Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-30 / 231. szám
!ÍÍ7. szeptember 30. 4 Szombat Okmánybélyeg Még alig látszottam ki a MM. bői, amikor először hallottam: ht elmész bevásárolni, kapsz tőlem egy jó trinkgeltet. — Az meg mi? — kérdeztem. — Borravaló, vagyis pénz, te pupák! Amint cseperedtem csakhamar megismertem ennek a kecsegtető fogalomnak a baksis, a trafika, a korrupció és a panama változatát. Ezek már sokkal fejlettebb fogalmak voltak az ártatlan borravalóénál annyira, hogy az Hrak világának számos fő és legfőbb tisztviselői is nagy kedvüket lelték benne. Változott a világ. Eltűntek az Ingyenélő arak, és sok minden más, de a borravaló maradt. Mi több, reneszánszát élte az utóbbi években és még moát sem nagyon vonaglik, pedig már kapott néhány immunizáló injekciót. Ja kérem, a má nagy igényeink, a gyors tempó, amikor mindenki szeretné .mielőbb megkapni a szükséges gépeket, alkatrészeket, építkezési anyagokat az állami és saját házhoz, a vállalati és a saját autót. Szóval, a birtoklás boldog idejét mindenki igyekszik siettetni. Siettetik is. Es micsoda leleménnyel. Kisebb helyen megtette a hatást egy-két „Dózsás”, közepesebb helyen egy-két „Rá- kóczis”, a magasabb helyen pedig néhány »piros hasú”. Most már leginkább fél mázsa (500 Ft) és egy mázsa (1000 Ft) alkotja a „kenőanyag” fogalmát. Megteszi, sőt még mindig közkedvelt a háború utáni valuta, vagyis a tojás, a csabai kolbász, a kisüsti, a csirke és egyéb természetbeni érték, amennyiben egy „fél mázsánál’' nagyobb súllyal esik a latba. ( A kevés szóból érteni akaró leleményes „cenzorok” a kiló, a fél mázsa, az egy mázsa, és a természetbeni érték részletezésének kiiktatása végett most már a rövid „okmánybélyeg” kifejezést használják. Elegáns és sokakat könnyén megtévesztő kifejezés ez. Mert ugyebár, ha valamit sürgősen meg akar valaki szerezni, megkérdezi az arra illetékestől, hogy tegyen-e ok. mánybélyeget a megrendelés mellé — nem érheti szemrehányás, ha az illető nem érti, hogy miről van szó és nem igényli. Ezenkívül a törvény emberei sem köthetnek bele. Elvégre az okmánybélyeg állami illeték. Kit érhet vád azért, mert beszerzési, vásárlási megrendelőjére „illetéket” ragaszt. Ez van. A lelemény a gyors »kér és az oltalom anyja. K. L Azt termelnek, amit el is lehet adni Az ipar és a kereskedelem szakembereinek tanácskozása a Békéscsabai Hütöházban Újszerű tanácskozást tartottak nyét, másrészt pedig a hűtőiparszeptember 28-án és 29-én, a Hűtőipari Országos Vállalat Békéscsabai Hűtőházában, ahová meghívták Békés és Csongrád megye több boltvezetőjét, az élelmiszer kiskereskedelmi vállalatok és földművesszövetkezetek néhány szakemberét, valamint több üzemi konyha, . vendéglátóipari egység vezetőjét, szakácsát. Voltak ugyan az előző években is hasonló találkozások a kereskedelem és a fogyasztók képviselőivel, a jelenlegi azonban lényegesen eltért a régiektől. Eddig ugyanis inkább a meglevő termékek ismertetésére törekedett a hűtőipar, mert még nem érte él azt a fejlődési fokot, hogy fajtában, minőségben és csomagolásban a hazai fogyasztók igényeit túlságosan figyelembe vehesse. Most azonban már elérkezett az az idő is. Néhány év alatt jelentősen bővült a kapacitás és 1970-ig a termelés — az 1965. évihez képest — országosan megnégyszereződik. Számítások szerint ennek 50 százaléka kerül belföldi fogyasztásra. Az ilyen arányú növekedés előkészítése természetesen nem kevés gonddal jár. Egyrészt meg kell ismertetni a dolgozókkal a gyorsfagyasztott áruk sokféle előElőlegezett büntetés A sok egyéb furcsaság I Mindez nem is foglalkoztatna mellett ilyet is produkál az élet, j minket sem, s a két fiatalasszonyt helyesebben egyes emberek. Nem akarok én Veres Lajosné és Bányai Istvánná védőangyala lenni. Azt sem merném állítani, hogy az ez évből eltelt napok, hetek, hónapok mindegyikében igyekeztek kihasználni a munka- alkalmakat Ezt egyébként beszédesen bizonyítja, hogy Veresné szeptember 1-ig 516 órát, Bányainé pedig 581 órát dolgozott a közös munkában. Ha ugyan a kimutatásnak feltétlenül hinni lehet. A hitet ugyanis megingatják a téves munkalapi bejegyzések. Többek között mindkettőjüknek egyforma nagyságú cukorrépaterületük van, Veresnének mégis 828, Bányainénak pedig 769 négyszögöl gazoló kapálást jegyeztek be. Többek között együtt dolgoz- mulasztottakat, akkor levonják a tak július 19-én a szalmabálázásnál, s Bányainénak 75 forint, Veresnének pedig 41,49 forint értékű munkát írtak jóvá. Ez a két példa is utal arra, hogy nem az a kimondott tökéletes pontosság uralkodik a mezőberény! Vörös Csillag Tsz elszámolási rendszerében. Az is bizonyítja ezt, hogy mindkét asz- szony szeptemberi munkalapjainak csak egy részét sikerült megtalálni. A 10-e óta összegyűlt munkalapokat közvetlenül 20-a után kellett volna leadnia a brigádvezetőnek, de úgy látszik, hogy még 27-én is ráérősnek tartotta. A nyilvántartásból tehát az derült ki, hogy nem éppen a legpontosabb, no meg az is, hogy Veresné s Bányainé nem a minden munkanapot ledolgozni igyekvők közé tartozik. Ez persze nemcsak az ő hibájuk. Mindegyikőjüknek van egy-egy másfél éves kisgyermeke, akik bizony gyakran megbetegednek, s ezért otthon kellett maradni velük. Nemegyszer őket is ágyba vagy pihenésre parancsolta valamilyen megbetegedés. 1-ig. Csodák csodája, ők, helyesebben Veresné és Bányainé kivételével senki sem kapott háztáji kukoricát csökkentő határozatot. Mindenkinek, különösöl a szövetkezeten kívülálló szerveknek feltétlenül tiszteletben kell tartania valamennyi termelőszövetkezet közgyűlésének határozatát. Ám, elsősorban azoknak kell tiszteletben tartaniuk, akik a határozatokat kezdeményezték és megszavaztatták. Eszerint a mezőbe- rényi Vörös Csillag Tsz vezetői nem tartják tiszteletben, azaz nem tartják mindenkire egyformán kötelezőnek. Év végéig még nagyon sok munka van a szövetkezetben. Mindenkinek bőven nyílik alkalma, hogy a 150-hez hiányzó munkanapokat ledolgozza. A szövetkezet vezetői ezek szerint nem bíznak ebben, s különö- háztájit, hanem egyenesen hatá- j Veresné és Bányainé munká- rozatot. Ennek készítésekor nem kájában nem, ezért csak nekik vették figyelembe, hogy csaknem ; előlegezték azt a büntetést, amit sem. Ám szeptember 25-i dátummal az elnök aláírásával és bélyegzőjével ellátott határozatot kaptak, amely tudtukra adja, hogy mivel az év folyamán kevés munkanapot dolgoztak le, s azoknál nem sokkal többet tudnak igazolni gyermekeik és saját betegségük miatt, a háztáji kukoricának csak a felét törhetek le. A jnásik felére csak abban az esetben tarthatnak igényt, ha év végéig ledolgozzák azt a 150 munkanapot, amit februárban mondott ki kötelezőnek a közgyűlés minden 50 éven aluli nő számára. Tehát nem figyelmeztetést kapnak, hogy amennyiben év végéig nem igyekeznek pótolni a nak megfelelően tájékozódnia kell arról, hogy a fogyasztóknak mi az igényük. Helyesen mondta a tanácskozáson dr. Medgyesi Dezső, a hűtőház áruforgalmi vezetője: társadalmi érdek is, hogy csak azt termeljünk, amit megvesznek az emberek. A választék bővítésére egyre inkább megteremtődnek a feltételek. Hogy táplálkozás szempontjából mi az előnye a gyorsfagyasztott árunak, arról is tájékoztatást kaptak a tanácskozás résztvevői. Ami a legfontosabb, ezzel az eljárással a zöldségnek és a gyümölcsnek megmarad a tápérteke, vitamintartalma. Olyan, mintha frissen kerülne az asztalra. Nem mellékes az sem, hogy fogyasztásra könnyen elkészíthető, nem kell rá sok időt pazarolni. A kulturált étkezésinek a lehetőségét segíti elő, és bizonyos, hogy nagy jövő elé néz. Mezei Pál, a vállalat kísérleti üzemvezetője arról számolt be többek között, hogy milyen sokfajta ára készül ma már a hűtőiparban, s ezek előállítását mindvégig laboratóriumi vizsgálatok kísérik. Ismertette azokat az új cikkeket, amelyek majd a következőkben kerülnek az üzletekbe. Ilyen a különböző krém- és pöréleves, mártás, a galuska, a sertés- és marhapörkölt, a bográcsgulyás, a rakott kel, a tavaszi szelet. Mindet kitűnően ízesítik. Tájékoztatást adott arról is, hogy mire számíthat még a kereskedelem. A hozzászólások során sók hasznos javaslat hangzott eL Kérték többek között, hogy Békéscsabán és a két megye más városában is legyen egy-egy kijelölt bolt, amelyet fokozottabban látnak el mirelitáruval, és ahol szakszerű tanácsot is kapnak majd a vásárlók. Azt is kérja ki a vállalat az egyes termékek elkészítésének receptjét. Szó volt a csomagolás módjáról és több más kérdésről. A vendégek elismeréssel nyilatkoztak azokról a termékekről, amelyeket kóstolóképpen elébük helyeztek az asztalra. Ezért lelhet mondani, hogy igen hasznos volt a hűtőipar, a kereskedelem és a vendéglátóipar szakembereinek ez a találkozása, ami az üzleti érdekeken túlmenően a lakosság jobb ellátását is elősegíti. Feltehető, hogy — a gazdasági mechanizmus reformja szellemében — más vállalatok is törekednek majd hasonló módon erősíteni a kapcsolatukat a kereskedelemmel, hogy valóban csak azt termeljenek, amit el is lehet adni. Pásztor Béla Idegenforgalmi szabadegyetem Gyulán Újszerű és érdekesnek ígérkező a TIT idegenforgalmi szabadegyeteme, melyet a Nemzetközi Idegenforgalmi Év alkalmából megyénkben első ízben rendeznek meg Gyulán, megyénk fürdőváros sában. Célja az egyre nagyobb idegei»; forgalmú város lakosságának széles körű tájékoztatása az idegen- forgalom nemzetközi, országos és helyi jelentőségéről, és az ezzel kapcsolatos feladatokról. Az idegenforgalmi szabadegyetem tíz előadásból áll, és novemberben kezdődik. A résztvevők előadásoi kát hallhatnak Békés megye ide-* genforgalmi nevezetességeiről, a megye népének történetér®, új létesítményeinkről, a szarvasi Ar-í borétumról, a megye építészetéről, és népművészetéről, valamint Gyula idegenforgalmi központtá tők, hogy ki* könyvecskében ad- való fejlődéséről. A drága csók Zömök lépett ki fülkéből. öregember a portás- Kipödört június közepéig nem igen tudtak dolgozni a növénytermesztők a belvíz, a sok eső, és egy sor növény kései vetése miatt. Ezenkívül július 1-ig öt-hat-hét- nyolc óra volt a napi munkaidő. Egyszóval, szinte lehetetlen volt a meghatározott 150 munkanap kétharmadát végigdolgozni. A kisgyermekes Hegedűs Jánosnénak is 619 órája, Kánya Andrásnénak 625, Konyecsnyi Mártonnénak 777 órája gyűlt össze szeptember esetleg év végén alkalmazhattak volna, azaz előre megvonták tőlük a háztáji kukorica felét. Elgondolkoztató ez mindazok számára, akik valamennyire is ismerik a kisgyermekes anyák gondját, elfoglaltságát, s azt, hogy kisgyermekes anyák szervezete sincs acélból, s ezért gyakran munkaképtelenekké válnak, amit az orvos tényleges betegségük miatt igazol. ' K. I. A BÉKÉS MÉCSÉI MEZŐGAZDASÁGI ELLÄTÖ VÄLLALAT, „AGROKER” különleges gépjárművezetői jogosítvánnyal rem- deűíkező, vizsgázott autódaru-kezelőt keres telephelyi munkára. BÉKÉSCSABAI LAKOSOK ELŐNYBEN. JELENTKEZNI: Békéscsaba, Szerdahelyi út „AGROKER” MUNKAÜGYI OSZTÁLY. 106761 fehér bajuszú, fehér hajú. Körülpillan- tott. Este nyolc óra múlt. Az úton nehéz teherautók robogtak, villamos csörömpölt; a gyalogjárók megritkultak. A lejárt műszak dolgozói már hazamentek, csupán egy húsz év körüli fiú, meg egy kis szőke lány álldogált a közelben, a gyár kerítése mellett. Átkarolták egymást és csókolóztak — önfeledten. A portás figyelte őket és felém vágott fél szemével: — Ej, ezek... már azt hiszik, hogy vak az ember. Mintha itt se lennénk, nem törődnék semmivel, ök csak csinálják a magukét... — De hát csak nem irigyli őket? kérdeztem. — Dehogyisnem — mondta az öregember. — Én bizony irigylem őket, nem tagadom. Leginkább a fiút. Lám, manapság milyen könnyen jutnak csókhoz a fiatalemberek! Bezzeg ar én időmben fukarabbul bántak az ilyesmivel a lányok — mármint a csókkal. Emlékszem, én már fél esztendeje udvaroltam Sárikának. Már jegyesek is voltunk, s ő mégsem engedett. Kedves szót adott, kedves mosolyt, a kezét is ideadta, de csókot hiába kunyeráltam. Hiába no, rátarti lányka volt. — Elmondjam, hogy mégis miként törtem meg a jeget? No, elmondom. Szóval, én akkor vasúti ember voltam. Egy nagyon kicsi állomáson működtem mint vezető, úgy hívták az ilyen hivatalt, hogy elöljáró. Az én Sárikám meg egy reggel a városba akart utazni az anyjával. Egyik rokonuk hívta meg őket esküvőre. Hát a gyorsvonat befutott, egyperces állomás volt a miénk, azonnal tná&z, tani kellett Ök meg elkéstek volna. — Láttam őket 03 úthajlatnál, kocsin jöttek, lóhalálába. Integettek, hogy várjak, ne indítsam el még a vonatot. Es én... megtettem a kedvükért. Hónom alá csaptam a tárcsát, vártam, nem intettem — teljes három percig visszatartottam a gyorsot. Szóval... ez elég súlyos cselekedet volt. De én akkor, ezért a tettemért megkaptam a kis menyasz- szonyomtól az első csókot. Az államtól meg harminc korona büntetést. Nagy pénz volt az akkoriban... Lám, ilyen sokba került nekem az a csók. Az öreg portás elhallgatott. Jóleső mosolygás mozdította meg fehér bajuszát, míg elmélázva, csendesen hozzátette: — Igaz, a többi csók már ingyenbe jött... Barát Endre /