Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

KXFí. szeptember 17. 6 Vasárnap V'dám sarok vuMumwmmmwHtHH»mMUMMmuw GUBERÁLÓ —• Minden jó fentről jön! A Quick karikatúrája^ CSIGA VONULÁS — A te állatszereteted lassan terhessé válik számomra! A Stem karikatúrája Fűzfapoéta Én, az igénytelen Derült égből villám­csapásként ért a hír: Férjhez megy a háziné­ni. Szüksége van az általam bitorolt, barát­ságos kis albérleti szo­bára s szeptember ti­zenötödikétől kezdve nem tart igényt az ed­dig pontos időben fize­tett háromszáz forint­jaimra. No, most mit csináljak? Itt állok ősz kezdetén lakás nélkül. Napok óta böngészem a hirdető előtti fali­táblát, silabizálom a fákra rajzszegezett cet­liket. Jártam már vagy öt helyen, de egyik sem tetszett. Főleg a zsebemnek. Csütörtökön végre úgy éreztem, megtalá­lom az igazit. „Udvari bútorozott szoba igény­telen magánosnak ki­adó” — olvastam fel­csillanó szemmel a Népújságban az apró- hirdetést. Ez valószínű a zsebemnek is meg­felel. Vajon, hogy bi­zonyítom be az igény­telenségemet? — ez egy kicsit foglalkozta­tott, de azért elmen­tem. Bátortalan kopogtatá­somra testes néni nyi­tott ajtót: — Mit akar? — nézett rám bizalmatlanul. — Az igénytelen szo­ba... — rebegtem. — Nem a szoba igénytelen — reccsent rám —, a lakó legyen az. Nem engedek meg semmi randalírozást. Ha nem tetszik, máris mehet. — De kérem, szóval még nem is tudom. Bocsánatot kérek, hogy nem tizenhetedikétől folyamatosan érdeklő­döm, mint ahogy a hirdetésben olvastam. Nekem tizenötödikétől kellene... — Kirúgták? — Férjhez ment a házinéni. — Miért nem maga vette el? Most nem kel­lene lakás után szalad­gálni. — Negyven évvel idő­sebb nálam. — Na és? Egy jó szo­ba nem ér meg annyi áldozatot? Mindegy, én nem szólok bele a la­kóim magánéletébe. Szóval. Itt van ez a szoba. Van benne egy ágy, egy asztal meg egy szék. Az ágy kes­keny, de úgyis egyedül alszik rajta. A székből egy is elég, mert úgy­sem engedem meg, hogy valaki idejöjjön magához. Mosdani kinn a kútnál lehet az ud­varon, az nagyon egész­séges. Este nyolckor itthon legyen, de reg­gel legkésőbb hatkor már át kell adni a he­lyet. — ? ? — Igen, nappal egy éjszakai műszakban dolgozó férfi alszik itt. Mit gondol, csak nem áll majd nappal üresen? Most, amikor olyan nagy * lakáshiány? — Külön szobára gon­doltam — vetettem köz­be bátortalanul. — Hát nem külön szoba ez? Egész éjjel senki sem zavarja! A macska olyan csendben fogja meg az egereket, hogy attól nyugodtan alhat. Mondja — né­zett rám fürkészve —, mennyi iskolát járt maga? Ha vállalja a fiammal a tanulást es­ténként — nyolcadikos a kölyök, de magam nem bírok vele —, ak­kor még ki is takarítok a szobában. A szobáért különben négyszáz fo­rintot kell fizetni... Hallja, hova megy? Nem is köszön? Micso­da udvariatlanok ma­napság az emberek... Az utcán tértem ma­gamhoz, egy Iához tá­maszkodva. A járóke­lők szánakozva halad­tak el mellettem, még olyan megjegyzéseket is hallottam: — Minek iszik, aki nem bírja... Fedig nem is ittam. De azért szédültem. Folyamatosan. Én, az igénytelen... — De elgondolkodtál — csapott a vállamra egyik kollégám —, ki­hűl a feketéd, miért nem iszol? — Igen, igen — néz­tem fel —, elgondolkod­tam egy kissé. Egy furcsa szövegű apró- hirdetést olvastam az előbb. Nézd csak... — o — Móricz Virág látogatása megyénkben „Kongresszusi útlevéllel” A KISZ Központi Bizottsága a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulója tiszte­letére hirdette meg a Kongresz- szusi útlevéllel című politikai akciót. Megyénk fiataljai ifjú­sági szövetségünk VII. kongresz- szusa és az októberi évforduló jegyében jelentős vállalásokat tettek; a termelésben, a politikai és a kulturális munkában egy­aránt kiváló eredményeket ér­tek el. A legjobbak, akik legtöb­bet tettek az akció sikeréért, összesen 1400*an, útlevélutal- ványit kapnak. Ennek odaítélésé­ről az alapszervezetek vezetősé­gei döntenek a napokiban. Az 1400 ifi közül tízen — ezt a battonyaj békemeneten sorsolják ki — jutalomból az évforduló moszkvai, illetve leningrádi ün­nepségeire utaznak. A Móricz Zsigmond emlék­ünnepség alkalmából a TIT vendégeként megyénkbe láto­gatott Móricz Virág írónő. Szeptember 13-án délelőtt Bé­késcsabán találkozott a város vezetőivel, akik tájékoztatták Békéscsaba fejlődéséről és az ezzel kapcsolatos távlati ter­vekről. Délután a konzerv­gyárba látogatott, este pedig a tiszthelyettesi iskolán író- és olvasó-találkozóra került sor. A találkozón Móricz Virág be­szélt a nagy író munkásságá­ról, életéről, valamint a mai magyar irodalomról. Szeptember 14-én Békéscsa­ba új lakónegyedébe látoga­tott, majd megtekintette a Le­nin Termelőszövetkezet 40 ez­res tojásgyárát. Délután Med- gyesegyházára és Kunágotára utazott. Kunágotán régi emlé­kekről, Móricz Zsigmond lá­togatásairól beszélgetett a fa­lubeliekkel, az író ugyanis a harmincas években többször járt Kunágotán, elbeszélései­ben, novellái ben is szerepel a község. A látogatás harmadik napján Békésen járt megyénk vendége. Bemutatkozik: az Országos Anyag- és Árhivatal Július 1-től az Arhivatal már Országos Anyag- és Árhivatal­ként működik. Az átszervezésről kormányhatározat intézkedett. Ezzel az árak és az áruforgalom szabályozási funkciója egyesül Miért kellett egyesíteni ezt a két feladatot? — ez volt első kérdé­sünk dr. Csikós Nagy Bélához, a hivatal elnökéhez. — Köztudott, hogy az új gazda­ságirányítási rendszerben több­féle ár lesz. Lesz kötött, maxi­mált és szabad ár. Hogy melyik termékcsoportnál, melyik árat vezessük be, ahhoz azt is ponto­san tudni kell, hogy milyen az ellátottság az illető termékcso­portból. A termelőeszköz-keres­kedelemben például csak azoknál a termékeknél alkalmazhatunk szabad árat, csak akkor adhatunk lehetőséget a vállalatoknak a sza­bad áralkura, ha a szóban forgó termékből van elegendő, s így áruforgalmi kötöttséget szükség­telen bevezetni. Ott szükséges az árat megkötni, szabályozni a ter­mékforgalmat, ahol nagyobb a kereslet, mint a kínálat, s így nincs lehetőség a szabad forga­árfajta meghatározásakor egyben a termékforgalom szabadságáról, vagy kötöttségéről is dönteni kell. S mivel az árak alakításához fi­gyelemmel kell kísérni a termék- forgalom alakulását, így az a he­lyes, ha mindkét funkciót, az anyaggazdálkodás és az árforma megállapítás feladatát is egy szerv látja el, hangolja össze. A gazda­sági élet legfontosabb szférájá­ban, a termelőeszköz-forgalomban ily módon biztosítható lesz a pi­aci egyensúly. — Az áruforgalom ^ az ársza­bályozás funkciójának egyesítésé­ről intézkedő kormányhatározat egy helyen így fogalmaz: ....létre k ell hozni a termelőeszköz-keres­kedelmet”. Ennek a túlságosan nagy kötöttség ellentmondana. — A hivatal nem azzal a céllal kezd most foglalkozni a termék- forgalommal is, hogy sok kötött­séget vezessen majd be, ellenke­zőleg: azzal az elhatározással fo­gunk a munkához, hogy ahol csak lehet, ott a megfelelő árarányok — tehát közgazdasági eszközök — segítségével minél több korláto­zást feloldhassunk. Az új gazda­ságirányítási rendszer valójában a szabad áruforgalom elvén alap­szik. Ennek az elvnek számos ele­me már ma is létezik — főképp 1 a fogyasztási cikkek piacán. A mezőgazdasági termékek szabad forgalmát széles körben megte­remtettük már 1957-ben, amikor a kötelező terménybeadási rend­szerről áttértünk az állami sza­badfelvásárlási rendszerre. A kor­látozás eddig erőteljesen csak az ipari termelőeszközök forgalmá­ban érvényesült, ám itt is szá­mottevően szűkült a központi gazdálkodás körébe vont termé­kek száma az utóbbi években. 1953-ban például még 1200 ter­mékkel gazdálkodott az Országos Tervhivatal, 1957-ben már csak 600-zal, majd 350-nel, míg jelen­leg kontingenseket már csak 75 termékre adnak. 1968-tól ez a kör tovább szűkül, előreláthatólag mindössze 35 termékre terjed csak ki. De még ennél a 35 ter­méknél is másképp gazdálkodunk majd. Ma az említett 75 termékre valamennyi felhasználó megkap­ja a keretet — teljes körű elosz­tás érvényesül tehát. 68-tól a for­galmat lehetőleg már csak egyet­len ponton kötjük meg: vagy az importot, vagy az exportot, aho­gyan azt a lakosság zavartalan I ellátása megkívánja. Kontingenst csak egy-két cikknél állapítunk meg, s azoknál \is csak egy-két nagy felhasználó számára. A ki­sebbek szabadon gazdálkodhatnak majd. Ilyen termék lesz például a papír, hiszen a kulturális és saj­tóigényeket minden körülmények között biztosítanunk kell. Persze, ha valamilyen termék forgalmát megkötjük, mert nincs belőle ele­gendő, akkor a termelés bővítésé­ről is intézkedünk. — Ha szűkül a központi gazdál­kodás alá vont termékek köre, akkor a hatóságilag rögzített árak körének is szűkülnie kell. Jelenleg a lakosság árualap­jának — a fogyasztási cikkekből — 15 százaléka szabad ár alaku­lásé A mezőgazdasági piaci ter­mékeknél, a kisipari szolgáltatá­soknál tapasztalhatjuk ezt. Ez az arány tovább növekszik. Nem vé­letlen, hogy az új árrendszer ki­dolgozása és a termékforgalom új rendjének kialakítása együtt, egymással összhangban történt. De hát éppen ezért egyesítette a kormányzat az árak és az áru­forgalom szabályozásának teen­dőit. — A kereslet és a kínálat ará­nya állandóan változó tényező, a változásokkal a termékforgalom szabályainak és az áraknak lé­pést kell tartaniuk. Elképzelhető például, hogy a 68-ra kötött gazdálkodás alá vont egyes ter­mékek kínálata megugrik, s 69-ben már szabad forgalomba lehet bo­csátani. Ezzel összhangban a ter­mék árát is kötött árból maximált vagy szabad árrá lehet változtat­ni. Más terméknél meg a kereslet szökhet fel, amikor a forgalom és az ár megkötésére lehet szükség. — Ezekkel a változásokkal lépést tud tartani a hivatal? — Ez feladatunk. Régebben, a hatósági árrendszer évei alatt ál­talában csak három-négy éven­ként került sor termelői árvál­tozásokra, a fogyasztási árak még ennél is ritkábban változtak. Ezentúl sokkal operatívabb, nap­ra készebb munkát kell végez­nünk a kereslet és kínálat össz­hangjáért. Hazánkban rendkívül jól szervezett termelőeszköz-ke­reskedelem, kis- és nagykereske­delmi hálózat működik Ez a szer­vezet kitűnő informátor is egy­ben a gazdasági élet irányítói szá­mára. Az Országos Anyag- és Ár­hivatal ezt az „információs rend­szert” is használja majd, épp azért, hogy gyorsan intézkedhes­sen a lakosság jó ellátása érdeké­ben. Ez az intézkedés persze több­nyire áttételes, hiszen elsősorban a gyárak jó ellátásáról kell gon­doskodni — ám ha itt rend van. akkor az üzletek sem maradnak áru nélkül. A feladat rendkívül bonyolult és sokrétű, ezért szo­ros együttműködésben kell dol­goznunk a minisztériumokkal is. A mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca nélkül például nem dönt­hetünk gyorsan és jól a lakosság húsellátása ügyében; vagy az im­porttakarmánnyal nélkülük nem lehet jól gazdálkodni. A személy- és tehergépkocsi-ellátás ügyében a KPM-mel kell együttműködni. Az ipari nyersanyagokkal a nem­régiben megalakult Állami Ter­mékgazdálkodási Igazgatósággal együtt gazdálkodunk majd és így tovább... Ezenkívül határozat van a tárcaközi Ár- és Termékforgal­mazási Bizottság felállítására. Ez operatív szerv lesz: figyeli a pia­cot, a kereslet és kínálat, az árak alakulását, az áruellátás egész szervezetét, s ha egyensúlyi zava­rokat észlel— olyanokat amelyek az érvényben levő ár- és termék­forgalmazási szabályok rendszeré­ben nem oldhatók meg —, javas­latot tesz a kormánynak a módo­sításra. Mindezek az intézkedések meg­adják a lehetőséget a rugalmas gazdálkodásra az anyaggal és —, hogy úgymondjam — az árpoliti­kával egyaránt, s összességében a lakosság jobb ellátását, az élet- színvonal egészséges alakulását kell, hogy eredményezzék. G. F.

Next

/
Thumbnails
Contents