Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-23 / 225. szám
1967. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT Ara 66 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 225. SZÄM A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, egyesüljetekl Dörzsölt emberek... Az Elnöki Tanács határozata alapján felülvizsgálják a tanácsi r«ideieteket - A megyék kezdik, a községek, illetve a városi kerületek zárják a sort - A határidő 1968. júlins 31. — Az Etoöki Tanács határozata figyelembe vette a tanácsok munkájának fejlődését, nagyobb önállóságát, s ezért nem a felsőbb, hanem az érdekelt államhatalmi szervekre bízta a felülvizsgálatot. Kimondta, hogy a fővárosi, valamint minden megyei, megyei jogú városi, járási, városi, városi kerületi és községi tanács maga vegye sorra érvényben levő rendeletéit, s bírálja el: mi az, amire továbbra is szükség van, melyik rendelet vesztette el időszerűségét —ezeket hatályon Javul keH helyezni. A határozat végrehajtási utasítása úgy intézkedett, hogy a felsőbb szintű tanácsok kezdjék a felülvizsgálat munkáját, mert így az alsóbb szervek már ennek tapasztalatait is figyelembe vehetik. — A felülvizsgálat lebonyolítását a végrehajtó bizottságok szervezik meg. Ahol több a jogszabály, ott szakemberek, jogászok bevonásával ideiglenes bizottságot hozhatnak létre. Helyes, ha az állandó bizottságok is reszt vesznek a tevékenységi területükre vonatkozó rendeletek felülvizsgálatában. De mind a járási, mind a megyei ügyészségek is hasznos segítséget adhatnak a feladat megoldásához. — A tanácsi rendeletek hatályon kívül helyezésére és módosítására csak az államhatalom helyi szerve illetékes. Ezért a xendeleteket — akár egyszerre, akár külön-kiülön a felülvizsgáló bizottság véleményével együtt a tanácsülés napirendjére kell tűzni. Az Elnöki Tanács határozata értelmében az 1968. augusztus 1-i helyzetnek megfelelően napra kész nyilvántartást kell vezetni a hatályos tanácsrendeletről. Megnyílt Békés megye első háxikerti termékkiállítása Békéscsabán Azokat illetjük ezzel a- jelzővel, akik ügyesen megszerzik, kijárják azt, amit mások nem tudnak megszerezni, akik nemcsak a nagykapu mellett, hanem a zárt falon is találnak kiskaput, akik ügyesen eligazodnak a paragrafusok és szabályok szövevényes útvesztőiben, akik esetenként érdemet és sikert tudnak kovácsolni a tessék- lássék munkából is, meg azokat is, akik több hasznot merítenek személyes kapcsolataikból, mint az érdemi munkából. A gazdálkodás, a tervezés és irányítás most leköszönő mechanizmusában sok olyan vonás volt, amely gyakran csábított, ösztönzött a népgazdaság, a társadalom érdekével ellentétes ügyeskedésre, máskor meg a kiskapuk keresésére kényszerített olyanokat is, akik éppen a népgazdaság, a társadalom érdekét tartották elsődlegesnek. Gondoljunk csak a tervegyeztető tárgyalások légkörére, a tervalkura, ahol a vállalati vezetők anyagilag a minél alacsanyabb tervszámok megszerzésében voltak érdekeltek a minisztérium, a tanács képviselőjével folytatott vitában. A vállalati vezetőkkel szemben ugyanakkor a gyáregységek, az üzemek vezetői alkudoztak hasonló platformról — a művezetőkkel szemben pedig a munkások, hogy alacsonyabban szabják meg a normákat — mert így könnyebben túlteljesítették azt, és a túlteljesítés eredményeként magasabb volt az elérhető jutalom, prémium. Ez a fajta magatartás tehát nem az öntudat hiányára vezethető vissza — bár kétségtelenül az is szerepet játszott benne —, hanem sokkal inkább az anyagi érdekeltség szabályozásának hiányosságaira. Ennek tudható be az is, hogy a vállalatok gyakran anyagilag érdektelenekké váltak a műszaki és gyártmány- fejlesztésben, valamint az is, hogy a leleményes magánkisiparosok, gátlástalan kontárok nem kevés haszonnal aknázhatták ki éppen ezeket a „fehér foltokat”, a kezdeményezőkészség, az anyagi érdekeltség hiányát. Gyakran tapasztalhattuk, hogy a legjobbak, az alkotni, teremteni vágyó műszaki és gazdasági vezetők, szocialista brigádok is ügyeskedésre, az érvényes, de gyakran egymásnak is ellentmondó szabályok, törvények megkerülésére vagy éppen kijátszására kényszerültek, mert meg voltak győződve arról — és a későbbiekben az eredmények is ezt igazolták —, hogy akarásuk, szándékuk a társadalom, a népgazdaság érdekét szolgálja. Az új gazdasági mechanizmus alapjában véve új helyzetet teremt azzal, hogy az elkövetkező időben a vezetőket és a beosztottakat is elsősorban az elvégzett munka eredményével, az elvégzett munka társadalmi hasznosságával minősíti majd. Ebben az új helyzetben a vállalatok, a termelők csak akkor jutnak hozzá a végzett munka ellenértékéhez, csak akkor tehetnek szert bevételre, amikor termékük, árujuk már piacra talált. Tehát a tervek teljesítéséért, az áruk elkészítéséért még nem jár külön anyagi elismerés. Egyébként is: ezeket a vállalati terveket ezentúl már nem fent a minisztériumban, a tervhivatalban, vagy a tanácsnál fogalmazzák, diktálják, hanem a vállalatok, a gazdaságok határozzák meg önmaguknak. S mivel a hatékony anyagi és erkölcsi ösztönzés módszerének, helyileg alkalmazásra kerülő szabályainak meghatározását is a vállalatok feladatává teszi az új mechanizmus — az ide vonatkozó gazdasági bizottsági határozatok — mindennek eredményeként a műszaki és gazdasági vezetőket, a vállalati törzsgárdát a közgazda- sági környezet nem csábítja a szabályok, törvények megszegésére, mert anyagilag jól jár — ha kezdeményez, ha egyezteti a vállalat és a népgazdaság érdekét. Ilyen feltételek közepette jó hasznát látják majd a vállalatok, a gazdaságok az olyan vezetőknek, akik jó ismerői a gazdálkodás új szabályainak, új rendjének, akik szemfüles életrevalósággal szert tesznek nehezen beszerezhető anyagokra, gépekre, berendezésekre. Ma már elmondhatjuk: az új gazdasági mechanizmus — a termelés, forgalmazás és az áruértékésítés új szabályai és ösztönzői alapjában véve felszámolják a tisztességtelen haszonszerzés indítékát. De nem mind valamennyit. Tapasztalatból tudjuk, hogy a tisztességtelen haszonszerzők legtöbbször használt „valutája” a nincs, vagy amiből kevesebb van a szükségesnél; a pult alól osztott hiánycikk, a raktárban visszatartott árukészlet, a szállítási szerződés, megtagadása és így tovább. Ahol és ameddig ilyen hiánycikkel — legyen az déligyümölcs vagy finomlemez — számolnunk kell, ott és addig a vámszedőket is szemmel kell tartani. Az ilyen ügyeskedés légi óbb ellenszere az árubőség, a bő választék és azok a vezetők és beosztottak, akikben eleven a hozzáértő kezdeményező készség, a bátor találékonyság. Dolgos János Az elmúlt években a megyékben csaknem 300, a járásokban SÍ, a városokban 340, a községekben pedig több mint 5000 rendeletet alkottak a tanácsok. Egy részük fölött azonban már eljárt az idői, ezért az Elnöki Tanács úgy határozott, hogy 1968. július 3.1-ig mindenütt felül kell vizsgálni a helyi jogszabályokat — tájékoztatták a Magyar Távirati Iroda munkatársát — A döntésit a városok és falvak megváltozott élete, valamint a gazdaságirányítási rendszer kőizelgö reformja indokolja — mondották, — A mezőgazdaságban megszűnt az egyéni termelés, kialakult a termelőszövetkezetek hálózata, megúrjho- dott az ipar és a kereskedelem, fejlettebb módszerekkel bonyolítják le a mezőgazdasági termények felvásárlását, értékesítését is. Ezzel egyidejűleg javult az államigaiZgatási munka, önállóbbakká váltak az állam- hatalom és államiigazigatás helyi szervei. A gazdasági, társadalmi és politikai élet fejlődését a jogszabályoknak is nyomán keil követniük, hiszen minden időszak új törvényeket, kormányhatározatokat, miniszteri utasításokat és tanácsi rendeleteket igényel. Helyes tehát, ha szükség szerint, de legalábbis 1# évenként az állam- hatalom helyi szervei is felülvizsgálják és az új követelményekhez szabják rendelteiket. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének elnöksége csütörtökön délután tartotta meg ülését, amelyen részt vett Hidas Dezső, a MTESZ központi oktatási bizottságának vezetője is. A tanácskozáson több fontos feladatot vitattak meg. Körösfalvi Pál titkár előterjesztése alapján elsőként a MTESZ megyei szervezetének jövő évi munkatervét beszélték meg. A munkaprogram szerint a. jövő év áprilisában az eddigi gyakorlattól eltérően nem műszaki fejlesztési heteit, hanem heteket rendeznek. Így nemcsak arra nyílik alkalom, hogy szaporítsák a szakmai előadások számát, hanem arra is, hogy néhány kiállítást is rendezzenek. Ezután Sipiczki János, a békéscsabai városi tanács osztály- vezető főmérnöke tájékoztatta az elnökség tagjait a városrendezési napok programjáról. Mint elmondotta: az eredeti, a június végére tervezett időpontot azért kellett megváltoztatni, mert ütközött más országos építési rendezvényekkel. A városrendezési napokat az akkor kidolgozott programmal október 16-án, 17-én és 18-án tartják meg Békéscsabán. A tájékoztató után az oktatási bizottság 1966— 67. évi munkáját értékelték, valamint az 1967—68. évi munkaterAz eddig elmulasztott, s a még kiaknázásra váró lehetőségekről beszélt Boros Gergely elvtárs, a MÉSZÖV igazgatója, az első megyei házikerti termékkiállítás megnyitóján. Szóvá tette, hogy a gyümölcsfaállomány kétharmavet vitatták meg. Többen javasolták, hogy a jövőben fordítsanak nagyobb gondot a technikusok továbbképzésére, mivel ez mindmáig megoldatlan. Azért is fontos ez — mondották —, mert az új gazdaságirányítási rendszerben szükségképpen növekszik a technikusok szerepe és jogköre. Ezért elhatározták, hogy felmérést készítenek, s annak alapján dolgozzák ki a továbbképzési tematikát. Az elnökségi ülésen többen elmondták, hogy a továbbképzésre négy-öt iparágban máris lehetőség van. Elhatározták továbbá, hogy az idén is rendeznek alapfokú gáztanfolyamot, mivel a tervezett felsőfokú tanfolyam megtartása mindmáig nehézségekbe ütközik. Márpedig a földgáz ipari és kommunális hasznosítása sürgetően követeli a szakemberek képzését. Azért is, mivel a múlt évi alapfokú tanfolyam hallgatói közül már csak néhányan vannak a megyében, a többiek más megyékben helyezkedtek el. Az elnökség végül elfogadta és tudomásul vette az idei műszaki fejlesztési hét tapasztalatairól ösz- szeállított jelentést, majd a tanácskozás Uhljár Mihálynak, a MTESZ megyei szervezete elnökének vitaösszefoglalójával ért véget. da, mintegy 2 millió darab nem termést hoz, hanem a különböző rovarkártevők melegágyát képezi. Amint mondotta, a Békéscsabán megrendezett megyei kiállításnak az a célja, hogy bizonyítsa: mit tudnak termelni a kisebb-nagyobb házikertek hozzáértő tulajdonosai. A kiállított szebbnél szebb zöldség- és gyümölcsfajták minden szónál ékesebben bizonyítják, hogy érdemes a korszerű termelési eljárásokat alkalmazni, kiirtani és nemes fajtákkal felcserélni az elavult, korhadásnak indult gyümölcsfákat. A kertészkedés felüdülést, szórakozást, a kiváló termés örömet, büszkeséget jelent, nem is beszélve arról a jövedelemről, amit a kiváló minőségű gyümölcs- és zöldségfélékkel elérhetnek. Boros elvtárs azzal zárta megnyitó szavait, hogy ezrek és ezrek váljanak követőivé a házi- kerti termelésben eddig élenjáróknak. Az első megyei kiállításra 11 községből 91 házikertész, 320 zöldség- és gyümölcsfajta legszebb példányait állította ki. Martincsek László, az OTP megyei fiókjának igazgatója azt fejtegette, hogy nagyon fontos a házikertek felújítása érdekében kifejtett agitáció, de ugyanilyen fontos az anyagi segítség is. Amint mondotta, ehhez jelentős összegű hitelt bocsátott az OTP a házi- kerttula j dón ások rendelkezésére, de még további lehetőség van. Többek között az is, hogy öt év időtartamra 15 ezer forint kölcsönt folyósítanak a rekonstrukciós törekvések elősegítéséhez. Boros László, a megyei tanács kertészeti felügyelője elmondotta, hogy szervezetten, a különböző társadalmi szervek összefogá- gával igyekeznek gyorsítani a házikertek felújítását. Külön bizottságot hoznak létre, amely megfelelő irányelveket és útmutatásokat dolgoz ki, s ezek alapján adnak segítséget községenként a helyi állami és társadalmi szerveknek a házikertek termelésének előmozdítására. Október közepén tartják meg a városrendezési napokat — A jövő évben már műszaki fejlesztési heteket rendeznek Tanácskozott a MTESZ megyei szervezetének elnöksége
