Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-02 / 207. szám
WOT. szeptember 2. 5 Szombat A munkaszeretet elmélyítése a fő eél Hírnevéhez híven szerepel Mezőhegyes A MEGYEI TANÁCS végrehajtó bizottsága augusztus 29-én tárgyalta a politechnikai oktatás helyzetét és feladatait. Erről röviden beszámoltunk és ígéretet tettünk, hogy az ott elhangzottakra visszatérünk. Most, az új tanév kezdetén különösen fontos mérlegelni a tanulók munkára való nevelésének helyzetét. Nem közömbös, milyen lehetőségeket biztosítunk a munka megszerettetésére. Évek tapasztalatai bizonyítják, hogy ahol megfelelően foglalkoztak a tanulók ilyen irányú nevelésével,, ott a végzett diákok közül sokan választották életcélul a különböző | szakmunkát. Ezek az iskolák valóban előkészítették a tanulókat a termelőmunkában való részvételre. Különösen kitűnik a műhelyek és szertáraiak öntevékeny fejlesztésében is a battonyai, az orosházi, a sarkadi gimnázium és szakközépiskola. Ezeken a helyeken az oktatáshoz megfelelő szakembereket adtak az üzemek. Nem szükségtelen megemlíteni, hogy a megye területén gyakorlati oktatásban részesül 125 általános iskolában 923 tanulócsoport, összesen 32 228 tanuló. Gimnáziumi heti kétórás gyakorlati oktatásban Úttörőtanács és úttörőparlament alakul Gyulán Október 10-én az úttörőtanács, 17-én pedig az úttörőparlament megtartja első ülését Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Házban. Ennek kettős célja van: egyrészt mozgósítja a tanulókat az úttörőelnökség határozatainak végrehajtására, szervezi a szaktárgyi, s kulturális vetélkedéseket, másrészt fórumot biztosít a gyerekeknek, hogy elmondhassák gondjaikat, problémáikat, beszámolhassanak azokról a tennivalókról, amelyek iskolájukban konkrétan foglalkoztatják őket. 2679 tanuló vesz részt. Ebből leány 1879. Az 5+1-es szakmai előképzésben 3381 tanuló, ebből leány 2185. A SZÁMOKAT NÉZVE nem lebecsülendő eredmény. Azonban néhány tanulság mégis megszívlelendő. Mindenekelőtt az oktatás tartalmi oldala. Ugyanis nem minden munka nevel. Az a munka nevel, amelyet a tanuló is szívesen végez, látja értelmét, hasznosságát élete során. Ha csak annyit érez a tanuló a politechnikai foglalkozásokon, hogy nem kell izgulnia a padsorokban, akkor bizony nem tettünk semmit. De ha megérti, hogy az ő keze- munkája hasznos célt szolgál, máris sokat tettünk. Lényegében a gondolkodási mód megváltoztatása, a fizikai, a szakmunka megbecsülése, megszerettetése elsődleges. Éppen ezért a vb néhány olyan gátló körülményre is felhívta a figyelmet, aminek megszüntetése nagyon is indokolt. Így az üzemi munkahelyeken mindig az üzem érdekét tartják elsőrendű feladatnak, s a tan^erv dialektikus összefüggéseinek megkövetelt sorrendisége gyakran háttérbe szorul. Vagy hiányoznak a korszerű gépek, a megfelelő szerszámok, így a tanuló csupán barkácsolónak érzi magát, nem pedig szakmai előképzésnek tudja a foglalkoztatást. Az ipari jellegű iskolák többségének saját tanmű helyük van, melyek közül a békési, békéscsabai és a battonyai rendelkezik korszerű gépekkel. A többiek üzemektől kiselejtezett, elavult gépekkel vannak felszerelve. Ez nagyon megnehezíti a tantervi követelmények teljesítését. Az IS TUDVALEVŐ, hogy a tanulók minden évben részt vesznek az őszi betakarítási munkákban. Ennek népgazdasági érdekét külön hangsúlyozni nem kell. De vajon hogyan szeresse meg az a fiatal a mezőgazadsági munkát, amikor egyes gazdaságok vezetői a saját dolgozóik által nem szívesen vállalt, elgyomosodott, rossz munkaviszonyok között levő területet juttatnak a tanulóknak? Az tegek, akik minden emberi rossz kútfejének a házasság intézményét tekintik. Pedig állíthatom saját mézeshónapjaim tapasztalatai alapján, hogy a házasság találmánya mellett az összes nagy felfedezői siker csak amolyan apró kiegészítés. Mihelyt híre futott boldog nászomnak, kitavaszodott körülöttem az egész világ. Szülővárosom közvéleménye lemosta rólam előéletem foltjait, és erőnek erejével a teljes boldogság medrébe terelték házasságomat. Karolát felkarolták, mint a nemzet érdemes leányát. Egyszer ment be a városi tanácshoz, máris kiutalták neki a lakást, amely érzelmi, erkölcsi, kulturális és sportrendezvényben oly gazdag életünk színtere lett. Karolára egyébként még nem akarom ráirányítani a jupiter- lámpák égető fénycsóváját, mert hátha meggyullad, márpedig egyelőre kár lenne érte. Jobb lesz hát, ha magamra vállalom a kulcsszerepet. így kívánja a krónikái hitelesség, hiszen eleinte inkább szerény személyem keltett bizonyos feltűnést. Ez időben feltétlenül hálátlanság lett volna, ha magamban továbbra is lóhoz hasonlítom Vendel főorvos ráncos pofáját. Ez a Vendel egy szép napon bűnbánó megalázkodással kezdte csavargatni a gombot a zubbonyomon. — Nézze, Illés, nekem köszönheti a rabságát. Pedig tudom, hogy maga egy Teli Vilmos, egy Kemál Atatürk, egy Rákóczi Ferenc, akit mérgesít a zsarnokság. Ne haragudjon. Megnyugtattam, mielőtt bűnbánatában lecsavarta volna a gombot a zubbonyomról: — Én haragudni? Hiszen hetek óta azon jár az eszem, hogy mivel háláljam meg a főorvos úrnak a feleségemet. Semmi zsarnokság és semmi Rákóczi — Nézze, Illés, én ezt jobban tudom, mert régi házasember vagyok. Hát rendben van, akkor nem Rákóczi, de legalább Vak Bottyán. Érti, Illés? Vak Boty- ■ tyán garázsmester. Mostantól ez a hivatalos beosztása. És maga szerkeszti a faliújságot. És velem fog horgászni járni, belép a vadásztársaságba, csupa orvosok lesznek a barátai. Egy nős ember és egy garázsmester adjon magára. Én erre súlyt, helyezek. Érti, Illés? Mit tehettem? Világéletemben hallgattam a főnökeimre, anélkül persze, hogy könyökömmel súroltam volna a stréberség határát. Befutottam. Tömzsi angol pipából szívtam az illatos kis-ázsiai dohányokat, a főorvos tüntetőén leállt velem bészél- getni a mentőállomás udvarán és ilyeneket mondott: (Folytatjuk) is előfordult, hogy a megdolgozott munkáért kevesebb bért fizetnek, mint másoknak. Például az egyik gazdaság heteken át hirdetett munkásfelvételt paradicsom-szedésére, mázsánként 30 forintért. Az iskolások jelentkeztek és azoknak csak 20 forintot fizetett mázsánként. Ugyan miért? Az egy mázsa, az egy mázsa, ha kis kéz, ha nagy kéz szedte is azt. Ezek az esetek bizony helytelen szemléletet alakíthatnak ki a tanulókban a mezőgazdasági nagyüzemekről. Az ilyen ténykedés egyből megnyirbálta a politecnikai oktatás tartalmát. Erre vonatkozóan csak helyeselni lehet azt az álláspontot, hogy a szakoktatók csak olyan területet fogadjanak el a tanulók részére, ahol minden munkafeltétel biztosítva van. Csakis így tudnak a tanulók a gyakorlati munkájuk során megismerkedni a munka örömeivel, így jutnak el a fizikai munka megbecsüléséhez. Jó lehetőséget nyújtanak ehhez a különböző üzemi látogatások, a szakköri foglalkozások is. Az iskolák ezekkel a lehetőségekkel mind jobban éltnek és felhasználják a pályaválasztásoknál is. A gazdaságvezetők hozzáállása viszont sokat használhat és árthat e nagyszerű ügynek. Ami pedig az iskolai munkát illeti, a politechnikai oktatás tartalmának, színvonalának további emelése megkívánja, a már említett hiányosságok megszüntetését. Az eredményes oktató-nevelő munka alapja a tantárgyak közötti együttműködés. Szükséges, hogy az iskolák tudatosan törekedjenek ennek megszervezésére. SZÓLTUNK ARRÓL, hogy iskoláink szemléltető eszközökkel, kéziszerszámokkal való ellátottsága elmarad a követelményektől. Erre az 1967/68-as tanévtől kezdődően a gyakorlati foglalkozásokat j úgy szervezzék meg, hogy elsősorban olyan eszközöket, szerszámokat állíttassanak elő, melyek a megye általános és középiskolái- j ban a már említett hiányosságokat enyhítik. Az, hogy a politechnikai oktatás az iskola és az élet kapcsolatát hivatott szolgálni, nagy munkát igényel szülőktől, gyerekektől és tantestületektől. Az. iskola egész élete segítse a tanulók öntevékenységének fejlesztését, a termelőmunka megszerettetését, hiszen a tanulók sokoldalú fejlesztése elképzelhetetlen a fizikai munka nélkül. Rocskár János Nem áll még rendelkezésünkre kimutatás arról, hogy a mezőgazdasági kiállításon részt vevő 165 állami gazdaság közül melyik kapta a legtöbb díjat. Az ország legrégibb állami gazdasága, a mezőhegyesi minden bizonnyal a legtöbb érmet nyertek között szerepel. Ilyen szempontból szinte uralják a kiállítást szebbnél szebb tehenei, bikái és lovai. A nagydíjat az idén a képünkön látható mezőhegyes! nevelésű niagyartarka bikának ítélték oda. Ki tudná megmondani, hogy hányadik díjazott ez már a híres állami gazdaság tenyészetéből. Ezt a két kunkon szarvú, csupa gyapjú tenyészkost a füzesgyarmati Aranykalász Tsz-ből vitték fel a kiállításra. Értéküket aranyéremmel juttatta kifejezésre a bíráló bizottság. Évekkel ezelőtt csupán érdekessége, a fajta őrzésének bizonyítása miatt állították ki az Árpáit apánk idejéből eredő magyar szürke teheneket, bikákat. Azóta sikeresnek iátszóan keresztez, ezt a fajtát magyartarkával a Bólyi Állami Gazdaság. A szagtalanított, fakó színű utódoknak kiváló minőségű és az átlagosnál magasabb a tejtermelésük. Fotó: Deméuy
