Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-17 / 245. szám

1967. október 1*7.

3

Kedd

Őszi szezon kezdetén a BOY Békéscsabai Gyáregységében

KlSZ-védnökséggel épül a Tiszán a második vízlépcső

Most már az őszi szezon kezdődik a Baromfiipari Országos Vállalat Békéscsabai Gyáregységében. Naponta 3—5 ezer hízott libát dolgoznak fel az új üzemrészben, amit a házdbrigád egészen rövid idő alatt épített. Egészségesebbek a munkaviszonyok, mint a régiben, a kapacitás pedig megkétszereződött. Óránként 800 libát lehet megtisztítani benne. Ezt a meny- nyiséget október utolsó hetében

Békésiről és a gyulád járás háztáji gazdaságaiból érkeznek.

Arról is tájékoztatást ad Mikó- vári György, hogy a gyáregység dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére felajánlást tettek. Elsősorban a minőség javításét tűzték célul és vállalták, hogy 1967-ben a tavalyinál mindegy 100 vagonnal több baromfit vásárolnak fel.

Megkezdődött a gyöngytyúk és

Bondár Károly né villany fűrésszel darabolja a libát.

éri majd el az üzem, a terv pedig: 310 ezer liba.

• Mikóvári György, a tervosztály vezetője közli az adatokat, akitől azt is megtudjuk, hogy új gyártmány az idén a negyedelt liba. Igen ízléses csomagolásban, légtelenített műanyag tasakokban kerül forgalomba. Egyébként a termékek 90 százaléka jut exportra. A máj jó része is, mégpedig eredeti formában és Orosházán konzervként feldolgozva. Az első | osztályú máj, ami valutáris szem-l pontból jelentős értéket képvisel, a termelők gondos munkáját dicséri. Az eddigi legnagyobb máj súlya meghaladta az 1 kiló 30 dekát

Meg kell említeni, hogy a legszebb libák főleg Mezőberényből,

tovább folytatódik a csirke, tyúk, valamint a nyúl feldolgozása. Novemberben érkezik a pulyka.

Végül is egy kérdéssel fordulunk Mikóvári Györgyhöz.

— Mit ajánl a háziasszonyoknak?

— A közeljövőben a negyedelt libát, a darabolt pulykát és már most a csirke mellet, a combot félkilós csomagolásban, a barom- fiapróiékot. Levesnek nagyon finom és olcsó a libanyak. Mi a kereskedelem igényét még az export rovására is kielégítjük.

Tehát nem a BARNEVÁL az oka, ha valamelyik botban (ahol hűtőpult is van) hiányzanak az ajánlott termékek.

P. B.

Fotó: Demény

— Jó reggelt, ki-va-nek!

A lány szótlanul bólintott. A mi Petykánk magával vitte rajzait, s kiteritva az asztalon, ámulatba ejtette a családot. A pap egy köteg jó papírt keresett elő és egy doboz festékkel együtt Pjotr-nak ajándékozta. Pjotr másnap hozzáfogott Piroska portréjának festéséhez.

A lány Pjotr kíséretében ment esténként haza.

De mint mindennek, ennek is vége lett. A szerkesztőség útra készülődött. Piroska szomorúan és szótlanul járt-kelt köröttük. Petykát is letörte az elválás. Végre felpakoltunk és elhagytuk a házat, Piroska a kapuban állt. Piroska egy hímzett kendőt adott Pjotr-nak, és szeméből kibuggyant egy könnycsepp.

*

Alig világosodott, amikor egy faluhoz értünk, amelynek összesen egy utcája volt. A község nem szenvedett a harcok alatt, a háború szinte teljesen elkerülte. Éppen ezért csodálkoztunk rajta, hogy egyetlen házból sem adtak élet jelt, mintha köröskörül minden kihalt volna.

Az utat hamarosan megtöltötték a hadosztály gépkocsijai. A területen Grigorij Kugyoniv őrmester volt a gazda, aki otthon egy állatkórház gazdasági részlegét vezette. Az idős férfi az ukrán sztyeppékról jött, de mindig rendesen, frissen borotvál- tan járt beosztottjai között. A kapu mögül, ahol megálltak, egyszer csak mély bőgés hallatszott. A szomszéd házból válasz érkezett, majd három, négy tehén kontrázott az előbbiekre.

— Hívják a gazdát — jegyezte meg valaki.

Nem telt el öt perc sem, s az egész falut átfogta az éhes tehenek hívó hangja. Ez már nem egyszerű bőgés, hanem szinte állati könyörgés volt.

— Álljon meg a menet — ugrott fel nyugtalanul az őrmester —, baj van a tehenekkel! — ébredt fel az öregben a jó gazda.

Magukra hagyva katonáit, elsietett.

Nem tudtuk, mire vélni a dolgot, pedig az ok nagyon egyszerű volt. A gazdák sietve elhagyták a falut, nem etették meg, nem itatták meg teheneiket, amelyek az esti etetéstől ugyancsak telt tőgyekkel várták a reggelt.

Kugyinov néhány perc múlva egy csoport katona élén megje- jent az utcán és határozott utasítással osztotta el őket a házak bejáratánál.

Az állatok megérezve a hozzáértő kéz nyomát, lassan .megnyugodtak, s újra kezdték állandó kérődzésüket.

A faluban először egy kisfiú jelent meg. Látva mivel vannak elfoglalva a szovjet katonák, futva indult a közeli erdő felé, ahol a falu lakosai húzódtak meg.

Dél felé útra keltünk. Szinte a falu apraja-nagyja kísért bennünket.

*

Elhagytuk Magyarországot, de szívünkben él a nép vendégszeretete, a sok-sok kedves találkozás emléke, amely feltárta előttünk a magyar ember nagyszerű természetét.

Emlékszünk a városok és falvak lakóira, akik először félelemmel néztek ránk, majd megismerve bennünket, őszinte szívvel búcsúztak:

— Minden jót, katonák!

(Folytatjuk)

Üj, nagyszabásúnak ígérkező akció előkészítését kezdték meg a KISZ Központi Bizottságánál. A Kommunista Ifjúsági Szövetség VII. kongresszusa védnökséget vállalt a 2. számú tiszai vízlépcső építése és üzemeltetése fölött, s ezzel újabb lehetőséget adott a fiatalok segítőkészségének, alkotókedvének kamatoztatására. A népgazdaságnak e kiemelkedő jelentőségű beruházásának befejezése után újabb, mintegy félmillió kataszteri holdon aknázhatják ki az öntözéses gazdálkodás előnyeit, és évente százmillió kilowattóra villamos energiát termelhetnek. Ugyanakkor 120 kilométeres szakaszon teszik biztonságosan hajózhatóvá a rakoncátlan folyót. Megnő az ár- és belvíz elleni védekezés hatékonysága. A kialakuló 127 négyzetkilométer területű, mesterséges tó pedig a Tisza-táj idegenforgalmi és sportolási lehetőségeit gyarapítja. Az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésével, a jelenleginél több mint hárommdlliárd forinttal nagyobb értékű termést takaríthatnak be a földekről.

Az új nemzedék tennivalóiról a KISZ Központi Bizottsága szocialista szerződést írt alá a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal, az Országos Vízügyi Főigazgatósággal, a tervező és kivitelező vállalatok főhatóságaival, valamint az egyéb szervekkel. A KXSZ-védnök- ség programját magában foglaló szocialista szerződés alapján elkészítik az 1968. évi intézkedési tervet. A KISZ és a társszervek képviselőiből — ifjúsági vezetőkből, fiatal műszakiakból, mezőgazdasági szakemberekből bizottságot hívnak életre a feladat megoldásának irányítására. (MTI)

Nag-yobE» önállósággal és felelősséffsrel

IM indennapl beszédtéma az új gazdaságirányítási rendszer. Nincs olyan tanácskozás, ahol ne kerülne szóba, hiszen gyorsan közeleg 1968. január elseje, amikor hivatalosan is sor kerül alkalmazására. Az előkészületek már régóta tartanak, s az utóbbi időben egyre-másra látnak napvilágot új rendeletek, határozatok és törvények.

Mindez megnyugtató. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán is három olyan új törvényt fogadtak el, amelyek ezt a folyamatot hivatottak szolgálni, segíteni és szabályozni. Nagyrészt tisztázódott a szakszervezetek szerepe is, megnövekedett hatásköre. Jóleső érzéssel nyugtázzák ezt a szervezett dolgozók, mivel fez a demokrácia szélesítését, az érdekvédelem hatékonyságát mozdítja elő. Szükség van erre, mert amolyan félmunka lenne csak a gazdasági vezetés önállóságának és jogkörének a növelése. Szükségképpen a szakszervezeteknek is biztosítani kell ezeket a feltételeset. S hogy erre megvan a törekvés, azt már mind kézzelfoghatóbban tapasztalhatjuk.

Közel sem ilyen egyértelmű sokak számára a pártszervezetek jövőbeni szerepe, helye és hatásköre. Elhangzanak olyan aggályok, hogy vajon nem csökken-e szerepük, nem kerül-e túlzottan előtérben akarva-akaratlanul is a gazdasági munka miatt az olyan döntések lehetősége, amelyeknél figyelmen kívül hagyják javaslataikat. A párt vezető Szerepének féltése csendül ki abból is, hogy az igazgatók vagy a vezető beosztásúak a jövőben — a nagyobb önállóságra és felelősségre hivatkozva — talán éppen a pártszervezetek véleményét és segítségét mellőzik majd. Ezt abból is következtetik, mivel itt-ott már ilyen húrokat pengetnek: ezután igen-igen megnézik, hogy kiket és hány embert engednek el politikai oktatásra, szakmai továbbképzésre vagy éppen egy-egy mozgalmi jellegű tanácskozásra, mert első a termelés, a munka.

Jj'urcsa az ilyesfajta álláspont, mert vajon a nagyobb önállóság nem akkor érvényesül-e majd megfelelőbben, ha azt politikailag és szakmailag képzettebb, mozgalmi tapasztalattal jobban felvértezett emberek gyakorolják? De igen! A nagyobb lehetőségtől önmagában még nem lesz sehol sem tökéletesebb a munka, jobb a gazdálkodás. A javuló kihasználásból viszont igen. Nem vitás, hogy erre csakis a célokat jól ismerő, sokoldalúan képzett emberek képesek. Olyanok, akik azt is megértik és annak szellemében cselekednek, hogy... „A vállalatok önállóságának és felelősségének növekedésével együtt megnövekszik a pártszervezetek önállósága és felelőssége is.” Aki elfelejti ezt vagy nem hajlandó tudomást szerezni róla, az aligha érti meg a Központi Bizottságnak a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozatát, amely sző szerint tartalmazza a fenti megállapítást.

Téves hiedelem ugyanis az, hogy most már a gazdasági vezetők azt tehetik, amit éppen akarnak, mert kezükben a nagyobb önállóság adta döntési jog és lehetőség. A határozat éppen arra int: a gazdasági vezetők kötelessége, hogy a párt politikájának megfelelően vezessenek... Az ezzel ellentétben álló intézkedéseket, vezetési módszereket aligha lehet vállalati és egyéb gazdasági érdekekkel megindokolni. Mélységesen csalatkoznak azok, akik azt hiszik, hogy a jövőben a vállalati, a csoport- vagy éppenséggel az egyéni érdekeket minden következmény nélkül a népgazdaság érdekei fölé emelhetik. A tervszerűséget sem lehet felrúgni csak azért, hogy jövedelmezőbb legyen a vállalat termelése. A tervszerűség a jövőben is érvényesül. Sőt, az eddiginél magasabb fokon, mivel központilag nem az olyan apró és nagyobb, az üzemekben, a vállalatoknál eldönthető részkérdésekre pazarolják majd az energiát, hanem előrelátóan, tudományos alapossággal az egész népgazdaságra kiható döntések kidolgozására koncentrálják az erőt.

fiz viszont a pártszervezetek szerepét és hatáskörét is meghatározza. A jövőben ugyanis mindenki azt teszi, amire hivatott. A gazdasági vezetők fő kötelessége az lesz, hogy jól sáfárkodjanak a rájuk bízott termelési és anyagi eszközökkel, emberekkel, keressék és kutassák a gazdaságosabb termelés, a nagyobb jövedelmezőség módját. A szakszervezetek dolga pedig természetesen az lesz, hogy még jobban őrködjenek a munkások érdekvédelmén, ne engedjenek az olyan törekvéseknek, amelyek a bérezés elveit, a szociális normákat, a munkavédelmi előírásokat sértik vagy éppenségga^ háttérbe szorítják. Egyszóval, nem egyezhetnek bele abba, hogy a nagyobb haszon ürügyén éppen a dolgozók, az új értéket termelő emberek érdekei szenvedjenek csorbát.

Természetesen előadódhat, hogy

a gazdasági vezetés és a szak- szervezet a túlzott vállalati vagy éppen munkáséredekekre hivatkozva olyan döntésekre szánja el magát, amelyek előnyösnek tűnnek ugyan helyileg, csak éppen a népgazdaság érdekeivel ellentétesek. Az sem kizárt, hogy éppen a nagyobb vállalati önállóság meg nem értése vagy szándékos megsértése miatt itt-ott spekulatív és rendszerünktől idegen tendenciák is felütik a fejüket. Ilyen jelenségek máris észlelhetők. Egy-egy árucikk nemegyszer eltűnik az üzletből, majd új köntösben vagy néven, de a korábbival hasonló minőségben drágábban kerül forgalomba. Szinte mindennapos a súlycsonkítás, a minőségrontás is, ami nem egyéb, mint a fogyasztók megkárosítása. Bárhogy is vesszük, ez az élet- színvonal emelése ellen ható merénylet, még akkor is, ha az a gyártó cégnek vagy a kereskedelemnek jövedelmező.- Márpedig az ilyen mindenáron való haszon- szerzésnek semmi köze sincsen a reform céljaihoz és nem lehet a jövőben sem. Nem, mert az új gazdaságirányítási rendszer elsősorban az emberért lesz, és nem az ember ellenére, mint ahogyan egyesek elképzelik.

Nos többek közt ezért lesz az eddiginél sokkal felelősségteljesebb a pártszervezetek munkája is. A vezető szerepüknek éppen abban szükséges megnyilvánulnia, hogy mindenkor népgazdasági fejjel gondolkodnak, döntenek és felülemelkednek a szűk vállalati érdeken. Erre különben a Központi Bizottság már említett határozata is kötelezi őket, amikor kimondja: „Aktív szervező és meggyőző tevékenységükkel, a kommunistáknak a munkában tanúsított példamutató magatartásával a pártszervezetek hassanak oda, hogy a vállalati tervek összhangban legyenek a népgazdasági érdekekkel és eredménye- sep megvalósuljanak.

^z új gazdaságirányítási rendszerben tehát nemhogy csökken, hanem szükségképpen növekszik a pártszervezetek önállósága és felelőssége, következésképpen vezető szerepe. Érthető ez, Hiszen a reform — mint eszköz — a szocializmus építésének meggyorsítását célozza. - Ki más irányítaná, vezetné sikerre ezt a felelősségteljes, bonyolult, országépítő és felemelő munkát, ha nem a marxista—leninista szemlélettel felvértezett párt és annak szervezetei.

Podina Péter

J

/