Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
Gellert Oszkár 85 éves Nyolcvanöt esztendő — polgári demokratikus for- már az eleven történelem radalom, majd a Tanács- maga. Nem az évek szá- köztársaság ideje lázasan mának puszta sokaságával tevékeny korszaka éle.é- kelt tiszteletet, hanem az- nek. Kiadja A diadal- zal, hogy valaki átélte, más forradalom könyve tevékenyen formálta tör- (1918) című gyűjteményét, ténelműnket. A fiatalabb a haladó írók reprezenta- generációk már csak a tív, 1918 decemberében könyvekből, másodkézből- megalakuló szervezetében, harmadkézből, papírról a Vörösmarty Akadémiá- és többnyire papírszagú- ban ő is ott van Ady, an ismerik ezt a 85 esz- Juhász Gyula, Kaffka tendőt; ha számon kérik, Margit, Kassák Lajos, tudunk precíz feleleteket Kosztolányi, Móricz, Tóth adni, évszámokat, ténye- Árpád társaságában, majd két neveket sorolni, de a köztársasági kormány az eleven valóság átmetsz- sajtófőnökeként tevékeny- férájáról nincsen tudomá- kedik, és állását a Tagunk, ez a tudás a 85 éve- nácsköztársaság időszaká- sek privilégiuma. Emléke- ban is megtartja, zéseik apró gesztusai, sze- Az ellenforradalmi termeik hirtelen felragyogd- ror őt is börtönbe hurcol- sa, egy bólintás, homlok- ta, de a fogság szenvedé- ráncolás vágyat kelt ben- sex erejét, különleges niink, hogy visszafelé ha- munkabírását nem törhet- ladjunk az időben, ellop- ték meg, sőt, szabadulása juk a ki tudja hová illant után publicisztikai és ízeket és színeket, hogy szépirodalmi tevékenysége ne csak tudásunk legyen egyaránt kiteljesedik. Lí- szabatos, hanem az is, ráját nem kisebb szellemi amit érzünk. autoritások méltatják, Gellert Oszkár 85 esz- mint Kosztolányi, Babits tendejének története a hassak. A Nyugatik magyar századelő irodai- továbbra is seges mának forradalmi lendü- kesztoje, es Osvath halala letű újítási törekvéseihez után Móricz es Babits ol- nyúlik vissza, a modern dalán o veszi kezíbe a folyóirat irányítását, valBESTSELLER magyar szellemi élet leg- t nemesebb, klasszikus érté- lalva azl a kű hagyományaként szákülönleges emberismeretet és diplo. máciai ügyességet igénylő mon tartott mozgómhoz, feladatö^amit a két eltéa Nyugat című folyóirat köré tömörülő írók mo? rő világnézetű, temperaJ LZ^ törté! mentumú, ízlésű nagy író, galmáhosa Irodalomtorte- Móri ^ Babits közötti netirasunk a Nyugat elő- . .. , . 1/in. u » történeteként tartja szá- kozvetxtes Jelentett. A mon azokat a lapalapítási »^“^kébe lépi kísérleteket, amelyek a lelkes kénb“-vPr^no,f°Xkaí munkatársaként3^ gondozta, szeUemevel azonos ce okát klasszikus előd tűztek ki maguk ele. 1902- tői az Osvát Ernő szer- hagyományait. kesztésében kiadott Ma- A felszabadulás utan gyár Géniusz körül már egyre sokasodó esztendőiszerveződik a későbbi vei szemben sem lankadt Nyugat-tábor, s Itt, a leg- páratlan kitartása, fiatalos elsők között kezdi pálya- lendülete. Sorra jelennek futását Gellert Oszkár meg új verseskotetei, me- társszerzői minőségben, lyekben hangot ad az új igen fiatalon, húszéves ko- hor ^ igényéinek megfelelő rában. A következő esz- közéleti tematikának is, ' tendőben pedig már egy- kései lírájában pedig meg- maga próbálja fenntarta- újul a költőt oly régóta ni a lapot, azzal a ne- ihlető harmonikus családi kézséggel birkózva, amely élet témája, friss szála- az új világképet hirdető kát fonva a régi kedves lap és a konzervatív szőttesbe. Nyolcvanötödik ízlésű olvasótábor közötti születésnapján az egész feszültségből származott, magyar írótársadalom és Az életvitelére, egész al- az irodalomkedvelő nagykőtől pályafutására oly közönség, meleg szeretettel igen. jellemző fokozott köszönti Gellert Oszkárt. munkabírás, különleges termékenység már ekkor megnyilvánul: a lappal kapcsolatos gondok nem akadályozzák meg abban, hogy még ez évben (1903) megjelentesse első verseskötetét és megkezdje később kibontakozó publicisztikai tevékenységét; a Pesti Hírlap vezércikkírója lesz. A Nyugat megindulásától kezdve cselekvő résztvevője a folyókat hősi korszakának, a ma már legendás hírű merész vállalkozásoknak, harcosa a magas igényű, modern irodalomnak szárnyaltat adó lap küzdelmeinek. Szerkesztői tevékenysége a Nyugat hasábjain bontakozik ki,, csaknem mindvégig egyik vezetője a folyóiratnak. A najdani, klasszikus hírnevű szerkesztők világában, Ignotus, Fenyő Miksa, Osvát Ernő társaságában él és dolgozik. Az első Világháború nehéz éveiben, amikor színt kellett vallani, állásfoglalása egyértelmű, — mind publ cisztikájában xn'r.d költészetében szenvedélyesen tiltakozik a gyilkolás embertelensége ellen. A Pesti Hírlapban Közölt ellenzéki vezércikkei a ta1’ fegyverével folytató* t iMrc bátor haditettei. A Szerdahelyi István Kedvtelve hallgattam a rádió szórakoztatva nevelő műsorát, és azonos véleményen voltam Lukácsy Andrással, a Népszabadság műsorkritikusával, aki jó néven vette, hogy — talglával dédelgetett; ép- amelynek helyessége melmint kényes témáról, a penséggel elviselhető me- lett nekem is állást kell ™^ős . Példányszámokat lódia (még mindig szeré- foglalnom. Mégpedig szieléro, hatasvadasz férc- nye):>b kellemesebb, lárdan. De hát nem lenne Sínk0’^éSeÍSszólníak mint íelen fesztiválunk elég szilárd az állásfoglagyvSóbang%;t kell ezt. iHábSl ”££?^IgaBátran szólni Nekem is seggel en is elviseltem, es iabbal lennek. uatran szólni. Nekem is ezután is mat PedlS — úgy első rájolesett ez, es neveltsegem ha Jf“1’ , nézésre — nem tartottam szempontjából már-mar meghallgatom, de most erősnek hoev e fonhatni kezdett, amikor ép- zavarba jöttem miatta A tog . kérdésij>en egyedül pen egy hét múlva ugyan- múlt penteken el^ kellett ^öntsek csak a rádiópak a műso- ítélnem, mert aláfestette ' . d könnven rában megint csak hallom - mint zenei példa - a m(jleh kogy ha elvi u'^aJ!a2t a számot: Sze- bestse ler «zmet amivel tá (ást kérek a Rádió_ retlek en, jöjj vissza hoz- nem illenek szimpatizálnom. tól> mire a válasz megér_ z^™" » Most penteken a dolgozok. kezjk még vagy húszVa amikor divatos, most szórakozását szolgálta egy fé,e különböző cél2atú ls sokak áltál kellemesnek kis tánczenei műsorban, műsorban hang2ik el e tartott, az idősebb korosz- márpedig a dolgozok szó- - kk mpí,irit „„,k tályok által egy kis nősz- rakoztatása olyan kérdés, magS S va. így hát nehéz helyzetemben nem maradt más, minthogy egy gondolatbeli villámgyors levélváltással igazítsam útba magamat a kérdés helyes megközelítéséhez. Az általam írt levél a már előadott kétségeket tartalmazta, a válasz pedig a következő módon nyugtatott és győzött meg: „Kedves Elvtársunk! Rádióhallgató millióival együtt örül Szerkesztőségünk, hogy ön egy hét leforgása alatt kétjzer is hallgatott rádiót. Dolgozó népünk kulturális fejlődésének magas színvonalat igazolja ez. Különösen meghat Bennünket, az ön disztingvált igénye, melyet a pénteki vidám este iránti vonzódásával tanúsított. A levelében foglaltakkal egyetértünk. Mármint abban, hogy az illető zeneszámot valóban kétszer is hallhatta. Kedves Rádió- hallgatónk! Mégis’ el kell ismernie, hogy az egyik alkalom este volt, míg a másik délben. És ez — éppen a nevelés szempontjából — micsoda különbség! Hogy műsorainknak ne • lenne egységes koncepciója? Lehetetlen! Az legfeljebb elképzelhető, hogy a később elhangzott műsor szerkesztője maga is annyira küzd a bestseller-termékek ellen, hogy még nem tud tőlük szabadulni... Máskor is várjuk kedves levelét. Szerkesztőségi üdvözletünket küldjük.” Köszönöm. Megnyugodtam. Beck Zoltán Radó György: Szeptember bolgár földön Szeptember bolgár földön, hol, űzd az ellenséget', szállt ősi hajduk-ének, a hegyekből, hol a haldokló Hadzsi Dimiter körül táncolnak tündérlányok, és a nap tüzel, csak tüzel, ereszkedtek le partizánok. Szeptember és szabadság, őszi láz. Üszkös rom bár, de újra bolgár az ősi ház. Hol Cirill és Metód írást alkotott, s Bojána őrzi ősi ikonjait, ott, hol a Ililendári a török éjszakában fényt terjesztett s keletkeztek iga alatt kis olvasókörök, és a bolgár szó széjjeláradt, Trnovó századoktól simára koptatott v szűk utcáin mindennap újra fel-feltámadt. Rózsavölgyek, dohányföldek fölött ős hajduk-ének új szunyán szárnyal, Vapcarov öntözte meg vére harmatával, mikor gyilkos-útján a hajdani töröknek a náci-hordák puskái dörögtek. De. űzd az ellenséget, szállt ősi hajduk-ének, s a hegyekből, ahol már géppisztollyal harcoltak a lányok, ereszkedtek le partizánok. Szeptember bolgár földön auWtMUmHMHHUVHWHMVHtV Vágta Demény Gyula felvétele Új könyv Falu Tamás: Téli kikötő A mai fiatal olvasók előtt Falu Tamás neve már alig ismert. Az idősebb korosztály emlékeiben él csak, de ott is már lassan elfeledve, hiszen a felszabadulás előtt mindössze egy kötete látott napvilágot. Nos, a mostani kötet, kárpótlás azoknak is, akik már nagyon régen olvasták verseit, s azoknak is, akik még nem is igen hallottak róla. De kárpótlás magának a költőnek is, aki most ötven esztendő termésének legjavát nyújthatja át ismerős és ismeretlen olvasóinak. Közvetlen hangulatot teremtő, a pillanatokra, apró eseményekre villanásszerűen reagáló líra ez. Nem súlyos, nagy mondanivalókat hordozó. Mentes a pátosztól, a dinamikus sodrástól. Egyszerűségében is van azonban valami üde báj, ami ezt a póztalan hangulatlírát mégis széppé és érdekessé teszi. Mert miről is énekel a költő? Olyan hétköznapi, kézzel fogható dolgokról, mint a búza, a mécses, patak, ablakok, szarkaláb, útlevél stb., hogy csak néhányat említsünk. Szinte minden versében szerepel a tűnő élet, a falusi magány, a szerelem megéneklése. (Dél, Messze van, Holdfény, Esztike, Diófa, Hű leszek). Versei lezárt, apró kis miniatűrök, amelyek tele vannak fénnyel és színekkel. Mindmegany- nyi zsánerkép, apró helyzet-dal, amely úgy érezzük, a költő jó és eleven életszemléletének az alapja is. (Pl. Szénaillat, Könyv, Iskolai találkozó, Végállomások, Vén fa). Néhány verse pedig már komoly társadalmi mondanivalót is ígér (Búza, Nyári este, Névtelen katona,. Régi március, Színház, Űj kenyér.) Talán ezek a versek mutatják meg, hogy a költő nem szakad el a valóságtól, illetve a kortól s a társadalmi problémáktól. Sőt egyik legszebb verse, a „Csak ne legyen háború” című már éppen azt példáiza, hogy Falu Tamás megtalálta a helyét. Nem egy versében van valami fanyar, de bölcs életderű. A Téli kikötő című versében pedig már a tehetetlen öregség szívére zuhanó magányát érzi. Költészetét egyik nagyon érdekes versében saját maga határozza meg. Ennek a versnek, amely az Egyszerűség címet viseli, érdemes idézni befejező versszakát: „Egy gomb vagyok a 'mellen! Megvédtek szél, fagy ellen,/ Ha akarod, lefejthetsz, És ha tudsz, elfelejthetsz." Nem, a kritikus sem hiszi, hogy el lehet felejteni Falu Tamás verseit, s különösen ezt a szép válogatást nem. Zs. L.