Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-24 / 199. szám

1967. augusztus 21. 3 Csütörtök Derékhad Az egyik gazdasági vezető el­mondta, hogy nemrég a dolgo­zók — fehér asztalnál — felhív­ták valamire a figyelmét. Pró­bálja meg néha az úgynevezett derékhad munkáját is elismer­ni. Azokét, akik becsülettel dol­goznak, de nem látványosan, nincs kiugró eredményük és el­telik 10—15 év anélkül, hogy valaki tudomást venne róluk. Egyszerűen csak léteznek min­den plusz és mínusz nélkül. Tu­lajdonképpen alig köti őket va­lami a munkahelyükhöz, végle­gesen elkönyvelték magukban, hogy részükre ott nem terem babér. A fehér asztalnál elhangzottak gondolkodóba ejtették. Meg- hányta-vetette magában a dol­gokat és kénytelen volt önma­gának beismerni, hogy valóban nem méltányolja kellően azok­nak a munkáját, akik nap-nap mellett szorgalmasan, nagy szakmai hozzáértéssel és min­den feltűnés nélkül végzik el a rájuk bízott feladatokat. Nekik jóformán nincs is idejük arra, hogy észrevéttessék magukat. Amit tesznek, az beleolvad a kö­zös eredménybe, mint a számok a végösszegbe. Elhatározta tehát, hogy vál­toztat a megszokott módszerén. Sok egyéb mellett figyelembe veszi az évek egyenletes, kitartó munkáját. És a következő alka­lommal olyanok is a jutalmazot- tak listájára kerültek, akik szá­mítani sem mertek volna rá. Mintha mély álomból rázták volna fel a derékhadat. Lassan-, lassan magukhoz tértek ezek az emberek és egyre inkább kezde­nek ők is „mutatkozni”. Nem törekednek látványosságra, mert arra továbbra sincs idejük, meg képességük sem. A változás annyi, hogy mernek és akarnak beleszólni a közös ügyekbe. Vé­leményt nyilvánítanak, javasla­tokat tesznek, hogy megszűnje­nek a hibák és jobban menjen a munka. Nem érzik már magu­kat valamiféle kitaszítottságban, mint azelőtt. Az eredmény bizonyítja, hogy érdemes volt a dolgozókkal fe­hér asztalhoz ülni és megfogad­ni a tanácsukat. —or. Tíz vagon szilva aszalására rendezkedik be a mezőkovácsházi k eltetőállomás Mellékfoglalkozásként, a gépek jobb kihasználása, no meg az aszalt gyümölcs iránti nagy igény kielégítése miatt kísérlete­zett már az elmúlt évben is a Mezőkovácsházi Földművesszö- veíkezet Keltetőállomása szilva­aszalással. Tavaly még csak kós­tolószámba ment az a három má­zsa szilva, amit az átalakított kel­tetőgépekben megaszaltak. A kós­tolás után számos helyről 70—30 mázsás megrendelés futott be. Szabó Ferenc, a keltetőállomás vezetője azt mondja, hogy a ta­valyi kísérletek alapján annyira megtanulták a gyümölcsaszalást, hogy az idén mintegy 10 vagon szilvát és néhány vagon egyéb gyümölcsöt akarnak aszalni, né­hány vagon hagymát, zöldséget és paprikát szárítani. Amint kezdetben említettük, csupán mellékfoglalkozásként foglalkoznak ezzel a mezőkovács- házi keltetőállomáson. Fő foglal­kozásuknak, a baromfikeltetésnek évről évre mind jobban tesznek eleget. A rendelkezésükre álló 30 géppel az elmúlt év végéig 1,8 millió csibeegységet keltettek. Az idén augusztus közepéig túlhalad­ták ezt a számot 100 ezer csibe- egységgel, s előreláthatólag még több százezret keltetnek ki de­cember 31-ig Az idén kikeltetett 550 ezer csibéből, 140 ezer libából, 138 ezer kacsából és 247 ezer pulykából a BOV orosházi gyár­egysége nemcsak a járás tsz-ei- nek, hanem a mezőkovácsházi földművesszövetkezet körzetébe tartozó hat község háztáji gazda­ságainak naposbaromfi nevelési igényeit is kielégítette. váltani a boldogságról szőtt ál­mainkat. E szembe jutnak az elmúlt idők hősei, kimagasló sze­mélyiségei és szerencsefiai, akik­nek alakját feljegyezte a történe­lem, mint afféle példát és re­ménysugarat a kortársak és az utódok számára. Milyen kevesen voltak és milyen magányos egye­dülállóak voltak! Aztán bekövet­kezik egy történelmi jelentőségű fordulat. A kis ember alakja, amely oly kicsi, mint a széltől, vihartól űzött porszem, fokozato­san feloldódik a múlt ködében. A forradalom azért ment vég­be, hogy megszülessen az új, igaz­ságos társadalmi rendszer, amely lehetővé teszi minden ember szár mára a tökéletes fejlődést és az összes jó tulajdonságok felszín­re hozását. Elvégre nemcsak a jel­lemvonásokról van itt szó, hanem elsősorban a lehetőségekről! Min­den előző formáció ugyancsak fel­csillantotta ezt a reményt, bol­dogságot ígért az embernek, de csak mint véletlenszerű jelensé­get, a körülmények különleges összetalálkozását vagy isteni ke­gyét. Nyugaton alkalmam volt elbe­szélgetni különféle emberekkel, köztük olyanokkal is, akik jó­akaróink, s el vannak ragadtatva a Szovjetunióban jelenleg tün­döklő tehetségek bőségétől. Sze­rintük eredményeink a nép te­hetségének és munkaszeretetének köszönhetők. Minden nép a ma­ga módján tehetséges és munka­szerető. Ám jóakaróink nem min­dig veszik észre, hogy a tehetsé­gek feltárása a Szovjetunióban nem holmi számos véletlen eset. A aaovjet társadalmi rendszer nagysága és törvényszerűsége mindenekelőtt abban van, hogy megnyitotta az utat az ember előtt a legcsábítóbb csúcsok felé. A forradalom megfosztotta az em­bert a „kis” jelzőtől, határtalan lehetőségekhez juttatta a munká­ban, alkotásban, tökéletesedésben, abban, hogy felszínre hozhassa minden fizikai és szellemi tulaj­donságát. N em akarom csökkenteni a gazdaság jelentőségét. Nem vagyok szakember, nem akarom bőven fejtegetni. Mégis szeretném a mi szovjet gazdaságunkat min­denki gazdaságának nevezni, amely mindenki javát szolgálja. Amikor Majakovszkij, a költő, azt írta „Az én gyáraim”, teljes joga volt hozzá, mint annak, aki egy a sok millió szovjet ember, az ország gazdája közül. Az én gyáram, az én államom, az én népem... Mi magunk sem vettük észre, mennyire eggyé vál­tak az „én” és a „mi” fogalmak, mennyire elterjedt a tömegek kö­rében a gazda érzése s minden ember erejét megszázszorozta. Legyőztük és legyőzzük a ne­hézségeket. A járatlan út nem le­het egyszerű és sima. Büszkék vagyunk, hogy úttörők, felfede­zők vagyunk. De mi nemcsak el­ültetjük az almafát, hanem el is fogyasztjuk a gyümölcsét s ez olyan tény, amelyet a legádázabb ellenségeink sem cáfolhatnak meg. A Szovjetunió első helyen áll a világon a tekintetben, hogy ki mennyit tesz közvetlenül az emberért, az ember javára. A ha- tamas lakásépítkezés az egyik ilyen mutató. A világ egyetlen országában sem épül annyi lakás, A vezetés sajátos szakma Előzmény Nem csodálkoztam, amikor Kiss Gyula: Az igazgató a peda­gógus közösségben című müvé­ben az iskolavezetést „sajátos szakmának” nevezd, hiszen az igazgatók a megmondhatói, mennyire így vám ez. És a többi, ami még követelmény: hogy a vezetői képesség magas színvo­nalú vezetési módszerekkel pá­rosuljon; hogy az iskolavezetés sajátos pedagógiai tevékenység, mely nem merülhet ki az ügyin­tézésiben, hanem a tanintézet tel­jes nevelési folyamatát irányítja és ellenőrzi; hogy nem igaz az, amit néhány önjelölt-igazgató hangoztat: az igazgatóval bárme­lyik pedagógus helyet cserélhet­ne... Mindezekhez tegyük még hozzá, hogy az általános iskola célja sokoldalúan képzett fiata­lokat nevelni. Ez bizony nem könnyű, sokan töprengtek már a legjobb módszereket kutatva, és úgy találták, hogy a siker titka az, ha az oktatást és a nevelést még közelebb hozzák egymáshoz, ha a tantestületben az a véle­mény uralkodik, az motiválja minden tevékenységét, hogy az oktatás és a nevelés lényegében nem is két külön fogalom, ha­nem egy. a többi a majorokba, ezekből he- í tét körzetesítettek, háromban pe- J dig még mindig van felsőtagozat] \ oktatás. A tantestület létszáma 62. Ki ne kérdezné azonnal, hogy a nevelési folyamat irányítását hogyan képes elvégezni az igaz­gató, és tud-e színvonalasan el­lenőrizni? Nyári Sándor kitűnően meg­szervezte az első évet, két igazga­tó-helyettesével együtt fő törek­vése a sajátos helyzet jellemzői- j , nek elemzése, a sajátos problé­mák feltárása volt. és a szétszór­tan elhelyezett intézmény mun- ; kájának pontos megszervezése. Ügy látja, hogy a célt elérték, a mammutiskola áttekinthető, egy- | ségessé formált. Persze, apróbb ellentmondások azért még adód­nak. Akad, aki szeretne bekerülni a'központba, s akad olyan is, aki a majorság! iskolákban „kifize- j tődőbbnek” találná pedagógusi hivatásának gyakorlását, de ilyen vajon hol nincs? Sokkal fonto­sabb ennél, hogy a 62 pedagógust foglalkoztató iskola valamennyi j nevelőjének — még a most érke­zett öt fiatalnak is! — megfelelő, kulturált, vízvezetékes szolgálati lakást, rosszabb esetben szobát j tudtak biztosítani. Ilyen lehető­séget sok igazgató elfogadna. A gyakorlat adja a legtisztább választ, és nem az elvont speku­láció. Legalábbis ebben az eset­ben egészen biztos. Mezőhegyesre utaztam és bekopogtam Nyári Sándor iskolaigazgatóhoz. Három vagy talán négy éve beszélget­tünk utoljára iskolája ügyes-ba­jos dolgairól, melyek Mezőhe­gyesről lévén szó, sokszor nagyon is speciálisak... A helyszínen A helyzet rengeteget változott. Mondhatnánk azt is, hogy hatal­massá nőttek a feladatok, hiszen egy évvel ezelőtt összevonták a község két iskoláját, csináltak belőle egyet, ez viszont mammut­iskola lett: 1500 tanulója van, eb- bőd 900 jár a központi iskolába, A tantestületi egység kimun­kálása, formálása is speciális. A távoli majorokban tanítókkal az igazgató és két helyettese ritkán találkozik, segítségükre sietett azonban az iskolai pártszervezet: a párttagok többet törődnek egymással, mint régebben, és a titkár, Zelman Mihály jó mun­katársa az igazgatónak. S még valami: Mezőhegyesen a pedagó­gus szakszervezet iskolai alap­szervezete is több már, mint tag­díjbegyűjtő szerv, az iskolaveze­tésben a szakszervezet vezetői és az aktivisták is hasizmosan köz­reműködnek. Néhány részlet Ez mind rendjén való, mond­nattal járnak be a központi isko­lába. Hazafelé már 3 óra 11 perc­kor indult a vonatuk, ez korai volt. Megbeszélték a szülőkkel, hogy az innen bejáró 30 gyerek legyen napközis. Ebédet kapnak és felügyelettel készülhetnek a másnapi leckére. A szülők 80 százaléka vállalta. Azóta a 21-es majorból bejárók tanulmányi át­laga emelkedett. Az iskolavezetés kijárta, hogy új politechnikai műhely épüljön az iskolában, mert a szülök egy része szívesebben látná, ha gyer­meke ipari jellegű gyakorlati foglalkozáson venne részt. Az új tanműhely 800 ezer forint költséggel hamarosan elkészül. (Egyelőre anyaghiány miatt áll a villanyszerelés.) Az idén tehát az induló négy 5. osztályból ket­tőben mezőgazdasági, kettőben pedig ipari jellegű gyakorlati foglalkozást szerveznek. A szülők kérését teljesítették. A községi, járási és megyei ta­nács anyagi támogatásával fel­újítják az iskola tornatermét. Nem rajtuk múlt, hogy a tavaly szeptember 1-reU ígért átadást a Mezőkovácsházi Építőipari Ktsz addig tologatta, hogy még most szeptember 1-re sem készül el, pedig már belesegít a munkába a mezőhegyes! tanács építőbri­gádja is és a helyi vasipari ktsz. Az építkezésekkel, felújítások­kal járó rengeteg gond. baj el­sősorban az igazgatót terheli. És ez már tavaly, a két iskola össze­vonásának első évében is így volt... Rövid összefoglalás Minden tapasztalatot, melyet ez a mezőhegyesi beszélgetés nyúj­tott, lehetetlen egyetlen cikkben még csak meg is említeni, nem­hogy mélyebben elemezni; A né­hol erősebb, néhol talán gyen­gébb vonalakkal felvázolt helyzet azonban feltétlenül így is bizo­nyít: a mezőhegyesi mammut­iskola pedagógusai átgondoltan, magabiztosan kezdhetik az új tanévet. mint a Szovjetunióban. S milyen óriási összegeket költenek nálunk a munkakörülmények megszerve­zésére, az ingyenes orvosi ellá­tásra, a dolgozóknak olyan körül­mények között biztosított pihe­nésére, amilyenhez a tőkés or­szágokban kevesen jutnak hozzá. Külön kiemelem az ingyenes ok­tatást, az általános iskolai, a szak­középiskolai, a főiskolai, az esti és nappali és levező oktatást. Az, hogy sok millió egyszerű szovjet ember tanul, szakmát nyer, szak­emberré, tudóssá, íróvá, művész- szé válik. Ez az Októberi Forra­dalom egyenes vívmánya. Az Októberi Forradalom új tár­sadalmi rendszert szült: szovjet társadalmat, amely felépítette a szocializmust és építi a kommu­nizmust. Ennek az építésnek óriási lendületében formálódik az új ember, kinek tudata megtisz­tul az évszázados lerakódásoktól és magába szívja a legjobbat, a legszebbet és legnemesebbet. Ezek a vonások mindenki közkincsévé válnak. Talán hangosan mondtam ki gondolataimat? Nem baj. Nem látom okát a suttogásnak: a han­gosan kimondott igazság még nem szűnik meg igazság lenni. Lám, mik jutnak az ember eszé­be, amikor visszatekint a megtett ötvenéves útra — forradalmunk nehéz, bonyolult, de nagyszerű útjára. S mi vár ránk? Ö,. de sok csábító dolog van még előt­tünk! Forradalmunk bátran és magabiztosan lépked előre. Fel­adata: boldoggá tenni minden embert. Boldogságot mindenki­nek! Ebben van a legfőbb értel­me! hatnánk, de a részletek ismerete többet elárul, minit az általánosí­tás, a jó munka bizonyítás nél­küli dicsérete. Egyszóval: lássuk a tényeket! Mezőhegyes nehéz öröksége a múltból a sok régi, rossz iskola- épület, amelyekkel még most is küszködnek. (Hat éve épült a 73-as majorban két tanterem és szolgálati lakás, a többit évről évre renoválgatják.) Az igazgató elmondja, szemére vetették már, hogy többet törődik az iskola- épületekkel, mint a pedagógus­lakások javíttatásával. Elfogadja, de nem tartja egészen jogosnak. Elsők a gyerekek, vallja, és igaza van. Közben a lakásügyekben is jó viszonyokat teremtettek. Le­het, hogy az ellentmondás csak látszólagos?! Az iskola 1500 tanulója közül 200 bejáró. (Egy részük a köz­ponti, más részük a különböző majorsági iskolákba. Például a 28-as major iskolájában tanulnak a 29-es major és a kendergyáriak gyerekei.) A majorok közötti uta­zást jól megszervezték: a gazda­sági vasút hozza-viszi őket. Ma­gam ellenőriztem, említi az igaz­gató, végigutaztam a vonalat. Rendben találtam. Télen fűtik a kocsikat, bár a felnőttek sűrűn elfoglalják az iskolások helyét és igy azok a peronon fagyos­kodnak. Belátás kérdés» az egész, mit tehetünk? A 21-es majorból utazókkal még több probléma volt. Ezek a gyerekek nagyvo­És ez már önmagában nem kis dolog, ebben közös érdemük fénylik. Sass Ervin Felvételre keresünk budapesti munkahelyre SZERKEZETLAKATOS. HEGESZTŐ. MARÓS. ESZTERGÁLYOS. MINTAKÉSZlTÖ szakmunkást. férfi segédmunkásokat és PORTASOKAT. valamint vidéki munkára lakatosokat, hegesztőket, csőszerelőket és festő szakmu nkásokat. Orsz Bányagépgyártó Vállalat. Budapest IV., Baross u. 91—95 •725 wnniliiMiliiminNnnaiiigaHnHMir '•■■■■■a ■■■■■■■■ «säesi *■■■*■■■ «■nunuisarjsiBBBBr llllll aaaaaflaa •■■!» ■■■■«■■&oarunna« mumanr '•■■■■ aaaxaaaa asmt miiaiimaui awaaaaaaiiBaaaaakaar XiaaiBaaaaaaaa BaaaaaaaaaatsuaaBiir 3iiBimiana aaaaaaa» hibb»**' A BÉKÉSCSABAI FAIPARI KTSZ kárpitos pari tanulókat felvesz. Jelentkezés: • Békéscsaba, B erényi u. 122. sz. telephelyen. Munkaügyi osztály. 531 S bbbbbbbb aaaaaaaa now aiaaaaaa aaaaaaar ■■BaaBBiiBBaaBaaiaaaiaaiaBaiaaaaaar aaaaaaaa■■■■■aiaifiiaRiBiiaiaaaiar — -------------------------------------aaaia:---------------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents