Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-06 / 184. szám

WtW. augusztus 6. 6 Vasárnap Kánkán Az úgynevezett „szuperproduk­ciók” egy újabb változatával ta­lálkozott a napokban, a trópusi kánikulában is kitartó moziláto­gató. A film címe: Kánkán. Már a cím nagyszabású revüs forgata­got, színtobzódást asszociál az emberben, és e várakozásában nem is csalódik. Látványos nagy- revü, sodró kánkán, egy kitűnő­en megkomponált apacs táncje­lenet, a még modernebbet ked­velőik számára pedig izgalmasan érdekes pantomim ad újabb és újabb figyelernmozdítót, ringa­tó, kellemes mégis kissé ernyedt szórakozást, mert a film, ez az arányaiban és időtartamában is hatalmas alkotás többet nemigen nyújt. Jószerével nincs meséje, története annyira banális, hogy összefoglalni nem is könnyű, így ez — sajnos — teljesen elhanya­golható. És ez az a pont, ahol az ilyen és hasonló filmeket megfelelő és differenciáltan felmérő kritiká­val a helyükre kell tenni. Mit ér a Kánkán? Szükséges-e, hogy a csupán szórakoztatni akaró fil­mekben valami tartalmi pluszt is keressünk? Régimódi nézőpont­ból ítélve ma már semmi esetre sem szabad, a didaktikus morali- zálástól, a direkten felrajzolt tar­talmi megjelenítéstől a kor em­bere irtózik, és jól teszi; a szoci­alista embereszmény egyik jel­lemző vonása éppen az önálló gondolkodás, az önálló ítélőké­pesség magas fokra emelkedése, ez pedig nem tűr tanmeséket. ■ Ugyanakkor — hogy a Kánkán- ! nál maradjunk — az ilyenféle j filmek, melyektől távol áll rrvn- ! den mélyebb emberi tartalom —, mégis hatnak, a valóság látszatát keltik, közben elernyeszteni kí­vánnak, kikapcsolni a nézőt a vi­lágból, annak minden súlyos el­lentmondásából. Hogy ez a kapi­talista társadalmi rendszerben jó, nem vitás, bár nem igaz, hogy ez a „tömegigény” nyugaton. Nem igaz az sem, hogy a szórakoztató filmek elrendelten banálisak, giccsesek, ellenpéldát idézm so­kat lehetne. Perszé a művészet nem fér össze a giccsel, s hogy mégis sokan összetévesztik á ket­tőt, ez jelzi azt, hogy az ízlésne­velésben nálunk is milyen sok a tennivaló. Ez azonban már egy újabb téma, most csupán a Kán- kán-ról van szó, melyről mégis helytelen lenne azt állítani, hogy nem hagy nyomot a nézőben. Táncai, kiállítása, technikai bra­vúrjai emlékezetesek, és a sze­relmes lokáltulajdonosnőt alakí­tó Shirley Mac Lainé minden, a filmben szereplő világnagyságot kisöpör az emlékezet porondjá­ról. S ha valaki komolyon veszi a szirupos pillanatokat is, vigasz­talja az a tudat, hogy majd csak leszokik róla... Mert nem igaz, hogy az érzelgősség nemesebb, mint a tiszta emberi érzelem. Ezt fejleszteni viszont nem a Kán- kán-nal kell. Sass Ervin cÁ „keiLo^r ueutlétj Történik napjainkban, a gyulai strandon Van a magyar helyesírásnak egy olyan szabálya, mely szerint, ha a kedves szócskát idézőjelbe tesszük és hangsúlyosabban ejt­jük, más lesz az értelme. Most én azokról a „kedves” vendégek­ről szeretnék szólni, akik bőven kiérdemelték az idézőjeles meg­szólítást. A minap — hogy enyhülést szerezzünk a hosszan tartó meleg közepette — ellátogattunk a gyu­lai Várfürdőbe. Mivel közvetle­nül a nyitás után érkeztünk, úgy határoztunk, hogy a stran­don reggelizünk. Betartva a ren­det, a „Tej — kakaó — kávé” fel­iratú pavilon mellett már kiala­kult sor végére álltunk. A leg­többen 3—4 pohár tejet, kávét vagy kakaót kértek. A várakozás közben azonban feltűnt, hogy leg­többen a poharak tartalmát nem a helyszínen fogyasztják el, ha­nem elviszik ideiglenes „tanyá­jukra", amelyet erre a napra bé­reltek ki maguknak. Közben kis­sé irigykedve néztük őket: lám, ők már sorra kerültek és nem kell tovább idegeskedniük a las­sú kiszolgálás miatt. Az igazi bosszankodást azonban nem a vá­rakozás okozta, hanem ami ez­után következett. „Fél liter tej vagy kétszer _ há- dom deci”. Mert ezzel kezdődött rajtunk kívül sokak dilemmája. Az történt ugyanis, hogy mire az előttünk levő 15 vendéget kiszol­gálták és az ablakhoz jutottunk, a félliteres poharak mind eltűn­tek. Mintha a föld nyelte volna el őket. „Kérem, nem tudok csak háromdecis poharakban kiszol­gálni, mert a félliteresek el­fogytak” — mondta udvariasan az eladó, miután közöltük rende­lésünket. Szavainak igazi értel­mét azonban csak akkor értettük meg, amikor ismét megszólalt: „Amint látják, a »kedves« ven­dég elviszi a tele poharakat, de üresen elfelejti visszahozni. He­tenként 200 poharunk tűnik így el a »kedves« vendég jóvoltából”. Mintha félliteres poharat ezek a vendégek pár forintért a bolt­ban nem vásárolhatnák meg, ha szükségük volna rá... Ehelyett inkább elviszik innen, hiszen ez egy emlék is lehet később a gyu­lai Várfürdőből. Persze amolyan lopott emlék.. A strand másik pavilonjánál az elvitt feketekávés poharakért betétdíjat kérnek. Vajon nem lehetne ezt a megoldást alkal­mazni a „Tej — kakaó — kávé” pavilonban is, ha már a vendé­gek között poharakat csencselő »kedves« vendégek is akadnak? Ügy véljük, ez esetben csak ke­vesen tartanák meg emlékként a most könnyűszerrel megszerzett poharakat. Viszont a fogyasztók közül is kevesebben bosszankod­nának. • B. I. A BÉKÉS MEGYEI VENDÉGLATÖIPARI VÄLLALAT felszolgáló tanulókat és szakácstanulókat felvesz Jelentkezés: 1967. augusztus 15-ig. Békéscsaba IV., Gutenberg utca 3. Munkaügyi osztály. 47957 ♦ ♦ ♦ « m ». «»♦♦ «♦ ♦♦ m«n> » Tapasztalatcsere Szegeden és Szatymazon Népirontklub alakult Csafbacs&d egyik kíilkeriiletében Jól működik Szarvason a szőlő- és gyümölcstermesz­tési szakcsoport. Rövid idő alatt is sok szép eredményt ért már el. Ez jórészt annak köszönhető, hogy kiváló szakemberek a tagjai, akik szívesen tanulnak mások­tól. Ezt a célt szolgálja az augusztus 6-i kirándulás is. A csoport 35 tagja Szeged­re látogat, ahol megtekin­tik a nagyszabású virág- kiállítást, majd Szatymazra is elmennek, az őszibarack­termesztés hazájába. A tapasztalatcserét a já­rási művelődési otthon ve­zetősége és a Hazafias Népfront járási bizottsága szervezi. A távoli tanyavilág lakóinak kulturális és szórakozási lehető­ségeinek bővítését segítik a Ha­zafias Népront keretében működő tanyai klubok. A szarvasi járás­ban Csabacsűd határában au­gusztus 3-án Nagyrétmajorban megalakult a népfrontklub. Har­mincöt család él itt a világtól szinte teljesen elzárva, villany nélkül, több kilométerre a leg­közelebbi falutól. A most megalakult népfront­klubban agregátorral működő te­levízió van és egy 50 kötetes könyvtár, melyet az öttagú veze­tőség 100 kötetre akar fejleszte­ni. Ezenkívül folyóiratok, újsá­gok, sakk, dominó és egyéb tár­sasjáték áll a látogatók rendel­kezésére. A klubvezetőség elkészí­tette a programot is. A kezdeményezés helyes és minden segítséget megérdemel. Jó lenne például, ha otthonosabb, kényelmesebb berendezést tud­nának biztosítani, mert jelenleg csak padokkal rendelkeznek. A művelődési otthonokban, vagy egyes vállalatoknál bizonyára akad olyan fölösleges berende­zés, mely a tanyai népfrontklu­bokban megfelelne. A Hazafias Népfront járási bizottsága több ilyen klub létrehozását tervezi, például Békésszentandráson a furugyi részen és Gyoma két külkerületében. Rendkívüli körülmények közt is teljesítik tervüket a /VI edgy esegy házi Bor- és Textilruházati Ktsz dolgozói Most kissé zsúfolt körülmények közt ugyan, de töretlen lendülettel dolgoznak a clpörész» legben. Az idén 7 millió 600 ezer fo­rint értékű tervet teljesít a me­zőkovácsházi járást ellátó Med- gyesegyházi Bőr- és Textilruhá­zati Ktsz. A közelmúltban rendkívüli ese­mény, az üzem egyik fontos mű- he’yének leégése komoly megpró­báltatásoknak tette ki a szövetke­zet dolgozóit. A tűzkárt rövid idő alatt pótolták és azonnal hozzá­kezdtek az üzem rekonstrukciójá­hoz. Ebben az évben többek Közt 18 ezer pár cipő készítése szere­pel a ktsz tervében. A cipőrészleg dolgozói azonban a tűzvész okoz­ta mostoha körülmények ellenére vállalták, hogy ezt túlteljesítik és mintegy ezer párral több cipőt készítenek. A gyorsan fejlődő szövetkezet a rekontsrukció során a korszerűbb szalagrendszerű ter­melésre tér át. Ez lehetővé teszi, hogy jövőre csaknem megdupláz­zák a cipőkészítési tervük irány­számát. Ha áttérnek a szalagter­melésre, 21 ezer pár cipőt készít­hetnek a jelenlegi munkaviszo­nyokhoz képest sokkal jobb kö­rülmények között. Ennek érdeké­ben a következő években még több fiatalt tanítanak meg a cipő­készítésre, mint most. Jelenleg 13 fiatalt képeznek a cipőrészlegben Jövőre még többet szeretnének szerződtetni. Igén jól működik a szövetkezet többi részlege is. Kü­lönösen nagy figyelmet fordítanak a lakossági szolgáltatásra, ami ugyancsak jelentős pénzösszeget hoz a ktsz-nek. —We— Idős Nyár István egyik legidősebb szakmunkás a cipőkészítők közt. Képünkön az ifjú szakmunkás-jelölteknek új szakmai fo­gásokat mutat. Fotó: Malmos

Next

/
Thumbnails
Contents