Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-29 / 230. szám
1967. szeptember 29. 5 PénteS I KOSZONTJUK EECVVERES ERŐINKET I A miniszterhelyettes fogadja a vezénylő tiszt jelentését. felolvasott parancsát. Utána az iskola parancsnoka szólt a tiszthelyettesekhez. — A Magyar Néphadsereg egységei korszerű fegyverekkel rendelkeznek és korszerű kiképzést kapnak — mondotta többek között. —A tízéves fennállását ünneplő Központi Tiszthelyettesi Iskola sok száz tiszthelyettest adott a hadseregnek. Munkájuk az alakulatnál elismeréssel találkozik, hiszen az ifjú katonákat becsületre, a szocialista haza iránti hűségre nevelik. A parancsnok megköszönte a szülőknek és feleségeknek azt a segítséget, amelyet nyújtottak gyermekeiknek és férjeiknek az iskola elvégzése alatt. A hivatásos állományba kerülő tisztek nevében Csikós Attila őrmester tett ígéretet: az egységeknél minden erejükkel arra törekszenek, hogy kiváló katonákat képezzenek ki. Az ünnepség keretében a párt megyei és városi bizottsága, a megyei és a városi tanács, a KISZ megyei és városi bizottsága, a munkásőrség és a rendőrség, a Honvédelmi Sportszövetség, a kötöttárugyár, valamint a békéscsabai termelőszövetkezetek képviselői szalagot adományoztak az iskola csapatzászlójára. Yjonvédségünk, rendjel őrségünk, munkásőrségünk, fegyvert viselő egységek tagjait ünnepeljük ma. Fegyverrel kezükben ők vigyázzák határainkat, országunk biz- * tonságát a külső és belső ellenséggel szemben. Az év minden napján tisztelettel tekintünk rájuk becsületes elszántságukért, hogy megvédik magyar államunkat. Ma, szeptember 29-én pedig ünnepeljük őket, s valamennyiüknek erőt, egészséget, magánéletükben pedig boldogságot kívánunk. Pákozd Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes a kiválóan végzett tiszthelyettesek részére rendezett fogadáson koccint Csikós Attila őrmesterrel. Kibocsátották az új tiszthelyetteseket Mint tegnapi számunkban közöltük, szeptember 27-én, két nappal a fegyveres erők napja előtt ünnepséget rendeztek a Központi Tiszthelyettesi Iskolán. A most végző hallgatók díszes vigyázz-állásban hallgatták meg a honvédelmi miniszterhelyettes A hivatásos állományba került tiszthelyettesek feszes vigyázz-állásban hallgatják a parancsot. Fotó; Demény magyar honvédsereg 119 évvel ezelőtt, 1848. szeptember 29-én legyőzte Jellasics ellen- forradalmi csapatait. Ma, a Fegyveres Erők Napján erre a győzelemre emlékezünk. A szabadságért folytatott küzdelem nagy összecsapásai mindig mérföldkövek a népek történetében. Ilyen volt a pákozdi csata is, amelyben a magyar forradalom hadserege megállította a főváros ellen nyomuló horvát csapatokat. A Bécsből felbujtatott, Jellasics által vezetett ellenforradalmi haderő nemcsak megtorpant, Pákozd- Sukoró lankás dombjainál, de rövidesen menekülve hagyta el az országot is. A forradalom győzelme meghozta az ország első felelős kormányát, s ezzel együtt az Ausztriától való függés lazulását. A Batthyány Lajos gróf vezetésével megalakult kormány a belső ügyek tekintetében tulajdonképpen független volt. Hogy a polgári átalakulás megkezdett folyamatát mégsem vihette végig, annak egyik oka a vezetők nemesi származása volt. A régit csak addig voltak hajlandók felszámolni, amíg ez saját érdekeiket nem veszélyeztette. Bár feladták feudális kiváltságaikat, de nem akarták feladni politikai és gazdasági vezető szerepüket. Ezenkívül külső akadályok és nehézségek is jelentkeztek. Ezek vezettek Pákozd- hoz. Az okok tulajdonképpen Bécsben, a császári udvarban gyökereztek. Ugyanis a forradalmi hullám eltűntével Bécs azonnal | megkísérelte a kivívott eredmé- [ nyékét kisebbíteni, megnyírbál- fni. Ennek volt eszköze az udvar által, még a magyar kormány hivatalba lépése előtt sietve kinevezett horvát bán, Jellasics. Az udvar kegyeit élvező tábornok-bán — egy személyben a horvát határőr katonaság főparancsnoka — megtagadta a szerinte törvénytelen magyar kormánynak az engedelmességet. Rövidesen kitűnt, hogy a bán bátorítólag áll a délvidéki szerb mozgalmak mögött, A. V. Petrov vezérőrnagy és K. Sz. Ponomar jov vezérőrnagy, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg képviselői beszélgetnek Such Jánossal, az MSZMP békéscsabai bizottságának első titkárával. A békéscsabai VIII. számú iskola úttörői virággal és ajándékkal köszöntik a nekik egész évben segítő tiszthelyetteseket. emléke amelyek már júniusban fegyveres harchoz vezettek. Bár a magyar kormány ezekkel a mozgalmakkal szemben Bécs támogatását remélte, mégis hamarosan látnia kellett, hogy Bécsben őt tekintik a birodalmi egység megbontójának, s a nemzeti mozgalmakkal szemben nemcsak elnézőek, de bátorítják is azokat. Az ország katonai helyzete labilis volt. Az osztrák kiképzésű és egyedi egyenruhájú sorkatonaság csak részben volt magyar, tisztjei pedig zömében nem voltak megbízhatóak. A kormány által megszervezett és törvénybe iktatott nemzetőrség lényegében nem kapott megfelelő kiképzést. Gyakorlatilag a megszervezett első tíz zászlóaljat is csak tábori szolgálatra képezték ki. Ezekbe a zászlóaljakba nagy számmal jelentkeztek értelmiségiek, elsősorban diákok. Ök rövidesen hangadói, majd az első tűzkeresztség után megbízható, a forradalomhoz hű tisztjei lettek a honvédségnek. A tíz zászlóalj létszáma viszonylag gyorsan betelt. A kormány azonban nem akart további alakulatokat szervezni, nehogy magára haragítsa az udvart. A július 11-én Kossuth előterjesztésére megszavazott 200 ezer újonc kérdésében is sokáig folyt a vita. Értékes hetek múltak el újabb lépés nélkül. Közben a délvidéki fejlemények következtében, a még alig kiképzett honvédség háromnegyedét, sőt a rosszul felfegyverzett nemzetőrség egy részét is a bácska—bánsági harcok színterére rendelték. Jellasics szeptember 11-én hadüzenet nélkül átlépte a Drávát, hogy osztrák zászlók alatt és osztrák pénzen meginduljon a forradalom felszámolására. A betörés pillanatábap hadsereg nem állott vele szemben. Az őrvonal gyenge alakulatai visszavonultak a bán serege elől. A támadás hírére a miniszterelnök egy újonnan szervezett honvédzászlóaljat és az utolsó hetekben kiállított önkéntes nemzetőrség további alakulatait irányította a horvát erők ellen a Fehérvárnál összevont táborba. Ez a sereg el volt szánva arra, hogy a kedvezőtlen számarány esetében is szembefordul az akadálytalanul előrenyomuló Jellasiccsal. 1848. szeptember 29-én Pákozd- nál a Budára vivő út mentén sor került az ütközetre, amelyben megállítottak a betörő horvát sereget. Az ütközet nem volt hosszú, vérengző összecsapás. A győzelem inkább erkölcsi jelentőségű volt, mert megállította, majd gyors elvonulásra kényszerítette a bánt, aki Budát és Pestet akarta elfoglalni, mert az volt a szándéka, hogy feloszlassa az országgyűlést, és bevezesse a katonai diktatúrát. A győzelem megmentette a forradalmat, és időt adott a fegyveres felkészülésre, az új honvédsereg megteremtésére. Pákozdnál a magyar sereg több mint 60 százaléka frissen toborzott katonákból állt. Forradalmi elszántságuk azonban az egész sereget mozgósította. Példájuk bizonyítja: kritikus helyzetben csak a dolgozó tömegek bátor helytállása lehet a siker biztosítéka.
