Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-08 / 212. szám
*967. szeptember 8. 5 Péntek Színehagyott kocsi Olajos kés 'Nagy társadalmi változások korát éljük és sőkszctr alig figyelünk oda olyan esetekre, melyek az első látásvu-hallásra afféle apró rezdüléseknek tűnnek, ennélfogva nem. is gondolunk rá, hogy a feüszín mögött esetleg a valóságtt mélyebb hangú húrjainak a visszhangjai. Azt ugyan ezerszer ismételgetjük — és ez jő1 —, hogy védekezzünk a polgárti erkölcs hatásai ellen, erősífcüic a szocialista erkölcs szabály tr.it. Ennek is, annak is a jegyeit ismerjük, de a valóságban a „határok” sokszor összevnosódmak, hiszen a két teljesen, ellentétes forrásból fakadó szaibíiílyok nem külön-külön, hanem vigyütt léteznek. Amikor arról hallunk, olvasunk vagy beszélőink, hogy mások lebecsülése rossz jellemvonás, mert ezzel elővesszük az önbizalmat, s korlátozzuk a cse- lekvökészséget, ritkáin fordul elő, hogy érzékeltetn énk is, milyen formációban jelentkezik ez. Tehát a felszínt „érintjük”, mert ez illő, ez kötietkezik a szocialista erkölcsi ktydex alapelveiből, de hogy na ások lebecsülése tipikus pőlgtvri jellemvonás, hogy ez a polgári morál ismertető jegye, arról már kevésbé ejtünk szót, é s arról sem, hogy ennek ikertestvére clz önmutogatása, a fitogtatás. S hogy ez tovább gyűrűzik, s ezekre a gyűrűzésekre még kevesebbet figyelünk. Csak mosolyguhk azon, amikor ismételten halljuk: egyes helyeken a kocsi nagyságából, színéből ítélik meg., hogy milyen rangú ember ásrkezik hozzájuk. Amiből következik, ha kicsit ócskább a fa öcsi, színe- hagyottabb, akkor >már rangos ember nem is érkezhet, s azt valamilyen formán majd „kielégítik”, és kész. Á'leve érdeklődési körön kívül esik a társadalmi hasznosság, pedig nálunk ez adja a ranigot. Köztudott dolog, hogy a szocializmus a munka társadalmia, s az áll az erkölcs piedesztáj, ján, aki a hozzáértés arányában munkakörében a legtöbbet, a legjobbat nyújtja. S amikor csak mosolygóink a színehagyott kocsi- „teórián”, éppen a polgári erkölcs hatását erősítjük, nem pedig a szocialista morált, ergo: az önmutogatást, a fitogtatást tápláljuk. Ezernyi apró rezdülés, amelyre külön-külön érdemes odafigyelni, mert a valóság mélyebb hangú húrjának a visszhangja lehet. Történt olyan eset, hogy a fizikai munkás — ebben az esetben legyen motorszerelő, akinek, istenemre, beolajozódik a keze is — munka után találkozott hasonló korú, középiskolába járó társával, amikor a munka „szennyétől” már lemosakodott. Kezet nyújtott neki, de az elfintorította az orrát, hogy nem fog vele kezet, mert olajos c marka. Isten bizony eszembe jutott a második világháború előtti esetem, amikor ifjú mesterlegényként az osztrák hn- schlussra tettem elítélő megjegyzést egyik mesteremnek, annak a fia is középiskolába járt akkor, s azt válaszolta: azt csak az olyan urak tudják, mint az ő fia. Az én esetem idestova három évtizede történt, a motorszerelőé 1967-ben. Veszedelmes azonossága a kettőnek: mások lebecsülése. Ergo: önmutogatás, fitogtatás. De a harmincas évek végén ez természetes volt, most pedig... Hát igen, élnek és hatnak még hosz- szú ideig a polgári erkölcsök, de jobban oda kell figyelni az ilyen apró rezdülésekre. Mert aligha hiszem, hogy ne hallott volna már az olajos kéztől fintorgó munkásokról valamit, de hogyan, az bizony eléggé kétes értékű ismertetés lehetett. Valamiféle „fennkölt” frázis, amely csak ilyen nyomot hagyhat az emberben. tJgy is mondhatnám: locsogás. Különben ez is a polgári erkölcs maradványa. Cserei Pál 'S — Ha nevetséges, akkor adjon számot arról, hogy mitől lyukas a sofőrbundája a twil könyökén? Ilyen fordulatra nem számítottam. Csakugyan, lyukas volt a bundám bal konokoké. — Ha óhajtja a i tisztelt fegyelmi bizottság, ide hozom a bundám — vágtam Ibi magam. — Nincs azon semmiiJ'éle lyuk. — Hát csak hosuia ide — biztatott nyájasan Von del. — Akkor majd a tárggyi bizonyíték fényében győződi'!?: meg arról a fegyelmi bizottság, hogy maga örökké a söntés;pultra támaszkodik a bal könyökével, amíg a jobb kezében a f rlöccsös poharat tartja. Kénytelen voltom behozni a tárgyalásra a buudát — de nem a magamét Forgatták, szagolgatták, de semm üiéle lyuka t nem találtak se a bal, se a jobb könyökén. Nem is találhattak, mert a bundát az antialkoholista kollégám a'dta kölcsön, aki gyermekkorom óta tisztelt a kocsmákban s eerzett hírnevemért Kihasználva a fegyelmi bizottság dilemmáját, beleéltem magam a szent fe ilháborodásba. — Kérdezel jn én, tisztelt bizottság, ki te; ;zi nekem jóvá ezt a meghurcol itatást? Eljárásuk arról győzött, meg, hogy önök len dolgozó emberi méltóságát. Ezek után a főnökeim iránti bizalmam éppúgy kétségessé vált mint az ő tisztességérzetük. Kérem, haladéktalanul járuljanak hozzá a felmondásomhoz. Hízelegtek, simogattak, fizetésemelést ígértek. Nem hagy- tafn magam lekenyerezni. Miért hagytam volna, amikor a TEFU- ban már megmutatták azt a vadonatúj Pobedát, amellyel majd taxizni fogok? * * * Abban az időben morális of- fenzívát folytatott a hivatalos közvélemény a borralvaló intézménye ellen. Egyfelől mardosott a szégyen, ha taxizó vendégeim rám erőszakolták a visszajáró aprópént, másfelől boldog voltam, ha Karola nem csalódott bennem, amikor esténként kiforgatta a zsebeimet. Imádta ezt a játékot'és ragaszkodott hozzá, hogy naponta többször gyakoroljuk. Bűn lett volna ellenkezni vele. Elvégre mint zsenge korú menyecske, joggal tarthatott számot az élet örömeire, hiszen ki tudja — pláne mellettem —, hogy milyen sors vár rá majd hervadó korában? Egyelőre éppen úgy hittem viszonyunk örökkévalóságában, mint az ő végleges megjavulá- sában. Boldoggá tett, és én viszonzásul felejthetetlenné akartam szépíteni az ifjúságát. játékszernek tekintik a védte(Folytatjuk) Egy „örökzöld téma’* nyomában Meddig marad Békéscsaba szégyenfoltja a KISZ-Iakóíelep? < Egymás szavába vágva magyarázzák : — Tudja maga mi van itt reggelente? Az emberek lesik egymást az ajtók mögül! — Aztán kezdődik a sorban állás. — Meg a vödrözés... Színhely: jókora földihányás valahol a Lencsési út mentén. Háttér: a KISZ-lakótelep színes épületei. Balra: gondozott, csinos házikertek nyálkás pocsolyáikat rejtegetnek. Büdössóg. Jobbra: a telep „főközlekedési útvonala,” jelenleg istenes, de egy-két hónapon belül törvényszerűen sártengerré változik. Szereplők: Nők és férfiak a telep lakói, háziasszonyok és családfők. Műfaj: tragikomédia. Az újságíró megjelenésének hírére rögtönzött „mini-lakógyűlés” kerekedik. Az előbbi „rejtélyes” mondatok magyarázata: Vannak, akik harmadik éve beköltöztek, boldogok voltak, mikor kedvezményesen, szép otthonba jutottak. Az örömbe azóta sok üröm, vegyült. A lakások kivitelezési hibái, az építési határidő csúszásai kiadós témát jelentettek az újságnak annak idején. Mindez a múlté. Az már viszont a felháborító jelenhez tartozik, hogy 48 családnak (több mint 110 személy) ma is az építőmunkásoktól otthagyott két (kettő darab!) árnyékszók jelenti az összkomfortot. (Ideiglenes ülepítőt építettek a többi 24 lakáshoz.) A szépen berendezett fürdőszobákból a mosdóvizet vagy vödrökben hordják le, vagy a lakások elő_tt álló gödrökbe engedik. Úgyszólván minden családiban gyerek van, legtöbbjük kicsiny, s hogy három év alatt járványos megbetegedés nem ütötte fel a fejét, az részben a lakók fegyelmezettségén, részben a vak szerencsén múlott. — A csatornázást évről évre ígérgetik. Annak idején közművesített telek árát fizettük ki. — Már három telet végigcsináltam a vödrözóssel — mondja Sági Ferenc. — Tudjuk, hogy sok gondja van a tanácsnak is, az építő vállalatnak is. De kevesebb huzavonával, komolyabb felszereléssel, ha nem forgácsolják szét a munkaerőt, régesrég készen lennének — ez a véleménye Virágos Miksának. Kozma István, a városi KISZ- bizottság tagja szintén itt lakik: — Az az igazság, hogy nincs gazdája ennek a telepnek. Én már nem bízom semmiben... A békéscsabai KlSZ-bizottság nemes szándékú és úttörő kezdeményezéseként épült fel a lakótelep. Igaz, töméntelen munkát, utánjárást emésztett fel, és nem bizonyult hálás feladatnak a megvalósítása. A lakóházak azonban mégis állnak — bér a jelenlegi körülmények miatt — csak tisztes távolból mutogatják őket a városba érkező vendégeknek, idegeneknek. A KISZ mégsem mondhat le arról, hogy gyámja, gazdája legyen a „kolóniának”, mely — mellesleg — az ifjúsági szövetség nevét viseli. Richweisz Ferenc, a városi KISZ-bizottság titkára: — Július elején két lakóval felkerestük a városi tanács vehetőit, megnyugtató választ kaptunk, egyébként nemigen foglalkoztunk az üggyel. Igaz, nem is fordult hozzánk senki sem segítségünket kérve. Sipiczki János, a városi tanács építési' és közlekedési osztály vezetője: — A csatornahálózat műszaki átadása megtörtént, csupán egy hibás akna kijavítása van hátra. A lakók nyugodjanak meg, még az ősszel üzembe állítjuk a szennyvíz-elvezetést. Körülbelül 400 ezer forintot tudunk fordítani arra is, hogy minden lakás elé járda készüljön, csak persze meg kell várni, míg megoldódik a csatornázás. Egy lakó bejelentése a megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz júniusi keltezéssel: „Még 1965 őszén irtunk a tanácsnak, azt válaszolták 66 első negyedévében: megcsinálják a csatornázást... Foglalkoztatja a lakókat a gondolat, hogy beszüntetjük az OTP-nek a részletfizetést, amíg a szennyvízproblémát meg nem szüntetik.” Levél a városi tanácshoz a NEB elnökének aláírásával: „A bejelentés tárgyában vizsgálatot nem kívánunk elrendelni, mert az abban foglaltakat megalapozottnak tekintjük.” Amit a népi ellenőrzés elsősorban kifogásol: a szennyvízhálózat lassú ütemű építése, nincsenek járdák, és hiányzik a közvilágítás. A városi tanács válasza szerint: „... a szerződéses határidő (a csatornázásra) 1966. június 30-a volt. A tervezett technológia azonban nem bizonyult jónak.” A munka elkészülte 1066. október 15-re módosult. „A munkavégzés lassú volt, bár az anyagok a helyszínen rendelkezésre álltak.” A szennyvízátemelő telep berendezéseit a kivitelező későn rendelte meg, időközben kiderült, hogy olyan automatát terveztek, amelyet az ipar nem is gyárt. A tervező — késve — újabb megoldást készít. A következő határidő: 1967. április 30. Időközben „... az 5-ös számú tisztítóakna fenéklemeze kivitelezési hiba miatt betöiri”. A rétegenként agyaggal kevert futóhomok alaposan próbára teszi az akna javítóit. Az is igaz, ha eleinte nem „olcsó” megoldásokkal kísérleteztek volna, már régesrég elkészül. Ehelyett 1967. július 7-én „műszaki átadást” rendeznek, a szóban forgó akna körül azonban csak piszmogás van, a hiba nincs elhárítva. Műszaki átadás ide, átadás oda, a csatornarendszer egyelőre üzem- képtelen. Augusztus 16: A Békés megyei Beruházási Iroda a határidő be nem tartása miatt csakhem 200 ezer forint kötbérigényt jelent be a kivitelezőnek. Augusztus 31: Javában kotorja a földet hét kubikos, szivattyúzzák felfelé a talajvizet, a pátrialemezekkel körülbástyázott hibás aknánál... Elgy kiáltás: — Emberek, mozog a dúcgerenda! Molnár Károly brigádvezető: — Azonnal abbahagyni a munkát. Mindenki másszon fel a felszínre! Mint elmondja: a dúckeretezés bármelyik pillanatban összeroppanhat. Nem vállalhatja az emberekért a felelősséget. Kérdezem, mi a véleménye az eddigi javító munkáról. „Olcsó húsnak híg a leve". Szeptember 1: Telefonon érdeklődünk a Kelet-Magyarországi Vízügyi Építő Vállalat békési építésvezetőségén. A vonal másik végén Komlódi Imre technikus: — A munkát leállítottuk, élet- veszélyes. Egyelőre nem tudjuk mit kéne csinálni. Szeptember 4: Ufrljár Mihály, a városi tanács vb-elnöke, és Vantara János elnökhelyettes személyes intézkedés céljából kimennek a munkálatok színhelyére. Éppen ott van a vízügyi építő vállalat debreceni központjából jött szakértő. Megállapítja: a nehéz talajadottságok miatt csak váikuumszivaütyúzással lehet a javítást befejezni, ehhez legalább 50 szivókutat kell a műtárgy körül telepíteni. Nagy munka, ha minden jól megy, egy hónap alatt készen vannak. Utána teljes hosszában használhatóvá válik a lakótelep szennyvízhálózata. A munkát teljes gőzzel megkezdik! Szeptember 5: Az újságíró kimegy, a „lázas” munka színhelyén halotti csendesség honol. Sehol egy lélek. Végre előkerül Szalai István, az építő vállalat gépcsoportjának dolgozója: — Várjuk, hogy megérkezzenek Debrecenből a szívókutak. Hogy mikor? Remélem, minél előbb... Mi is reméljük! Hiszen a lakótelepen élő családok aggályai, elkeseredettsége nem alap nélkül valók. Békéscsaba tanácsa, a városi KISZ-bi- zottság a lakótelep tervezésében és építésében társadalmi összefogással részt vettek sokasága, de maguk a lakók is rengeteget áldoztak — munkában, fáradságban, pénzben —, hogy 72 békéscsabai család korszerű otthonhoz jusson. Most már igazán csak egy kis erőfeszítésre, lelkiismeretes törődésre lenne szükség, hogy a város KISZ-lakótelepe na rejteget- nivaló folt, hanem mindenkinek eldicsekednivaló büszkeség legyen. Hogy ne csak messziről lehessen megmutatni a delegációknak. Vajda János Értesítjük Gyula lakosságát, hogy 1967. szeptember 11-től a Béke sugárutat csatornaépítés miatt az Eötvös utca sarkától a Göndöcs utcáig, majd a későbbiekben a Szabadság hídig teljes szélességben lezárjuk Kérjük az érdekelt lakosokat, hogy a téli tüzelő beszerzéseiket a jelzett időpontig eszközöljék. 136586
