Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek t A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGY,El TANÁCS LAPJA NÉPÚJSÁG 1967. SZEPTEMBER 10., VASÁRNAP Ara 80 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 214. SZÁM Húst a kenyér mellé Viharos, zaklatott történelme során semmit sem említett nap­jában annyiszor sokat szenve­dett népünk, mint a kenyeret Ez volt hosszú évszázadokig a legfőbb gondja, panasza, vágya. — Legalább kenyér legyen — rebegték és követelték sok mil­lióan. Annyira, hogy még a munkát is elnevezték kenyérke­resetnek. Munkát és kenyeret! — jelszóval robbantak ki a for­radalmi megmozdulások, a mun­ka- és a kenyérellátás biztosítá­sát tűzték célul még az illegali­tásban s a felszabadulás pillana­tában is a kommunisták. Emlékszünk mennyien s meny­nyi kétkedéssel fogadták a kommunisták „lesz munka, lesz jólét” jelszavának hirdetését 8 az ehhez szükséges alap, a nagy­üzemi gazdálkodás megteremté­sének szükségességét Még a legszerényebb kilátások ecsetelé­sét is hitetlenség fogadta. Elkép­zelhető, mi mindennek lehordták volna 10 évvel ezelőtt a csanád- apácai Haladás, a békéscsabai Szabadság és még jó néhány szövetkezet tagjai azokat, akik azt merték volna állítani, hogy 1967-ben 20 mázsánál több bú­zát takarítanak be holdanként az akkori 8—10 mázsa helyett, s úgy, hogy a kiskaszát bele sem kell vágniuk. Álomnak is túl merész volt az, amit most már elértünk, hogy a magunk erejé­ből és bőségese^ biztosítani tudjuk dolgozó népünk kenyér­szükségletét Az e feletti örömünket nem csökkenti az, hogy a bőséges kenyérhez összességében még kevés a hús, a zsír, a tej, a vaj. Tudjuk, hogy így van, s az okát is jól ismerjük. Azt, hogy vi­szonylag fiatal szocialista mező- gazdaságunk nem tudott még elegendő állatférőhélyet építeni, s kevés volt az idő is, s helyen­ként a törekvés is, hogy jobban kihasználják nagyüzemi gazda­ságaink a takarmánytermelési lehetőségeket. Ezzel kapcsolat­ban elég példának megemlíteni, hogy termelőszövetkezeteink a rendelkezésükre álló 63 ezer hold legelőnek csak egyhatodán valósították még meg a korsze­rű gazdálkodást Lesz-e bőségesen hús — borjú­hús is —, tej, tejtermék és mi­kor? Lesz, és nem is beláthatat­lan időn belül. Békéscsaba négy termelőszövetkezete azt tűzte cé­lul, hogy a jelenlegi 3950-ről fo­kozatosan 6660-ra növeli az évente tartott számosállatok számát. A medgyesegyházi Hala­dás, a kamuti Béke, a csárda- szállási Petőfi és még jó néhány termelőszövetkezet tervében is szerepei az állatállomány, főleg a szarvasmarha és a sertések számának jelentős növelése. Kü­lönösen azok a szövetkezetek tö­rekszenek erre, amelyeknek a határából az eddiginél jóval több válik öntözhetővé a békési duz­zasztó és a Tisza II. vízlépcső el­készülte után. Öntözni ugyanis nem érdemes talajtáperő nélkül, táperő pedig nincs megfelelő számú állatállomány nélkül. S természetesen jövedelem sincs. Az ilyen irányú üzemi kényszer szorongat ki most már mind több szövetkezetét abból az egy helyben topogó bűvös körből, amelyben nem volt takarmány, azért, mert állatállomány és táp­erő hiányában csak keveset ter­mett a föld. Az idén az eddigieknél is ke­vesebb lesz az abraktakarmány a belvíz és az aszály következté­ben. Ennek ellenére nem talál­koztunk még olyan elhatározás­sal, hogy csökkentik a szarvas- marha- és a sertésállományt, olyannal viszont többel is, hogy ennek ellenére is növelik. Ho­gyan? Ügy, hogy lényegesen megjavítják a takarmánygazdál­kodást. Elsősorban is több he­lyen vetnek végeit annak a luxusnak, hogy kint hagyják a kukoricaszár nagy részét a föl­deken, a rothadás és a tűz mar­talékául. A hunyai Hunyadi TSz- beh nem is vetettek az idén siló­kukoricát, egyszerűen kukorica- szárat silóznak be répaszelettel és melasszal. Nem képezi vita tár­gyát, hogy ennek közel sincs olyan minősége, mint a fővetésú silókukoricának. Azonban a szövetkezeti és a népgazdasági érdek sürgeti az állatállomány növelését, s ezt el kell végre kezdeni. Nem szégyen, sőt jöve­delmező a melléktermékek, köz­tük a kukoricaszár feletetése is az állatokkal. Ezt egyébként év­Elutazott hazánkból a szovjet párt- és kormányküldöttség Szombaton délután elutazott Budapestről a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormány- küldöttség, amely a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány meg­hívására hivatalos baráti látoga­tást tett hazánkban.' A szovjet párt- és kormánykül­döttséget ünnepélyesen búcsúz­tatták a Ferihegyi repülőtéren, ahol ezrek és ezrek gyűltek ösz- sze, s számuk az indulásig jóval meghaladta a tízezret. Az épüle­tet magyar, szovjet és vörös zászlók díszítették, a betonon díszzászlóalj sorakozott fel csa­patzászlóval. Díszjel harsant, majd a dísz- zászlóalj parancsnoka jelentést tett L. I. Brezsnyevnek. Felcsen­dült a Magyar és a Szovjet Him­nusz, közben 21 tüzérségi dísz­lövést adtak le a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tiszteletére. L. I. Brezsnyev Ká­dár János társaságáben ellepett a díszzászlóalj arcvonala előtt, s köszöntötte az egységet. A díszőrség díszmenete után úttörők virágcsokrokat nyújtot­tak át L. I. Brezsnyevnek, A. N. Kosziginnek, s a delegáció többi tagjainak, akik ezután Kádár Jánossal, Losonczi Pállal, Fock Jenővel, Komócsin Zoltánnal, Vass Istvánnéval, az országgyű­lés alelnökével, Péter János kül­ügyminiszterrel, Szipka Józseffel, hazánk moszkvai nagykövetével a betonon várakozó különrepülő- géphez indultak. L. I. Brezsnyev a vendéglátók­hoz fordulva a következő sza­vakkal búcsúzott: Brezsnyev elvtárs beszéde Losonczi Elvtárs! Kedves Fock Elvtársi Kedves magyar Baráta­ink! Most, amikor elköszönünk ven­dégszerető hazájuktól, mély be­jén, a magyar barátainkkal le­zajlott találkozásaink során sze­reztünk. Nagy megelégedéssel töltenek el bennünket a magyar barátainkkal együtt végzett kö­zös munka eredményei. Rendkí­vül nagy jelentőségű, hogy új ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerződést írtunk alá E szerződés kétség­kívül elő fogja segíteni a Szov­jetunió és a szocialista Magyar- ország közötti testvéri kapcsola­tok továbbfejlesztését, s ugyan­akkor jól szolgálja majd az egész szocialista közösség erősí­tését. Látogatásunk idején lehetősé­günk nyílt arra, hogy véleményt cseréljünk az országainkat érdek­lő kérdések széles köréből. E be­szélgetések megmutatták, hogy egyformán közelítjük meg az nyomásokat viszünk magunkkal, tizedekig bizonyították az egyéni I gazdaságok, amelyek jórészt ku-| ~" " v koricaszáron tartották a tehene­ket, mégis ellettek és tejeltek. Átmenetileg a megfelelő takar­mánybázis megteremtéséig úgy kell hát beosztani az abrakot, hogy a sertésállomány növelése és hizlalási terve se szenvedjen csorbát. A bőséges húsellátás biztosítá­sa elképzelhetetlen baromfi nél­kül. Itt-ott hangzanak olyan vé­lemények, hogy a nemzetközi és a hazai piacod is csökken a csirkehús iránti érdeklődés. A valóság az, hogy a nagyüzemileg, zárt helyen, a bogarászást. kapa- rászási, csipegetési lehetőségtől és a napfénytől megfosztott, s emiatt kevésbé ízletes húsú csirke iránt csökkent az érdek­lődés. A fogyasztók a hazai pia­cokon is elsősorban a szabadban nevelt csirkét keresik, többet is vásárolnának belőle, ha nagyobb volna a felhozatal. Nagyüzemi gazdaságainknak nem szabad le­mondaniuk a baromfi nevelésé­ről sem most, sem később, csu­pán a tartás módján kellene, hogy változtassanak. Az állatállomány növelését a jól megfontolt szövetkezeti érde­kekre hivatkozva sürgettük ed­dig, s keveset apelláltunk arra a felelősségre, amit a gépek, szer­számok készítőinek, a munkás osztálynak az ellátásáért kell érezniük a nagyüzemi és ház­táji gazdaságainknak. Belenyu­godtunk abba is, hogy nagyon lassan vagy sehogyan sem ala­kították ki szövetkezeteink az úgynevezett sepregető juhnyája- kat. Márpedig a bőséges és vál­tozatos húsellátáshoz a juhállo­mány növelése is feltétlenül szükséges. Ez is épp oly sürgős feladat, mint a szarvasmarha- és a sertésállomány növelése, s a jövedelmezősége sem kisebb, Van lehetőség, csak nagyobb fe­lelősségtudat és akarat kell hoz­zá minden gazdaságban, s akkor rövid idő alatt elérjük, hogy a bőséges kenyérhez lesz elegendő hús, zsír 4s tejtermék is. Kukk Imre Kedves Kádár Elvtárs! Kedves | összes elvi problémát, egy nyel­ven beszéltünk és beszélünk, mert álláspontunk marxista-le­ninista álláspont. Nagyon hálásak vagyunk Kádár elvtársnak és a többi magyar ve­zetőnek, összes magyar baráta­inknak, akik segítséget nyújtot­tak ahhoz, -hogy ez a látogatás ilyen gyümölcsöző legyen. Nem sok időre válunk el egymástól: két hónap múlva, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója megünneplésének napjaiban boldogok leszünk, hogy fogadhatjuk Moszkvában a test­véri Magyarország párt- és kor­mányküldöttségét. Még egyszer kifejezzük őszinte hálánkat a forró, baráti fogadta­tásért. Űj sikereket kívápunk drága barátaink, a szocialista építésben. Éljen és virágozzék a szovjet és a magyar nép testvéri barát­sága! Éljen a szocialista országok né­peinek nagy közössége! A viszontlátásra a közeli talál­kozásig, drága barátaink! (Nagy taps) (MTI) Kádár elvtárs beszéde Kedves Brezsnyev Elvtárs! Kedves Barátaink! Befejeződött magyarországi programjuk és látogatásuk. E program keretébein új magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötöttünk. A két nép barátságának kikovácsolásáért szovjet és magyar forradalmárok nemzedékei harcoltak és dolgoz­tak, barátságunk szüntelenül erő­södik. Ez így lesz nemzedékeken át. Barátságunk és együttműkö­désünk megfelel országaink, né­peink érdekeinek, s valamennyi szocialista ország, a haladás, a béke, a szocializmus nemzetközi érdekeinek is. — Ebben az ünnepi pillanatban a megkötött szerződésre gondol­va, még egyszer szeretném bizto­sítani önöket, nem kíméljük erőn­ket, hogy ez a barátság népeink javára erősödjék, hogy együttmű­ködésünk az élet minden terüle­tén gazdag gyümölcsöt teremjen. — Most, a búcsú alkalmával is­mét köszönetét szeretnék monda­ni^ a Szovjetunió Kommunista Pártjának, kormányának, Legfel- . sőbb Tanácsának azért a dönté-.l séért, hogy ezt a szerződést meg­kötötték velünk. Most, amikor el­köszönünk Önöktől, szerencsés utat kívánunk és azzal búcsúzunk: a mielőbbi viszontlátásra! A küldöttség minden tagjának, kí­séretüknek jó egészséget, sikert kívánunk. Megkérjük Önöket, vi­gyék magukkal forró elvtársi, testvéri üdvözletünket Moszkvá­nak, a kommunizmust építő nagy szovjet népnek. Vigyék magukkal a magyar kommunisták, a dolgo­zó nép forró, szívből jövő üdvöz­letét és azt a kívánságát, hogy sok siker, boldogság kísérje a nagy szovjet nép útját. — Éljen és erősödjék az örök, megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! — Éljen a kommunizmus és a béke! — Még egyszer: szerencsés utat, viszontlátásra! (Hosszan tartó taps). Kádár János szívélyes kézfo­gással, baráti öleléssel búcsúzott L. I. Brezsnyevtől, A. N. Koszi­gintől, a küldöttség tagjai, mielőtt beszálltak a repülőgépbe, még egyszer búcsút intettek a megje­lent fővárosi dolgozóknak, »akik hosszas tapssal, éljenzéssel viszo­nozták az üdvözlést., A repülőgép ezután fél 3 óra­kor a magasba emelkedett, s a magyar légierők vadászgép-köte­lékének kíséretében elhagyta a repülőtér légterét (MTI) Hazaérkezett a szovjet párt- és kormányküldöttség Moszkva Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és a Magyarországon járt szovjet párt- és kormány- küldöttség többi tagjai szomba­ton, a kora esti órákban hazaér­keztek Moszkvába. A szovjet delegációt a Vnuko- vói repülőtéren A. P. Kirilenko, K. T. Mazurov, A. J. Pelse, N. V. Podgomij, D. Sz. Poljanszkij, J. V. Andropov, D. V. Grisin, P. N. Gyemicsev, D. F. Usztyinov, I. V. Kapitonov és más hivatalos személyiségek fogadták. A küldöttség tagjainak fogad­tatására a repülőtéren megjelent Oláh József, a Magyar Népköz- társaság szovjetunióbeli ideigle­nes ügyvivője, továbbá a nagy- követség több munkatársa. (MTI) Távirat a repülőgép fedélzetéről KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRSNAK, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, LOSONCZI PÁL ELVTÁRSNAK, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, FOCK JENŐ ELVTÁRSNAK, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének / BUDAPEST * Vendégszerető országukból távozóban a szovjet párt- és kor­mányküldöttség még egyszer őszinte köszönetét kívánja kifejezni a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak és az egész magyar népnek azért a forró, szívélyes fogadtatásért, amelyben bennünket részesítettek. Kedves Elvtársak! Kívánunk önöknek, a magyar kommunisták­nak és az egész magyar népnek új, nagy sikereket a szocialista tár­sadalom építésében. Fejlődjék és erősödjék a testvéri szovjet—magyar barátság és sokoldalú együttműködés népeink és az egész szocialista közösség javára és szolgálja a világbéke érdekeit. L. BREZSNYEV A. KOSZIGIN A. GROMIKO K. RUSZAKOV T. JANUSKOVSZKAJA A repülőgép fedélzete, 1967. szeptember 9. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents