan közvetlenül és természete­sen, mint ahogy azt már oly sok­szor láttuk a Hallóban. Hosszú, (j(torok rajzversenye SarkaHkeresztúron •A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évfordulója tiszteletére Sarkadkeresztú- ron nagyszabású aszfaltrajz­versenyt rendezett az úttörők részére a helyi művelődési otthon és az általános iskola. A községben első ízben ren­deztek ilyen versenyt, melyet a szülők és gyermekek egy­aránt nagy érdeklődéssel fo­gadtak. A rajzversepyen 48 pajtás vett részt, s a téma a Szovjetunió ötvenéves fejlő­dését bemutató rajz volt. > A legjobban rajzoló hat pajtást értékes könyvvel jutalmaz­ták. A többiek pedig csokolá­dét kaptak ajándékul. előtt „önállósítottam” magam: vettem egy kis zongorát. Most már ezzel bosszantom a szomszé­dokat (Ügy vélem, azért a szóm­i melyek a pedagógiai gyakorlat­ban az addig elfogadott oktató­nevelő koncepció felülvizsgálatát, a módszerek fejlesztését követel­ték. A reform kezdeti sikerei most már állandósulnak és meg­felelően körvonalazzák a további tennivalókat. Félreérthetetlenül kirajzolódott, hogy az iskola és a szülők együttes munkája nevelési és oktatási sikereket vagy balsi­kereket hordozhat; hogy a szülői szádok nem fogják fel ilyen szi-1 munkaközösség lényegi szerepe gorúan a csend-zavarást. Antal Imre — bár nagyon fiatal ember — nevét, művészetét már most is magasan jegyzik. Több zenei ver­senyen nyert első díjat, koncert­jein sikert arat.) — Mik a terveid a jövőben? — Ami eddig is volt. Szeretnék eleget tenni zenei vonatkozású meghívásaimnak és minél több jó hangversenyt csinálni. És persze marad a Halló is,.. A kettő vala­hogy jól kiegészíti egymást. Kamaszosan hunyorog és rápil­lant az órájára. A Csaba előtt már várja a mikrobusz, indulnia kell. és várja valahol egy zongora, vár­ják a zenekedvelő fiatalok. Brackó István korántsem az, hogy iskolai ren­dezvényeket szervező testületté degradálja önmagát. A szülői mun­kaközösség akkor ér valamit, ha az elnevezést, hogy munkakö­zösség, valóságossá teszik, egyszóval, ha tényleg olyan kö­zösség, amely csinál is valamit, mely nemcsak azért aktív testü­let, mert teadélutánt szervez és pénzt szerez a „patronáló” válla­lattól, hanem azért is, mert a pe­dagógus mellett az iskola egyik nékülözhetetlen politikai tényező­je. Az is igaz viszont, hogy ez egyáltalán nem jelent valamiféle rosszul értelmezett munkameg­osztást, és nem csökkenti a pe­Levél takarékossági ügyben Kedves Érdeklődő! » Kellemetlen helyzetbe hozott a napokban azzal a kérdésével, hogy mondjam már meg, mi lett a konkréU. eredménye annak a nagy országos takarékossági kampánynak, amelyet annak idején minden hangszeren ját­szottunk. Hirtelenjében nem is tudtam válaszolni és ezért azt ígértem, hogy majd legközelebb találkozunk... Persze azóta is bántott tájé­kozatlanságom, de szolgáljon mentségemül,. hogy semmiféle hivatalos közlemény nem adott számot a takarékossági év ered­ményeiről, úgy látszik elég munkát adott annak a meghir­detése, a felmérésre már nem maradt energia. Tudom, hogy ez önt — és még sokat, másokat — nem nyugtatja meg, ezért a saját szakállamra vizsgálódni kezd­tem, milyen tényleges megtaka­rításokkal tudnám bizonyítani a kampány eredményességét. Fáradozásaimat siker koro­názta, mert egy néhány terüle­ten sikerült lerántanom a leplet az eredményekről és így — mindnyájuk megnyugtatására — közzé is tud mm. adni. Végtelen örömmel tapasztal­tam, hogy szép megtakarításo­kat ért el a cukrásziparunk, i , aminek következtében móst már ugyanazon tányérra kétszer any- nyi sütemény fér el, mint az­előtt, tehát nyugodtan mond­hatjuk, hogy termelésük meg­duplázódott. A kávéfőző kartárs'- nők sem akartak lemaradni és önzetlen fáradozásukat jelentős .siker koronázta: annyi alapanyagot meg­takarítottak, hogy szinte fele megmaradt a drága importcikk­nek. Persze azt még előbb, fel kell lelni, mert a kartársnők nagy takarékossági lázukban va­lahova elrakták a megmaradt kávét, de hát ez érthető is, az eredményre való törekvés izgal­mában ki tud nyugodtan gon­dolkozni. Nem szabad- megfeledkezni az italboltvezetők áldásos takaré­kosságáról sem. Szinte Kolum­busz tojásának tűnik az egész, de mégis nagy jelentőségű, hi­szen egy egyszerű vegyi eljárás­sal csaknem duplájára emelték ők is a raktárkész­letüket. Ezt úgy oldották meg, hogy az ügyesebbjei, akik tisz­tában vannak a vegytannal, a különböző italféleségekhez a minden kútban korlátlan meny- nyiségben fellelhető H2 O-t ke­vertek. E módszerrel kettős eredményt értek el: egyrészt nö­velték az árukészletet, másrészt később áztak el a vendégek. Egyszerűnek tűnik az a mód­szer is, amellyel pedig igen nagy mennyiségű, csaknem hi­ánycikknek mondható fontos építési anyagokat takarítottunk meg. Ezt \gy oldották meg az illetékesek, hogy sok középület, állami lakás tatarozását újabb 10 évre elhalasztották, azzal az ésszerű takarékossági elgondo­lással, hogy {ia az a vakolat le­hullott és az épület mégis áll, akkor arra nincs is szükség. Es ha már itt tartunk — hi­szen úgyis az épülethez tarto­zik —, beszélni kell arról a sok megtakarított esőcsatornáról is, amely úgy maradt meg, hogy nem pótolták az elavultakat, a hiányokat. És jmilyen igazuk van, az a víz ott is megtalálja a levezető utat, ahol nincs csator­na. A takarékossági mozgalom he­vében fnegszüntettük a községi tanácsok lófogatait is. Igaz, ugyan, hogy azóta ötször any- nyit fizetnék ki fuvardíjként, de legalább a fogatok fenntartási költségeit megtakarítják. Nem akarok dicsekvőnek lát­szani és nem sorolom tovább takarékossági mozgalmunk kéz­zel is majdnem fogható ered­ményeit. Remélem ez is elég megnyugtatásul. Szívből üdvözlöm, örülök ér­deklődésének és annak, hogy időközben beszerzett szerény ismereteim közlésével rendelke­zésére• állhattam. OKI dagógus felelősségét, hiszen tőle függ az iskola tartalmi fejlődésé­nek minden sikere, úgy is, hogy a fejlődés egy-egy szintje bonyo­lultan, sokszor többszörös áttéte­lek hatosára igazodik össze és hoz minőségi változást. Ezekben a bo­nyolult áttételekben, a legtöbb­ször közvetetten ható jelenségek­ben, szubjektív és objektív ténye­zőkben ott munkár a szülői mun­kaközösségek jó vagy rossz ha­tása. A jó hatás megteremtéséhez azonban nemcsak úgynevezett ak­tív szülők kellenek, hanem a fi­gyelmet a feladatokra jól Irányító pedagógus, aki saját munkájának fontosságát, helyzetének katali­zátor -voltát ismeri és át is éli. (Érzelmi momentumok nélkül tanítani sem lehet!) Itt, ezen a ponton már a pedagógusi hiva­tástudatról beszélhetnénk, ha ez­úttal nem Inkább a szülői mun­kaközösségekről lenne szó. E kettő azonban mégis összefügg, s mi­ként azt fentebb említettük: a pe­dagógus a katalizátor, az ösztön­ző, az inspiráló, a jó pedagógus ismérvei között jelentős helyet foglal el az, hogy milyen az osz­tályának a szülői munkaközössé­ge? Valahogy úgy van ez, hogy „nézd meg a szülői munkaközös­séget, és megtudod, mit ér a pe­dagogics”. Lehet ebben némi túl­zás, de ha az iskolák tartalmi munkájának megyáltozottságát, új feladatait vizsgáljuk, akkor az igazság nem jár messze az álta­lunk átformált közmondástól. Mert mi a lényeg? Az, hogy a pe­dagógus csak akkor töltheti be hivatását, ha minden óráján hoz­záad valamit tanítványai világ­nézeti neveléséhez, ha a család és az iskola kapcsolatát ebből a né­zőpontból is erősíti és így igyek­szik a tantervekben összeállított korszerű ismeretanyagot megta­nítani. A sikerek nem máról hol­napra születnek. Nem is látvá­nyosak, ilyen pedagógiai alapál­lásból nem lehet bűvészmutatvá­nyokkal elkápráztatni a társadal­mat, és kelletlenül ácsolt külső­ségekkel, pompás rendezvények­kel, évnyitókkal-évzárókkal, ki­állításokkal port hinteni (bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még lehet, de reméljük, nem sokáig). Senki sem állítja azonban, hogy ha ezek az ese­mények valóságos tartalmat, már birtokolt eredményt tárnak a tár­sadalom elé, akkor feltétlenül szükségesek, sőt: nélkülözhetetle­nek. A veszély csak az, hogy nem könnyű meghatározni: hol végző­dik a hasznosság és hol kezdődik a porhintés. isszatérve a szülői munka- közösségekre, velük kap­csolatban az a legizgal­masabb téma, hogy mi­ként válhatnak az iskola életében fontos és hovato­vább nélkülözhetetlen politikai tényezővé? Az biztos, hogy nem könnyen, a hivatását szerető, ér­tő pedagógus és néhány aktív szülő nem elég hozzá. Hol is kez­dődik az a folyamat, amely eze­ket a kollektívákat a politikai té­nyezővé válás nemcsak megtisz­telő, hanem magas fokára emeli? Azon a napon, amikor a pedagó­gus elmondja, hogy a munkakö­zösség nemcsak azért van, hogy kirándulást szervezzen, és egyál­talán nem azért, hogy a pedagó­gus munkáját ellenőrizze vagy abba — szakértelem nélkül és in­dokolatlanul — beleszóljon, ha­nem azért, hogy a szülői ház és az iskola kapcsolatát elmélyítse, segítsen felszámolni az akadályo­kat, áthidalni a meglevő szakadé­kokat, melyet általában úgy hí­vunk, hogy kettős nevelés. Ott kezdődik, amikor a szülők mun­kaközössége minden egyéni ér­dektől mentesen felismeri, hogy nem azért kell a pedagógusoknak és az iskolának segíteni, mert esetleg — cserébe — jobb jegyet kap a gyerek, hanem azért, mert a társadalom minden iskolától V E: elvárja, hogy tanulóit szocialista emberekké nevelje, és előkészítse őket majdani társadalmi felada­taiknak betöltésére. Ezt segíteni, ebből részt vállalni, a nevelési és oktatási célok megvAjpsulását előmozdítani: ez a szülői munka- közösségek feladata. Lehet, hogy nagyon kevesen ismerik még az SZMK-tagok közül is a Magyar Nők Országos Tanácsának leve­lét, melyet tanévkezdéskor inté­zett a munkaközösségek tagjai­hoz. Egyetlen, rövid kis részletét idézzük itt: „Csak együtt, a neve­lési követelményeket és módsze­reket egyeztetve, egymás tapasz­talatait, gondjait kicserélve, közös erőfeszítéssel közelíthető meg a cél: a sokoldalúan képzett, csa­ládjáért és hazájáért dolgozni tu­dó és akaró szocialista nemzedék kialakítása és abban gyermekük boldog, elégedett emberré nevelé­se”. z a részlet önmagáért be­szél, ehhez nem kell kü­lönösebb kommentár. De, hogy iskoláink szülői munkaközösségei eljussanak odá­ig, hogy ilyen — már pedagógiai — feladatokat képesek legyenek megvalósítani, addig még sok a teendő. Vannak már ilyen szülői munkaközösségeink, de hiba len­ne, ha azt gondolnánk, ezek al­kotják a nagyobbik részt. Az is igaz, hogy készülnek már tartal­mas, szép tervek, mely a Magyar Nők Országos Tanácsa levelének szellemében fogantak, a konstruk­tív és hatékony munkaközösségi élet azonban még a jövő ígérete. Példának hozhatnánk kiváló és hozzáértő SZMK-elnököket és ta­gokat, számuk azonban még na­gyon alacsony. Nem indulhatunk ki másból, csak a valóságos té­nyekből, akkor pedig a további tennivaló is világos: az iskola tegyen meg mindent azért, hogy a szülői munkaközösségek vezető­ségében ne kirakat-funkciók le­gyenek, hanem olyanok dolgoz­zanak ott, akiket a szocialista is­kola megteremtése és fejlesztése hevít, akik nem a virágcsokor­átnyújtó pillanatok érzelmessé- géért, vagy egyszerűen szereplési vágytól fűtve vállalják ezt a fele­lősségteljes társadalmi posztot. Hallottunk olyan iskoláról, ahol a szülői munkaközösség nevelési és gyermekvédelmi bizottságot alakított, és olyanról is, ahol a munkaközösség tagjai a pedagó­gusokkal együtt látogatnak eV a családokhoz, olyanról is, ahol kü­lönös gonddal foglalkoznak a hát­rányos helyzetű tanulókkal, rend­szeresen ellenőrzik otthoni életü­ket, segítenek a szülőknek kisebb- nagyobb problémáik megoldásá­ban. Ha hisszük, hogy mindez nagy általánosságban sem lehet utópia, akkor megint csak köze­lebb jutottunk ahhoz, hogy a szü­lői munkaközösség minden iskola nélkülözhetetlen politikai ténye­zője legyen. Mennyi feladatuk van! A pályaválasztás, a kettős nevelés ezernyi útvesztőjének le­küzdése, az úttörő- és a KISZ- élet gazdagítása, az egészséges életmódra nevelés és a többi, sok­sok igaz embert, gyermekszere- tetet, jövöszeretet kívánó tenni­való. ámutattunk, hogy félreért­hetetlenül kimutatható: az iskola és a szülők együttes munkája minden nevelési és oktatási eredmény­ben, vagy eredménytelenségben benne van; hogy a fiatalokban a szocialista embereszmény kimun­kálása pedagógus és szülő közös feladata, és harmonikus együtt­működésük révén válik elsősor­ban a szülői munkaközösség az iskola fontos politikai tényezőjé­vé. Az csak külön jó, hogy szív­vel végzett munka közben peda­gógus is, szülő is nemesedik, gaz­dagodik emberségben, és kivívja a társadalom megbecsülését. Sass Ervin R

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents