Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

1*67. október 22. 3 Vasárnap Vállalták — teljesítik A Nagy Októberi Szocialista j Forradalom 50. évfordulójának j tiszteletére jelentős összegű fed- ; ajánlást tettek az endrődi Űj Ba- j rázda Tsz gazdái is. A növényter- j mesztők többek aközött felajánlot­ták még az aratás előtt, hogy a tervezett 5500 mázsa helyett 6000 mázsa kenyérgabonát értékesíte­nek, s 180 mázsa helyett holdan­ként 230 mázsa cukorrépát ter­melnek. A juhászok azt vállalták, hogy a beütemezett 200 pecsenye­bárány helyett 320-at értékesíte­nek és ezer literrel növelik az ér­tékesítésre kerülő juhtejet. A vállalás teljesítését október Háromezer óra társadalmi munka A Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados jubi­leuma alkalmából az eleki ál­talános gimnázium KlSZ-szer- vezete elhatározta, hogy a tan- intézmény valamennyi diákja tagja lesz a könyvtárnak, a MOKÉP által szervezett film- bemutatókon részt vesznek, s mindannyian elolvasnak egy orosz vagy szovjet klasszikus művet. 20-án értékelte a termelőszövet­kezet párttaggyűlése. Elismeréssel állapították meg, hogy' a növény- termesztők és az állattenyésztők együttesen 190 ezer forint többlet- bevételhez juttatták a termelőszö­vetkezetet. Felajánlásukhoz híven dolgoztak és dolgoznak még min­dig a szövetkezet növénytermesz­tői és traktorosbrigádjának tag­jai az őszi betakarításon. Idejében elvetették a 49 hold takarmányke­veréket, az 536 hald őszi árpát, s a tegnapi napig 1100 hold helyett 1150 holdon fejezték be a búza­vetést. A kukoricatermésnek már csali 20 százaléka van a határ­ban, a cukorrépaszedést teljesen befejezték. A traktorosok a mély- szántanivaló 60 százalékánál tar. tanak, s úgy igyekeznek, hogy legkésőbb november 6-ig befejezik a még hátralevőt. a m A tanulók vállalták, hogy se­gítenek a község és iskola kör­nyékének parkosításában, mint­egy háromezer órát dolgoznak társadalmi munkában. Ök hoz­zák rendbe a szovjet hősök em­lékművét is. Nyugdíjas halászok baráti találkozója A gyomai Viharsarok Htsz párt- szervezete és vezetősége találko­zóra hívta meg a szövetkezet nyugdíjas tagjait, akiknek zöme alapító tag volt a ma már orszá­gos hírű szövetkezetben. Az idős tagokért lakásukra ment a szö­vetkezet autója. Bujdosó Imre el­nök tájékoztatta az öregeket az eredményekről, a tervekről. Ez­után kivitték őket a halastóhoz, megmutatták mit fejlődött a Vi­harsarok, amióta az idős tagok nem járnak ki halászni. A bensőséges ünnepség a békés­csabai Halászcsárdában rendezett ünnepi ebéddel ért véget. E bben az esztendőben több termelő jellegű beruházás szorult háttérbe megyénk mező- gazdaságában. A szeptember 30-i felülvizsgálás 50 százalék körüli készültségi állapotot tárt fel. Az év hátralevő részében a gya­korlat legalábbis azt mutatja — idő és anyag hiányában nem sok lehetőség adódik a mezőgazdasági üzemek tervezett, a kormányzat anyagi eszközeivel is támogatott beruházások befejezésére. Való­színű, hogy több tízmillió forint célirányos felhasználása áthúzódik a következő esztendőre. Kétségtelen, hogy a nem befeje­zett épületeket a tsz-ek nem ve­hetik használatba. Ennek követ­keztében a növekvő igényeknek megfelelően nem szállíthatnak több árút a felvásárló vállala­toknak. A következmény kézen­fekvő: az 1967. évi termelő jellegű mezőgazdasági beruházások áta­dási határidejének 1968-ra üte­mezésével a központi árúalapok tervszerű növelésétől elmaradunk. A beruházások kivitelezésének elhúzódása anyaghiánnyal és egyebekkel megmagyarázható. De vajon ezt a magyarázkodást meg­értik e azok, akik meg akarják teríteni a család asztalát, termé­szetesen annak az asztalát is, aki 1967-ben mulasztott a mezőgazda­ság termelő jellegű beruházása­Nem számolták ki, hogy ki hány fasisztát küldött a másvilágra ott. Egyet mindenesetre furcsa körül­mények között lőtt le Pavlov. A tűzszerészek egy éjszaka el­aknásították a ház környékét. A németek semmit sem vettek észre. Másnap reggel egy öreg nénike tipegett ki a romok közül és in­dult a ház felé. A szovjet katonák megrémültek. Ha ez a néni az ak­nák egyikére lép... Kiáltottak neki, hogy menjen vissza. Nem hallotta, csak jött. Új­ra kiáltottak. Ekkor más irányba fordult. Egyszer olyan helyre ért, ahol jöhetett volna. Kiáltottak, hogy ott jöjjön. Akkor meg-meg- állt. A dermedt csendben Pavlov hangja csattant: — Állj! Az „asszony” ment tovább. Az­tán még kétszer hangzott fel a megállást parancsoló kiáltás és mikor annak sem volt eredménye, Pavlov felemelte a géppisztolyt, és lőtt. Sötétedés után bevitték a házba. Talán felesleges is leírni: egy német katona volt. — Igaz, hogy el ne felejtsem — szorítja meg karomat Afanaszjev elvtárs —, ha erről ír, írja meg azt is, hogy sokat segítettek ne­künk a repülőink. Volt egy kis, rendkívül fürge gép, a P—02. Ha szorongatott helyzetben voltunk, egész alacsonvra szállt és sohasem tévesztett célt! Aztán egyre jobban kimerültek a németek. Főleg az élelmezésük volt rossz. Egy nap átkiáltottak oroszul: — Adjatok kenyeret, adunk géppuskát! Visszakiáltottak: — Adjátok meg magatokat, lesz kenyeretek! — Nem, mert megöltök! — Ha féltek, miért jöttetek ide, mi nem hívtunk benneteket! Ez volt a hős védelem öt ven- nyolcadik napja, ök, a hősök ak­kor még nem tudták, hogy az utolsó. Aznap, november 24-én parancsot kaptak: kitörni és el­foglalni a fehér házat! A parancsot teljesítették. Elfog­lalták a fehér házat. Aztán még egyet — és még sokat. És felsza­badult Sztálingrád — és meg sem álltak Berlinig, ök sem, a Pav- lov-ház hősei. Afanaszjev had­nagy a győzelem után hazánkon át indult vissza — Sztálingrádoa, de abból már nem sokat látott. A légnyomástól kapott betegség miatt állandóan romlott a látása és mire hazaért, teljesen megva­kult. De a harcokat bemutató térké­pet már ő készítette. Igaz, sok dioptriás szemüveggel. És most tábla hirdeti a ház előtt a dicsőséget: a Pavlov-házba egy fasiszta sem tette be a lábát! (Folytatjuk) helyet i beruházásoknak inak szervezésében és kivitelezé­sében. t M ost október második felében nem megértéssel vesszük tudomásul az 50 százalékos ké­szültségi állapotot! Egyben sür­getjük az ügy kivizsgálását, mert elfogadhatatlan az a helyzet, ami ebben az esztendőben végigkí­sérte a mezőgazdasági beruházá­sok kivitelezését. A MEZÖBER közvetítésével megvalósuló 70 lé­tesítményből, az ezekre előirány­zott 90 millió forintból eddig alig használtak fel 47—48 millió forin­tot. Legtöbb épület készítésével félben vannak. A beruházások kivitelezése töb­bek között azért is húzódhat át egyik évről a másikra, mert az építkezések szervezése, főként a kivitelező részéről nem kapta meg a termelő jellegű beruházás­nak kijáró rangot. A mezőgazdasá­gon kívüli beruházások ugyan­akkor évről évre tervszerűen megvalósulnak, sőt néhány épít­kezés a tervezettnél jóval kedve­zőbb ütemben halad. Az ilyen és az ehhez hasonló munkaszer­vezések miatt lényegében a me­zőgazdaság élelmiszert adó rész­legei kerülnek háttérbe. Így van ez, hiszen a tsz-ekben elsősorban istállók, ólak építésére összpon­tosítják a saját és az állami erő­forrásokat. Miért nem kaphatnak ezek az ügyintéző szervektől több támogatást? A minap erről az áldatlan ál­lapotról, illetve ennek oka­iról beszélgettünk. Mivel 1967- ben legtöbb beruházás anyaghi­ány miatt megrekedt, nyilván­való, hogy a beszéd témáját e gond áthidalásának lehetőségei képezték. A vélemények különbö­zőek voltak. Egyesek a jelenlegi állapotot kielégítőnek, az anyag- ellátást és az építkezés szervezését — mivel ezt az élet alakította így — megfelelőnek találták. Má­sok viszont vitatták ezeket a dolgokat. Kétségtelen, hogy a je­lenlegi anyaggazdálkodási felfo­gás ösztönöz a helyben feltárható anyaglelőhelyek, melléküzem- ágak kiaknázására. Ez lényegé­ben helyes és jó, de csak azokon a vidékeken, ahol az építkezői­hez szükséges anyagokat a termé­szet önmaga adja. De Békés me­gyében és a többi alföldi megyé­ben, ahol a téglaégetésen és a homokbányászáson kívül nin­csen több anyaglelési lehetőség, mire ösztönözhet az anyaggaz­dálkodásban kialakult helyzet: anyagbeszerzésre, a tervszerűen előállított építőanyagok anar­chikus széthurcolására. Megyénk szövetkezeteiben lé­nyegében azért áll több építkezés, mert az anyagbeszerzők egy ré­szét a másik része megelőzte és felvásárolta azokat az anyagodat, szerkezeteket, melyekre adott idő­ben egy másik építkezésen lenne szükség. Csakis így juthat tetőszer­kezethez az a szövetkezet, ame­lyikben még az épület alapját sem rakták le. Viszont ahol falegve- nig jutottak, leálltak az építke­zéssel, mert a tetőszerkezetet egy másik tsz őrzi. Hogy az anyaggazdálkodás' ilyen módja helytelen, nem ve­zethet jóra az az 1967. évi ta­pasztalatokból jól látható. A tény­leges megoldás természetesen az lenne, ha az ipar építőanyagból és szerkezetekből annyit termel­ne, amennyi a jelentkező igényt nagykéreskedelmi raktári kész­letből mindenkor fedezné. De et­től még messze állunk. Bár a téglaipar országosan a tavalyi­nál 400 milliónál is több téglát gyárt ebben az évben, de még így sem elegendő. Megyénkben legtöbb tsz-beruházás tégla hiá­nya miatt áll. Valamilyen meg­oldást mégiscsak kellene találni a rendelkezésre álló anyagok cél­szerűbb elosztására, mert a me­zőgazdaság tervezett és állami erőforrásból is támogatott beru­házásainak szervezésében, kivite­lezésében a jelenlegi helyzet tűr­hetetlen. M it lehetne tenni? Ha az építőanyag-gazdálkodásban tervszerűséget, célszerűbb elosztást sürgetünk, akkor azt a választ kapjuk, hogy a 'gazdaságirányí­tás reformjának előestéjén szóba sem jöhet a központi anyaggaz­dálkodás bevezetése még az álla­mi támogatással készülő épületek esetében sem. Pedig a tervezett, az állami szervek által támoga­tott termelő jellegű beruházások megvalósításához, az építkezések folyamatossá tételéhez, terv sze­rinti készítéséhez nem lenne hely­telen az anyagkészletek egy részé­nek összpontosítása, vállalati vagy vállalkozási szinten, pontosan azért, hogy a jövőben a mező- gazdasági beruházások esetében se ismétlődhessék meg az 1967. évi helyzet. Gondoljuk, az ilyen nézet nincsen ellentétben a gaz­daságirányítás új rendszerével, sőt annak Céljait szolgálja, hiszen a termelő jellegű mezőgazdasági beruházások — amennyiben a ter­vezett időre elkészülnek — lé­nyegében a reform sikerét szolgál­ják! Csakis így adhatnak jó ala­pot a hitelek törlesztésére, a köz­ponti árualap gyarapítására, a társadalom célkitűzéseinek szol­gálatára. H a anyagi erőforrásainkat en­nek szellemében koncent­rálnánk, valószínű, elejét vehet­nénk azoknak a szélsőségeknek, melyek jelenleg jellemzik a me­zőgazdasági beruházások megva­lósítását, az új értéket előállító üzemek, üzemrészek rekonstruk­cióját. Dupsl Károly A képen látható négy vetőgép évekig állt kihasználatlanul a sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz- ben. Ugyanis mind a négyet ke­resztsoros gabonavetésre gyártot­ták. Az idén a szövetkezet mind a négyet átalakíttatta a Sarkadi Gépjavító Állomással. A megerő­sített és felújított 39 soros vető­gépek naponta 80—100 holdon vetik el a búzát. Fotó: Demény LOVAK Sebesen ügetnek, aztán vágtá­ba ugranak a lovak. Sárga ho­mokfutót vonszolnak magúk után, ami jobbra-balra csanódilc a forgalmas műúton. Talán ta­nulóvezető ül a bakon? Nem kérem: a bakon nincs senki, a hátsó ülésen pedig egy ember hajladozik előre, bátra. Vigyo­rog, csaknem röhög. Egyik kezé­vel a gyeplőt rángatja, a másik­kal ütemesen hadonászik. Mint­ha dalolna. Menetirányban teherautó áll az úton. Már csak néhány mé­ter. Mi lesz most? Elkerülhetet­lennek látszik az összeütközés. Az utolsó pillanatban azonban a lovak hirtelen balta kanyarod­nak. A homokfutó milliméterek­re elsiklik a gépkocsi mellett. A kocsin ülőnek úgy látszik tetszik a játék. Még jobban rán­gatja a gyeplőt. A lovak azon­ban veszélyt érezhetnek, mert valamennyire lelassítanak. És nem hagyják, ru’"' at eltéríteni az út jobboldaláról sem. Mintha csak tudnák, hogy most nekik kell gondolkozniuk az ember helyett, akinek az alkohol elvet­te az eszét. Történik pedig az eset 1967. októbér 20-án délután 2 óra 20 perckor a Gyoma—Csárdaszállás közötti műúton. A fogat bizo­nyára valamelyik közeli gazda­ság tulajdona. Ha pedig netán minien sze­rencsésen végződött (mert van­nak még csodá'-' - '-Ivak - — nem túlzás! — legalább egy-egy szem kockacukrot megérdemel­nek. —or A Békéscsabai Konzervgyár üzemi villanyszerelésben jártas villanyszerelő szakmunkást vesz fel azonnali belépéssel a tésztaüzembe. Fizetés megállapodás szerint. A felvételhez munkakönyv és érvényes egészségügyi könyv szükséges. 106994

Next

/
Thumbnails
Contents