Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

A tankönyvesére küszöbén ÉREM ESO HELLT MEGYÉNK KIÁLLÍTÓIRA A legutóbbi párttaggyűléseken szerte a megyében — de az or­szág más tájékaim is — szóba került a Központi Bizottság idei májusi határozata. Ez a doku­mentum kimondja, hogy az esz­tendő végéig minden alapszerve­zetnél végre kell hajtani a párt­tagsági könyvek cseréjét. Mére­teiben nagyarányú, jelentőségé­ben kiemelkedően fontos, s ami a végrehajtást illeti: körültekin­tő munkát igénylő feladat előtt állnak pártái apszervezeteink. Me­gyénkben több mint TOO alap- szervezetben csaknem 30 ezer kommunista veszi majd át új piros könyvét a decemberben megtartandó ünnepélyes taggyű­léseken. Addig azonban számta­lan tennivaló van még hátra. Jelenleg a nyilvántartások egyeztetése, az adatok ellenőr­zése, esetleges kiigazítása az idő­szerű feladat. Ugyancsak most válogatják ki és készítik fel munkájukra azokat az elvtársa­kat, akik közvetlenül részt vesz­nek az összeírásban. A jövő hó­napban nyilván sok helyen gon­dot okoz majd az olyan pártta­gok nyilvántartásának tisztázása, akik időközben változtattak mun­ka- vagy lakhelyet, és még nem jelentkeztek át az új alapszerve- zetbe. Október ugyanis a szám­vetés időszaka, ekkor írják össze a párt tagjait. Novemberben az új piros könyvecskék pontos és esztétikailag is színvonalas kiál­lítása lesz majd a feladat. De­cemberben pedig az ünnepélyes taggyűléseken már mindenki megkapja az új igazolványt. Mindez a munkának csak szer­vezeti, adminisztratív része. A tagkönyvcsere azonban koránt­sem adminisztrációs ügy, hanem elsősorban jelentős politikai mun­ka. Az összeírást végzők, e munka irányítói nem csupán kartankitöltögetők, hanem fele­lős politikai megbízottak. Fára­dozásuk akkor lesz igazán sike­res, ha ösztönzi a tagság és a vezetőség közti egészséges eszme­cserét, ha kölcsönös információ­kat eredményez, felszínre hozza a legidőszerűbb, legégetőbb kér­déseket. Ha elősegítve egy-egy üzem, gazdaság vagy intézmény, bizonyos lakóterület politikai helyzetének tárgyilagos értékelé­sét, növeli az ott dolgozó kom­munisták aktivitását, hozzájárul a pártegység további megszilár­dításához. Milyen gyakorlati módszerek­kel képesek eleget tenni ezeknek a fontos követelményeknek, a tagkönyvcsere lébonyolításában részt vevők? A munka a szep­temberi taggyűlésekkel kezdődik, ahol helyes dolog megtárgyalni, érdemiben értékelni az alapszer­vezet eddigi tevékenységét. A tagösszeírás során akkor dolgoz­nak jól — úgy hajtják végre helyesen a KB határozatait —, ha az adatok körültekintően pontos regisztrálása mellett arra is jut idő, arra is lesz lehetőség, hogy minden egyes kommunista véle­ményét meghallgassák. A párt­vezetőségek használják fél az al­kalmat a minden párttaggal va­ló őszinte, elvtársias beszélgeté­sekre. Ezek az eszmecserék ter­mészetesen csak úgy érik el a kívánt célt — ha kétoldalúak. Ne csak a vezetőség mondja el véleményét egy-egy párttag mun­kájáról, társadalmi aktivitásáról, a pártszervezethez való viszo­nyáról, hanem hallgassuk meg a kommunisták javaslatait, kérése­it, esetleges aggályait is. Egyálta­lán legyen rá lehetőség, hogy a legbensőbb emberi gondokkal, problémákkal is előhozakodhas- sék bárki. A leghasznosabbá ak­kor válnak ezek az eszmecse­rék, ha az elmondottakat össze­sítik, és a legközelebbi taggyű­lésen visszatérnek rájuk, beszá­molva a jogos problémák elinté­zésének módjáról is. A tagkönyvcsere során felszín­re kerül majd azoknak a párt­tagoknak az ügye, akiknek ma­gatartása, emberi tulajdonságai, az őket ért káros befolyás vagy egyéb ok miatt rendezésre sző­rűi a pártihoz való viszonyuk. A bizalom, a segítőkészség páro­sulva az elvi határozottsággal, s a körülmények tárgyilagos feltá­rása, az okok gondos elemzése legyen az irányadó, amikor ezeknek az embereknek az ügyét mérlegre teszik. Legutóbb a ke- vermesi Lenin Tsz taggyűlésén olyan felszólalásokat lehetett hal­lani: „itt az alkalom, hogy meg­szabaduljunk azoktól, akik ren­detlenül fizetik a tagsági díjat, nem járnak el a taggyűlésekre”. A párttagság többsége azonban nem hagyta szó nélkül ezeket a véleményeket, s úgy döntött, be­szélni kell mindenkivel, meg­hallgatni esetleges panaszait, s tárgyilagosan kivizsgálni, mi jut­tatta — vagy mi taszította — ezeket az embereket idáig. Azt már mondtuk, hogy a tag­könyvcsere nem csupán szerve­zeti kérdés. Tegyük hozzá: az is téved, aki azt gondolja, hogy valamiféle tagrevízióról van szó. Valójában akkor mondhatjuk el, hogy sikeresen bonyolódott le ez a nagy jelentőségű politikai ak­ció, ha az alapszervezetek ter­mészetes „fluktuációja” — az esetleges létszámcsökkenések, de a pártépités révén fölvett új ta­gok száma is — nem sokban tér el a megszokottól. S ha a párttagok új könyvein kívül az alapszervezetek megerősödése, őszintébb, elvtársiasabb légkör kialakulása, a pártfegyelem to­vábbi szilárdítása jelzik a gya­rapodást, a közös munka gyü­mölcsét. Vajda János A díjazott állami gazdaságok között a mezőhegyest, a szövetkezetek között az újkígyóst Aranykalász Tsz vezet Ma, vasárnap zárul a 66. Or­szágos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. Nincs még pontos felmé­rés arról, hogy megyénkből hány ezren látogattak el a vásárváros­ba. Azt azonban minden kérke­dés nélkül állíthatjuk, hogy nem kellett pironkodniuk megyénk mezőgazdaságának fejlődését ille­tően. Mi több, büszke örömmel láthatták valamennyi kiállítási pavilonban, istállóban megyénk állami gazdaságai, szövetkezeti háztáji gazdaságai és mezőgazda- sági feldolgozó üzemei által kiál­lított termények, termékek és állatok díjazását. Az idei Országos Mezőgazda- sági Kiállításról mi is és az or­szág többi lapjai is azt hirdették fennen, hogy sokkal magasabb színvonalú, mint bármelyik a ko­rábban megrendezettek közül. Megyénk állami és szövetkezeti gazdaságai is részesei a jelentős fejlődésnek. Ezt egyébként bizo­nyítja az 1964. évi és az idei ki­állításon nyert díjak száma is. A korábbi kiállításon ugyanis megyénk résztvevő gazdái öt nagydíjat, 32 arany-, 24 ezüst-, 20 bronzérmet és 28 elismerő és di­csérő oklevelet nyertek. Ehhez képest az idén szinte éremeső hullt megyénk kiállítóira. A szo­cialista mezőgazdaságunk nagy­szerű fejlődését tükröző kiállítás záró akkordjaként ünnepélyes keretek között megyénk 11 állami gazdaságának, 23 termelőszövet­kezetének, két háztáji gazdaságá­nak, továbbá a BOV orosházi és békéscsabai gyáregységének, a Gyulai Húsüzemnek, a Békéscsa­bai Konzervgyárnak és a Békés­csabai Hűtőháznak nyújtják át a díjakat és az ezekkel járó jelen­tős összegű vásárlási utalványo­kat, tárgyjutalmakat. Hatalmas összegre rúg ez, hiszen megyénk kiállítói az idén 6 nagydijat, 45 arany-, 39 ezüst, 33 bronzérmet és 47 dicsérő, elismerő oklevelet hoz­tak el a nagy országos vetélkedő­ről. A kiállító állami gazdaságok közül a mezőhegyesi vezet me­gyénkből, amely egymaga 4 nagy­díjat, 14 arany-, 7 ezüst-, 7 bronz­érmet és 15 elismerő oklevelet hoz haza. Ezekkel együtt elnyerte a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által alapított négy vándordíj egyikét, amellyel igen­csak 230 ezer forint értékű jutal­mat is kap. Megyénk termelőszövetkezetei közül az újkígyósi Aranykalász Tsz szerepelt a legjobban. Kiállí­tott terményeit, termékeit és ál­latait három aranyéremmel, 8 ezüstéremmel, két bronzéremmel, három oklevéllel, s az ezekkel járó vásárlási utalványokkal, tárgyjutalmakkal díjazták. Az orosházi Űj Élet két aranyérem­mel, a tótkomlóst Viharsarok egy aranyéremmel, egy bronzéremmel és három oklevéllel tér hazf. A díjazottak között szerepel Kovács R. György kétsopronyi szövetke­zeti gazda is, akinek magyartarka üszőjét bronzéremmel, Deák Ist­ván medgyesbodzási kiállító, akinek málnatermékét ezüstérem­mel díjazta a kiállítás bíráló bi­zottsága. Megkezdődött a rizsaratás és hántolás megyénkben Országos jellegű tanácskozásra készülnek Szarvason Aratásra érett a vízi gabona, a rizs. megyénkben. A Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaságban két jugoszláv kombájn és 300 kézi arató állt rajthoz. Szarva­son ugyanis csaknem, kétezer holdon díszük a vízi gabona. A rendkívül gondos talajmunka, a rizsőrök lelkiismeretes jó mun­kája, a kiváló rizsfajták meg­választása oly szerencsésen ta­lálkozott a száraz, meleg időjá­rással, hogy Szarvason az eddigi legjobb termést takarítják be. A bő termés cséplési és be- hordási munkáinak segítésére később 100 honvéd érkezik a gazdaságba. A kézi aratók bérét is 100 forinttal megtoldottak holdanként, mivel nehezebb munka vár rájuk, mint az el­múlt években. A szarvasiak kiváló minőségű rizst takarítanak be, amiből csu­pán vetőmag céljára mintegy 60 vagonnal értékesítenek. Szeptember 20-án országos jellegű rizstermesztési tanács­kozást rendeznek a kísérleti gazdaságban. A rizstermesztés időszerű kérdéseiről, a szarvasi módszerekről, a kákái fajták jó tulajdonságairól Nagy' József igazgató tart vitaindító előadást, ezután kinn a földeken mutat­ják be a komplett rizsbetakarí­tást és a rizstarló mélyszántását. A rizsaratással párhuzamosan a hántolás is megkezdődött me­gyénkben: Szarvasról folyama­tosan szállítják a nyers rizst Dévaványára. 3000QOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO ALMASZÜRET Megkezdték a 25 hold almásként termésének szedését a békés­csabai Lenin Tsz-ben. A tavalyinál jobb termést a kertészeti brigád 17 tagja közül egyelőre csak heten szedik, a többiek előbb elvégzik a pótszemzést a csemetekertben. Fotó: Demény

Next

/
Thumbnails
Contents