Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-06 / 184. szám

T967. augusztus 6. 3 Vasárnap (Jíötw plLLcuicit A kánikulai hőség a sütőüzemekben a szokásosnál is forróbbá teszi a munkát. A medgyesegyházi sütőüzemben naponta 36 mázsa kenyeret sütnek. Képünkön draczkó József péksegéd forró pillanatát rögzítettük a kemence mellett. Szeptember 24-én békemenet Battonyán A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója, a vi­etnami és az arab népekkel való szolidaritás jegyében szeptember 24-én Battonyán megyénk mint­egy ötezer fiatalja békemenetein vesz részt. Az ifjúság azokon az utakon vonul fel, amelyeken Ma- linovszkij marsall csapatai jöttek be az elsőnek felszabadult ma­gyar községbe 23 évvel ezelőtt. Ezután a résztvevők nagygyűlé­sen meghallgatják a KISZ KB titkárának beszédét, majd kultúr­műsor következik. Este tábor­tűzzel ér véget a battonyai de­monstráció. Fotó: Malmos Növénytermesztő szakköri tagok tapasztaiatcsere-Sáiogatása Hajdú-Biherban Holnap reggel Dombiratosról és Kunágotáról 30 szövetkezeti gazda — akik tagjai a helyi tsz- ek növénytermesztő szakköré­nek — indul tapasztalatcsere­látogatásra Hajdú-Bihar megyé­be, a Hazafias Népfront Békés megyei és mezőkovácsházi járá­si titkársága szervezésében. A hajdúböszörményi Béke és a hajdúszoboszlói Köztársaság Tsz-ben tájékoztatást hallanak az ottani szakkörök munkájá­ról és megismerkednek a kísér­letekkel. adatunk, hogy a dzsungelén át­törve eljussunk oda. — De hiszen se élelmünk, se fegyverünk — buggyan a szó Goncsarenkóból. — Éppen ez az — vigyorog a tizedes. — Most derül majd ki igazán, hogy ki a legény a gá­ton? Ami pedig a fegyvert il­leti, mindenki kapott machetét. Az ennivalót pedig a dzsungel adja. Pablo keserűen elmosolyo­dik. — Na, akkor nem hízunk el — suttogja. Libasorba megyünk. Elöl Pab­lo tör utat machetéjével a dzsungelben. A menet végén Goncsarenkó és Zelinsky a hordágyon Hanzit cipeli. Még húsz perce sincs, hogy a tisztásról elindultunk, de máris kutyául érzem magam. A ful- lasztó levegő kibírhatatlanul párás. A nedves ruha rátapad az ember elkínzott bőrére. Mosz- kítók támadnak ránk. Mohón szívják vérünket. S ha egyet agyoncsapunk, jön helyette tíz. Pablo figyelmeztet bennünket, nagyon ügyeljünk a lábunk aló. Mérgeskígyók kerülhetnek az utunkba. A guatemalait most én vál­tom fel elöl. Nehéz az áttörés. Szinte másodpercenként csap­kodok machetémmel jobbra, vagy balra, s mégv'sak las­san haladunk. A mellkasomban mintha ezernyi tű ugrálna, hö­rögve kapkodok levegő után. Az alig fél kilónyi machete egyre súlyosabbnak tűnik. Mind sű­rűbben cserélem a kezeimben. Markolata véresre töri mindkét tenyerem. Pedig nem vagyok ké­nyes. Boldogan sóhajtok fel, amikor King tizedes parancsára Andy Idens lép elém, hogy ő folytas­sa tovább az úttörést. Kábultan, gépiesen banduko­lok. Szomjúság gyötör. Hanzi is vízért könyörög: Belázasodott. — Tíz perc pihenő — mondja King. Bénultan rogyunk a dzsungel bűzös, rothadó avarral borított talajára. Pablo egy bokorról hatalmas, húsos levelet szakít le. Tölcsért formál belőle. Aztárt macheté­jével megcsapol egy fatörzset. Nyúlós, sárgás színű folyadék csepeg a fából a levélből so­dort tölcsérbe. Hanzinak nyújtja. A lázas se­besült belekortyol az italba. Az­tán prüszkölve köpi ki a nyúlós, sárgás színű folyadékot. — Keserű — mondja Pablo —, de jót tesz. Egy ideig elve­ri a szomjúságérzetet. Hanzi nem hajlandó még egy­szer megkóstolni Pablo italát. A guatemalai fiú megvonja a vál­lát és iszik. Fintorog, de iszik — Adjál nekem is — kérem. (Folytatjuk) Nyolc liba percenként tele böggyel Libatömési bemutató a puszta földvári Dózsa Tsz-ben Az utóbbi három esztendőben a nagyüzemben is tért hódított a libatartás, a libahizlalás. A liba­tenyésztő szövetkezetek egyike a pusztaföldvári Dózsa is. Itt az idén nyolcezer 800 árulibát ne­velnek, hizlalnak. A jószágokat nem kézzel, hanem gép segítségé- I vei tömik. Miszlai István, a tsz [ tej kezelője három év alatt a ké­zi meghajtású tömőgéptől a pe- dálos, a lábmeghajtású tömőgé­pig jutott. Mostanra pedig a nagyüzemekben kiválóan hasz­nálható, villamos meghajtású tö­mőgépet szerkesztett. Ezzel a géppel négy munkahelyen per­cenként 8 libát tömnek. A korábbi tömőgépek nem mű­ködtek olyan egyenletesen, mint | a mostani, melyet augusztus 4- én délután munka közben mu­tattak be a termelőszövetkezetek­ből meghívott libagondozóknak, tömőasszonyoknak. A tömőgép előnye, hogy ázott szemes kukoricával tölti meg a liba begyét. Vagyis hagyo­mányos takarmányt használnak. Az egyik 44-es próbafalka, me­lyet 3,7 kiló átlagsúllyal állítot- i tak hízóba, a harmadik heti tö­més után elérte a 6 kiló 18 deka átlagsúlyt. Kukoricadarával ilyen eredményt egyik üzemben sem ér­tek el. A bemutatón részt vevők, kö­zöttük Gerhát Mihályné és Szkle- nár Jánosné, a szarvasi Bem Tsz libatenyésztői a helyszínen meg­próbálták a Miszlai-féle libatö­mő gép kezelését. Néhány perc alatt elsajátították azokat a fo­gásokat, amelyek a tömés előké­szítésével és magával a tény­leges tömési munkával kapcsola­tosak. A pusztaröldvári Dózsa Tsz műszaki részlege a termelőszövet­kezetek és az állami gazdaságok rendelésére elkészíti a Miszlai- féle libatömő gépet, hogy ezzel is segítse a májlibahizlalást, a népgazdaságnak igen jelentős hasznot hajtó libamájexportot — mondotta Sitkéi János, a szövet­kezet elnöke. D. K. Meddig tart a dobosiak szélmalom-harca? — Ügy látszik, hiába küszkö­dünk, erőlködünk. A belvíz után most' az aszály méri súlyos csa­pásait termelőszövetkezetünk gaz­dálkodására. Szilágyi Mihály, a dobozi Pe­tőfi ■ Tsz főkönyvelője fakadt ki így, s mikor észrevette, hogy nem értem, mit akar kifejezni, sorolni kezdte: Gondok — bosszúságok — Lassan öt éve lesz annak, hogy elindult Dobozon egy egész­séges gazdálkodási folyamat. Csakhamar sikerült megszilárdí­tani a vezetést, s szövetkezetünk a gyengén gazdálkodók sorából a jó közepesek közé került. Ám az elmúlt évben és az idén a tagság és a vezetés vasszorgalma és aka­rata ellenére is visszazuhanunk a gyengén gazdálkodó szövetke­zetek közé. Az elmúlt évben ugyanis 4 millió, az idén 3 millió forint ,kárt okozott a belvíz, s úgy látszik, hogy a kiesést megdup­lázza az aszály. A szárazság el­len igyekszünk védekezni a ren­delkezésünkre álló öntöző-beren­dezésekkel, de előfordult, hogy a vízügyi igazgatóság nem adott vi­zet. Mintha csak ezzel is növelni akarná bosszúságunkat, amiatt, hogy április eleje helyett még most sem látott hozzá az elvállalt belvízlevezető csatornák megépí­téséhez. Nem önigazolásként mondjuk, de termelőszövetkezetünk vezetői és tagjai csakugyan minden tőlük telhetőt megtettek a kiesések pót­lására, valamennyi növényünk idejében megkapta a szükséges jó ápolást. Hétről hétre figyelemmel kísérjük. a bevétel és a kiadás alakulását, s háromszor is meg­nézzük, hogy elköltsünk-e néhány fillért vagy sem, s mit lehetne takarékosabban, gazdaságosabban mégoldani. Csökkent az önköltség Az elmúlt évi belvízkár láttán úgy döntött a szövetkezet vezető­sége és közgyűlése, hogy elsősor­ban az állattenyésztésre, főleg a szarvasmarha- és a sertéstenyész­tésre fordítja a fő súlyt. E szerint alakítottuk ki a vetésszerkezetet. Vagyis 302 hold műrétet alakítot­tunk ki, s 750 holdra növeltük a lucernaterületet. A szálastakir- mány-bőség kedvezően érezteti hatását. A dobozi tsz-ben először haladja meg a tehénállomány a 300-as létszámot. Eddig csak 150 —200 tehenet tartott, s annak se mindig tudta biztosítani a takar­mányt. Az istállóátlag 12—13 literre növekedett, s most havon­ta több mint 200 ezer forintot bevételezünk tejből a korábbi 100—150 ezer forintjával szemben. Hízott sertésből is 2500 darabot akarunk értékesíteni az eddigi 1000—2000 darab helvett. Sikerült elérni, hogy az egy kilogramm sertéshús előállításához szükséges takarmányköltség nem éri el a 10 forintot. Ez annak köszönhető, hogy jelentős mennyiségű tej­ipari mellékterméket etetünk a különböző zöldtakarmányok mel­lett. A jó takarmányozás „nem­csak a hizlalásra van jó hatással, hanem a kocaállományra is. Pél­da rá, hogy július utolsó napján Olcsó üdülés a Fekete-tenger partján ! Töltse szabadságát Mama la ! A békéscsabai IBUSZ társasutazást indít szeptember 16—23-ig Mamaiaba vonattal. Elhelyezés kétágyas, fürdőszobás ^szállodában. Részvételi díj kb. 1350,— Ft. Igényelhető költőpénz 280 lei, 483 Ft. Jelentkezni a békéscsabai IBUSZ Utazási Irodában augusztus 10-ig lehet. 47981 29 kocától 290 malacot választot­tunk el. Ehhez hasonló a többi koca szaporulata is. A sertésfiaztatókat és a hizlal­dákat az Állatforgalmi Vállalat­tól kapott 400 ezer forint beru­házási hitel segítségével tudtuk korszerűsíteni. Ezzel azonban még nincs kielégítve az állattenyész­tés: sürgősen kellene egy 140 férő­helyes borjúnevelő és egy 50 férő­helyes elletőistálló. Sajnos, ezekre még ígéretet se nagyon kaptunk. Saját erőnkből igyek­szünk a lehető legtöbbet költeni a hiányzó épületek megvalósítására. Most is egy központi takarmá- nyost építünk 600 ezer forint költ­séggel, s ehhez csak 120 ezer fo­rint hitelt kaptunk. ígérgetés helyett tettek! Nem is annyira a beruházási hitel foglalkoztat minket, mint in­kább az, hogy évek óta 900—1000 hold földünket tesz csaknem ter­méketlenné a belvíz. Már az el­múlt évben kértük a vízügyi igaz­gatóság segítségét a belvízkár megelőzésére. Kötetekre menő papírt tesz ki a sok bejárás, fel­mérés, de lassan kötetekre szapo­rodik a munkálatok megkezdé­sének sürgetése is. A vízügyi igaz­gatóság ugyanis vállalta, hogy az idén áprilisban hozzálát a szük­séges másodrendű csatornák megépítéséhez, de aztán kapaci­tás hiányában lemondta. Később azt ígérte, hogy legalább a felét megcsinálják, de már augusztust írunk és még mindig nem láttak hozzá a munkához. Félő, hogy nem is látnak hozzá, s megint rettegve várhatjuk a tavaszi bel­vizet, ami nemcsak három-négy millió forint értékű kárt okoznat, hanem felboríthatja egész gazdál­kodási tervünket is. Az idén is csak május végén tudtuk elvetni a kukorica egy részét, s a kései vetésűek alig ígérnek termést. Eddig jóleső érzéssel nézegettük a két góré kukoricát, amely — a dobozi Petőfi Tsz fennállása óta először — megéri az újat. Jövőre azonban- nemhogy tartalékolni tudnánk, hanem abraktakarmány- hiánnval küzdünk majd. Sajnos a 2500 hold gabonavetésünk egy részét is alaposan megviselte a belvíz: 240 hold teljesen kipusz­tult, a többin pedig 5—21 mázsa között váltakozott a holdanként! termésátlag. Ilyen súlyos károktól és gon­doktól mentesíthetné a dobozi Petőfi Termelőszövetkezetet a vízügyi igazgatóság, ha nemcsak ígérgetné, hanem vállalt kötele­zettsége szerint hozzálátna és mi­előbb megoldaná az ez évre be­ütemezett, s később a többi terü­let belvíztelenítését. K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents