Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-30 / 231. szám

!ÍÍ7. szeptember 30. 4 Szombat Okmánybélyeg Még alig látszottam ki a MM. bői, amikor először hallottam: ht elmész bevásárolni, kapsz tőlem egy jó trinkgeltet. — Az meg mi? — kérdeztem. — Borra­való, vagyis pénz, te pupák! Amint cseperedtem csakhamar megismertem ennek a kecsegtető fogalomnak a baksis, a trafika, a korrupció és a panama válto­zatát. Ezek már sokkal fejlet­tebb fogalmak voltak az ártatlan borravalóénál annyira, hogy az Hrak világának számos fő és leg­főbb tisztviselői is nagy kedvüket lelték benne. Változott a világ. Eltűntek az Ingyenélő arak, és sok minden más, de a borravaló maradt. Mi több, reneszánszát élte az utóbbi években és még moát sem na­gyon vonaglik, pedig már kapott néhány immunizáló injekciót. Ja kérem, a má nagy igényeink, a gyors tempó, amikor mindenki szeretné .mielőbb megkapni a szükséges gépeket, alkatrészeket, építkezési anyagokat az állami és saját házhoz, a vállalati és a saját autót. Szóval, a birtoklás boldog idejét mindenki igyekszik siettetni. Siettetik is. Es micsoda lele­ménnyel. Kisebb helyen meg­tette a hatást egy-két „Dózsás”, közepesebb helyen egy-két „Rá- kóczis”, a magasabb helyen pe­dig néhány »piros hasú”. Most már leginkább fél mázsa (500 Ft) és egy mázsa (1000 Ft) alkotja a „kenőanyag” fogalmát. Meg­teszi, sőt még mindig közkedvelt a háború utáni valuta, vagyis a tojás, a csabai kolbász, a kisüsti, a csirke és egyéb természetbeni érték, amennyiben egy „fél má­zsánál’' nagyobb súllyal esik a latba. ( A kevés szóból érteni akaró leleményes „cenzorok” a kiló, a fél mázsa, az egy mázsa, és a természetbeni érték részletezésé­nek kiiktatása végett most már a rövid „okmánybélyeg” kifeje­zést használják. Elegáns és so­kakat könnyén megtévesztő ki­fejezés ez. Mert ugyebár, ha va­lamit sürgősen meg akar valaki szerezni, megkérdezi az arra illetékestől, hogy tegyen-e ok. mánybélyeget a megrendelés mellé — nem érheti szemrehá­nyás, ha az illető nem érti, hogy miről van szó és nem igényli. Ezenkívül a törvény emberei sem köthetnek bele. Elvégre az okmánybélyeg állami illeték. Kit érhet vád azért, mert beszer­zési, vásárlási megrendelőjére „illetéket” ragaszt. Ez van. A lelemény a gyors »kér és az oltalom anyja. K. L Azt termelnek, amit el is lehet adni Az ipar és a kereskedelem szakembereinek tanácskozása a Békéscsabai Hütöházban Újszerű tanácskozást tartottak nyét, másrészt pedig a hűtőipar­szeptember 28-án és 29-én, a Hűtőipari Országos Vállalat Bé­késcsabai Hűtőházában, ahová meghívták Békés és Csongrád megye több boltvezetőjét, az élel­miszer kiskereskedelmi vállalatok és földművesszövetkezetek né­hány szakemberét, valamint több üzemi konyha, . vendéglátóipari egység vezetőjét, szakácsát. Vol­tak ugyan az előző években is hasonló találkozások a kereske­delem és a fogyasztók képviselői­vel, a jelenlegi azonban lényege­sen eltért a régiektől. Eddig ugyanis inkább a meglevő ter­mékek ismertetésére törekedett a hűtőipar, mert még nem érte él azt a fejlődési fokot, hogy faj­tában, minőségben és csomago­lásban a hazai fogyasztók igé­nyeit túlságosan figyelembe ve­hesse. Most azonban már elér­kezett az az idő is. Néhány év alatt jelentősen bővült a kapaci­tás és 1970-ig a termelés — az 1965. évihez képest — országo­san megnégyszereződik. Számítá­sok szerint ennek 50 százaléka kerül belföldi fogyasztásra. Az ilyen arányú növekedés előkészítése természetesen nem kevés gonddal jár. Egyrészt meg kell ismertetni a dolgozókkal a gyorsfagyasztott áruk sokféle elő­Előlegezett büntetés A sok egyéb furcsaság I Mindez nem is foglalkoztatna mellett ilyet is produkál az élet, j minket sem, s a két fiatalasszonyt helyesebben egyes emberek. Nem akarok én Veres Lajosné és Bányai Istvánná védőangyala lenni. Azt sem merném állítani, hogy az ez évből eltelt napok, hetek, hónapok mindegyikében igyekeztek kihasználni a munka- alkalmakat Ezt egyébként beszé­desen bizonyítja, hogy Veresné szeptember 1-ig 516 órát, Bányai­né pedig 581 órát dolgozott a kö­zös munkában. Ha ugyan a ki­mutatásnak feltétlenül hinni le­het. A hitet ugyanis megingatják a téves munkalapi bejegyzések. Többek között mindkettőjüknek egyforma nagyságú cukorrépate­rületük van, Veresnének mégis 828, Bányainénak pedig 769 négy­szögöl gazoló kapálást jegyeztek be. Többek között együtt dolgoz- mulasztottakat, akkor levonják a tak július 19-én a szalmabálázás­nál, s Bányainénak 75 forint, Ve­resnének pedig 41,49 forint érté­kű munkát írtak jóvá. Ez a két példa is utal arra, hogy nem az a kimondott tökéletes pontosság uralkodik a mezőberény! Vörös Csillag Tsz elszámolási rendszerében. Az is bizonyítja ezt, hogy mindkét asz- szony szeptemberi munkalapjai­nak csak egy részét sikerült meg­találni. A 10-e óta összegyűlt munkalapokat közvetlenül 20-a után kellett volna leadnia a bri­gádvezetőnek, de úgy látszik, hogy még 27-én is ráérősnek tar­totta. A nyilvántartásból tehát az derült ki, hogy nem éppen a leg­pontosabb, no meg az is, hogy Veresné s Bányainé nem a minden munkanapot ledolgozni igyekvők közé tartozik. Ez persze nemcsak az ő hibájuk. Mindegyikőjüknek van egy-egy másfél éves kisgyer­meke, akik bizony gyakran meg­betegednek, s ezért otthon kellett maradni velük. Nemegyszer őket is ágyba vagy pihenésre paran­csolta valamilyen megbetegedés. 1-ig. Csodák csodája, ők, helyeseb­ben Veresné és Bányainé kivéte­lével senki sem kapott háztáji ku­koricát csökkentő határozatot. Mindenkinek, különösöl a szö­vetkezeten kívülálló szerveknek feltétlenül tiszteletben kell tarta­nia valamennyi termelőszövetke­zet közgyűlésének határozatát. Ám, elsősorban azoknak kell tisz­teletben tartaniuk, akik a határo­zatokat kezdeményezték és meg­szavaztatták. Eszerint a mezőbe- rényi Vörös Csillag Tsz vezetői nem tartják tiszteletben, azaz nem tartják mindenkire egyfor­mán kötelezőnek. Év végéig még nagyon sok munka van a szövet­kezetben. Mindenkinek bőven nyí­lik alkalma, hogy a 150-hez hi­ányzó munkanapokat ledolgozza. A szövetkezet vezetői ezek sze­rint nem bíznak ebben, s különö- háztájit, hanem egyenesen hatá- j Veresné és Bányainé munká- rozatot. Ennek készítésekor nem kájában nem, ezért csak nekik vették figyelembe, hogy csaknem ; előlegezték azt a büntetést, amit sem. Ám szeptember 25-i dátum­mal az elnök aláírásával és bé­lyegzőjével ellátott határozatot kaptak, amely tudtukra adja, hogy mivel az év folyamán kevés munkanapot dolgoztak le, s azok­nál nem sokkal többet tudnak igazolni gyermekeik és saját be­tegségük miatt, a háztáji kukori­cának csak a felét törhetek le. A jnásik felére csak abban az eset­ben tarthatnak igényt, ha év vé­géig ledolgozzák azt a 150 mun­kanapot, amit februárban mon­dott ki kötelezőnek a közgyűlés minden 50 éven aluli nő szá­mára. Tehát nem figyelmeztetést kapnak, hogy amennyiben év vé­géig nem igyekeznek pótolni a nak megfelelően tájékozódnia kell arról, hogy a fogyasztóknak mi az igényük. Helyesen mondta a tanácskozáson dr. Medgyesi Dezső, a hűtőház áruforgalmi ve­zetője: társadalmi érdek is, hogy csak azt termeljünk, amit meg­vesznek az emberek. A válasz­ték bővítésére egyre inkább meg­teremtődnek a feltételek. Hogy táplálkozás szempontjá­ból mi az előnye a gyorsfagyasz­tott árunak, arról is tájékozta­tást kaptak a tanácskozás részt­vevői. Ami a legfontosabb, ezzel az eljárással a zöldségnek és a gyümölcsnek megmarad a táp­érteke, vitamintartalma. Olyan, mintha frissen kerülne az asztal­ra. Nem mellékes az sem, hogy fogyasztásra könnyen elkészíthe­tő, nem kell rá sok időt paza­rolni. A kulturált étkezésinek a lehetőségét segíti elő, és bizo­nyos, hogy nagy jövő elé néz. Mezei Pál, a vállalat kísérleti üzemvezetője arról számolt be többek között, hogy milyen sok­fajta ára készül ma már a hű­tőiparban, s ezek előállítását mindvégig laboratóriumi vizsgá­latok kísérik. Ismertette azokat az új cikkeket, amelyek majd a következőkben kerülnek az üzletekbe. Ilyen a különböző krém- és pöréleves, mártás, a galuska, a sertés- és marhapör­költ, a bográcsgulyás, a rakott kel, a tavaszi szelet. Mindet ki­tűnően ízesítik. Tájékoztatást adott arról is, hogy mire számít­hat még a kereskedelem. A hozzászólások során sók hasznos javaslat hangzott eL Kérték többek között, hogy Bé­késcsabán és a két megye más városában is legyen egy-egy ki­jelölt bolt, amelyet fokozottab­ban látnak el mirelitáruval, és ahol szakszerű tanácsot is kap­nak majd a vásárlók. Azt is kér­ja ki a vállalat az egyes termé­kek elkészítésének receptjét. Szó volt a csomagolás módjáról és több más kérdésről. A vendégek elismeréssel nyilatkoztak azokról a termékekről, amelyeket kósto­lóképpen elébük helyeztek az asztalra. Ezért lelhet mondani, hogy igen hasznos volt a hűtőipar, a ke­reskedelem és a vendéglátóipar szakembereinek ez a találkozása, ami az üzleti érdekeken túlme­nően a lakosság jobb ellátását is elősegíti. Feltehető, hogy — a gazdasági mechanizmus reform­ja szellemében — más vállalatok is törekednek majd hasonló mó­don erősíteni a kapcsolatukat a kereskedelemmel, hogy valóban csak azt termeljenek, amit el is lehet adni. Pásztor Béla Idegenforgalmi szabadegyetem Gyulán Újszerű és érdekesnek ígérkező a TIT idegenforgalmi szabadegye­teme, melyet a Nemzetközi Ide­genforgalmi Év alkalmából me­gyénkben első ízben rendeznek meg Gyulán, megyénk fürdőváros sában. Célja az egyre nagyobb idegei»; forgalmú város lakosságának szé­les körű tájékoztatása az idegen- forgalom nemzetközi, országos és helyi jelentőségéről, és az ezzel kapcsolatos feladatokról. Az ide­genforgalmi szabadegyetem tíz előadásból áll, és novemberben kezdődik. A résztvevők előadásoi kát hallhatnak Békés megye ide-* genforgalmi nevezetességeiről, a megye népének történetér®, új létesítményeinkről, a szarvasi Ar-í borétumról, a megye építészetéről, és népművészetéről, valamint Gyula idegenforgalmi központtá tők, hogy ki* könyvecskében ad- való fejlődéséről. A drága csók Zömök lépett ki fülkéből. öregember a portás- Kipödört június közepéig nem igen tudtak dolgozni a növénytermesztők a belvíz, a sok eső, és egy sor nö­vény kései vetése miatt. Ezenkí­vül július 1-ig öt-hat-hét- nyolc óra volt a napi munkaidő. Egyszóval, szinte lehetetlen volt a meghatározott 150 munkanap két­harmadát végigdolgozni. A kis­gyermekes Hegedűs Jánosnénak is 619 órája, Kánya Andrásnénak 625, Konyecsnyi Mártonnénak 777 órája gyűlt össze szeptember esetleg év végén alkalmazhattak volna, azaz előre megvonták tő­lük a háztáji kukorica felét. Elgondolkoztató ez mind­azok számára, akik valamennyire is ismerik a kisgyermekes anyák gondját, elfoglaltságát, s azt, hogy kisgyermekes anyák szervezete sincs acélból, s ezért gyakran munkaképtelenekké válnak, amit az orvos tényleges betegségük mi­att igazol. ' K. I. A BÉKÉS MÉCSÉI MEZŐGAZDASÁGI ELLÄTÖ VÄLLALAT, „AGROKER” különleges gépjárművezetői jogosítvánnyal rem- deűíkező, vizsgázott autódaru-kezelőt keres telephelyi munkára. BÉKÉSCSABAI LAKOSOK ELŐNYBEN. JELENTKEZNI: Békéscsaba, Szerdahelyi út „AGROKER” MUNKAÜGYI OSZTÁLY. 106761 fehér bajuszú, fehér hajú. Körülpillan- tott. Este nyolc óra múlt. Az úton nehéz teherautók robogtak, villamos csörömpölt; a gyalogjárók meg­ritkultak. A lejárt műszak dolgozói már hazamentek, csupán egy húsz év kö­rüli fiú, meg egy kis szőke lány áll­dogált a közelben, a gyár kerítése mel­lett. Átkarolták egy­mást és csókolóztak — önfeledten. A portás figyelte őket és felém vágott fél szemével: — Ej, ezek... már azt hiszik, hogy vak az ember. Mintha itt se lennénk, nem tö­rődnék semmivel, ök csak csinálják a magukét... — De hát csak nem irigyli őket? kérdeztem. — Dehogyisnem — mondta az öregem­ber. — Én bizony irigylem őket, nem tagadom. Leginkább a fiút. Lám, manap­ság milyen könnyen jutnak csókhoz a fi­atalemberek! Bez­zeg ar én időmben fukarabbul bántak az ilyesmivel a lá­nyok — mármint a csókkal. Emlékszem, én már fél esztende­je udvaroltam Sári­kának. Már jegyesek is voltunk, s ő még­sem engedett. Ked­ves szót adott, ked­ves mosolyt, a kezét is ideadta, de csókot hiába kunyeráltam. Hiába no, rátarti lányka volt. — Elmondjam, hogy mégis miként törtem meg a jeget? No, elmondom. Szó­val, én akkor vasúti ember voltam. Egy nagyon kicsi állomá­son működtem mint vezető, úgy hívták az ilyen hivatalt, hogy elöljáró. Az én Sárikám meg egy reggel a városba akart utazni az any­jával. Egyik rokonuk hívta meg őket eskü­vőre. Hát a gyorsvo­nat befutott, egyper­ces állomás volt a miénk, azonnal tná&z, tani kellett Ök meg elkéstek volna. — Láttam őket 03 úthajlatnál, kocsin jöttek, lóhalálába. In­tegettek, hogy vár­jak, ne indítsam el még a vonatot. Es én... megtettem a kedvükért. Hónom alá csaptam a tár­csát, vártam, nem intettem — teljes három percig vissza­tartottam a gyorsot. Szóval... ez elég sú­lyos cselekedet volt. De én akkor, ezért a tettemért megkap­tam a kis menyasz- szonyomtól az első csókot. Az államtól meg harminc koro­na büntetést. Nagy pénz volt az akko­riban... Lám, ilyen sokba került nekem az a csók. Az öreg portás el­hallgatott. Jóleső mo­solygás mozdította meg fehér bajuszát, míg elmélázva, csen­desen hozzátette: — Igaz, a többi csók már ingyenbe jött... Barát Endre /

Next

/
Thumbnails
Contents