Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-04 / 182. szám

1987. augusztus 4. 3 Péntek Munkásőrök képeken Kiállítás a munkások fegyveres szolgálatáról Gerlai és gond i,Köszönetét mondunk mind­azon elvtársaknak, akiket a munkásőrség alapítóiként tisz­telhetünk, azoknak, akik a későbbi években kerültek so­raikba, és ma is ott állnak őrhelyükön. Köszöntjük mind­azokat az elvtársakat, akik eredményes szolgálatuk után leszereltek, vagy tartalékállo­mányba kerültek” — írta Ká­dár János elvtáns a Központi Bizottság nevében a munkás­őrséghez, a tízéves évforduló alkalmával. E levél teljes szö­vege fogadja azon a kiállítá­son a látogatót, amelyet a Munkásőrség Országos Pa­rancsnoksága minden megyé­ben bemutat. A napokban megérkező kiállítási anyagot Békéscsabán a Fegyveres Erők Klubjában helyezik el, melyet az érdeklődők augusz­tus 6-tól 14-ig tekinthetnek meg. Moravszki Pál, a munkásőr­ség megyei parancsnokának helyettese elmondotta; hogy a kiállítás a munkásőrség 10 éves fennállását mutatja be. A cél lényegében az volt, hogy a lakosság minden megyében megismerje a munkásőrség megalakulásának történetét, az önként vállalt kiképzési fel­adatok teljesítését, a szolgálat­A Baromfiipari Országos Vál­lalat Békéscsabai Gyáregysége tavaly több mint 150 ezer libát dolgozott fel hatkilós átlagsúly­ban. Ilyen mennyiségnél a mun­kahelyen már. nem .lehetett meg­felelő körülményeket kialakítani, ezért az idén új feldolgózó üzem­rész létesül, amelynek az alapte­rülete a réginek csaknem a két­szerese. Fontos ez annál is in­kább, mert ősszel 300 ezer li­bát szállítanak majd a gyárba. Eddig 420-at, most majd 800-at dolgoznak fel óránként, amit elő­segít a gépsor ésszerűbb elrende­zése, valamint a házilag konstru­ált gépek beállítása, melyek kö­zött néhány újítás is van. A gőz­Gyűlölöm Kinget. Elintézte Pablót. A fegyelmet meg kell követelni, de amit ma csinált, az túlzás. Le a kalappal Pablo előtt. Én nem mertem volna megtagadni a parancsot. Ütöt­tem volna Hanzit, míg King azt nem mondja, hogy elég. Vasárnap van. Ma végre kipi­henem magam. Nincs foglalko­zás. Sokáig zuhanyozok a mosdó­ban. Jólesik, ahogy a hideg víz erős sugarai végigpásztázzák a testem. Talán ez enyhít valamit az izomlázamon. Mostanában mindig izomlázam van. Meg­erőltető a kiképzés. De majd csak megszokom. Fiatal vagyok és erős. Alaposan ledörzsölöm ma­gam a vászon törülközővel. Van finom, puha törülközőm is. De ezt a durvát jobban szeretem. Valahol olvastam, hogy zuha­nyozás után ez az egészséges. A kemény dörzsölés felfrissíti a vérkeringést. Ledűlök az ágyamra. Hétköz­nap ezért büntetés járna. Most szabad. Meghámozok egy ki­sebb dinnyényi kaliforniai na­rancsot. Már előre nyelvem alá fut a nyál. Egyenként, lassan emelem számhoz a dús levű ge- rizdeket. Isteni íze van ennek a gyümölcsnek. ellátást, a termelőmunkában való részvételt és az együttmű­ködést a társ fegyveres testü­letekkel. A parancsnokhelyetes arról is tájékoztatott bennünket, hogy a központi anyag mel­lett az érdeklődők láthatják megyénk munkásőreinek éle­téről készült fényképeket, do­kumentumokat, melyek bizo­nyítják, hogy a párt fegyver­be szólítása után a munkás- osztály milyen lelkesen fog­lalta el rögtön őrhelyét. A három nemzedéket — nemre való tekintet nélkül — magába foglaló fegyveres tes­tület tízéves életét bemutató kiállítás demonstrálja a mun­kásöntudatot, a szocialista ha­za iránti szeretetet. A kiállításra a munkásőrség megyei parancsnoksága meg­hívta az üzemeket és vállala­tokat, a KISZ-szervezeteket, az Ifjú Gárda parancsnokokat és a középiskolák KlSZ-szerveze- teit. A posta alkalmi „hiva­talt” nyit a kiállítás időtarta­ma alatt és árusítanak képes­albumokat, a munkásőrség éle­téről szóló kiadványokat. Min­dennap háromszor vetítenek filmet a párt fegyveres testü­letének életéről. Az ünnepélyes megnyitó va­sárnap délelőtt 10 órakor lesz. termelő helyiséget üvegfallal el­választják és ventillátorokkal az üzemben állandó levegőcserét biztosítanak. Olyan megoldásokat (esztétikai, színhatás) is alkal­maznak, amelyek pszichikailag kedvezően,hatnak az emberre. Az új üzemrészt a vállalat kol­lektívája hozta létre. A dolgo­zók elhatározták, hogy az épí­tést fél hónappal a kitűzött határ­idő előtt, vagyis szeptember köze­péig befejezik, hogy a libafeldol­gozás már ott kezdődjön. Így biztosítható, hogy az export, melynél követelmény, hogy de­cember elejéig elkészüljön — a feldolgozott mennyiségnek leg­alább a 70 százalékát tegye ki. — Akarsz sört? — kérdi Hanzi — Jegelt. — Kösz. Igyad csak magad. Narancs után nem ízlene. — Sorakozó! Sorakozó! — robban be a hálóterembe Andy Idens. Ma ő az ügyeletes. — Szórakozz a jó bostoni édes nénikéddel — mondja ne­ki Beppo. — Nézz a naptárra te hülye. Nem látod, hogy va­sárnap van? — Vasárnap hát — vigyorog Andy —, de ha nem pattansz, Murdock mindjárt a feneked­hez billenti a fehérneműt. — Murdock? — kérdi cso­dálkozva Beppo. — Eltávozásra ment. — De visszajött. És most itt van. ö rendelte el a sorakozót. Beppo olaszul mondja az ál­dást, de közben gyorsan szede- lőzködik. Ugrunk mindnyájan. Pilla­natok alatt rajtunk a ruha, a bakancs. Egymást lökdösve ro­hanunk a barakk felé. Murdock őrmesterrel nem jó kukoricáz- ni. — Biztosan nem engedte az éjjel az ágyába a tyúkja — mérgelődik a hórihorgas, rit­kán megszólaló Zdislaw Ze­linsky, s megrögzött szokása szerint keresztet vet magára. (Folytatjuk) Ügy terveztem az oda vezető úton, hogy külön csokorba sze­dem ennek a fiatal kis község­nek, termelőszövetkezetének örö­meit és gondjait. Ferenczi József tanár, a községi és a termelőszö­vetkezet pártszervezetének titká­ra azonban olyan riportalany­nak bizonyult, akinek szinte kér­dést sem kellett feltenni. Mint­ha csak készült volna erre a ta­lálkozásra. — Községünk túlságosan kö­zel van jó néhány nagy szívóha­tású munkahelyhez. A felnőtt la­kosságnak csaknem fele Békés­csaba üzemeibe, a szomszédos Május 1. Tsz-be, a pósteleki er­dészetbe és konzervüzembe jár dolgozni. Egyik oka ennek az, hogy a mi termelőszövetkeztünk megszilárdulása elég nehézkes és lassú tempójú volt. A másik ok pedig az, hogy az emberek jó része a környék­ből települt ide. Látszólag többe­ket a kényszer vagy az egy hely­ben maradni nem tudás, nem akarás hozott ide. A lényeg az, hogy a férfiak fele az üzemek­ben, a szomszédos tsz-ben igyek­szik megélhetést keresni. Nem volt türelmük és akaratuk se igen arra, hogy a mi szövetkeze­tünk gazdálkodása mielőbb jö­vedelmezővé váljon. Olyan nagyfokú munkaerő- hiánnyal küszködünk, hogy a munkaigényes ipari növények egész sorát iktatjuk ki. Még a 60 hold kender, a 00 hold cukorrépa és a 60 hold burgonya is soknak bizonyult. A növénytermesztés­ben dolgozók zöme olyan asszony, akiknek a férjük, családjuk tag­jai máshol vállaltak munkát. A háztartási teendők miatt csak a vállalt területet hajlandók meg­művelni. Az élet furcsa paradoxa, hogy miközben a gerlaiak oda járnak dolgozni, szövetkezetünk kukoricájának, burgonyájának bi­zonyos hányadát békésiek és do­boziak művelik meg, résziben. A 800 hold gabonát, még a herével felül vetettet is, kénytelenek vol­tunk kombájnnal learatni, mert nem lett volna kézi erő az arató­géppel learatott kévék összehor­dására, s aztán az elcséplésére. Szövetkezetünk határát sok ele­mi csapás érte az utóbbi évek­ben. Az idén a belvíz kártételét még jégverés is tetézte. A kiesés pótlására 25 ezerről 60 ezerre nö­veltük a pecsenyekacsa-nevelési tervünket. Ezekhez úgy, ahogy, még akadtak gondozók. De ha továbbra is ilyen rendszertele­nül kapjuk a tápot Békéscsabá­ról, akkor inkább veszítünk, mint nyerünk a kacsanevelésen. A má­sodik és a harmadik tízezres transzportot úgy neveltük fel, hogy rendellenesen vagy csak hí­zó, vagy csak indítótápot kaptak A Vasas Szakszervezet meg­vizsgálta, hogy az üzemekben mi­lyen eredményeket hozott eddig a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójára kibon­takozott munkaverseny. A tapasz­talatok kedvezőek. Mint a szak- szervezet megállapítja, a verseny az új mechanizmus előkészületei­nek jegyében főleg a választék bővítésére, a vásárlók igényeinek jobb kielégítésére ösztönzi a dol­gozókat. Javult a minőség, meg­gyorsult a műszaki fejlesztés, s lényegesen nőtt az export. A szakszervezet a KGM 12 leg­nagyobb vállalatánál külön is megvizsgálta a jubileumi verseny eredményeit A Magyar Vagon- és Gépgyár elmaradása ellenére a 12 nagyvállalat összesen 300 millió forint értékűvel több árut adott át fejlettségüktől függetlenül, mert nem volt más. Visszatérve a munkaerőhiány­ra, megemlítem, hogy máris négy állatgondozó hiányzik a te­henészetből. Rövidesen átadásra kerül egy új, 96 férőhelyes tehén­istálló, ahová legalább nyolc te­henész kellene. íme, egy újabb paradox: a környékből már vol­tak ajánlkozók, hiszen havi 1800—'2200 forintot is megkereshetnek, csupán az a feltétel, hogy lakást kapjanak. Nem tehetünk mást, kénytelenek vagyunk tanyákat vásárolni, s amennyiben a ma­jor körül levő tanyáinkban lakók nem vállalnak állatgondozást, ki kell költöztessük őket. A kilenc évvel ezelőtt önállóvá vált kisközségünk nagyon sok se­gítséget kapott eddig államunk­tól. El vagyunk látva vízvezeték­kel, van szolgáltatóházunk, s épül egy orvosi rendelő is. Mi több, szinte a község születés­napjának ajándékaként jövőre kapunk egy háromszáz személyt befogadó moziépületet, ahol vég­re helyben láthatjuk majd a Jókai Színház előadásait is. Nem kis öröm számunkra az eddigi gyors fejlődés. Ám gond az, hogy a község belterületén egy kilo­méternyi hosszúságú, S alakú, gidres-gödrös földút mentén van a szolgáltatóház, az orvosi ren­delő, a földművesszövetkezeti üz­letház, a cukrászda, az italbolt, a posta, a lisztcseretelep, a tsz magtára, a tej csarnok és a tűz- oltószertár. Ezeket az épületeket alig lehet járművel megközelíteni a tavaszi és az őszi hónapokban. Jellemzésül csak annyit, hogy egy rakomány lisztet már a sár­tengerből kellett kiszedni, mert felborult vele a jármű. Nem részletezem tovább, hi­szen érthető, hogy kövesút kelle­ne ide mielőbb, mert ennek hiá­nya rontja községünk fejlődésé­nek eddigi színvonalát, s megke­seríti az ide és az innen fuvaro­zók életét. Hasonló sürgősséggel kellene egy kilométer hosszú be­kötő út a termelőszövetkezet im­már csaknem teljesen kiépült új majorjához. Már sok jegyző- könyvi felszólítást kaptunk, hogy a község belterületéről költöztes­sük ki a lóistállót. Addig azonban nem tudjuk ezt megtenni, amíg a kocsisoknak gyalogosan kellene kijárniuk az esőben, sárban. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ha egyesek nem vállalják a lovak gondozását, akkor majd akadnak mások, hiszen amint szó volt róla, nagyon nagy munkaerő- hiánnyal küszködünk. Ezeket mondta el Ferenczi elv­társ szinte egy szuszra. Csak rit­kán szakítottam félbe egy-egy exportra, mint amennyit eredeti­leg terveztek. A többlet egyhar- madát a Csepel Művek dolgozói állították elő. közbevetéssel. Főleg azt nem ér­tettem a beszélgetés közben, s azóta sem, hogy miért váltak annyira hűtlenné községük termelőszövetkezetéhez a gerlaiak. Lám csak, a doboziak­nak és a békésieknek megéri, hogy oda járjanak kukoricát és burgonyát kapálni, betakarítani. Megéri, hogy elvállalják a ger­lai tsz állatainak gondozását is. A gerlaiaknak viszont aligha éri meg, hogy nap mint nap évekig utazgassanak, tarisznyázzanak. s csak annyi ideig legyenek odaha­za, amennyi ideig az ágybérlők szoktak. Szó se róla, nem valami búsás jövedelmet tud osztani a Magvető Tsz. Viszont van adott­sága 25—30 ezer forintos jövede­lemre is. a szorgalmasan dolgo­zók tavaly is kaptak ennyit Ám a lehetőség kiaknázatlan marad a gerlaiak akarata, otthonmara­dása nélkül. K. I. Nem csupán szavakban... A szolidaritás legkülönbö­zőbb megnyilvánulásaival ta­lálkozhatunk nap mint nap, a szabadságáért hősiesen küz­dő vietnami néppel. Ugyan­akkor az őszinte felháborodás és tiltakozás újabb és -újabb hullámairól tudósítanak a hír­közlő szervek a gálád agresz- szióval széniben. A világméreteket öltött er­kölcsi és anyagi szolidaritás olyan erő. amely előbb-utóbb képes lehet lefogni az agresz- szor kezét. Persze, vannak olyan kisebb társadalmi szer­vezetek, amelyek — saját anyagi erő híján — csupán szavuk fialtatásával szállhat­nak síkra Vietnamért. Tlven például Békéscsabán a nőta­nács V. kerületi szervezete. Legalábbis így gondoltam... A minap találkoztam Csá­szár Mihál.vnéval, e szervezet titkárával. Kis paoírlanot mu­tatott. A Szolidaritási Bizott­ság 909.445 számú csekkszám­lájának elismervény-szelvénve volt ez, amellvel kerek ezer forintot juttatott el e kis szer­vezet a vietnami nép megsegí­tésére. Amikor a titkárasszony cso­dálkozásomat látta, szerénven hozzáfűzte, hogy jó néhány társadalmi rendezvény bevéte­léből „hozták össze” ezt az összeget... Szerény, de sokat mondó ajándék! A jaminai asszonyok és lányok példamutató kezde­ményezése nyilvános dicsére­tet érdemel és követésre mél­A Gyoma és Kornyéke Építőipari Ksz felvesz azonnali belépésre kőműves szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat Jelentkezés Gyomán, a szövetkezet központi irodájában, Gyomán, Dózsa u. 10. 20 Új feldolgozó-üzemrész létesül a BOV Békéscsabai Gyáregységében A jubileumi verseny eredményei a kohó- és gépiparban

Next

/
Thumbnails
Contents