Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-16 / 219. szám

W67. szeptember 16. 4 Szombat II KISZ gyulai járási bizottsága értékelte a NOSZF 50. évfordulója tiszteletére tett vállalások eddigi eredményeit Két forintért... A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tisz­teletére szervezett munkaverseny­ben a gyulai járásban 12 termelő­szövetkezet, két állami gazdaság, a gépjavító állomás, valamint egy földművesszövetkezet s egy kisz ifjúkommunistái vesznek részt — mintegy 1100-an. 'Munkájukat mindenütt segítik ez agrárifjúsági tanács, s a termelési osztály ak­tivistái és a termelőegységekben dolgozó fiatal szakemberek. Kez­deményezéseiket támogatják a gazdasági, s a pártvezetők is. A napokban megtartott részértéke­lés szerint a növénytermesztők közül eddig legjobb eredményt ért el az újkígyósi Aranykalász­ban dolgozó Kovács János és Ko­vács Illés 16—16 tagú brigádja. Búzatermesztési tervüket 30 szá­zalékkal teljesítették túl, borsóból pedig az előirányzottnál jelentő­sen többet értékesítettek. A lö- kösházi Haladás Tsz kiszesei 644 ezer forint értékű vállalásukat 26 ezerrel túlteljesítették. A Sarkadi Cukorgyárban a bri­gádok komoly gondot fordítottak az anyagtakuré,’osságra és a ne­mes hulladék gyűjtésére. Ezenkí­vül itt elfogadták a fiatal műsza­kiak egyik újítását, ami 145 ezer forir.t értékű megtakarítást jelen­tett az üzemnek Történt 1967. szeptember 13-án, Békéscsabán, a Szent István tér­ről 14.35 óra helyett 14.44-kor in­duló GA- .55—23-as rendszámú 9-cs helyi járatú autóbusz felszál­lási peronján. Egy 25—30 éves, láthatóan vidéki fiatalasszony lé­pett az autóbusz perselye elé alig kétéves kisfiával. Az asszony elő- i szőr egy 1 forintost, majd két 50 fillérest tett a perselybe. Ebben a pillanatban elentmondást nem tűrő hangon rontott az asszonyra az autóbusz vezetője. „Vegye tu­domásul, csak 1 és 2 forintot le­het a perselybe dobni... azonnal szálljon le!” S a szerencsét­len asszony megijedve a goromba hangtól, kisgyermekével együtt sírva fakadva szállt le és indult gyalog az állomásra. Lehettünk vagy húszán a szó­ban forgó GA 55—23-as rend­számú 9-es autóbuszon, vala­mennyien felháborodottan, s az események gyors pergése miatt — tehetetlenül szemléltük a fölöt­tébb embertelen eljárást. A me­gye ki tudja, mely szögletében élő falusi asszony, aki „megsér­tette” a szabályt, meg is fizette a „tandíjat”, mert miközben a per­selyben maradt két forintja az em­berek szeme láttára szégyenérzet­tel tele kellett kicsiny gyermeké­vel az állomásig gyalogolnia. Erről jut eszembe egy másik eset, amely szintén Békéscsabán történt. Tudott dolog, hogy fagy­lalttal utóbuszra felszállni nem szabad. Ez is szabály... Nemrégen a strandfürdő-megállónál a 8-as autóbuszra többek között egy kö­zépkorú hölgy szállt fel, kezében kétforintos fagylalttal. Az autó- buszvezető — ez esetben nagyon helyesen — figyelmeztette: nem indul el addig, amíg kezében fagy­lalt lesz. Mire a hölgy imigyen válaszolt: „Az utasok előtt nem vitatkozom, javaslom, jöjjön be az irodába, majd ott megbeszél­jük... Kölönben is nagyon sajná­lom, hogy a vállalat dolgozóját nem ismeri meg...” S, hogy ezután mi történt? Az autóbusz vezetője elhallgatott, csukta az ajtót, s el­indult. Mondanom sem kell, hogy a hölgy nem dobta el a fagylal­tot. A két eset közül, hogy melyik a szabálytalanabb, a bosszantóbb: a kisgyermekes falusi asszonnyal szemben alkalmazott „szabály”, avagy az utóbbi, ezt bírálják cl az illetékesek. Balkus Imre Négyszemközt az ifjúsági mozgalom endrődi „veteránjaival” — Mi sem kaptunk semmit — Szeretnénk segíteni — Endrődön ismerik Hóik Mihály pedagógust, Szelei Béla állatte­nyésztőt, Szabó Edit tanárnőt és még néhány társukat, akik 1957- ben alapítói, irányítói voltak a helyi KISZ-szervezetnek. Évekig tevékenykedtek, lelkesedéssel, szenvedéllyel küzdöttek egy-egy feladat végrehajtásáért. — És most? — Eltávolodtunk a mozgalom­tól — mondják. — Miért? Szabó Edit: Már nem igénylik a munkánkat. Roik Mihály: Az igazsághoz tartozik az utóbbi években mi sem kerestük a kapcsolatot az alapszervezet tagjaival. volna, s eluralkodna a „sült ga- [ lamb” szemlélet. E mondatokkal a jelenlegi end­rődi kiszesekről alkotnak véle­ményt a „veteránok”. Ha nem is rendszeresen, de eddig is figye- | lemmel kísérték munkájukat. Az alapszervezetekben úgy, ahogy teljesítik feladataikat, azonban a 320 ifi tevékenységét koordináló j községi bizottság gyakorlatilag nem működik, gyakran változik a titkár személye. (Ottjártunk- kor senki sem tudta megmondani, hogy ki a községi KISZ-titkár). Akit a párttitkár említett, már le­mondott, így nincs, aki tovább intézze az ügyeket. Megtudtuk: Egy iparitanuló-kislány a jelölt. gondozhatnák a szovjet hősök sírjait. Előadások, vetélkedők, s a klub játékok színesebbé tehet­nék az ifik életét, s nagyobb gon­dot kellene fordítani a helyi sportéletre is. őszintén elmondták véleményü­ket az ifjúsági mozgalom endrődi „veteránjai” - azt, hogy mit kell tenni az ifiknek és azt is, hogy ők miben adhatnak tanácsot, ho­gyan segíthetnek. A siker záloga a mielőbbi cse­lekvés. Dékány Sándor Nemcsak a vásárlók, a A békéscsabai Szabadság téri zöldségboltot méltán nevezhet­jük az egyik legforgalmasabb üzletnek. Egymásnak adják a háziasszonyok a kilincset s több­nyire elégedetten viszik kosa­rukban, szatyrukban a különbö­ző zöldség- vagy gyümölcsfélé­ket. A felszolgáló udvarias, gyors, szakavatott mozdulatok­kal méri a krumplit, borsót, ba­bot, szőlőt. A vásárlók mindezek ellenére mégis elégedetlenek. Különösen délután, amikor munkából ha­zafelé menet jönnek ide meg­vásárolni a konyhai szükségle­Az újabb miért-re a községi párttitkár válasza kívánkozik? így hangzik: — Férjhez mentek, megnősültek, több lett a gondjuk, kiöregedtek a mozgalomból. — Ez Igaz, de emellett tudnánk segíteni, különösen most, amikor a körülmények sokkal jobbak, mint tíz évvel ezelőtt — véleked­nek. Beszélgetésünk során hivatkoz­tak a körülményekre s a lehető­ségekre. Amikor kezdték, nem kaptak semmit. Mindent maguk­nak kellett előteremteni. Színda­rabot tanultak, a téli estéken a környező falvak, tanyák lakóit szórakoztatták műsorukkal. Szíve­sen emlékeznek a Felnőnek a gye­rek ek-re és a Bástyasétány -77- re. A bevételből vettek rádiót, s rendbe hozták a helyiségüket. Munka után ott jöttek össze, majdnem mindennap. — Tudjuk, akkor kisebbek vol­tak az igények, beértük azzal — s ez jelentette a romantikát —, hogy kerékpárral kiránduljunk Szarvasra — mondja Roik Mi­hály. Most több lehetőségük van itt is a fiataloknak, s talán éppen ezért, mintha elkényelmesedtek — Az volt a legnagyobb baj, hogy megszűnt a területi alap­szervezet — folytatja Szelei Béla. Tanácsi dolgozók, pedagógusok és a községből nagyon sok fiatal tar­tozott ide. Később megalakultak a szövetkezeti s üzemi KISZ- szervezetek és ott kezdtek tevé­kenykedni. Kevesen maradtunk, s lassan elfogytunk, mint a gyer­tyaszál. — Kölcsönösen hibáztunk, mi sem mentünk az új alapszerveze­tekbe, s azok tagjai talán nem is akartak velünk együtt dolgozni, — veszi át a szót Szabó Edit. Mindannyian tudják: változ­tatni kellene ezen. Segíteniük kell, hogy ismét pozitívan értékel­jék az endrődi ifjúkommunisták munkáját. Sorolják a tennivaló­kat: hasznog lenne megrendezni a régi és a mai kiszesek talál­kozóját, elbeszélgetni a gondok­ról, s közösen keresni a megol­dást. Újjászervezhetnék az irodal­mi színpadot, a színjátszó csopor­tot, a politikai oktatásokon meg­emlékezhetnének egy-egy jelen­tős évfordulóról, amelyeken meg­jelenne egy régi munkásmozgal­mi harcos ugyanúgy, mint régen, GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ­hegesztő és lakatos szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat felveszünk. Bérezés megegyezés szerint. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. Jelentkezés: OVF. Vízgépészeti Vállalat, Gyula, Béke sugárút 60. sz. 564 Gerencsér Miklós: Illés, a sokoldalú Kisregény 24. s*:::::::::: — Kelj fel, Karola! — tértem azonnal a tárgyra. — Kuss! Most a legizgalma­sabb a könyv. A sivatagi rablók épp ebben a pillanatban etetnek meg az óriáshangyákkal egy olyan undok hülyét, mint ami­lyen te vagy. — Mi a könyv címe? — A fehér csontok útja. — Akkor nem rólam szól. Te­hát kelj fel gyorsan, mert leké- sed a vonatot. — Ki mondta, hogy utazni akarok? — Én. Vissza kell menned ah­hoz a drága jó soproni édes­anyádhoz. Karola már leolvasta jelleg­zetes viselkedésemről, hogy hon­nan fúj a szél, de azért megkér­dezte a formaság kedvéért: — Mi a bajod velem, ha sza­badra tudnom? Én is csupán az etikett okából választoltam. — Különböző hivatalos forrá­sokból erősítették meg az azo­nos tényt: ringyó lettél. Végtele­nül sajnálom, de máris levon­tam a megfelelő konzekvenciát Hogy a legenyhébben fejezzem ki magamat, mától fogva per­sona non grátának tekintelek. Lehetetlenség olyan nővel él­nem, akivel nem tudok többé dicsekedni. Átmeneti csend támadt, amely­ben mindketten jól hallottuk egymás szívdobogását. — Ha nem tudnád, harmadik hónapja terhes vagyok — lepett meg Karola az örömhírrel. Erre szép csendesen leültem az ágyra. Értelmem hosszas pihe­nőt tartott. Gondolataim lassan tápászkodtak fel, mint a kime­rült boxoló a ring sarkából az utolsó menet előtt. Álmatag te­kintetem körbejárt a szobán, majd a fácános képbe botlott. Varázsütésre elszállt az álmat­lanságom. — Rendben vein — fogadtam, illő méltósággal, apaságom hí­rét. — Mivel az én ártatlan gyermekemet hordod a züllött szíved alatt, nem ültetlek ma­rónátronba. Sőt, magaddal viíhe- ted ezt a fácános festményt. Sa­ját bevallásod szerint óráról órá­ra nő az értéke. Add el másfél millióért és a kamatjaiból ne­veld fel a gyermekemet. De ne­hogy könnyelműsködj a pénz­zel. Most pedig takarodj ki az életemből. Nem nagyon sietett. Három hét is eltelt, mire összepakolt. Elvégre idő kell a jó munkához: amikor egy szép napon hazatér­tem, összes ingóságomnak csak a földrajzi helyét találtam. Ka­rola eladta az ágyat, a szekrényt., a biciklimet, a maradék ruhá­mat, az edényeket és eladta a vagyont érő fácános képet is. Alapjában véve igaza volt, hi­szen tőlem egy fillért sem ka­pott útiköltségre. Más befejezése Lomha mozgásom ellenére mindenki tudja rólam, hogy a leggyorsabb emberek,közé tar­tozom: rendkívül gyorsan fára­dok. Nem tehetek róla. Születési hiba, ami miatt egyre aggoda­bolt érdeke Is lenne teket. Az egy eladó ugyanis na­gyon kevés. Hiába minden igye­kezete, hosszú perceket kell várni mindenkinek a sorára. Valószínű, sok háziasszony —■ egyben valamilyen munkahe­lyen dolgozó nő — kérésének teszünk eleget, amikor javasol­juk: Legalább a délutáni csúcsfor­galomban kapjon segítséget a bolt egyetlen eladója. Ez jelen­tős forgalomnövekedéssel is jár­na, ami a boltnak sem jönne rosszul-. —O— lomkeltőbben jelentkeznek raj­tam a kifulladás tünetei. Ka­rola viharos szerelme a rönk szélére juttatta kedélyállapoto­mat, ezért a legjobb lesz, ha minden különösebb megfontolás nélkül lefekszem kifosztott ott­honom csupasz padlózatára és kivárom, míg újra nyugodtan szedhetem a lélegzetet. Mindez persze nem jelentheti azt, hogy megfutamodnék az igazmondás mezejéről. Ha mások meg nem futamodnak meséim elől, én rendületlenül folytatni fogom sokoldalú egyéniségem ugyancsak sokoldalú históriáját. Senkiben nem akarom végsőkig csigázni a várakozást, de annyit előre bocsáthatok, hogy a java csak ezután következik. Az eddi­giekből például arra lehetne kö­vetkeztetni, hogy Karola mind­örökre elúszott a Styx vizén a sötét alvilágba, hogy soha többé ne háborgassa lelkiéletem lírai- ságát. Holott sajnos, épp az el­lenkezője történt. Meggyötört még egyszer, utoljára, hossza- dialmasan végigüldözve Európa országútjain, hogy ismét haza­térve, a gyalázat cégérévé tegye patinás nevem. De kockázatos lenne akárcsak egy percnél is tovább maradni ennél a témánál. Szívemre nyo­más nehezedik, önuralmam cső­döt mond, muszáj levenni Ka­rolát egy időre a napirendről. Ám, ha frissen ébredek rögtön megkezdendő álmomból, ha új­ra bejárom az Arany Körtét, a Zöldkoszorút, a Kiliánt, a Fá­cánkakast, meg a többi bájos pálinkaklubot, tovább spulni- zom magamból az emlékeket, hogy aztán örökre elfelejtsem őket. Tehát aludjunk egy jót az ed­digi izgalmakra. Micsoda pech lenne, ha még most is Karolával álmodnék. íVé0€)

Next

/
Thumbnails
Contents