Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
Levél egy szovjet katonához Drága Barátom, Szása! L evelet írok neked, pedig azt sem tú- dom élsz-e, ha élsz, merre vagy? Nem felejtettelek el, szinte mindennap gondolok rád. Két évforduló késztet a levélírásra. Ebben az évben lesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója. A mi hazánk fel- szabadulásának ez évben ünnepeltük 22. évfordulóját Ezért írok annyi idő után most neked. Ünnepi a hangulat nálatok és nálunk is. A mi felszabadulásunk évfordulója már mögöttünk van, de az ünnepnek nincs vége. Ez az év a haladó emberiség ünnepe. Hiszen ötveft évvel ezelőtt ragadta magához a hatalmat az orosz nép. ötven éve lesz októberben, hogy először a világon olyan esemény történt, amely emberré tette a ki- zsákmányoltat. A te hazád adta a világnak Lenint. O mutatta az utat, amely úton most már egyre többen menetelnek felemelve az ember vörös zászlaját. E tűzszínű zászló lobog minden szegény ember előtt világszerte. Talán túlzás ilyen nagy szavak használata egy levélben, de mégis helyénvalónak találom ezeket a gondolatokat, mert a világban nincs béke. Hiába volt talán a nagy áldozat, hiába halt annyi ember a fasiszták elleni harcban? Nem hiszem. A világ jobbik fele, úgy hiszem, elég erős ahhoz, hogy ne fenyegesse az embereket egy újabb szörnyű háború. Hiszen te tudod mi az. Sok száz kilométert tettél meg a szörnyet üldözve és hány baj társad maradt örökre az úton. Ti azért jöttetek tovább. Igaz, azt sem tudom, végére értél-e annak az útnak, amelyet a kötelesség szabott meg. A szovjet ember kötelessége a rátámadó fenevad üldözésére. Ha élsz békésen, családod körében, úgy megérted és nem érzed hamisnak e levél mondatait. Mi rövid ideig ismertük egymást. Háború volt És te emberségből jelesre vizsgáztál akkor, Szása. Ezt nem lehet elfelejteni. Mintha látnálak most is. Közép termetű fiatalember voltál akkor, Szása. A hajad fekete, bőröd kissé kreolos. Ha élsz valahol, lehet, hogy az enyémmel együtt az idő, a nagy festő, néhány ezüstöt csempészett az akkor fekete hajú Szása halántéka mellé, mert nálam ez a helyzet. Tudod, 22 év, Szása! Azóta már a gyerekek is felnőttek. Az öregek közül többen elköszöntek. Köztük a feleségem édesapja, Maxi bácsi, akit te úgy szerettél. Huszonkét év telt el, hogy utoljára láttalak. [hl §y hideg januári ^ nap volt, amikor' M két harcostársaddal — vidám fiúk voltak — megjelentél nálunk. Most már megmondhatom, meglepődtünk. Ugyan, mit kereshet nálunk három szovjet katona? Erre is rövidesen fény derült. Te, a törzsőrmester — a másik két fiú közlegény — egy levelet szorongattál a kezedben, a nevemet ismételve, tört magyarsággal. A levél a fiamról adott hírt, aki nagyszüleinél nevelkedett akkor a délvidéken, ahol már régen vége volt a háborúnak. Budán még tartott a harc. Ma sem tudom, hogy te, egy tőlünk messze élő nép fia, aki nem tudott magyarul, hogyan találtál ránk. Csak azt tudom, boldogan nyitottál be a kis lakás ajtaján a nagy bérkaszárnyában, ahol száznál több lakó volt. Megtaláltál minket és átadtad az üzenetet. Élnek, nincs semmi bajuk. Édesanyám — akit úgy tiszteltél, sajnos, már nem él —, borsót főzött vízben. Hiszen tudod, mi volt a helyzet akkor Pesten. Az arcotokról egyszerre eltűnt a mosoly. A két legény egy pillantásodra kiment. Te a térdeden lova- goltattad a kislányomat, aki nem félt tőled. Mikor Mitya és Pjotr — így hívták a két fiút — visszajött, nagy beszédben voltunk — már'ahogy megértettük egymást —, te azt mesélted, éppen négy éve nem láttad a családodat. A levél is nehezen ér utol. Megmutattad a fényképüket. A kislányod akkor hároméves volt, amikor eljöttél tőlük. Te a frontra, ők biztonságosabb helyre, a hátországba mentek. Szép fekete asszony és egy kedves gyermekarc mosolygott ránk a képről. Négy év minden szeretetét nekünk adtad akkor. Beszélgetés közben a finom húskonzervvel — amit a fiúk hoztak — megízesítettük a sovány borsót. Zsebedből csokoládé került elő. Kislányom előbb bizalmatlanul forgatta, amikor egy kis darabkát a szájába adtál, boldogan majszolta. Jót nevettünk a gyermeken, aki alig ismerte a csokoládét. n lyen kis pillanatszigeteken pihentünk meg akkoriban, hiszen a háború épp, .hogy átlépett, rajtunk. A városban még tombolt a harc. Gépészmérnök vagy, azt mondtad és Odesszában éltetek a háború kitöréséig. Feleséged zongoratanárnő — így mondtad — szépen éltetek... Nem tudom hol vagy, élsz-e? Feleség, gyermek, hová sodorta őket a szél. És hová lett Mitya és Pjotr? Én hiszem, hogy mindany- nyian boldogan éltek. Azt is mondtad, Sztálingrádnál súlyosan megsebesültél, Pjotr vitt hátrább, biztonságosabb helyre, mert ő már akkor is veled harcolt. Mitya csak később került hozzátok. Aztán otthagyva a hozott élelmiszert, szállásotokra mentetek. Azt hittem, nem is vagytok már Pesten, amikor februárban, Buda felszabadulása után újra eljöttél, egyedül. Izgatott voltál. Kérdezősködtünk, mi baj? Nehezen indult a beszéd. Végül mégis elmondtad. Buda fel- szabadulása után egy-két nappal, gépkocsival mentetek az egyik utcán, egy házból kézigránátot dobtak rátok. Szerencsére az túlrepült rajtatok egy romfal mögé és így bennetek nem esett kár. A merénylő egy pincébe bújt SS-katona volt. Remegett, mint a nyárfalevél, mikor előhúztátok vackából. Ti nem bántottátok. Még amikor elmondtad is, szikrázott a szemed. Kérdésemre, hogy miért kegyelmeztetek meg neki, rrio- solyogtál, egy kicsit atyás-‘ kodva és nagyot sóhajtva ^ azt mondtad: — Mi elmegyünk Berlinig. Legyőzzük a fasisztákat. De a módszereiket nem vesszük át. Lehet, hogy te ezt még most nem érted... de majd... majd.., sok év telik el addig. — Néztél, és el is nevetted magad, biztosan nagyon értelmetlen lehetett abban a pillanatban az arcom. A szavaidat azonban nem felejtettem el. Valóban sok év telt el és én szeretném veled folytatni azt a beszélgetést. Vf Y égül is rátértél jö- \ Y veteled igazi cél- y jára. — Elviszlek a fiadhoz — mondtad röviden. Tíz perc, indul az autó. A katonás rövidség meglepett. Csomagolni akartam. Nyet, nyet, sürgettél.' Nincs idő s az órádra mutattál. Így hát télikabát, kalapban, éppen, hogy elköszöntem a családtól, már indultunk is. Az autó az utcasarkon begyújtva várt. Felkapaszkodtunk, teherautó volt, ponyvás. Aztán indulás. Hideg volt, vágott a szél, fáztam. Előttünk kétszázkilométeres út. Te minden lehetőt megtettél, hogy elviseljem az utat, becsoma>o<yyMVvyyyyvvvNe/vvvwvvvvvvvv Katsányi Pál Udvar goi tál, úgy vigyáztál rám. Kecskeméten nem kaptunk kocsit, gyalog indultunk Izsáknak, ahova még este előtt meg is érkeztünk. Meleg szoba, meleg étel várt bennünket. Jó dun- nás meleg ágyba bújtam, te még a csizmádat sem vetted le. Kérdésemre azt mondtad, nem lehet, háború van. Reggel jó, kemény fagy volt, a kocsi indult és amint elkészültünk, máris csúszott, rohant a fagyos úton a ponyvás teherkocsi. Néhány óra múlva már karomba kaphattam a fiamat. Szinte szégyelltem boldogságomat, mert szomorúságot láttam a szemedben. A családodra gondoltál. Aztán győzött a katona. Keményen kezet ráztunk, megöleltük egymást és te már el is tűntél, mentél oda, ahová a háború parancsolt. rága Barátom! Az a nap, amikor utoljára láttalak, április 4-e volt. Mi akkor már elköltöztünk édes- anyáméktól, szép új lakásban laktunk, elég távol előző lakásunktól. Szép tavaszi nap volt, a háború gépezete tőlünk már messze járt. Az élet is sokat javult. Ügy éreztem ezen a napon, hogy valami történik. Valami várakozás volt bennem, bennünk, a feleségem is idegesebb volt, én is türelmetlenül tettem, vettem, de nem rossz érzés volt. ez. Mégis nehezen múltak az órák. Csigalassúsággal telt az idő. Még a gyermekek is csintalanabbak voltak. Az ablakból — második emeleten laktunk — a mai Népstadion helyére láttunk, ami akkor gazos, vad terület volt. Ügy délután három óra tájt megszólalt az előszobacsengő. Megrezzentem, a feszültség egyszerre feloldódott bennem. Rohantam az ajtóhoz. Kinyitottam, az ajtóban te álltái, Szása. Vidáman. Csak a szemed beszélt. Bevezettelek és nem is csodálkoztam, hogy ismét ránk talált. Természetesen, régi lakásomon, édesanyámnál kerestél. Nem sajnáltad a fáradságot, megkerestél és megtaláltál. Már az első pillanatban láttam rajtad, szemed vidám csillogásán, hogy most is valami jót, örömhírt hozol. Nem kérdeztem ‘semmit. Mi körülálltunk és vártunk. Még leültetni is elfelejtettelek. Végre fneg- jött a hangod és csak any- nyit mondtál: Sándor, Magyarország szabad. Szó nélkül megöleltük egymást. A nagy örömök idején egy gesztus, egy mozdulat többet fejez ki minden szónál. Most is ez történt. Mikor végre a pillanatok feszültsége felengedett, körülnéztél új lakásunkban. Nagyon tetszett neked. Jó kisüsti várt az asztalon kitöltve. Koccintottunk, s ittunk egy pohárkával. Akkor vettem észre, hogy menetkész öltözetben vagy. Néma kérdésemre az ablakra mutattál. Az ablak alatt egy oldalkocsis motorkerékpár állott, begyújtott motorral. Pjotr és Mitya integetett az ülésről. Véget ért magyarországi szolgálatod — mondtad —, indulnod kell a csapat után, Bécs alá. E ezet szorítottál a feleségemmel, megcsókoltad a gyermekeimet és futó ölelés után elsiettél. Könnyes volt a szemed. Nem szégyellem, Szása, az OL VASÓNAPLÓMBÓL Kiss Tihamér: Életkorok pszichológiája közelmúltban hagyta el a nyomdát és került a könyvboltok polcaira Kiss Tihamér újabb értékes műve, az Életkorok pszichológiája, mely a személyiség fejlődését és hanyatlását mutatja be közérdeklődésre méltán számot tartó módon. A pszichológia egyre jobban elnyeri az őt feltétlenül megillető helyet az élet minden területén; modern lélektan nélkül el sem képzelhető a sokoldalúan művelt szocialista embereszmény kialakítása. Mint nevelőerő is jelentős tehát, de az önmagát még teljesebben megismerni és önmagát formálni akaró ember számára is hasonlóan lényeges, hogy ismerje a személyiség fejlődésének jellegzetességeit. A világ dolgait és jelenségeit felfogó, azt tudatában tükröztető, azokhoz viszonyuló és azokat alakító ember legbensőbb lelki folyamatairól nyújt tájékoztatást a pszichológia tudománya, ezekről tudósít közérthető formában, sok-sok képpel illusztrálva Kiss Tihamér könyve. Nem véletlen, hogy hazánkban is fokozódik az érdeklődés e tudomány iránt; a lélektan különböző ágai, részterületei számtalan jó segítséget adnak a munkához, a tanuláshoz, a sporthoz, a helyes életmód kialakításához, stb. ' * ^ Az Életkorok pszichológiája elsősorban azzal vívja ki az olvasó elismerését, hogy a szerző mondanivalóját — mely pedig a pszichológiai tudományok között is az egyik legfiatalabb ággal, a fejlődéslélektannal foglalkozik — lebilincselő stílusban, de mindvégig magas tudományos színvonalon közli, bizonyítva ezzel azt is, hogy az érzékletes, plasztikus stílus és a magas tudományos színvonal korántsem zárja ki, inkább feltételezi egymást. Szülők, pedagógusok, népművelők, vállalatvezetők, brigádvezetők és sportedzők, mindenki, aki emberekkel foglalkozik, nem nélkülözheti, hogy behatóbb ismereteket szerezzen a személyiség lelki életének megnyilvánulásairól, sajátosságairól, mert ezek ismeretében könnyebb az eredményhez, a célhoz vezető út. Ehhez ad kitűnő segítséget Kiss Tihamér könyve, szolgálva a szocialista embereszmény, a közösségi embertípus kialakításának sokoldalú, bonyolult folyamatát. Sass Ervin enyém is. Az ablakon át behallatszott a felerősödött motorbúgás. Mindannyian az ablaknál álltunk. Utolsót intettél búcsúzóul, aztán elnyelt az útkanyar. Nem tudom, élsz-e? Nem áldoztad-e életedet a hazáért? Nagyon szeretném, ha most látnád a mi hazánkat. Megmutatnám neked, milyen gyönyörű a fővárosunk. Onnan, ahol a szobor áll, a Gellérthegyről. Csodaszép lenne. Szása! A hídjaink mind állnak már. Emlékszel, mennyire haragudtál a fasisztákra, amiért elpusztították? A gyermekek felnőttek, Szása. És a mostani gyerekek is sze—* rétik a csokoládét. Az akkori felnőttek meg... no igen, egy kicsit felnőttebbek lettek... lettünk. Most már értem az egykori mosolyt, azt az atyáskodót, amivel akkor néztél rám, még 45-ben, tudod, amikor azt kérdeztem, miért kegyelmeztetek meg neki. Fülembe cseng a szó: ..Legyőzzük a' fasisztákat, de a módszereiket nem vesszük át”. És azt is értem, miért gyűlölted úgy a háborút. Én hiszem, hogy te élsz, Szása! Kegyetlen dolog lenne, ha elpusztító*.'ak volna. Te élsz! Éltek! Odesszában vagy másutt a nagy Szovjetországban. A feleséged zongorázni tanítja a fiatalokat és te, a mérnök, talán valami gépet szerkesztesz, ami könnyebbé teszi majd az ember életét. A kislányod azóta már boldog asszony, te pedig az unokáddal sétálsz szabad idődben. Igen. Ennek így kell lennie. ,_p^s mi? Mi is megvágj gyünk jól. Most J\ egy vidéki városban dolgosom. A feleségem is jól van. Majd elfelejtettem. A kislány, aki oly jó ízűén majszolta a csordádét, asszony. Egy bankban dolgozik. Van egy kétéves fia, az unokám. Vasgyúró. A fiam, akit szimén ismertél akkor, gépészmérnök-jelölt, igen, gépészmérnök. Most készül a diplomatervének megvédésére. Emlékezünk rád, Szása. A feleségem, gyermekeim szívből üdvözlik a régi jó barátot Mit is mondhatnék még? Ügy gondolom, elmondtam nagyjából mindent. Nagyon szeretnélek látni. De ha úgy döntött a sors, hogy nem találkozunk, élj boldogon, Szása és gondolj sokszor miránk. örök barátsággal üdvözöl: Sárközi Sándor
