Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-01 / 179. szám
1*67. augusztus L 3 Kedd Ladányi fés — 11 nyugdíjtörvény módosítása óta 42 fiatal lépett be az Úi Barázda Tsz-be — Munkát egész évben biztosítanak számukra — Fizetést havonta rendszeresen kapnak — Minden este, amikor a nap aranysárga korongja eltűnik a nyugati látóhatár mögött és sugarai már nem simogatják a Sebes-Körös kékeszöld, fűz illatú vizét, a folyón túlról, a kombájnszérűtől és a tyúkfarmról 25—30 fiatal igyekszik a községbe. Porosán, izzadtságtól gyöngyöz» homlokkal a vashíd után kissé gyorsítják lépteiket, mert még van dolguk. Vagy a sportpálya építésében segítenek, vagy KISZ-foglalkozáson vesznek részt, s ha idejük engedi, szórakoznak. De nem későig, hiszen hajnalban isimét talpon vannak. A határban sok a tennivaló. Ebből részt kér az a 42 fiatal is, aki a nyugdíjtörvény módosítása óta lépett a körösladányi Üj Barázda Termelőszövetkezet- be. — Sok a gondunk, sok mindent meg kell változtatni, hogy a jövőben előbbre léphessünk a gazdálkodásban — mondta a párttitkár, amikor Platonik Gábor, Molnár Imre, Somogyi Mária s a többiek felvételüket kérték a tsz- be. — Szeretnénk itt dolgozni és segíteni. Másnap már valamennyien tevékenykedtek, aszerint, hogy kit hová osztottak be. . A kombájnszérűhöz egymás után érkeznek a vontatók, a búzával telt zsákokat szállítják a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat helyi telepére. A rakodók között dolgozik Talpaló Sándor, aki az Erdőkémia Vállalattól került a szövetkezetbe. — Fizikailag ott sokkal jobban elfáradtam, mint itt, s nagyon jó mindennap együtt lenni a családdal — mondja. — Munkaegység helyett ebben az évben már havonta kapunk fizetést, ami átlagosan 1500—1600 forint. Azonban csak 70 százalékát fizetik ki, a többit zárszámadáskor. S itthon könnyebb a megélhetés. — Ezért jött haza? — Igen. Pár száz méterrel odébb a felvonulási épület ablakait állítják a helyére. — Az a barna hajú fiú is most lett tagja a tsz-nek — tájékoztat kísérőm. — Molnár Imre — mutatkozik be. — Ha a fiatalok tudják, hogy szülőfalujukban is biztos keresethez jutnak, nem mennek el más vidékre munkát vállalni. Az Űj Barázdában ez most így van, ezért jöttünk haza. Amíg a Körösi Állami Gazdaságban dolgoztam, mindennap sokat kellett utaznom s a pénz sem volt több. Itt 7 forintos órabért kapok. Kovács Julianna és Somogyi Mária korábban alkalmazottként tevékenykedett a szövetkezetben. Kertészek voltak. — Keveset kerestünk, meg aztán, amit ígértek, nem mindig kaptuk meg — mondják. — Egyszer káposztát szedtünk és közölték, hogy 30 fillért adnak kilogrammonként, de amikor a napi teljesítményünket felmérték — ez 130 kilogramm volt — csak 20 fillért fizettek. — Pedig szerettünk ott lenni — folytatja Marika —, szakmunkásbizonyítványt szerezhettünk volna. De nem törődtek velünk, ezért jöttünk el. Most, hogy havonta fizetnek, örömmel dolgozunk. — A baromfitelepen — veszi át a szót Julika — 4100 tyúkot gondozunk, s naponta 3000 tojást szedünk, ami jól jövedelmez. — Most valahogy minden másképpen van, mint régen — kapcsolódik a beszélgetésbe Baron- kai Ferenc, aki a Szabadkígyósi Mezőgazdasági Technikum elvégzése után tavaly gyakornokként került a tsz-be. — Az új vezetőség betartja ígéretét, anyagilag érdekeltté teszik a fiatalokat, egész évben biztosítanak számukra munkát és foglalkoznak gondjaikkal. Szerintem többek között ezért tértek haza. Én nagyka- marási vagyok, jó lenne az otthonomhoz közelebb dolgozni, de őszintén mondom, nagyon szívesen vagyok itt, s lehet, hogy letelepedek. Igénylik a munkámat s megbecsülnek, nemrégen emelték a fizetésemet. Akikkel beszélgettünk, arról vallottak, hogy miért jöttek haza, miért lettek a tagjai ennek a jelenleg közepesen gazdálkodó tsz-nek. Viszonylag jól keresnek, de szeretnének többet is, és ezt jól tudják a vezetők. Ha a terveik megvalósulnak, amelyek jobb és a több akarásért fogantak, bizonyára még többen kérik majd felvételüket. Stenkhol Imre párttitkár mondja: — Jövőre nagy gondot fordítunk a kertészetre. Száz holdon termesztünk hagymát s foglalkozunk gyógynövényekkel. Szaporítjuk a baromfiállományt, 2000 törzslibát és 1000 törzstyúkot ál Htunk be. És ez csak az egyik része a dolgoknak. Hogy újra meg szerettessük a falut s végleg itt maradjanak, ami mindannyiunk érdeke, mást is keli tenni. A ki- szesek az ősszel helyiséget kapnak, ahol összejöveteleiket rendezhetik. A munkában legjobb eredményt elérő fiatalokat külföldi jutalomutazásban részesítjük, a közeljövőben háman a Sovjetunióba, ketten pedig Csehszlovákiába indulnak. Meg aztán meggyőző, okos szóval kell és lehet irányítani őket, s ha gondjaikat orvosoljuk, akkor a szövetkezet, a közösség érdekeiért ők is mindent megtesznek. Ladányban megtanulták mit kell tenni azért, hogy a fiatalok hazajöjjenek a faluba, itt keressék meg kenyerüket, s itt rakjanak fészket. Dékány Sándor Induló a Gyulai Erkel Diákünnepekre A közelmúltban szerencsénk volt találkozni a gyulai származású Váry Ferenc zenekomponistával, aki most már hagyományosan az EDÜ zenei vetélkedőinek zsűri- tisztségét látja él. Az ország határain túl is jól ismert komponistának elmondtuk, hogy bár a gyulai diáktalálkozók mindig hoznak valami újat, mégis valahogy az idén kissé szürke volt az az ünnepi pillanat, amikor a résztvevők az ünnep névadójának szobrához vonultak, hogy fellobbantsák az Erkel-lángot. Elkelt volna egy zenekar, amelynek pattogó ritmusára vonulnak fel a fiatalok. Vagy egy jellegzetes induló, amelyet a diákok énekelnek... — Szívesen komponálnék EDÜ- indulót — mondotta Váry Ferenc —, hiszen Gyulához rengeteg diákélményem fűz, s ma is nagyon szeretem ezt a várost. Segítségre van azonban szükségem: írjon valaki olyan szöveget, amely kifejezője a diákéletnek, hűen jellemzi Gyulát, s az ünnepek hangulatát. Mindössze nyolc sorra gondolok; a fő az lenne formailag, hogy rövid, pattogó egyszótagos szavak domináljanak a versecs- kében. Nem lenne rossz, ha az Erkel Diákünnepek vezetősége a következő találkozóra pályázatot hirdetne a szöveg írására, s a legjobbat éppen úgy arany-, ezüst-, Aratógéppel is gyorsítják a betakarítást Vésztőn illetve bronzéremmel jutalmazná, mint a hogy azt az egyéb műfajokban teszi... Mi a magunk részéről örömmel üdvözöljük az ötletet, s egészségesnek tartjuk; most már az EDÜ rendezőin a sor, hogy Váry Ferenc kedves vállalása valóra is váljék. TJEGYZETEK 1. Hát A vezető beosztású műszaki dolgozó (nevezzük N. N.-nek) szabadságon volt éppen, amikor megtudta, hogy a vállalat egyik tehergépkocsija anyagot szállít Budapestre és onnan majd visz- sza. Szólt a szállítási csoportvezetőnek, hogy szeretne ő is Budapestre eljutni, így legalább megtakarítja az útiköltséget. A csoportvezető nem látott különösebb akadályt, de kötelességének eleget téve, bejelentette az igazgatónak N. N. utazási szándékát. Az igazgató ehhez hozzájárult azzal a hozzáfűzéssel. hogy a két kísérőnek, illetve rakodó- munkásnak a vezetőfülkében van a helye. Egyiküket sem lehet a rakfelületen utaztatni. (Mivel pedig hárman nem tartózkodhatnak a vezető mellett, nyilván N. N. került volna hátra.) Amikor a szóbeli utasítás tudomására jutott, felháborodott. Először is lemondta az utazást, aztán berohant az igazgatóhoz és szinte felelősségre vonta. mi or Mert, hogy meri a tekintélyét lejáratni?! Hát mi ö tulajdonképpen, hogy rakodótéren akarja utaztatni? Elhangzott még olyan is, hogy „majd megmutatom ., Nos, erről van szó. N. N. tényleg megmutatta, hogyan nem szabad viselkedni és gondolkozni. Mert nyilván azt tartotta volna természetesnek, ha az egyik munkás átadja neki a helyét. Talán még utasításra is. A legkevésbé sem zavarta, hogy az a munkás, aki egész nap dolgozik, hosszú és fárasztó utat tesz meg, szolgálatban van, ő pedig a magánügyeit akarja intézni. Égy vélte, hogy a nagyobb kényelem mindenképpen őt illeti. Ez valami beosztással járó előjog. Nyilvánvaló, hogy az igazgató helyesen járt el. Most nincs más hátra, mint levonni a helyes következtetéseket. Aztán pedig N. N. tényleg „megmutathatja”, hogy tud ő tisztességesen is gondolkozni. Amit pedig tett, nevezzük meggondolatlanságnak. 2. Humanitás A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat kardoskúti üzemében még 1966 szeptemberében az egyik gépkocsira szerelt szivaty- tyú-gépcsoport (motor) kipufogó gáza a. szélcsendben rátelepedett a munkahelyre és hárman az ott dolgozók közül szénmonoxid mérgezést szenvedtek. Sinka Ferenc gépkocsivezető olyan súlyosan, hogy az orvosok csak nehezen tudták az életét megmenteni. A baleset okának megítélésében különböző vélemények alakultak ki, majd a bányaműszaki felügyelet azt állapította meg, hogy a felelősség a dolgozókat terheli. Megvizsgálta az ügyet a vállalat szakszervezeti bizottsága, amely figyelembe vette az ösz- szes körülményeket. Azt is, hogy a sérültek — bár kérték a leváltásukat — két műszakot egybedolgozva őrködtek azon, hogy megelőzzék a földgázkitörést. Sinka Ferenc is becsülettel helytállt, tehát nem vonható felelősségre. Olyan eljárást javasolt a vállalat igazgatójának, hogy részesüljön teljes kártalanításban. £s akkor — ha késve is — Hangyái János üzemvezető mérnök kezdeményezésére a kardoskúti kollektíva dolgozói szerencsétlenül járt társuk mellé álltak. Elhatározták, hogy amíg betegsége miatt gépkocsi- vezetésre nem vállalkozhat, olyan beosztást kap, amelyben feltalálja magát és egészsége teljes visszanyeréséig a régi kedvvel, szorgalommal dolgozhat. Sinka Sándor most már bizakodással gondol a jövőre, s ez a gyógyulás egyik feltétele. És hamarabb térhetnének vissza a dolgos életbe a munkában sérültek vagy megrokkantak, ha mindenütt hasonlóan járnának el. Nem válnának belőlük sok panaszú, jövő-menő, meghason- Iott, a társadalomtól elforduló emberek. Pásztor Béla Több mint egymillió forint építési bitéi Nagybánhegyes lakosságának Látogatóban a takarékszövetkezeti kirendeltségnél Több alkalommal bírálat érte a vésztői Aranykalász Tsz vezetőit, hogy a rendelkezésükre álló eszközöket nem használják ki kellően az aratás gyorsítására. A szövetkezet vezetői intézkedtek. Aratógépeket is munkába állítottak azokon a. területeken, amelyeket a víz megnyomott, a gaz felvert. Kévekötő aratógéppel vágták a • gabonát úgy, hogy a kötözőszerkezetet kiiktatták. Hogy gyorsítsák a tarlóra fektetett kévék cséplését, most egymás mellé raknak két rendet. Így a kombájn teljesítő- képességét az eddigieknél jobban igénybe veszik. Másfél óra alatt legalább tízen keresték fel a takarékszövetkezeti kirendeltséget. Legtöbben kölcsön-ügyben jöttek. Csif- fáry Vilmosné, a kirendeltség vezetője és Pepó Jánosné pénztáros kedvesen fogadja az ide betérőket, akik jó részét régen ismerik, hiszen ők is nagybán- hegyesiek. — Ez év január elseje óta működik községünkben takarékszövetkezeti kirendeltség — újságolta Csiffáryné. — Még a múlt évben Magyarbánhegyesre kellett utazni az itteni Zalka, Araszkalász és a Kossuth Termelőszövetkezet tagjainak, ha pénzüket biztonságba akarták helyezni, vagy ha kölcsönre volt szükségük. A kirendeltség megnyitásával Nagybánhegyes lakosságának több éves kívánsága teljesült... Az utolsó mondat bizonyítására Csiffáryné és Pepóné számokkal teleírt kimutatásokat lapoznak. — Nagybánhegyes lakosságának egymillió 600 ezer forint betétállománya volt Magyarbánhegyesen elhelyezve — folytatja a kirendeltség vezetője. — Ezzel kezdtük községünkben az idei évet e pénzintézet megnyitásakor. Jó másfél hónapos működésünk után került sor a már említett három termelő- szövetkezet zárszámadási kifizetéseire, s ez kereken kétmillió forint betétállomány-növekedésben jutott kifejezésre kirendeltségünknél. Ez számunkra nemcsak bizalmat jelentett, hanem azt is, hogy a három millió 600 ezer forintra növekedett betétállomány nagyobb kikölcsönzési lehetőséget tett lehetővé a takarékszövetkezet 250 nagybánhegyesi és a kirendeltséghez tartozó kaszaperi tagjainak. Az utóbbi hónapokban ebben a községben is sokan építenek új családi házat, mások a régit hozzák rendbe. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi néhány hétben nem számottevő a betét- állomány növekedése. A köl- csönkérőknek azonban nincs okuk aggodalomra. — Még jelenleg is felül van betétállományunk a hárommillión — tájékoztatott a takarékszövetkezeti kirendeltség két munkatársa. — Ez kellő biztosíték a további kölcsönfolyósításhoz. S ha már a kölcsön kihelyezésnél tartunk, nem volna helyes elhallgatni, hogy jelenleg egymillió 100 ezer forintot tartunk nyilván, amit különböző címeken kért és kapott kölcsön nagybánhegyesi és kaszaperi tagságunk. Ebből mintegy 600 ezer forintot építési kölcsönként adtunk 236 igénylőnek. Közben másról is szó esett. Többek között a kezdetleges berendezés kicseréléséről, amelyre még az idén sor kerül. Amint Csiffáryné és Pepóné elmondta, már megrendelték a székeket, a fotelokat, az asztalokat, a pultot és a páncélszekrényt. Ezek a berendezési tárgyak méltóvá teszik Nagybánhegyes takarékszövetkezeti kirendeltségét fontos feladatának még jobb teljesítésére. Balkus Imre
