Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-27 / 202. szám
WOT. augusztus 27, 5 Vasárnap Akik részt vettek az elmúlt napokban megyénk legfiatalabb városának „parlamenti” ülésén, nem kókadtfejű bólogató-jánosokat láttak, hanem a haladás ügyéért buzgolkodó tanácstagokat. Azért írom így, hogy akik részt vettek, mert az augusztus 24-én megtartott Szarvas város tanácsülése Városépítő munka Parázs viták — Megtépázott AB-jelentés — Két alakult — Ülésezett megyénk legifjabb városának hegyközség „parlamentje9 nyilvános volt. A vb által össze- ! állított napirendi pontok kívánták meg így. Mintha az új tanácsválasztás rendszere akarná újból igazolni helyességét, valamennyi napirendi pont tárgyalása parázs vitát váltott ki. Laukó György vb-elnőknek az, ülés megnyitója és a lejárt határidejű tanácsi határozatok elintézésének előterjesztése után első napirendi pontként tárgyalták a zártkerti gyümölcsösök helyzetét, árutermelési tevékenységük javítását. Dauda Mihály, az Ideiglenes bi- ; zottság elnöke előterjesztésében elmondotta, hogy a város területén összesen 1723 kát. hold a zártkerti terület., És ha a gyümölcsösöket nézzük, az almafák közül mintegy 70 százalék haszontalan, férges, apró almákat terem. Ez azt mutatja, hogy a helyi és erre alkalmas területeket sem használják ki megfelelően. A megfelelő, jó hozamú gyümölcsfák biztosítására javasolta a tanácsülés egy facsemete-kert létrehozását. A jó j gyümölcstermelés érdekében he- j lyeselte a tanácsülés az ideiglenes f intéző bizottság olyan irányú munkáját, ami a hegyközségi! társulások alakítását szorgalmaz- j za. Mint ismeretes, az úgynevezett hegyközségek 1948-ban szűntek meg. Újraszervezésüket az ideiglenes bizottság kezdte meg és a tanácsülés jóváhagyásával folytatja, magyarázza a társulás előnyeit, hasznosságát. A viták, amelyek között aggályok is felmerültek, végül is egységes állásponttá csúcsosodtak. Elfogadta a tanácsülés Macólapos és Macózug területén két hegyközség megalakulását. Jóváhagyta az intéző bizottságát és minta alapszabályzatát, valamint működését engedélyezte. A tanácstagok követelolyan ügyesen, hogy közben nem tettek kárt a velencei csillárban. Jolika sok válogatott helyen megfordult az utóbbi napokban, most mégis némi iszony- nyál közeledett a bódéihoz a mérges gazok között. Éppen egy lovat nyúztak a gyepmester portáján, dögszaggal _ és zöld legyekkel volt tele körülöttünk a nehéz nyári levegő. De a Lant Hercege tisztán és kiborotválkozva jött .elénk, akár egy máltai lovag. Spanyol grandnak is nézhettük volna, ahogy meghajolt előttünk: — Tulipán Artúr vagyok, művésznevemen a < Lant Hercege. Dalolok a szerelemről, a honról, a jóságról, a békéről és mindenről, ami emberi. Kegyeskedjenek meghallgatni legújabb versemet, amelyet ma reggel írtam, miután felébredtem a nádi rigók édes füttyszavára. — Köszörülte a torkát, mint a nagy versmondók március tizenötödikén, aztán rákezdte: Merre illansz, te kis madár? Álmom után repülsz talán? • Leld meg napos delelőkön, Fürdesd meg a szép mezőkön, Lányok mosolyában mossad, Nyugovóra visszahozzad. t Azonnal gratuláltam neki, szolid eleganciával, mint Gusztáv svéd király a üjiobel-dí jajaiknak. Jolika zavarban volt, ményként állították az fmsz elé a társulások segítését. Kikristályosodott az együttműködés lehetősége is. Ha egy-egy hegyközség tagsága részjegyet vált, ennek ellenében az fmsz a szolgáltatást biztosítja. Harminckét permetező gép áll rendelkezésre, kertitrak- tor stb. minimális használati díj ellenében. Ezzel párosul a szakoktatás és a felvásárlás biztosítása. Jogos igényként szóltak a csősz beállításáról is. Azzal zárult a napirendi pont, hogy a gyümölcstermelői társulások lényegesen hozzájárulhatnak a város gyümölcs-ellátásának javításához. | Nagy érdeklődés I kísérte a város kereskedelmi há lózatának fejlesztési tervét. Tudva levő, hogy a város bel-, külterületén a kereskedelmet alapvetően három vállalat bonyolítja le: úgymint a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, és a Szarvas és Vidéke Körzeti Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (volt fmsz), melyhez a vendéglátóipari egységek is tartoznak, a MÁV állomás épületében levő Utasellátón kívül. Szarvas községnek várossá alakulása szükségessé teszi a jelenlevő kereskedelmi hálózat fejlesz- j tését. Ennek értelmében többi között a következő fejlesztési irányt fogadták el, helyeselve a kereskedelmi vállalatok nagyarányú törekvéseit. Néhányat felsorolunk belőle: A Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 1968/69 évben a város központjában felépít egy ABC-áruházat, mintegy 500 négyzetméter alapterülettel, összege kétmillió forint. A város és ellátatlan kerületeiben — ahol úgy látszik, még mindig nem szokott hozzá a zsenik társaságához. A Lant Hercege szi- káran és méltóságteljesen invitált bennünket — Hölgyeim és uraim, fáradjanak szerény otthonomba. A kánaáni bőséget ugyan megtagadta tőlünk a sors, de vagyoni helyzetünkhöz képest mégis szeretnénk önöket megvendégelni.. Szúnyogh Elek lámpalázzal küszködött. Futkosott, mint pók a falon, állandóan körbejárt egy mosófazekat, amelyen egy szál deszka volt, a deszkán rózsaszínű selyempapír, a selyempapíron szárazkolbász, barack- lekvár, zöldpaprika, paradicsom, sé és kenyér. — Parancsoljanak egy kis tízórait... — rebegte Szúnyogh Elek, utánozhatatlan jódlizó hangján. Jolikában nőttön nőtt a riadalom. De azért elfogadta a tízórait. Közben megbeszéltük, hogy a talicskát is elvisszük, mert Elek éhhez csökönyösen ragaszkodott. A Lant Hercege kikísérte barátját a kocsihoz és szándékosan olyan légkört . teremtett, hogy nem tudtunk védekezni a . megilletődöttség ellen. Kinyitottam Eleknek a kocsi vöröskeresztes ajtaját, de még nem akart beszállni. Pitye- regve levette a csákóját és várt. (Folytatjuk) ezt a tanács vb indokoltnak tartja — egy peremüzletet létesít 1971— 72-es években. 1968-ban két árudát alakít át hagyományos rendszerről önkiszolgálóra. Ugyancsak jövő évben a vasútállomás körzetében egy modem elárusító pavilont létesít, a környező lakosság és az utazóközönség ellátásának megjavítására. 1970-ben a Körös parti üdülőtelepen a fejlesztési terv figyelembevételével egy megfelelő méretű, modem kivitelű kereskedelmi egységet hoz létre. A Vajda Péter és a; Szabadság utca kereszteződésénél — vagy abban a körzetben — egy kisebb ABC-áruház létrehozását tervezik. Ennek megvalósítása a lakásépítkezések ütemétől függ. A Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 1975-ig többi között az alábbiakat kívánja megvalósítani: a Kossuth és Béke utca kereszteződésénél a felépí- tésré kerülő OTP-bérház földszintjén gyermekruházati és üveg-, porcelánüzletet létesít. A gázfogyasztók várható növekedése miatt a gázlerakat tárolóhelyét bővíti. A város központjában tőépít*- kezéssel vagy az épülő bérházak földszintjén iparcikk áruház létesítését tervezik. A Szarvas és Vidéke Körzeti Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet az 1975-ig szóló fejlesztési tervébe iktatta a Kossuth téren megépítendő OTP-bérházak földszintjén bútor- és lakberendezési üzlet létesítését. A zöldpá- zsiti 14-es számú vegyesüzletet tőépítéssel új, korszerű körűimé-, nyék közé helyezik. Megszüntetik a 7-es számú italboltot. Az üdülőtelepen egy csővázas éttermet létesítenek. Az Állami Vendéglátóipari Vállalat a városi tanács mellett épülő Kísérleti ÁG irodaházának földszintjén reprezentatív vendéglátó egységet kíván létrehozni. A piac helyének kialakítása során a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tervbe vették egy saját termékeik értékesítését szolgáló elárusító pavilon felépítését. A tanácsülés határozottan kérte a tervezet kiegészítését egy kölcsönző (mosógép, porszívó stb.) üzlet létrehozásával, amit feltétlen meg kell oldani. Ezt követően a tanácsülés elfogadta a város sportfejlesztési tervét az 1968—70-es időszakra. A terv célja, hogy segítse az előrelépést a tömegsport, az üzemisport kiszélesítéséhez. Utal a terv a sportlétesítmények fejlesztésére, új sportágak létrehozására, az egységes utánpótlás nevelésére. A következő napirendi pontnál a tekintetek a szembelevő falra irányultak. Ott helyezték el Szarvas város központjának részletes rendezési tervét. Mint a felszólalók mondották: nagy dolog előtt áll e kis város „parlamentje”. Tessedik után a hagyományokhoz híven, a maga arculatára, az élet fejlődésének kívánalmára alakítja át Dél-Alföld mezővárosát. A tanácsülés elfogadta az évekre, évtizedekre szóló rendezési tervet, amely több ezer új, modern lakás és intézmény építését jelenti. Elmúlt az az aggály is, hogy a szanálás során valaki is lakás nélkül marad. A szanálás olyan ütemben történik, ahogyan a lakók részére a lakásokat biztosították. Nagy-megelégedését fejezte ki a tanácsülés a tervezőknek azért a gondos munkáért, hogy a központ átalakítása nem egy többszintes, hanem a régihez való legjobb igazodást jelenti. Az egész központ új típusú módon odasimul a régihez. Egyébként a lakosság- j nak most már diavetítéssel is be- I Izgágák és A „ne szólj szám, nem fáj fejem” olyan közmondás, melynek bölcsességét — valljuk be — nemcsak a régmúlt időkben tartották követendő igazságnak az egyszerű emberek körében. Hiszen az ötvenes évek elején társadalmi életünkben nem kínálkozott kedvező légkör a szókimondó, véleményüknek kerekperec hangot adó, önállóan gon-, dolkodó emberek számára. Sokszor viszont, aki ügyesen ki tudott térni az egyéni állásfoglalás elől, s ügyelt, hogy mindig a 1 elsőbbség véleménye a „hivatalos párt-álláspont” legyen az, amelyre egyetértő lelkesedéssel rábólint — biztosította magának az elismerést, esetleg rálépett az egzisztenciális siker mozgólépcsőjére is. Üzemi KISZ-fiatalokkal beszélgettem1 a minap, s mikor efféle múltbeli problémákra terelődött a szó — éreztem — kissé tamáskod- va hallgatnak. Nem egészen értik a dolgot, mi okozhatott régebben nem kis gyötrődést, gondot a náluk egy-két évtizeddel idősebb generációnak. ' rtetlenségükön nincs mit 1j csodálkoznunk. A mai Bi fiatalok a politikai közélet eleven, egészséges pezsgése, az egész ország közvéleményét megmozgató viták; mondhatnám a nemzet színe előtt és az állampolgárok tevékeny beleszólásával megtanácskozott döntések légkörében érnek felnőtté. Az, hogy a IX. kongresszust megelőzte az irányelvek széles körű megvitatása — melyben nemcsak a pártalapszervek kommunistái adtak hangot véleményüknek, de a párton kívüli közvélemény ■js szót kapott — épp oly természetes ma már, mint a gazdasági reform elvi kérdéseinek tisztázása a közelmúltban és a gyakorlati tennivalók, a megvalósítás feladatai fölötti viták manapság. Az elmúlt századokban úgy mondták: a magyar — jogásznemzet. Történelmünk egynémely vonása valóban azt tanúsítja, hogy perlekedni, vitázgatni kevés helyen értettek olyan jól, mint mifelénk. Mégis biztos vagyok benne, hogy a mai vitáknak nem sok közük van a történelmi Magyarország efféle „hagyományaihoz”. A mostani véleménycserék nélkülözhetetlen elemei, alkotó tartozékai annak a munkastílusnak, mely mindinkább szerves részévé válik a párt mindennapi tevékenységének. Mi ezeknek a vitáknak az értelme, a rendeltetése? Nem .valószínű, hogy valaha is létezni fog olyan tudományos világnézet, mely egyszer s mindenkorra választ képes adni a kimeríthetetlenül sokszínű világ napról papra változó kérdéseire. A legkitűnőbb, legkörültekintőbb előrelátással szerkesztett „politikai irányvonal” is ,csak a fejlődés bizonyos szakaszára alkalmazható változtatások nélkül. A párt nézetei, szervezeti felépítése, a párttagok ösz- szetétele kedvező fettételeket teremt az élet, a változó valóság, új és új problémáinak megoldására. A demokratikus vita, a nézetek £ zabad cseréje képessé teszi a pártot, hogy a bonyolult viszomutatják a készülő új központot, amit követ majd a város általános rendezési terve. E terv elfogadásának a szív, a lélek,, a gondolkodás egysége mondott igent. Záróaktusként parázs vita alakult ki a pénzügyi állandó bizottság jelentése felett. A nagy vitát az a kimutatás váltotta ki, amelyben az állandó bizottság javasolta 61 lakosnak a községfejlesztési hozzájárulás mérséklését, illetve a kérelem elutasítását. A tanácstagok megbízatásukhoz híven, egyenként vizsgálták meg a kérelmet és kilenc személynél alaposabb vizsgálatot kérve, az azokra vonatkozó megállapítást elutasították. Rocskár János bólintgatók nyok közepette biztosan felismerje és megfogalmazza a munkás- osztály — sőt az össztársadalom — érdekeit. A demokratikus centralizmus, a kollektív vezetés — a döntések előtt elhangzott érvek mérlegelésével — lehetővé teszi a megoldás lehető legkisebb „hibaszázalékát”, biztosítja a helyes elhatározásokat, sőt azok minél eredményesebb megvalósítását is. A kollektív bölcsesség* ereje, a „több szem többet lát” köznapi- igazsága érvényesül ebben. N apjainkban a pártszervezetek taggyűlésein, de a társadalmi, politikai élet egyéb fórumain is oly gyakori viták ebből a szükségszerűségből* fakadnak. Hasznosságukat nem okvetlenül az egymásnak rugaszkodó vélemények hevessége vagy keménysége dönti el, hanem az: végül is milyen megoldásokat eredményeznek. Ez, pedig nemcsak vitakészség, bátor véleménynyilvánítás (bár az is), hanem hozzáértés, képzettség dolga. (Nem véletlen, hogy például a . mechanizmus gyakorlati megvalósításainak, a részletkérdések ki-- dolgozásának vitáit — megyénkben is — a közgazdasági oktatás hihetetlenül széles körű kiterjesztése előzi meg.) A viták feltételeit, egészséges körülményeit mindenütt helyes dolog megteremteni. Napjainkban tehát korszerűtlenné vált a „bólo- gató-jánosok” típusa. Nem lehet nagy jövőt jósolni az elvtelenül túlzott udvariasság taktikájának sem. Ugyanakkor semmilyen vezető beosztású nem sajátíthatja ki magának a jogot — ha vitáról van szó —, hogy tekintély! alapon, ex katedra próbálja elnémítani vagy befolyásolni az ellenkező állásponton levőket. Vajon nem félő-e, hogy a vitákban meggyengül egy-egy párt- szervezet egysége? Idős kommunista vetette fel az aggályos kérdést. Nos, nézzük meg a véleménycsere másik oldalát. Az alkotó viták légköre nem jelenti azt, hogy szabad kezet kapjanak a kákán is csomót kereső, feleslegesen izgágák vagy, hogy nem lehet és nem kell élesen visszautasítani a ferde álláspontokat, leleplezni a helytelen nézetek rendszerét. Az olyan viták veszélyesek, melyek nem tisztázzák a kérdéseket, nem foglalnak következetesen állást a „kényes” kérdésekben, s így bizonyos vágyat keltenek .az „örök” igazságok iránt. Az is természetes, hogy az egyszer eldöntött ügyben már nincs helye semmiféle további eszmecserének. Ilyenkor a pártfegyelem kötelező érvénye az irányadó, a végrehajtásban, a cselekvésben nem nélkülözhető a legteljesebb egység. M egnyugtató választ lehet tehát adni azoknak, akik jó indulatú aggályoskodásból féltik a vitáktól a párt egységét. Hiszen a kérdés ilyenforma feltevése, hogy mi a . követendő út a vitáé vagy az egységé — valójában hamis alternatíva, mert a kettő csakis egymást kiegészítve, egymással szoros összefüggésben válik a párt- szervezetek további erősödésének, s egész társadalmunk fejlődésének a javára. Vajda János t
