Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-14 / 217. szám
1981. szeptember 14. 2 Csütörtök fiz összeesküvők páncélosakkal akarták megszállni Kairót Kairó Az Aluam szerdai száma többoldalas beszámolóban ismerteti az Amer marsall által szőtt összeesküvés eddig feltárt részleteit és közli a leleplezett puccsisták saját kezű írásos vallomásainak fényképeit. A lap bejelenti, hogy letartóztatták Abbasz Raduan volt belügyminisztert és őrizetbe vették Szalah Nasszrt, a felderítő szolgálat volt vezetőjét. Az összeesküvést feltáró vizsgálat a végéhez közeledik és valószínűleg két hét múlva hadbíróság elé lehet állítani a vádlottakat — írja az Ahram. A vezető kairói lap megállapítja, hogy a kalandorok mindenáron hatalomra akartak kerülni. Többen köztük azért törtek a hatalomra, hogy elfeledtessék felelősségüket az agresz- szorral szemben elszenvedett katonai vereségért. Az Ahram megállapítja: az összeesküvés célja az volt, hogy Amer marcalit visszaállítsa a hadsereg élére, annak ellenére, hogy Nasszer elnök a hadsereg és a nép érdekében ezt ellenezte A terv előkészítési szakaszában kevesen tudtak az akcióról. A mer marsallon és Samsz Bad- ran volt hadügyminiszteren kívül hatan: Ezek: Galal Hareidi, a Sa.ika Kommandó volt parancsnoka, Ahmed Abdalla alezredes, a Sajka volt helyettes parancsnoka, aki a hadműveletek elején parancs ellenére elhagyta a Si- nai-félszi getet és Kairóba tért Vissza, s aki ellen emiatt had- bírósági eljárást indítottak (Amer ezt a tábornokot villájában rejtegette), Húszéin Mukhtar alezredes, a kommandók egyik tisztje, Mohamed Tahszin Zaki ezredes,- a Kairó közelében levő insasszi repülőtér légi egységének parancsnoka és Abbasz Raduan volt belügyminiszter. Amer és Samsz Badran e hat összeesküvő részvételével „forradalmi tanácsot” akart létesíteni. Siker esetén az új kormányt Samsz Badran alakította volna meg. A tanúvallomások szerint az akció nem irányult volna Nasszer ellen, hanem rá j akarta kényszeríteni az elnököt j I a változások tudomásulvételére, j Ez ügyben az egyik titkos össze-! | jövetelen vita folyt. Feltették a | ! kérdést: elfogadja-e Nasszer a ráIzraeli bamliatámadás az EPEI ellen kényszerített helyzetet? Ügy vélték, hogy két okból valószínű, hogy elfogadja: először azért, mert nem akar vérontást és eddig mindig is elkerülte, másodsorban pedig azért, mert izraeli erők vannak a Sinai-félszigeten és ebben a helyzetben az elnök mindent inkább elfogad, mint egy esetleges összeütközést a hadseregen belül. Feltették a kérdést: mi történjék akkor, ha' az elnök mégsem fogadja el az új helyzetet? Erre az esetre abban állapodtak meg: Amer marsall személyesen Kairóba vezet egy páncélos hadoszlopot, hogy kierőszakolja a terv végrehajtását. A tisztek között, akikkel kapcsolatba léptek, többen ellenvetéseket tettek. Így például több tiszt tiltakozott a vereség miatt felelős főtisztek jelenléte ellen. Ahmed Abdalla azt válaszolta, hogy Amer marsall meg tudja különböztetni a jót a rossztól, de most mindenkire szükség van. Három nappal a terv végrehajtására kitűzött időpont előtt Abdalla alezredes kérte Amert, hozzák előre az akció idejét, mert úgy érezte, hogy a katonai biztonsági szervek megneszelték a dolgot. De mindent augusztus 27- re készítettek elő és így nem tudták előrehozni az akció végrehajtásának időpontját. EfiK-RylIatkozat a kinshasai értekezleten A kairói sajtó vezető helyen ismerteti azt a nyilatkozatot, amelyet Mohamed Fajek tájékoztatásügyi miniszter, az EAK-képvise- lője tett a kinshasai afrikai csúcs- értekezleten. Fajek felkérte az afrikai államokat, támogassák az EAK-ot az agresszió következményeinek felszámolására irányuló erőfeszítéseiben. Közölte, hogy az imperialistákkal együtt Dél-Afri- ka is önkéntesekkel támogatta az agressziót. Az EAK küldöttségének vezetője három pontban foglalta össze az egyiptomi álláspontot: 1. „Békét akarunk a Közép-Keleten, hogy az építőmunkának szentelhessük magunkat.” 2. „Az izraeli erőknek vissza kell vonulniuk június 5-e előtt elfoglalt állásaikba.” 3. „A tartós béke csak az igazságra épülhet, ezért a válság megoldásának figyelembe kell venni a palesztínai nép jogait, amelyeket az ENSZ több ízben leszögezett.” | Fajek kijelentette, hogy az EAK nem kér az értekezlettől ez ügyben sem határozatot, sem aján- j lást. (MTI) Újabb incidens a szlkkimi baláron Üj Delhi Az indiai hadügyminisztérium jelentése szerint szerdán a kora reggeli órákban újabb fegyvered konfliktusra került sor a kínai és indiai határőrség között Natu mellett, a szikkimi határ mentén. Eszerint a kínaiak ágyuztak és aknáztak az indiai határőrök felé és ez okozta a háromórás tüzpár- bajt j India előzőleg jegyzékben java- ! sodta, hogy szerda reggeltől egyezzenek meg a felek egy ideiglenes tűzszünetben. Az Űj Kína hírügynökség kommentárja szerint a „határlnciden- sek indiai reakciós körök előre kitervezett és végrehajtott provokációi, amelyekért Kína a felelős- I séget teljes mértékben Indiára I hárítja át”. (MTI) Feszültség Djakartában és Kelet-láván Romos házak Szuezben, az izraeliek bombatámadása után, az Arba-Ien téren. A légitámadás következtében 44 személy vesztette életét. FICVELEM! Felkérjük igen tisztelt megrendelőinket, hogy a várható őszi-téli torlódások elkerülése végett q javításra szánt lábbeliket <' mielőbb szíveskedjenek részlegeinkhez javítás végett eljuttatni, mivel október hónaptól kezdődően vállalási határidőnket kénytelenek leszünk 2—3 hétre meghosszabbítani. KÖRÖS VIDÉKI EGYESÜLT CIPÉSZ KTSZ 82497 Eltévedt rakéta Amerikai—nyugatnémet rakétahadgyakorlatokat rendeztek kedden éjjel az Egyesült Államokban. Az Utah állambeli támaszpontról öttonnás Pershing-rakétá- kat lőttek ki. Az egyik rakéta a levegőben irányíthatatlanná vált és önálló útra tért. A hangnál nagyobb sebességgel túlrepült becsapódási célpontján: az új-mexikói White Sands-i sivatagi területen és Mexikóban zuhant le. Feltételezik, hogy a Pershing lakatlan területen ért földet. (MTI) Djakarta Indonéz tengerészgyalogosok és a Sukarno volt elnök esküdt ellenfeleinek ismert jobboldali KAMI diákcsoport között nagy verekedés tört ki kedden éjjel Djakartában. Az összetűzés a diák- akciófront székháza előtt kezdődött. Az épületet a verekedés után a tengerészgyalogos-egységek körülzárták. Ismeretes, hogy a tengerészgyalogság jelentős része Sukamóval szimpatizál. Az ellenségeskedés, a jelek sze| rint, Kelet-Jáváról terjedt át a | fővárosra. A hadsereg elhárító osztálya időközben megkezdte két borneói diák és egy katonatiszt kihallgatását. Azzal vádolják őket, hogy revolverrel kényszerítettek egy taxisofőrt: törje át a Suharto ideiglenes államelnök lakóhelyénél felállított úttorlaszokat, majd lövöldözve megpróbáltak behatol- j ni a házba. Egyikük véletlenül a | taxisofőrön halálos sebet ejtett. I Azt mondják, hogy csak „beszél- ' ni” akartak a tábornokkal. Az amerikai — egy amerikai szemével Oriana FaJlaci, a kiváló olasz írónő, a „L’Europeo” című milánói hetilap riporte.re, több mint egy esztendeje az Egyesült Államokban tartózkodik, ahol sokoldalú képet rajzol az amerikai életformáról. Neves írókat — többek között Norman Mailer-t, az idős John Des Passos-t — is kivallatott arról: miért netn szeretik Európában — és másutt sem — az amerikaiakat. Legutóbb a világhírű „tudományos- fantasztikus' író, Ray Bradbury szavait rögzítette magnetofonra. A negyven év körüli, Los Angelesben lakó Bradburv-t — a „Marsbéli krónikák”, a „Fahrenheit 541” és több más mű alkotóját — Magyarországon is ismerik már Humanista tartalmú, érdekes cselekményű írásai kiemelkednek az immár bőven hömpölygő „science-fiction” áradásból is... . Bradbury szerint az amerikaiakat — többek között — azért nem szeretik, mert maguk az amerikaiak is — szellemi restségből, lelki konformból, a csupán külső ráhatásokra való figyelésből — „fekete-fehér”-nek veszik a dolgokat. Nem ismernek árnyalatokat, nem szeretik a paradoxonokat (Ezért nem volt soha népszerű az USA-ban G. B. Shaw!) Ezen a talajon jöhetett létre aztán az a „mentalitás”, hogy „a kommunizmus az kommunizmus, és ezzel kész”. — Vagyis az átlag amerikainak — fogalmazza meg Bradbury — fogalma sincs arról, hogy ml az: kommunizmus, szocializmus, társadalmi haladás. — Csak a félelmet sulykolták belé, és erre a félelemre alapozva lehetett és lehet — például — Francót támogatni és nem az anti-franeó- istákat, és elkövetni azokat a súlyos politikai hibákat, amelyeket az amerikai kormány Vietnamban elkövet... Miután Bradbury nagyon is egyértelműen ítélt el olyan politikusokat, mint Johnson elnök, Rusk, McNamara, az olasz újságírónő megkérdezte tőle: bízik-e vajon Robert Kennedyben ? Bradbury őszintén megmondta, hogy bár több tisztességes és intelligens ismerőse sokat vár „Bob”-tól, a maga részéről „egyáltalán nincs oda ettől a fiatalembertől”. — Miért nem áll a sarkára egyszer és mindenkorra határozottan állást foglalva a vietnami beavatkozás és Johnson ellen, vállalva az esetleges nyaktörést, politikai karrierjének végét is?... Miért?! Mert Róbert Kennedy nem nagy ember, azért Fallaci megkockáztatta azt a véleményt, hogy nyüván azért sem szeretik a világban Amerikát, mert ez az ország gazdag, mert itt sok olyan van, ami másutt nincs. Bradbury ehhez rögtön hozzáfűzte, hogy Amerikában nem egyszerűen gazdagokról, hanem „újgazdagok”-ról kell beszélni. — Nagyon sok mindenünk vau, rengeteg amerikai — bár távolról sem mindenki — kényelmes körülmények között él. Lényegünkben, lelkűnkben azonban bizonytalanok, szoron- gók, gyengék vagyunk. I A hosszú beszélgetés egyik legérdekesebb témáját — az amerikaiak lelki gyengeségének kérdését — Bradbury részletesen elemezte: — Idefigyeljen! Nemcsak tudományos dolgozatok, felmérések légiója, hanem a legközvetlenebb, legszimplább tapasztalat — egy séta New Yorkban vagy akár az én pátriámban. Los Angelesben — azt bizonyítja, hogy az amerikai férfiak elférfiatla- nodtak, hogy korán lettek öregek. Jói tápláltak, nagy testüek, de mégsem igazán férfiak. Suhanc- ból minden átmenet nélkül öregemberekké — szerepekbe merevedett, lelki kezdeményezésekre képtelen idős urakká — változnak. Szégyen ez, de így van. Egy tipikus amerikai családapa nem mer a sarkára állni, nincs bátorsága ellentmondani a feleségének, a konvencióknak. Rómában — vagy például Dublinban — szegényebbek az emberek, miint nálunk, Amerikában. De — úgy látom — a férfiak férfiasabbak és az asszonyok sem csupán a család 'illemtanának fenntartói, hanem valóban asz- szonyok is. Abban, hogy egy harminc év körüli amerikai átlagember már tulajdonképpen „kiégett”, az író szerint szerepe van az egyoldalú technikai kultúrának, s az amerikai történelem sajátos útjának is. — Nálunk már minden sarokban van egy elektronikus számológép és lassan azzal számolhatunk, hogy minden problémánkra a computerek adnak választ. De vajon miiven „válasz” ez? Hiszen ilyen körülmények között — amikor a technikai forradalmat nem ellensúlyozza nagy eszmék, gondolatok forradalma — az élet játékká válik, infantilizálódik... Ha már csak bizonyos gombokat kell megnyomni, akkor mi lesz az emberi lélekkel, a szellemmel?... Nem véletlen, hogy f.sience fic- tion”-okat írok. Erre ösztönzi az embert nem utolsósorban az a fantasztikus ellentmondás, amely a technikai haladás és az. amerikai társadalom gyenge, bizonytalan, infantilis tudata között van... Antal Gábor
