Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-22 / 197. szám

1M7. augusztus 22. 3 Kedd Szabó István ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) ka,l és kétkedésekkel átszőtt. Küz­delem folyt a múlt hagyományai­val, az újtól való félelemmel, az előítéletekkel, a munka közben elkövetett hibák következményei­vel. A szövetkezés gondolata azonban erősebbnek bizonyult az akadályoknál. Az elmélet, az esz­me kiállta a próbát. Próbaköve a gyakorlat volt, amelyben jól vizs­gázott. Visszavonhatatlanul győ­zött, otthonra talált a falvak és városok házaiban, fiatalok és idő­sek gondolkodásában egyaránt. Nem véletlen ez, mert ennek a megyének a népe sok vihart meg­ért, amelyben volt alkalma meg­ismerni az igazságot, Nemcsak természeti viharokra, természeti csapásokra gondolok elsősorban, hanem a társadalmi megrázkód­tatásokra. Generációk váltották egymást ezen a földön anélkül, hogy a reményen kívül kézzelfog­ható eredményt mondhattak vol­na magukénak. Írói remekművek születtek a küzdelemnek, az em­beri sorsnak az ábrázolásából. Most, amikor a szövetkezeti mozgalom eredményeit számba vesszük, gondoljunk azokra is, akik tiszta, nemes szándékkal, nagy elszántsággal, megalkuvás nélkül küzdöttek a nép sorsának ' jobbra fordulásáért. Ha ők nem is érték meg, de fiaik, unokáik ma már emelt fővel járnak, kijutot­tak a cselédlakásokból a fényre, amely után annyira vágyakoztak. Elnyerték azt az emberi méltósá­got, amely nélkül nem lehet bol­dog az ember. Űj világ ez a mienk. Csodála­tosnak nevezném, ha a csodák során jutottunk volna el hozzá. A csodák azonban mindig is na­gyon mulandók voltak. Nekünk pedig tartós eredmények kellenek. Több kenyér és hús, több és oko­sabb gép a munkák végzéséhez, iskolák a személyiség sokoldalú kibontakoztatásához. Mindezek­nek az anyagi feltételeit az a tár­sadalom tudja biztosítani, amely felszabadítja az állampolgárok al­kotó kedvét, fejleszti öntevékeny­ségüket. Ilyen körülmények kö­zött valóban születhetnek nagy­szerű emberi alkotások. Pártunk és állami vezetésünk — bölcs és előrelátó vezetéssel — kiapadha- tatlanná teheti ezeket az erőfor­rásokat. Ennek a követelménynek a jegyében határozták meg a to­vábbfejlődés, az eredmények gya­rapításának új útjait és módsze­reit Ezt serkenti és segíti a ter­vezett gazdaságirányítási reform, amelynek elsődleges célja, hogy fejlődésünket gyorsabb üteművé és tartóssá tegye. Nem ezért van szükség a párt által kezdeménye­zett gazdasági irányítás reformjá­ra, mert amit eddig csináltunk rossz volt — ha voltak is hibáink —, hanem azért, hogy gyorsabban valósuljanak meg célkitű­zéseink. Mint ismeretes, a reform átfogó bevezetésére 1968. január 1-én kerül sor. A reform beveze­tésével kapcsolatos eddigi intéz­kedések a jobb, eredményesebb megvalósítást segítik elő. Ez reá­lis feltételt teremt az életszínvo­nal további fokozatos növeléséhez. El kell mondani: az életszínvonal alakulását a jövőben sokkal job­ban befolyásolja, mint eddig az a tény, hogy hogyan dolgoznak a vállalatok, üzemek, szövetkezetek, állami gazdaságok. Békés megyében is a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek igen jelentős gazdasági tényezőnek számítanak. Az adatok azt mu­tatják, hogy itt gondosan bánnak a természeti és gazdasági erőkkel, jól használják fel a helyi lehető­ségeket. A búza termésátlaga már korábban is a legjobbak közé tartozott, ebben az évben pedig a megyei átlag meghaladja a 15 má­zsát. Sikeresen, jó időben fejezték be a kenyérgabona betakarítását, jutott bőven — még terven felül is — értékesítésre. Pihenés és megszakítás nélkül folytatják a többi időszerű munkát. Nem mondhatjuk, hogy a ter­mészet különösen a kedvében járt volna a megyének. Sújtotta az árvíz, károkat okoztak a belvizek. Sok ezer hold kenyérgabona pusz­tult ki s nem biztatnak jó ered­ménnyel a természeti csapások miatt későn vetett kukoricák. De amit az ember és a gép megtehet az nem marad el. Örömmel és megnyugvással hallottam, hogy a terméskiesésekért részben kárpót­lást ad a cukorrépa és a kender hozamnövekedése. A készülő újabb intézkedések részletezése után Szabó élvtárs hangsúlyozta: A termelőszövetkezetek szerve­zeti és gazdasági helyzete szilárd, fejlődésük biztató. Erőiknek ko­ordinálása — a területi szövet­ségek megalakításával — tovább növelhetik eredményeiket, gyor­sabbá tehetik a falu arculatának változását. Örömmel szólhatok arról, hogy a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek erősödésével, szilárdulá- sával egyidőben gyökeret vert, tért hódított, nagyobb feladatokat kapott a földművesszövetkezietek és kisipari szövetkezetek egész tevékenysége. A 2,2 millió főt ki­tevő földművesszövetkezeti tagság egyre inkább megáénak érzi a szövetkezeteket, s ennek megfele­lően fokozott aktivitással vesz részt azok életében, munkájában. S ennek a szerepe valóban óriási, hiszen 586 az országban a fo­gyasztási szövetkezetek száma és 368 takarékszövetkezet működik már ebben az esztendőben. A fogyasztási és értékesítési szövetkezetek tevékenységének hatásai közvetlenül lemérhetők a < falusi lakosság életkörülményei­nek az alakulásában. A kulturált és igényesebb életformának sok olyan feltétele és tényezője van, amelynek kialakításában és biz­tosításában ezek a szövetkezetek meghatározó szerepet tölthetnek be. Ismert, hogy a régebbi időben a falusi lakosság két helyen találkozhatott: a temp­lomban vagy a kocsmában. A dolog természete miatt ilyen módon sokan nem is kerülhettek egymáshoz közel. Ma már más a helyzet. A falu és a város közele­désének egyik szembetűnő jele­ként és a szövetkezeti vendéglátó- ipar fejlődésének eredményeként a falusi kocsmák helyébe biszt­rók, cukrászdák, éttermek kerül­tek, ahol a társadalmi érintkezés­nek kulturált formái alakulhat­nak ki. Megyei szinten is bővült, növekedett a kereskedelmi háló­zat. A bolti kereskedelmi forgal­mat közel ezer egység üzemelte­tésével bonyolítják le. A továbbiakban arról szólt Sza­bó elvtárs, hogy az or­szágban ma már 1112 kis­ipari termelőszövetkezet vé­gez igen hasznos munkát, s tag­jainak a létszáma a bedolgozók­kal együtt megközelíti a 200 ezer főt. Az idei termelési értékük kö­zel 20 milliárd forint lesz, s en­nek igen jelentős része a lakos­ság részére végzett különböző szolgáltatás. Ezek egyenként kis értékű munkák, de a mindennapi élet elengedhetetlen részei és kö­vetelményei. Békés megye mezőgazdasági jellegéből első látásra az követ­keznék, hogy a kisipari szövetke­zeteknek, valamint azok szervei­nek kevés tennivalója akad. De éppen ez a körülmény indokolja, az ipari tevékenység fejlesztését, a mezőgazdasági termelés és a lakosság szükségleteinek kielégí­tése, valamint a foglalkoztatott­ság bővítése érdekében. A szövetkezeti iparnak Békés megyében elfoglalt jelentős hely­zetét mutatja, hogy míg az or­szágban az ipari dolgozóknak 8— 10 százalékát teszi ki a szövet­kezeti iparban dolgozók száma, addig itt ez az arány 33 százalék. A feladatok helyes meghatáro­zása, az igényekhez igazodó ter­melő tevékenység azt eredmé­nyezte, hogy a kisipari szövetke­zetek az 1966.évben termelésüket 115 millió forinttal növeltók az 1965. évihez viszonyítva. Ez csak­nem annyi, mint a megelőző egész ötéves időszakban bekövet­kezett emelkedés. A kisipari szövetkezetek jelen­tős feladatokat vállaltak az ex­portigények kielégítésében. Ex­porttermelésük volumene és a termelésbe bevont szövetkezetek száma évről évre nő. Az 1961. év­ben csupán két szövetkezet ter­melt néhány árucikket exportra. Az értékesítés összege alig halad­ta meg az 5 millió forintot. Ez­zel szemben, tavaly az export- értékesítés mintegy tizenötszörö­sére emelkedett, a közvetlen ex­portra termelő szövetkezetek száma pedig 13-ra bővült. Ismertek a szövetkezetekből kike­rülő exporttermékek, a fémbúto­rok, a ruházati cikkek. Négy vi­lágrész vásárlói előtt öregbítették a magyar termékek jó hírnevét. Az elismerés hangján kell szól­ni az 1967. évi célkitűzések kere­tében a megye foglalkoztatási problémáinak enyhítésére terve­zett intézkedésekről, különös te­kintettel a női munkaerő foglal­koztatására. A szolgáltatóházak gyarapítása, a tevékenységük bő­vítése hasznosan egészíti ki a falu felemelkedésére tett egyéb intéz­kedéseket. Ezek után az imperialisták bar­bár vietnami háborújára, s a kö­zel-keleti problémákra terelte a népes hallgatók figyelmét Szabó elvtárs. Beszéde befejezéseként a következőket mondotta még: Alkotmányunk napja jó alka­lom és lehetőség arra, hogy visz- szapillantsunk a megtett útra, számbavegyük eredményeinket, s ki-ki megszabja a maga számára a közös dolgokból rá eső részt. Alkotmányunk egyaránt magában foglalja az emberi jogokat és kö­telességeket. S ezek a jogok, de mondhatom a kötelességek is, csak a mi Alkotmányunkban tel­jesedhettek ki, válhattak valóra. Az urak alkotmánya helyett a a dolgozó milliók alkotmányát írtuk. Hiába próbálta az úri osz­tály az alkotmányt az ezer éves tradíció szent jelszavával körül­szőni. Attól még egy cseppet sem lett igazságosabb, nem fe­jezte ki a dolgozó milliók érde­keit. A Himnusz költője türel­metlenül mondta el ítéletét a fennen hirdetett ezeréves alkot­mányról. Kölcsey Himnuszát so­káig énekelték ebben az ország­ban — ki ezer holdon, ki mezí­telen talpán állva — mire el­jött a Petőfi jövendölte idő, amikor a jognak asztalánál min­denki egyaránt foglalhatott he­lyet. Nagyon is jól tudjuk, hogy a jogok nem kinyilatkoztatásból születnek, hanem birtoklásból. Szabadsága, emberi méltósága, joga azóta van millióknak, azóta részese a társadalmi egyenlőség­nek mindenki, aki él és dolgozik — amióta a nép bírja az orszá­got! Örömünnepet ültek a kamutiak Eddig is a kamuti Béke volt a' fehér asztalok mellett helyet fog- békési járás egyik legstabilabb laló szövetkezeti gazdák előtt dr. termelőszövetkezete. Az idén to- ; Soós Sándor, a járási tanács vb vább növelték gazdálkodásuk színvonalát, újabb jelentős össze­geket fordítottak a munka ered­ményessé tételére. Szorgalmas murvájuk eddigi gyümölcseit, köztük az idei 21,12 mázsás búza­termésüket ünnepelték Alkotmá­nyunk 18. évfordulójának előesté­jén. A közös vacsorához terített elnöke méltatta augusztus 20, a nép első Alkotmányának jelentő­ségét, a termelőszövetkezet ered­ményes gazdálkodását. Ezután a Gyulai Erkel Ferenc Művész- együttes táncosai és szólóéneke­sei adtak szórakoztató műsort. Képünk az együttes egyik tánc­számáról készült. Úttörő képzőművészeti kiállítás Békéscsabán Augusztus 20-án délelőtt 11 órakor nyitotta meg Békéscsabán a múzeumban Várai Mihályné megyei úttörőtitkár a békés­csabai úttörőház képzőművészeti szakkörének munkáiból ösz- szeállított kiállítást. A kiállításon mintegy 40 rajz és festmény, valamint szobor és kerámia szerepel. Az érdekes kiállítást már az első napon sokan megtekintették. Fotó: Demény Magyar—bolgár—vietnami barátsági nap megyénkben Az Alkotmány napjára kedves vendégek érkeztek megyénkbe a Hazafias Népfront meghívására: a Bolgár Kultúra igazgatója, Jo- tov elvtárs, az igazgatóhelyettes Szecsánov, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövetségétől Lé Van Lóc kultúrattasé és Tran Phep a nagykövetség politikai munka­társa. A vendégeket a Hazafias Népfront Békés megyei bizottsá­gán meleg barátsággal fogadták. •• Unnepeltek a békéscsabai tsz-gazdák Alkotmányunk ünnepét, az ara-! ről és üdítő italról is. A helyőrség tás, a nyári betakarítás befejezé- j fúvószenekarának térzenéjét sét, az új kenyér ünnepét együtt, szintén nagy tetszéssel fogadták, családias légkörben ülték meg Az ünnepség középpontja a szö- Békéscsaba szövetkezeti gazdái. 1 vetkezetek Ki mit tud? vetélke- A Szabadság Tsz központjában dője volt. Többen szakmai és po- vidám szakmai vetélkedőn szóra- litikai ismereteikből publikum koztak, fogyasztották a friss Ián- előtt tettek tanúbizonyságot. A gost, a lacipecsenyét, s az újbú- : négy versenyző szövetkezeti csa- zából sütött kenyeret. A vendég- ; pat legjobbjának a Szabadság Tsz látó házigazda gondoskodott sör- versenyzői bizonyultak. A bolgárokat Vichnár Pál kísérte el Pusztaottlakára, a vietnamia­kat pedig dr. Szakmári Gyula, a Hazafias Népfront megbízottja­ként. Pusztaottlakán jól sikerült magyar—bolgár barátsági nap volt az Alkotmány ünnepén. A magyar, szlovák, román és né­met nemzetiség lakta községben ősi hagyomány szerint foszlós- bélű fehér cipóval fogadták a ven­dégeket. A falugyűlés után a Bol­gár Kultúra igazgatóhelyettese is­mertette a bulgár nép életét, munkásságát, ezután filmet vetí­tettek a napfényes Bulgáriáról. Búcsúzáskor a vendégek és a köz­ség vezetői kölcsönösen ajándéko­kat adtak át egymásnak. Újkígyóson a vietnami vendé­geket fogadták őszinte barátság­gal a falu lakói. A vietnamiak egy kedves eseménynek lehettek szemtanúi: az Alkotmány napján avatták fel a község főterén a „kenyérszelő nő” szobrát A VDK budapesti nagykövetségének munkatársai kellemes órákat töl­töttek a vendéglátó újkígyósiak társaságában.

Next

/
Thumbnails
Contents