Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-19 / 221. szám

\ ttCT. szeptember 19. Kedd Magjar g>edag>ág'ii§ok Moszkvában és Kijeiben Pedagógus-küldöttség tagja­ként felejthetetlen és élmények­ben gazdag tíz napot tölthettem a Szovjetunió két nagyvárosá­ban Moszkvában és Kijevben. Megérkezésünkkor tapasztal­hattuk a szovjet nép vendég- és emberszeretetét. Az egyik moszkvai repülőtéren vendéglá­tó gazdáink, a Szovjet Pedagó­gusok Szakszervezete Központi Bizottságának tagjai vártak vi­rágcsokrokkal és élhalmoztak minket sok-sok figyelmességgel és a Lomonoszov Egyetem négy­ezer-ötszáz szobából álló hatal­mas épületében biztosítottak ké­nyelmes szállást. A már említett szovjet ven­dégszeretetet nemcsak fogadó gazdáink részéről tapasztaltuk. Mindenfelé kedves, barátságos, derűs arcokkal találkoztunk. Mindenben a legnagyobb kész­séggel álltak a rendelkezésünk­re, ha valamiben a segítségüket kértük. Az adódó nyélvnehézsé- geinket a német nyelv használa­tával hidaltuk át. Az emberek nagy része meg tudta magát ér­tetni így, mert az iskolában ta­nítják a német nyelvet is. A szovjet nép hazaszereteté­nek megnyilvánulásai igen mély benyomást tettek rám. Megható az a nap mint nap ismétlődő látvány, amint a nép kilométe­res sorokat alkotva órákon ke­resztül fegyelmezetten vár, hogy a Lenin-mauzóleumban leróhas- sa hálás kegyeletét a nagy ha­lott előtt. A hálának ugyan­ezek a megnyilvánulásai tapasz­talhatók a Ismeretlen Katona örökmécsese előtt Moszkvában és Kijevben. A szovjet nép munkájáról eredmények tesznek dolgoznak. Sok alkalmat adtak nekünk arra, hogy erről meg­győződhessünk. Elvük az, hogy népük és szeretett hazájuk to­vábbi sorsa, jövője, boldogsága gyermekeiktől függ, ezért min­dent megadnak nekik, hogy mű­velt és egészséges emberekké vál­janak. E törekvésük gyakorlati meg­valósítását láttuk a meglátoga­tott úttörőpalotákban is. Ámulva néztük ezeket a gyönyörű, min­dent a szocialista gyermekneve­lés szolgálatába állító hipermo­dern épületeket. A negyven he­lyiségből álló moszkvai úttörő­palotában. három, lépcsőzetes ülőhelyű, színpadokkal ellátott, jó akusztikát biztosító előadó­terem van. A tánctanítás külön balett-teremben történik. A ki- állítócsamokban a gyermekek bemutatott munkái alapján fo­galmat alkothattunk a rajztaní­tásról, a politechnikai oktatás­ról és a képzőművészetek külön­böző ágaira való előkészítésről. Az úttörőháznak szökőkúttal dí­szített pálmaházán kívül külön melegháza és kisebb állatok (madarak, hüllők, bogarak stb.) befogadására alkalmas állatkert­je van. Sok a kísérletezőterem és van csillagvizsgáló is. A kijevi úttörőpalota a moszkvait ‘ is túlszárnyalja korszerűségében. Később ellátogattunk egy Kijevtől 30 kilométernyire fekvő fenyőerdőben elhelyezett, a pe­dagógus szakszervezet által lé­tesített úttörőtáborba is. A Szov­jetunióban szerzett sokfajta él­ményünknek ez volt a csúcs­pontja. Sebő Lászlóné Az októberi forradalom katonája volt pedig az tanúbizonyságot. Kijev 60 száza­léka a háború után romokban hevert. Nemcsak, hogy a balás nyomait tüntették el, ha­nem hatalmas, új városrészek épültek. A régi házakat sorban! lebontják, hogy helyükbe 10—20 emeletes épületeket emeljenek. A szovjet nép szorgalmát és szépérzékét a két meglátogatott város tisztasága is dicséri. Fel­tűnt, hogy az utcákon nincs el­dobott papíros, szemét. Sok az igen jól gondozott park, renge­teg a virág. A városok területé­nek nagy része zöldövezet. Kijev­ben például minden főre 14 négyzetméter zöldterület jut a belvárosban, a külvárosban 140 négyzetméter. Kijevről azt mondják, nem tudni, hogy az erdő van-e a városban vagy g város az erdőben. Az utak széle­sek, jól karbantartottak. A kul­turáltságra, a szépre, a művé­szire törekvés megmutatkozik a házak, különösen a középületek építésén is. A márvány, a gránit tervszerű alkalmazása az erő, a szilárdság, a tartósság szépségét mutatja. Ebből a szempontból külön élmény volt a Metró-ál­lomások művészi pompája. Moszkvában és Kijevben szá­munkra munkaértekezlet jellegű fogadást rendeztek a Szovjet­unió, illetve az Ukrán Köztársa­ság szakszervezeti központjában, ahol a pedagógus szakszervezet és az oktatásügy vezető embe­reinek jelenlétében alkalmat adtak arra, hogy szakszervezeti és oktatásügyi munkájukba be­tekintési nyerjünk. Kijevben még külön tapasztalatcsere-érte­kezletet is szerveztek. A „leg­nagyobb kincsünk, a gyermek” jelszót nemcsak hirdetik, hanem annak szellemében étitek és Amikor Nagy Imre, a fü­zesgyarmati paraszitfiú, a 37. gyalogezred katonája Lemberg közelében fogságba esett, már második éve pusztított a gyilkos háború. Az értelmetlen harc az uralkodó osztályok rezidenciáitól távol dúlt tovább, egyre több vért, áldozatot követelve... Másfél esztendő múlva Orosz­ország népe megmozdult. Előbb titokban, később mind nyíltabban szervezkedett a munkásosztály. Könnyebb, boldogabb életet akartak. Ezt tudta a kormány is. — Ki akar hazamenni? — kérdezte a Kerenszkij-féle had­sereg egyik századosa a magyar foglyoktól. Sokan jelentkeztek. Azonban rom_ nem Magyarország felé indítot­ták a menetoszlopot, hanem a kínai határ irányába... Közben október 24-éről 25-re virradó éjszaka Fétervárott győ­zött a forradalom. A proletariá­tus győzelméről értesültek Nagy Imre és társai is — Cselekednünk kell — mond­ták. Kilencen Szempalatinszkbe szöktek. Mindannyian 'vörösgár­disták lettek. A fiatal orosz állam életha­lálharcot vívott létéért. Kolcsak legényei rövid ideig tartó hall­gatás után ellentámadásba men­tek, Ázsia jelentős részében is­mét ők kerültek hatalomra. Egy­más után végezték ki a Vörösö­ket, s az őket segítő magyar internacionalistákat. A vörösgárdában szol­gálatot teljesítő Nagy Imre szá- zadparancsnok-helyettes ismét fogoly lett. Büntetése 15 évi' kénys zermu n ka. — Igaz ügyért harcolunk — mondogattuk akkor gyakran egymásnak. Az ország északi és nyugati vidékeiről érkezett hí­rek — támadásban voltak a szovjetek — újabb erőt adtak 1919 szeptemberében kitörtünk a börtönből. A partizánokkal 1920 áprilisáig harcoltunk, ekkor egyesültünk a Vörös Hadsereg­gel. Századparancsnokként szerel­ték le, majd az omszki párt­iskolában tanult. Innen Novoszi- birszkbe küldték: instruktor lett a Szibériai Erdészeti Vállalatnál. Nem sokáig dolgozott ott, 1921 májusában hazakerült. — Kissé féltünk, mert hallot­tuk, hogy otthon tombol a ter­ror — emlékezik Imre bácsi. — Minden hónapban jelentkezni kellett a csendőrségen... Az októberi forradalom kato­nája dolgozott az illegális kom­munista pártban, majd a Köz­lekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetében bizalminak választották. 1944. december 21- én Debrecenben részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés munká­jában. Az alföldi kubikosokat és szegényparasztokat képviselte. A felszabadulás után végzett mun­kájáért 1955-ben Szocialista Munka Érdemérmet, 1964-ben pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. Imre bácsi már nyugdí­jas. De tanácsaival, tapasztala­taival még mindig segíti a párt helyi szervezetének munkáját. Töretlen lendülete, akarata 1918- tól életeleme. Ez az évszám párttagságának kelte. Dékány Sándor As SO. évfordulóra emlékesve Kulturális hónap Eleken Eleken a társadalmi szerveze­tekből alakult rendező bizottság a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójára emlé­kezve kulturális hónapot rendez. Többek közt szeptember 21—22- én a filmszínházban bemutatták a Kronstadt: tengerészek c. szov­jet filmet, 24-én egész napos szö­vetkezeti és nemzetiségi napot tartanak. Ez alkalommal a mű­velődési házban kiállítást rendez­nek, valamint gyűlést tartanak a Hősök kertjében, ahol a kultúr­műsor keretében fellép a békés­csabai Balassi és az eleki nem­zetiségi táncegyüttes; 29-én pedig megemlékeznek a fegyveres erők napjáról. Október 5—6-án bemutatják a filmszínházban a Sivatagi 13-ak c. szovjet filmet, 8-án az eleki színjátszók együttese a Hazudj igazat c. zenés vígjátékkal ked- ] tiszteletére filmesek 11-én Felszabadulásunk címen kiállítást rendez; 17-éh az ifjú zenebarátok tartanak hang­versenyt a művelődési otthonban, 25-én pedig bemutatót tartanak a szakkörök. November 2—3-án bemutatja a filmszínház a Diplomaták össze­esküvése c. szovjet filmet, 5-én ötvenéves a Szovjetunió című ki­állítást nyitják meg, délután pedig ünnepi gyűlés lesz; este fáklyás felvonuláson vesz részt az ifjú­ság. Magyar—szovjet ifjúsági ba­rátsági napot 18-án tartanak, melynek keretében Ki mi tud a Szovjetunióról? járási vetélkedő lesz; 20-án az asszonyok, az ifjú­ság, a gyerekek klubja bemutatót tart. Ezenkívül még több szovjet filmbemutató és számos más ese­mény gazdagítja az 50. évforduló rendezett kulturális veskedik. Az amatőr fotósok és , hónapot. CINQUETTI BUDAPESTEN Gigliola Cinquetti, a híres olasz táncdalénekesnő, az Erkel színházi Nemzetközi Gálaest egyik résztvevője, pesti gyere­keknek autogrammot ad. MTI Fotó — Molnár Edit felvétele. Kürti András: A Zi-Három küldetése — Fantasztikus kisregény — 2. A zömök, sűrű, göndör hajú tudós mókás megadással tárta szét karját. — Ilyen a sors. Greenmoore barátomnak csak tényeket kel­lett felsorolnia, nekem veszélye­sebb feladat jutott, a feltevések, az elképzelések. Kínos dolog ez, mert a szomszédos telex szobá­ban kollégám esetleg éppen most értesül olyan újabb tények­ről, amelyek megcáfolják az én hipotéziseimet. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a Bögre eseté­ben kozmikus szondáról, afféle űrlaboratóriumról, robot-űrhajó­ról van szó. Alkotói különböző észlelő, érzékelő, regisztráló mű­szerekkel láthatták el, hogy sok­oldalúan tájékozódjék glóbu­szunkon és információit vagy menet közben sugározza a start­helyére, vágj’ tárolja azokat visszatértéig. — Egy pillanatra! — szakítot­ta félbe Cirus. — Ezek szerint ön úgy véli, hogy Bögrének nin­csenek utasai? Averján bólintott. — Igen. Sőt, az az érzésem, hogy ez az ürlaboratóriúm vala­milyen műszaki hiba miatt vagy ki tudja miért, elvesztette kap­csolatát azokkal, akik útjára bo­csátották. Gondolja csak meg, ez a rendkívül fejlett techniká­val készült, szinte hihetetlen tel­jesítményekre képes masina ne­gyedik napja valósággal csel­leng, csavarog, téblából Földünk légterében anélkül, hogy felven­né a kapcsolatot az emberiség­gel, hogy üzenetet adna vagy venne át, hogy bármiféle gyűj­tési, tájékozódási munkát végez­ne. Meggyőződésem, hogy akik küldték, tudták, hogy Földünkön nemcsak, hogy van szerves élet, hanem értelmes lények munkál­kodnak itt, akiknek eredményei a tudomány és a technika terén lehetővé teszik az érintkezés fel­vételét. Miért fecsérli hát akkor idejét céltalan kószálásokkal a Bögre, hiszen négy nap alatt rengeteg feladatot oldhatott vol­na meg akár egyedül, akár ve­lünk közösen?! — Elnézést kérek — mondta Oirus —, de éppen ön hívta fel a figyelmet arra az érdekes je­lenségre, hogy ez az űrhajó szinte vonzódik a nagy teljesít­ményű csillagvizsgálókhoz, többnyire ezek környékén tar­tózkodik. Ez aligha véletlen, ez valami határozott törekvést, cél- tudatosságot mutat — Igen. Voltaképpen ez egyik legfőbb érvem amellett, hogy a Bögre tanácstalan, utasításra vár. Hol remélheti, ha szabad ezt a kifejezést egy gépezettel kapcsolatban használnom, hol remélheti, hogy hibás, esetleg csökkent hatóerejű vevőberen­dezése ellenére is kapcsolatba léphet alkotóival? Csakis a nagy rádióteleszkópok tájékán. Én legalábbis ilyesmire követ­keztetek... Nem fejezte be a mondatot, mert kicsapódott az ajtó és egy papírlappal a kezében Green­moore sietett feléjük. Megfeled­kezve rendszerint tartózkodó magatartásáról, izgatottan újsá­golta: — Leszállt Japánban! És nyi­latkozott! Itt a teljes szöveg! — A mikrofonba — ugrott fel Cirus —, kérem, a mikrofonba olvassa be a szöveget, profesz- szor úr! Greenmoore bólintott, leült, megigazította szemüvegét, még egy korty vizet is ivott, aztán felolvasta az értesítést. „Ma, 1967. július harmadikán, délután három órakor a Bögre néven ismert űrhajó leszállt a

Next

/
Thumbnails
Contents