Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-12 / 189. szám
1987. augusztus 13. 5 Szombat Dinnyések Ügyes és ügyeskedő — magán kisiparosok Ügyesek kisiparosaink, mert nagyon jól pótolják az állami és szövetkezeti ipar által nem gyártott cikkeket. A kereskedelmi piacon naponta találkozunk termékeikkel, melyeket — nagyobb kapacitása miatt — sem az állami, sem a’ szövetkezeti ipar nem készít. De nagy segítség a magánkisipar abban is, hogy a javítószolgáltatásba, egyedi árucikkek elkészítésébe besegít. Tehát ügyesek, működésűk, tevékenységük pedig hasznos. Az ügyességnek, vagy pontosabban az ügyeskedésnek azonban egy másik oldalával is ta- lákozott egy legutóbbi vizsgálat. Az igaz, hogy a korábbi évekhez képest kulturáltabb a fogyasztóval szembeni „szolgálatuk”, reálisabbak a fogyasztói árak kialakításánál, de mégis: az ellenőrzött ruházati kisiparosok 60 százalékánál az árvetések pontatlansága miatt vásárlói megkárosítást tapasztaltak. Ismert, hogy az árak kialakítását több tényező befolyásolja. A nyersanyag beszerzési ára, (amely országosan még egy éven belül is többször változhat), a készáruhoz szükséges különböző mellék nyersanyagok ára, nem is beszélve a rezsiköltségről. A példát vegyük attól a 34 ruházati kisiparostól, akiket nemrég ellenőriztek. Általános tapasztalat, hogy árvetéseik egy része több éves és az újonnan beszerzett nyersanyagok árait nem helyesbítik, így a fogyasztói ár sem módosul. Ilyen példák vannak a ruházati szakmán belül: 29 forintos patraszt 36,50 forintért, a 16,10 forintos vásznat 19,90 forintért, a 20 forintos oszHetvenöt éves gazdag múlttal rendelkezik a kosáripari vállalat Békésen. A nemes fűzvesszőből, nádból fonott kerti bútoraik, különböző kosaraik világszerte ismertek, kedveltek. Ezernél több fajta terméket gyártanak s állandóan újabb készítményekkel lepik meg a hazai és a külföldi vevőket. A békési kosarasok kétályos vásznat 52 forintért, a 16 forintos, ugyancsak osztályos vásznat 34 forintért, az 1 forintos gombot 2,30 forintért kalkulálták. Nem szép — de ügyeskedés —, hogy néhány kisiparos az alapanyagot és a kellékeket általában leértékelt árakban vásárolják, ugyanakkor kalkulációjukban első osztályú áru szerepel. Képzeljük csak el: ruhát készíttetünk a kisiparosnál, aki — mindenki tudja — nem éppen szerény a számla kiállításánál — és a magunkra öltött ruhán később nem találjuk azt, amit kalkuláltak. Ebből fakad, hogy egy-egy árunál 15—50 forintos fogyasztói áreltérés mutatkozik. Tud juk, hogy sokszor alaptalan rágalmak is érik a magánkisiparost. A vizsgálat eredménye azonban nem alaptalan. Amikor az ellenőrök készletegyeztetést végeztek, kiderült, hogy több kisiparosnál az előállított készáruk mennyisége többszörösen meghaladta azt a mennyiséget, amit a vásárolt alapanyagból elkészíteni lehetett volna. Sajnos, így is, úgy is a fogyasztó húzza a rövidebbet. Többet fizet a portékáért, mint amennyi jár érte. De a fogyasztó károsul azáltal is, hogy a kisiparosok az állammal szembeni kötelezettségükkel sem tesznek eleget, mert nem a tényleges forgalmat vallják be — adózás miatt. Végső soron ez Is a fogyasztó pénze, ha, közvetetten is! Kellenek a kisiparosok, örülünk, hogy ügyesek, de ennyire ne ügyeskedjenek.... Varga Tibor szülnek az Országos Mezőgazda- sági Kiállításra, melyen teljesen új formájú, festett kerti bútorokat mutatnak be. A foteleket habszivaccsal bélelik s bútorszövettel kárpitozzák. Hasonló bútort küldtek Svédországba is termékbemutatóra s kívánságra megkezdik a tömeges gyártást. Lényegében már csabai dinnyéseknek nevezhetnénk őket, hiszen 13 évvel ezelőtt szerződött először Békéscsabára a jelenlegi Magyar —Csehszlovák Barátság Tsz-be Kovács József az öccsével és húgával, Csemák Györgynével. — Mi már lassan csabaiaknak valljuk magunkat — mondja Csemák Györgyné — különsen a lányom, aki itt születeti 13 évvel ezelőtt. A beszélgetés további részéből aztán kiderül, hogy ízig-vérig mégis Heves megyeiek s a téli hónapokat odahaza töltik a szülőföldön. Onnan ’önnek a tavasz érkezésekor friss munkakedvvel, s hozzák magukkal az ízes. zamatos hevesi dinnyefajták magját. — Ez az igazi dinnye — mondja teljes meggyőződéssel Kovács József s már nyújt is egy-egy szeletet kóstolásra a mézédes, ikrás, vérvörös bélú hevesi fajtából. — A fehér héjú, sárga bélűre jó tíz évvél ezelőtt rá se néztek, egyszerűen töknek tartották. Pedig ez még édesebb fajta. Ügy látszik, hogy Békéscsabán és környékén, de az ország más tájain is mind kapósabbá válik. Mi is megbarátkoztunk már a termesztésével. Ezután arra terelődik a szó, hogy tíz holdon sárga-, 15 holdon pedig görögdinnyét termeltek az idén, s a tavalyinál jóval többet, s jobb minőségűt. A sárgadinnyét már leszüretelték. Július utolsó napjaiban kezdték a görögdinnye szállítását. Ügy számolják, hogy legalább tíz vagon eléri az exportminőséget s Békéscsaba lakosságának is jut legalább hét vagonnal. Jócskán szállítanak mindennap a MÉK zöldségesboltjaiba, s reggelenkét szinte lesik- várják az újabb szállítmányt, a sárga- és a piros bélű görögdiny- nyét egyaránt. Új kerti bútorokkal készülnek az Országos Mezőgazdasági Kiállításra a békési kosarasok mi szerepjátszás és pózolás jobban kisarjadhatott ezen a talajon. Sokan hitték, hogy az a tény, hogy beleszülettek egy nemzetbe, azt jelenti: marsallbottal jöttek a világra. S nem kevesebben voltak, akik nemzetük kötelékét megváltoztathatatlan sorstragédia jelének fogták fel. Végeredményképpen a kelet-európai népekben különösen megerősödött valamiféle kollektív elidegenedés, a más nemzetekkel szemben táplált mélységes bizalmatlanság. Mindez a magyar történelemre is érvényes. A magyar önismeretet is ilyen élesen kétarcú formában örököltük a múlttól. Komoly reális elemek, időtálló tapasztalatok fonódtak össze a nemzet tudatában képtelen, sőt káros ábrándokkal. Az elmúlt két évtizedben szellemi életünkben óriási munka folyt annak érdekében, hogy a magyar nép történelemlátásában megerősítsük azt, ami jó, és kigyomláljuk a rosszat. Közvetlenül a második világháború katasztrófája után jóval kevesebbet laktunk meg népünk demokratikus, nemzeti teljesítményéből, mint amit a magyar történelem felmutathatott. Nemzeti felszabadító mozgalmaink nem egy ellentmondásos életű figuráját (főleg huszadik századbelieket) a dogmatikus múltszemlélet mostohán ítélt meg Ezzel egyidőben az is előfordult, hogy a német fasizmus és revan- sizmus elleni jogos harcban úgy támaszkodtunk a korábbi polgári függetlenségi mozga’mak történeti eredményeire, hogy közben engedményeket tettünk a magyar nacionalizmusnak. Ahogy akkori jelenünkre inkább a teljes magyar autarchia, a magyar önellátás szempontjából néztünk, úgy a történeti fejlődés megítélésében sem szakítottunk teljesen következetesen a kuruckodó provincializmussal. Azonnal nyilvánvalóvá válik ez a tény, ha arra gondolunk, hogy éveken keresztül milyen egyoldalúan tüntette fel történetírásunk és sajtónk például Ausztria és a nyugati szomszédok szerepét népünk sorsának alakulásában. A hiba az volt, hogy csak a függés, csak a külföldi kizsákmányolás mozzanatát hangsúlyoztuk. E hibák ugyan jelentősen gyengítették a helyes magyar önismeretért vívott harc hatásfokát, de nem tették azt teljesen eredménytelenné. Sőt, népünk öntudata ebben az első szakaszban is pozitív átalakuláson ment keresztül. Az utolsó évtizedben történeti vonatkozásban is előnyösen tovább fejlődött önismeretünk. A szűkkeblű értékelési módszerrel szakítva, történettudományunk a bonyolultabb sorsú hősök iránt is megértést tanúsít (például Deák Ferenc, Jászi Oszkár, Károlyi Mihály. a nyugati kulturális és technikai vívmányok, a nyugati demokratikus és munkásmozgalmak hazai hatása pedig tárgvilagosabb megvilágításban szerepel. Annak, hogy az ábrándkergetés most is előfordul, hogy napjainkban is találkozhatunk még a régi magyar sovinizmus egy-egy vaskos megnyilatkozásával, számos oka van. Hivatkozhatunk a régi politikai nevelés utóhatására, a polgári nézetek beivódottságára, a szocializmussal ellenséges elemek külső és belső ideológiai aknamunkájára. De azt sem felejthetjük el, hogy a helyesebb önismeret térhódításának lassúsága helyenként még mindig meglevő vagy az eszmei politikai munka újabban keletkezett fogyatékosságaival függ össze. Ezek közül megítélésünk szerint különösen provincializmus elleni harcra hivatkozva, túllő a célon, s megszépíti az osztrák uralkodó osztályok hazánkkal szemben folytatott egykori politikáját, kisebbíti a magyar függetlenségi mozgalom érdemeit. Gyakran vált ki bizonyos nyugtalanságot a nacionalizmus elleni harcnak a kevéssé szerencsés módja, amely nem a szemben álló nacionalizmusok kölcsönösségét, hanem csak a magyar nacionalizmust bírálja, ami által az a benyomás keletkezhet, hogy a sovinizmus csak nálunk jelent problémát. A történészekhez például többen fordultak azzal a kérdéssel, hogy vajon a Hideg napok című film reálisan birálja-e Hor- t.hv-Magyarország politikáját? A válasz csak az lehet, hogy a filmben ábrázolt újvidéki vérengzés kétségbevonhatatlan történelmi tény. Mindenesetre a Hideg napok című film fogadtatása, amely nem volt mentes a nacionalizmus vakságát jellemző állásfoglalásoktól sem, mutatja, hogy van még bőven feladatunk a reálisabb magyar önismeret kimunkálása és a nacionalizmus elleni harc tökéletesítése terén. Más népekkel együtt a magyar nemzetnek is van sok „felejteni- és tanulnivalója”. Dolmányos István £1 Teplicska völgyében írta és fényképezte: Sass Ervin Trencséni séta Az alsóvárból fedett lépcsősor vezet az óváros főterére, ahol hétköznap délután is nagy a forgalom. Sok az idegen, a nem őshonos trencséni. Turistaautóbuszok látványosság, a tér túlsó oldalán a pestis-emlékmű, 1713-ból.... Az emlékmű körül park, padok, sétányok és sok-sok galamb. Mintha a krakkói posztócsarnok előtt. A várostorony az óváros főterén. húznak d az úton, majd utasaik sorra jái jék a ne 'ességeket. Velük tartunk, nyomukban járunk. A várból érkezik ez a lépcső... A főtéren emelkedik az impozáns várostorony, órája mesze láthatóan mutatja az időt. Vele szemben, kissé oldalt mégis, a i vagy a velencei Szent Márk téren lennénk... öt óra tájban a forgalom ugrásszerűen megnövekszik. Trencsén üzemeiben, központi irodáiban sok vidéki dolgozik: az ingázás náluk sem ismeretlen fogalom. Kattognak a fényképezőgépek, berregnek a kis filmfelvevők, megörökítünk egy-egy kedves pillanatot, jelenetet, városrészletet, hogy évek múlása után is emlékezzünk erre a szép, fejlődő váralj a-városra, Trencsénre. A Vág partján üdítő víz-illat '1 szálldos és odaintegetnek a távolban magasodó hegyek, s a vár Matus-tornyából az utánunk érkezett turisták. Most az kellene, hogy egy órára csendben továbbszemlélődjünk, feldolgozva a hirtelen jött sokféle élményt; nincs idő azonban, vonatunk indul vissza, Teplicre. A Tátra-hotelben még meguzsonnázunk és szlovák borral köszöntjük a várost, kívánunk jó egészséget. Aztán robog a vonat a vár alatt, látjuk a Matus-tornyot, és senki nincs közöttünk, aki ne kívánkozna vissza, talán az Omár-kútjá- hoz, hogy új re beledobjon egy, fényes pénzdarabot, s a reményt: | egyszer még visszajön ide és körültekint a szikrázó Vág-mentd táion. I A teplici vacsora hangulatos, A trencséni utcán, fent az ágyűbástya. kéttornyú, gótikus alapokon j exkluzív: a menü fő pontja .-os- épült templom, műemlék, a tizen- ton sült, pisztráng. És még akad, negyedik század első harmadából, aki mást szeretne... Lám, ilyen az A terpplom melletti „csontház” az I ember, ha turista. 1400-as évekből, napórája külön | (Folytatjuk)
