Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-15 / 218. szám
ülunkát könnyítő Szépek Mostanában egyre-másra rendezik a különféle új mezőgazda- sági munkagépek bemutatóit, s ezeken az érdeklődők üzem közben láthatják őket és sajáb szemükkel győződhetnek meg arról, hogy milyen haszonnal jár alkalmazásuk. Az sem érdektelen, hogy e közben vitára, javaslatok elmondására is jó alkalom nyílik. Ennek viszont a konstruktőrök örülnek, mert hi-i szén itt is igaz a közmondás, hogy több szem többet lát. Ezért sem elfecsérelt időtöltés az ilyen tapasztalatcsere, mert mindenhol akadhat olyan hasznos ötlet, amely felhasználható. Egy-egy ilyen munkagép-bemutató után a szemlélőben önkéntelenül is felrémlik az az időszak, amikor a felszabadulást követően nem egy új gazda tehénfogattal szántotta frissen kapott ősi jussát, néhány hold földjét vagy fuvarozta róla a terményt. És lám, milyen mesz- szire jutottunk jó két évtized alatt. Azóta már eltűntek a kis- parcellákat elválasztó barázdák, kialakultak a nagyüzemi táblák, amelyeken már nemcsakhogy lehetőség van a gépek foglalkoztatására, hanem mindenekelőtt szükség is. Néhány évvel ezelőtt, amikor jóval kevesebb volt a kombájn, mint mostan, még gyakran szükség volt a betakarításnál az ősi munkaeszközökre: a kaszára és sarlóra, és természetesen az izmos karokra. S akkoriban hány és hány termelőszövetkezeti gazda kardoskodott amellett, hogy minek nekünk a gép, mikor magunk is elboldogulunk az aratással és csépléssel. Az 1950-es években nem egy helyütt a kis teljesítményű marokrakó-kendervágó gépeket is idegenkedéssel fogadták. A technika rohamos fejlődése, a' gépek elterjedése azonban a mezőgazdaságban is mindinkább háttérbe szorította az efféle vélekedéseket és a kezdeti bizalmatlanságot. Többek között azért is, mert közben a szemlélet és a gazdálkodás struktúrája is megváltozott. Nyaranként most már az uborka, a paprika, a paradicsom szedése vagy más időszerű tennivaló éppen a betakarítás kellős közepén igényli a legtöbb munkáskezet. A belterjes gazdálkodásra való törekvés, a sokféle ipari nyersanyag megtermelése újabb és újabb munkaalkalmat teremtett éppúgy, mint az állattenyésztés fejlesztése. A gabonabetakarító gépek számának növekedése viszont ezt a munkaerő-átcsoportosítást segíti elő. S ha régebben a kaszát fenő parasztok nélkül elképzelni sem tudtuk az aratást, az idei nyáron már csak elvétve, szinte emlékeztetőnek bukkantak fel a sárgás gabonatengerekben. Látványuk hovatovább már csak a közelmúlt mélabús romantikáját ébreszti fel bennünk. S így van ez jól, hiszen arra valók a gépek, a különféle eszközök, hogy az ember akaratának engedelmeskedve, megcsinálják a munka nehezét így is marad jóctkán tennivaló. Nem véletlen hát, hogy a korábbi bizalmatlanságot levetkezve, egyre nagyobb várakozással fogadják a közös gazdaságokban a különböző új mezőgazdasági munkagépeket. S ha valaha még ellenséget láttak azokban, ma mindinkább jó társat vélnek felfedezni bennük. Olyan eszközöket, amelyek nemhogy elveszik a kenyeret, hanem éppen a gyorsabb munkával és ezzel a termények jó minőségének megóvásával, a nagyobb darab kenyér elérését segítik. A tudomány és a technika fejlődésével gyarapodó vívmányok, l^or- szerű módszerek alkalmazása a mezőgazdasági termelésben, a növények ápolásában és betakarításában immár a nagyüzemi gazdaságok mindennapos és állandó szükséglete. Most lehet csak igazán látni azt, hogy a munkásosztály, a tudomány hogyan és milyen sokféleképpen segíti a parasztságot. Egy-egy új munkagép elveinek megalkotásában — mint például amilyen a rostkender-lombtala- nító és a hagymabetakarító —, elkészítésében tucatnyi ötlettel ötvözték valósággá a konstrukció tervét. És utána sem pihennek a gép szerkesztői és megvalósítói babéraikon, mert a felhasználók észrevételeit és javaslatait megfogadva, még jobb, még tökéletesebb eszközök előállításán fáradoznak. Ez viszont már azt sejteti, hogy a jövő, amint annak ékes bizonyítéka a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár is, újabb hasznos és eddig nélkülözött gépekkel, berendezésekkel örvendezteti meg a mezőgazdaság dolgozóit. Se szeri, se száma a kínálkozó megoldásoknak, hiszen nemcsak a növénytermesztés és betakarítás, hanem a kertészkedés, az állattenyésztés is várja a maga munkáját könnyítő új gépeket. Itt a lehetőség a konstruktőrök és újítók előtt, mert a mezőgazdaságban is egyre jobban tért hódítanak az iparszerű termelési munkafolyamatok. Ezek viszont már elképzelhetetlenek korszerű és nagy teljesítményű erő- és munkagépek nélkül. Éppen hzért örvendetesek a gyarapodó bemutatók, mivel a kezdeti százak és százak után nem is olyan soká ezren és ezren győződhetnek meg arról, hogy a régi és megszokott, küzdelmes és fárasztó kgzi műveletek egy részét, majd minden valószínűség szerint később nagyobb részét a munkát könnyítő gépek veszik át. Ez a fejlődés útja. Nem hiába mondják mind gyakrabban, hogy a gépeké a jövő. S ez alól jó néhány esztendeje már a mezőgazdaság sem kivétel. Podina Péter A lakóházépítkezés iparosítása és az építőanyagípar fejlődése a Szovjetunióban L, V. Mit kin előadása Békéscsabán A szovjet tudomány és technika 50 éve jubileumi rendezvény-sorozat keretében a MTESZ és a ■TIT megyei szervezete, valamint az MSZBT megyei elnöksége közös rendezésében tegnap, csütörtökön délután újabb érdekes előadást tartottak Békéscsabán, a Technika Házában. Gyulavári Pál, a MTESZ megyei szervezetének alelnöke üdvözölte a mintegy százhatvan részvevőt, majd L. V. Mithin, a Szovjetunió Építésügyi Hivatala mellett működő Polgári Építési és Építészeti Állami Bizottság műszaki igazgatóságának főosztályvezetője tartotta meg előadását A lakóházépítkezés iparosítása és az építőanyagipar fejlődése a Szovjetunióban címmel. Elmondotta, hogy az 1959—1965 közötti hétéves tervben jelentős eredményedet értek el a lakásépítésben. Az ország városaiban és a mező- gazdasági településeken ez időszak alatt 560 millió négyzetméter ossz alapterületű lakóház -épült, ami csaknem kétszerese volt az előző tervidőszakban épített lakóterületnek. Ezenkívül vidéken 3 és fél millió lakóház épült fel. Mennyire jelentős ez az eredmény, az kitűnik abból, hogy ebben az időszakban 78,9 millió ember költözött új lakásba vagy javította meg lakáshelyzetét. Ezt a nem mindennapos eredményt az iparosított lakásépítési módszerek bevezetésével és a nagypaneles építési mód alkalmazásával érték el. Az utóbbi 10 esztendőben jelentősen tért hódított a nagypanelek felhasználása. 1958-ban mindössze 7 ezer lakás épült ezzel a móddal, 1959-ben 16 ezer, 1965-ben már 465 ezer. Sok városban jelenleg már ez a lakásépítkezés fő módszere. Az utóbbi évtizedben számottevően fejlődőt az építőanyagipar is. Az elmúlt hétéves terv időszakában az építőanyagipari üzemeket nagyrészt új berendezésekkel és automatákéval látták el, korszerűsítették a technológiai folyamatokat, s mindez jelentősen növelte a munka termelékenységét. Mitkin elvtárs előadásában arról is tájékoztatta a megjelenteket, hogy jelenleg már a térelemes lakóházak tervsorozatain dolgoznak és épülnek már ezeknek az elemeknek gyártására az üzemek. A rendkívül érdekes és tanulságos előadás után szovjet filmeket vetítettek, amelyek a nagypaneles építési móddal, a városrendezéssel, a szerelhető vasbeton-héjakkal, a minőségi acélgyártás újdonságaival, valamint Leningrad- dal ismertették meg a nézőket. Szeptember 25-én országos politechnikai szeminárium kezdődik Sajtótájékoztatót tartott. csütörtökön a Művelődésügyi Minisztériumban a nőtanács és a minisztérium közoktatási főosztálya, a szülői munkaközösségek tevékenységéről és a hónap végén megnyíló Országos Politechnikai Szemináriumról. Dr. Fekete József, a Művelődés- ügyi Minisztérium Közoktatási Főosztályának vezetője a sajtótájékoztatón közölte, hogy az Országos Politechnikai Szemináriumot és Kiállítást szeptember 25 —27 között rendezik meg Budapesten. A tanácskozás célja az általános iskolai és a gimnáziumi politechnikai képzés hazai tapasztalatainak összegezése, a gyakorlati oktatás tartalmi és szervezeti továbbfejlesztése, feladatainak megtárgyalása.'’ A tanácskozáson 1 mintegy háromszázan vesznek j részt: megyék, a megyei jogú városok, a főváros küldöttei, a tanítóképző intézetek, tanárképző főiskolák tanárai, a politechnikai képzéssel foglalkozó szakemberek. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási, Hiva- j földi termelőkkel — illetve im- tala közli: port esetén a felhasználókkal — A Minisztertanács csütörtökön kötendő szerződéseiről. A rendelet ülést tartott. A Minisztertanács szerint az eddigi saját számlára elnöke tájékoztatta a kormányt a j történő bonyolítás, helyébe túl- szovjet párt- és kcimányküldött- ! nyomó részben a közös érdekeltséggel folytatott tárgyalásokról, ségen alapuló társasági szerződés Br. Tímár Mátyás, a Miniszterta- I különböző fajtái és a bizományi nács elnökhelyettese beszámolt a j szerződések lépnek. A rendelet szocialista országok kcrmánykül- 11968. január 1-ével lép életbe, döttségeinek belgrádi megbeszé- Az építésügyi és városfejlesztési léseiről. A kormány -a beszámoló- miniszter előterjesztése alapján a kát jóváhagyólag tudomásul vette, kormány megtárgyalta a nyugat- A külkereskedelmi, az igazság- | dunántúli üdülőterület regionális ügy- és a pénzügyminiszter elő- ; rendezési tervét és határozatokat terjesztése alapján a Miniszter- | hozott. tanács rendeletet hozott a kül- I A Minisztertanács ezután egyéb kereskedelmi vállalatoknak a bel- ! ügyeket tárgyalt, (MTI) VWV\WWV^/W\AA*AAA/W Mélyül a csatorna a Ssáras-Érben Battonya, Mezőkovácsháza, Ref.-Kovácsháza, Végegyháza, Tótkomlós és Békéssámson határát kavarogja be jó nagy görbületekkel a Száraz-Ér. — Csak egy barázdányi szélességű vízlefolyás volt itt, tavasszal aztán 100—150 méter szélességben terült el a hó leve és a lehullt csapadék. Ezért ássuk most a csatornát 16 kilométer hosszúságban — mondották a belvízvédelmi társulás Ref.-Kovácsháza határában dolgozó brigádjának tagjai. Fotó: Demény
