Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-14 / 217. szám

1MT szeptember 14. 4 Csütörtök Válasz a „Hiánycikk a seprű és a vizesrongy" című cikkre ÍJTRAVALÓ HELYETT Lapunk szeptember 6-i szá­mában az orosházi tejboltról megjelent cikkünkre válaszéit a Hasznos reagálás „Meddig várjanak még a ka­szapert betegek?” címmel la­punk augusztus 25-t számában írt cikkünkben elmarasztaltuk a tótkomlóst vegyesipari, vala­mint a Mezőkovácsházi Építő­ipari Ktsz-t, amiért rosszul zá­ródnak az ablakok, festés után vésték a falat, nem működik megfelelően a világítás és egyéb hibák tapasztalhatók. A Mezőkovácsházi Építőipari Ktsz-től Budácsik Zoltán mű­szaki vezető aláírásával rövid levél érkezett szerkesztőségünk­höz, melyben közli, hogy a kifo­gásolt hiányosságokat kijavítot­ták és erről egy felvett jegyző­könyv is tanúskodik. A kaszaperiek nevében is kö­szönjük a gyors és hasznos rea­gálást. Békés megye mintegy 50 ezer kisdobosa és úttörője sikeresen megoldotta azokat a feladatokat, amelyeket évekkel ezelőtt az Ex­pedíció a jövőbe, az Űttörők a ha­záért és tavaly a Vörös Zászló Hőseinek Ütján mozgalom kere­tében meghatároztak a számukra. Az elmúlt esztendőben végzett munkájukról és az 1967/68. évi tennivalókról Várai Mihályné me­gyei úttörőtitkártól kértünk tájé­koztatást — Miben foglalható össze csapataink múlt évi tevékeny­sége? — Eredményes próbát 44 ezer 500 pajtás tett, a szaktárgyi ver­senyeken 32 ezer, a kulturális szemlék bemutatóin 31 ezer 900, a különböző szakkörök munkájában 19 ezer 500 tanuló vett részt. A diákok 900 mázsa vasat és fémet, 17 ezer 500 mázsa papírt, 26 ezer mázsa textilhulladékot gyűjtöt­tek és 453 ezer órát dolgoztak tár­sadalmi munkában. Játszóterek, parkok építésében és rétek-lege- lók tisztításában segítettek. Kiváló eredményeik elismeréséül az orosházi József Attila Úttörőcsa­pat elnyerte a Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bizottsá­gának Vörös Vándorzászlaját és kétszázan kaptak kitüntetést. — Az idei tanévben az általá­nos iskolai tanulók erkölcsi és világnézeti nevelését mely feladatok realizálásával segí­tik elő? — Jelenleg mindegyik őrs, raj a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójának méltó megünneplésére fordítja a legna­gyobb gondot. Ajándékokat készí­tenek szovjet pioníroknak, amiket megyénkből 11 pajtás visz a for­bolt vezetője. Leveléből idé­zünk: „Boltunk mérete akkora, hogy már az 1955-ben meglevő forga­lomhoz is kicsi volt. Azóta pe­dig a forgalmunk háromszoros lett. Reggel 6 óra után annyian vannak a boltban, amennyien csak beférnek. Naponta 5—600 reggeliző fordul meg átlagosan. Az asztalokat nem minden egyes vevő után tudjuk letöröl­ni, de nagyon sűrűn kell, és csak 10 óra felé csökken a forgal­munk, akkor kezdünk a taka­rításhoz. Igyekszünk eleget ten­ni a szocialista kereskedelem minden szabályának, a pontos és gyors kiszolgálás, valamint a higiénia területén. Arra viszont az illetékeseket megkérnénk, hogy mindezt kulturáltabban és szebben is meg tudnájik oldani egy nagyobb tejboltban. Oros­háza város vásárlóközönsége ezt igényelné és a bejáró vidékiek is. Lázár Pétemé boltvezető.” Válaszát eljuttatjuk az illeté­keseknek. (A szerk. megjegyzé­se). radalmi expresszel Kijevbe és Moszkvába. Szeptember 29-én ün­nepélyes csapatgyűléseket tarta­nak, november 6-án tábortüzet gyújtanak és kultúrműsort állíta­nak össze. Egy nappal később az őrsök jelentést tesznek a Vörös Zászló Hőseinek Útján mozgalom­ban elért eredményekről, s ezzel befejeződik az akció. Az ezt követő hónapokban a csapatok önállóan határozzák meg, mit tűznek feladatul tag­jaiknak. Megszervezhetik a Fél­ezer éves a könyvnyomtatás, az' 50 éves a szocialista hadsereg, az Olimpia Mexikóban, az Ember a világűrben és az. Egy a jel­szónk, a béke — akciót. A közeljövőben csapatgyűlése­ken tiltakoznak Theodorakisz gö­rög zeneszerző és hazafi terve­zett kivégzése ellen és az önálló akciók tervezésével párhuzamo­san elkezdik a felkészülést a IX. Világifjúsági Találkozó megün­neplésére. A korábbi VIT-eken járt küldöttek élménybeszámoló­kat tartanak részükre, megis­merkednek a találkozó dalaival, Bulgária történetével és levelez­nek a bolgár pionírokkal. Azoknál a csapatoknál, ahol szükséges, vitákat és beszélgeté­seket rendeznek, erre többségé­ben a községi, falusi iskolákban kerül sor. A 10—14 éves lányo­kat és fiúkat bevonjuk a KISZ- esküvők és névadó ünnepségek rendezésébe is. — Mit tesznek az átalános is­kolások fokozottabb érdekvé- d elmart? — Tovább szélesítjük az úttö­rőtanácsok szervezetét. Ez év őszén összehívjuk az első Békés megyei úttörőparlamentet, ahol a N emrég hozták nyilvá­nosságra a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztériumban az 1966-H>7-es tanév során képesítést szerzett agrármérnökök, technikusok és szakmunkások főbb adatait. Jó alkalom ez arra, hogy újból szemügyre vegyük a mezőgaz­dasági szakember-ellátottságot, már a tanulságok miatt is. Lássuk csak: 237 új agrár­mérnökünk van — 90 százalékuk már el is helyezkedett A felső­fokú technikumot mintegy más­fél ezren végezték el. örvendetes hogy négyötödük termelőszövet­kezetben kapott, munkahelyet. Középfokú technikumot vagy szakközépiskolát végzett az idén 1780 fiatal. Elhelyezésük ügyét a megyei tanács mezőgazdasági osztályai intézik. Az idén szakmunkásbizonyít­ványt szerzett fiatalok száma 3967. Ha ehhez hozzávesszük a felnőttképzésben részt vett 40)7 új szakmunkást, tekintélyes számot kapunk: összesen 8064-en láttak munkához képesítésüknek megfelelő munkakörben. Közü­lük a többség, 6864 mezőgazda- sági, 531 erdőgazdasági, 668 élelmiszeripari szakmunkás. Ide­kívánkozik végül még egy szám­adat is: az idén a betanított munkás vizsgákon 6800 trak tő­gy erekek elmondják gondjaikat, problémájukat, amelyek megol­dásában kérik a felnőttek segít­ségét. Nagyon fontos, a jövőben minden úttörőnek adjanak mun­kát, bízzák meg őket egy-egy fel­adattal. — A vezetés színvonalának emelése az elkövetkezendő hónapokban is szükséges... — Az apparátus tagjai járá­sonként havonta pedagógiai és politikai továbbképzésen vesznek részt, a gyermek tisztségviselők (reszortfelelősök) a téli és a nyá­ri tanfolyamokon, a kiszes ifi és pedagógus rajvezetők pedig a békéscsabai KISZ-táborban gya­rapítják majd ismereteiket — mondta befejezésül Várainé elv­társnő. — idéztem emlékezetébe, miköz­ben az ajtót kulcsra zártam. — Csak rád kell nézni, máris trom­bitaszót hallok, ágaskodik ben­nem a harci mén, muszáj ro­hamra indulni. Más férfiak ki­égnek a házasságban, vitézségük elhervad, én meg egyre maga­sabbra tartom szerelmünk lobo­góját. Te műveltél velem csodát, te edzetted acélosra izmaimat, nem szabad hát félned, ha olyan vakmerőnek látszom, mint a harmincéves háború martalócai. Bocsássad le nyugodtan erődöd felvonóhídját, védekezésed úgy­is kárbavész, mert sem forró szavak, sem nyílzápor, sem szű­zi könyörgésed nem téríthetnek el szándékomtól. Érveim hasztalanok maradtak. Karola irtózata nőttön-nőtt. Aj­ka bűbájos zugaiban a sirás in­gere remegett, a jelek szerint nagy belső vihart kellett kiáll­nia. — Menjünk el hazulról. Illés — esdekelt szívbemarkolóan. ros és 4400 egyéb betanított munkás kapott bizonyítványt. O lyan számok ezek, a- melyek önmagukban is tükrözik a mezőgazda­ság növekvő becsületét. A régi értelemben vett paraszti munka mindinkább az ipari tevékeny­séghez válik hasonlóvá azzal a különbséggel, hogy a mezőgaz­daságban a mérnökök, techniku­sok, szakmunkások munkahelye maga a széles határ. Küldetésük pedig nem kevesebb, mint az, hogy mindenütt biztosítsák a korszerű termelés feltétedéit, ki­használják a fejlődő techniká­ban rejlő lehetőségeket, s ezál­tal többet hozzanak ki a föld­ből, mint apáink s kifejlesszék a szocialista életformát az emberi élet minden vonatkozásában. Nagyon kellenek a szakembe­rek és a szakmunkások falura. Hiszen bármilyen tiszteletremél­tó az ütem, amellyel képzésük folyik, még mindig kevés a ké­pesítéssel rendelkező emberek száma a mezőgazdaságban. A hozzánemértésből származó hi­bák, veszteségek, fennakadások sok helyütt fékezik az előrehala­dást, ennek kárát látja a kicsi és nagy közösség egyaránt. Fon­tos tehát, hogy a most kikerülő szakemberek, szakmunkások ne csak a beosztásukat találják meg munkahelyükön, hanem a hiva­tásukat is. A közösségért küzde­ni, fáradni képes emberek vál­janak belőlük, akik nem külön utakon, hanem az emberekkel együtt képzelik el boldogulásu­kat pz életben. R égebben gyakori volt a panasz az iskolából ki­kerültek részéről: ide­genkedve fogadják őket, nem bíznak eléggé bennük, a letele­pedés problémáival szemben meglehetősen érzéketlenek egyes szövetkezeti vezetők. Szerencsé­re ezen a téren azóta történt ja­vulás. Még mindig gyakori azonban, hogy az iskolában szer­zett tudást nem mindenki érté­keli kellőképp, s a szövetkezeti tagság soraiban akadnak olya­nok, akik sajnálják a munka­egységet, a képesítéssel — és en­nek birtokában végzett értéke­sebb munkával — kiérdemelt magasabb javadalmazást a szak­emberektől. a szakmunkásoktól. Ezzel a felfogással nem lehet egvetérteni. Tapasztalható hiba a „másik oldalon”, a végzettek körében is. Egyesek közülük — kellő életis­meret híján — túlságosan szent­írásnak veszik az iskolában ta­Nem vetett volna jó fényt akaraterőmre, ha méltányolom a női rimánkodást. Időt kellett nyernem. Eltökéltem magamban, szükség esetén másnap reggelig is szóval tartom a félénk Karo­lát. Noha mindössze alsóruha takarta diszkoszvető termete­met, nem beszéltem többé a sze­relemről. . — Belátom, kissé nyersen ron­tottam rád. Máris lecsillapítot­tam magamban a nyerítő harci mént. Hát nem bánom, foglal­kozzunk inkább a művelődéssel. — Menjünk el hazulról, Illés! — Nem foszthatsz meg az együttlét szférái mámorától. Úgyis állandóan a tömegben élek, mindenféle durva embe­rek koptatják az idegsejtjeimet. Rámfér ez a halk magány és ha már megtagadtad tőlem karjaid liliombéklyóját, legalább a szellememet szabadítsd föl. Rö­píts el a gondolat szárnyain mű­veltséged pallérozott kertjeibe, beszélgessünk egy kicsit a lep­kék és virágok barátságáról, bol­dog népünk háború utáni ivar­nultakat olyannyira, hogy haj­lamosak figyelmen kívül hagyni az idősebb — bár képesítés nél­küli — szövetkezeti gazdák véle­ményét, jó tanácsait. Előfordul az is, hogy némelyik fiatal szakem­ber túl merész vágyakat és re­ményeket táplált az iskola pad­jaiban, s amikor rádöbben, hogy nem mennek olyan gördüléke­nyen a dolgok, mint ahogyan el­képzelte, hamar kiábrándul, megretten, kishitűvé válik. T apasztalatok sora bizo­nyítja: új helyén a szakember, új beosz­tásban a szakmunkás akkor ta­lálja meg legkönnyebben a he­lyét, ha nem várja, hogy udva­roljanak neki. Anélkül, hogy ismert „aranyszabályokat” akar­nánk ismételni, megállapíthat­juk, hogy nyílt szívűen és jó­akarattal neki kell közelednie a közösséghez. Egy pillanatra sem szabad elfeledkeznie arról, hogy neki is kell alkalmazkodnia a környezetéhez, még akkor is, ha tudása alapján vezető beosztás­ba kerül. Senki nem mondhatja el önmagáról, hogy körülötte fo­rog a világ s ez a felismerés mindenekelőtt szerénységre, az emberek iránti figyelmességre kell, hogy intse a legmagasabb végzettséggel rendelkező szak­embert is. A dolog másik oldala az, hogy a szövetkezeti közösség egészé­nek is jó szívvel kell fogadnia az életbe alig kikerült iskolázott embereket. Lássuk meg rajtuk, hogy esetleges hibáikkal együtt a mi gyerekeink ők. Amennyire tudjuk, óvnunk kell őket a ne­héz sebet ejtő csalódások hul­lámvölgyeitől. Ezernyi problé­májuk, gondjuk lehet a napi ét­kezés, a szállás megoldásától egészen addig, hogy kit hogyan szólítsanak meg, miként visel­kedjenek a számukra átmeneti­leg idegen környezetben. Ha bi­zalommal közeledünk feléjük, könnyen feloldódnak, bátran, könnyebben nevelheti, formál­hatja őket a közösség, mintegy a maga arculatára, s úgy, hogy közben maga is formálódik ezál­tal. M iközben joggal örven­dezünk az iskolából most kikerült szakem­berek és szakmunkások népes táborát látva, segítsük őket ab­ban, hogy megtalálják helyüket a nap alatt. Elvégre így haszno­sulhat tudásuk, így térül vissza kamatostól az az áldozat, amely- lyel államunk kitaníttatta őket. Kovács Imre arányáról vagy idézzük fel Az aranycsillag lovagja második fejezetét!... Bizonyos helyzetekben az ide­gesség is lehet elragadó. Karola vonzó kontúrjait mindenesetre sokkal vonzóbbá tette. Direkt vártam, hogy idegessége egé­szen a pánikig fokozódjon. — Hát akkor maradj, én meg elmegyek hazulról — ugrott ki az ágyból. — Add ide a kulcsot! — Nem adom — udvariatlan- kodtam kénytelen-kelletlen, mert lélektani ismereteim arra intettek, hogy közeledik a fon­tos pillanat. Még Kokasi tanító úr világosított fel a negyedik elemiben, hogy a hamburgi pat­kányok megérzik a hajó közeli pusztulását, csakúgy, mint a japán macskák a földrengést Karola gyorsan, mintegy a végzet parancsára öltözködött. Kétségbeesésében megfenyege­tett: — Ha nem engedsz ki azonnal, elválok tőled. Nem akartam tovább feszíteni a húrt. — Rendben van, ajtót nyitok, de előbb szíveskedj megmosa­kodni és megfésülködni. így mégsem engedhetlek az utcára, hátha kicsúfolnak a gyerekek. Ekkor kopogtattak. Egymásra néztünk. Karola fehéren moMly­A BÉKÉSCSABAI HŰTÖHAZ segédmunkára női munkaerőt keres AZONNALI FELVÉTELRE. JELENTKEZÉS: REGGEL 8 ÓRAKOR. 82447 Megyénk úttörőinek 1967-S8. évi feladatairól nyilatkozik Várai Mihályné megyei úttörőtitkár. Gerencsér Miklós: Illés, a sokoldalú Kisregény 22. — Te vagy az oka mindennek

Next

/
Thumbnails
Contents