Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
•••••••••••••• •••! KOROS TAJ __________KULTURÁLIS MELLÉKLET__________ O N NÉP írta: Molnár Zoltán, József Attila-díjas író Az ünnep, — augusztus húszadika — csak úgy érthető meg igazán, — s ezért csak úgy gyarapítható s használható fel mind bölcsebben a jövőben —, ha megkeressük múltját. Éppen csak jelezve, mire gondolok. Az egymásra következő társadalmak örök rendje szerint mi a hajdani Szent István király napját alkotmány ünneppé avattuk. Megfűszerezve még az Üj kenyér ünneplésével, amivel ködbe vesző ősidők ünnepét támasztottuk fel. imitt-amott formálisan, másutt meg szinte eredeti pompájában. Foghatjuk fel úgy is, hogy már a legrégibb időktől kezdve az új termés betakarításakor az emberek hálát adtak az isteneknek az égi adományokért; de felfoghatjuk sokkal igazabban: a maguk munkáját ünnepelték, diadalukat a természeten, melytől véres verítékkel kicsikarták emberi létük feltételeit. vizeivel és vulkánkitöréseivel. Óhatatlanul ezért minden Űj kenyér ünnep, minden áldozat az új termés betakarításakor egyben ünnepe az ember, az emberiség küzdelmes útjának a sötétség birodalmából a világosság birodalmába; a természet törvényeinek nem-ismerésétől a természet törvényeinek fokozatos és gyorsuló meghódítása felé vezető út ünnepe, a társadalom még nehezebben megismerhető törvényeinek meghódítására vezető út ünnepe. Aipelyet éppen a ma élő nemzedékek kezdhetnek igazán és bizalommal ünnepelni, midőn az emberiség előtt mindinkább kitárul egy valóban emberi jövő horizontja, melyet legjobb reményei szerint maga alakít a maga tiszta szándékai szerint. S mi, akik Marx és Lenin tanítványaiként megtanultuk a társadalom ala- kíthatóságának első törvényeit, éppen ezekben az mészettel az ismert történelemben elválaszthatatlan a társadalmi harctól. A természet vak erőivel való küzdelmet hol nehezítette, hol könnyítette annak a küzdelemnek sikertelensége vagy sikere, melyet az emberek, legalábbis legjobb- jaik, a társadalmi haladásért vívtak. S tudjuk, hogy e harcoknak, egyáltalán a termelésnek és társadalomnak minden kérlelhetetlen törvénye — éppen mert az emberek nem ismerték, nem ismerhették — úgy hatott, olyan vakon és sorsszerűén, akár a szintén felfoghatatlan természet a maga szakadatlan villámaival, özönCsanády János: KENYÉR Az első harapásra nem emlékszem. Aztán — iskolatáska mélyén Újságpapírba bújt szerényt n. S jöttek, mind nagyobb harapások — és már küzdeni kellett érte. Korai felkelések, kései elalvások; a kapa nyele, a kalapács, az ásó-gereblye. Az íze egyre erősebb lett. S egyszercsak hirtelen hiánya a kukoricalisztbe is belopta szagát, pirosát, ropogósát. Testét milliók áhítozták, S eszme lett, világnyira tágult: Seregek drága vére hullt, Kaszák helyett ágyúk küzdöttek érte, a béke szimbóluma lett. Harmadnapon megszületett, — nem mannaként hullott e földre — És most egyszerre táplálkoznak belőle a roppant földgolyón a saskeselyűk s a galambok! új kenyér, a természeten aratott diadal, s a társadalmi tevékenységünket szabályozó, időnként megújuló alkotmány együttes ünneplése természetszerűen válik az újnak és az új harcokra való készülésnek az ünnepévé. Ipari üzemeinkben és a mezőgazdaságban egyaránt akárha a munka felsorakozott seregeinek seregszemléjét tartanánk meg az ! idén. ötvözhetünk-e Jobban közös ünnepbe tiszta és ősi hagyományokat a jövő építésének legnemesebb szándékaival és lelkesítő terveivel? Kiss Attila Leány népviseletben A falusi népművelés a statisztika tükrében De az ember harca a tér- években, évtizedekben nemcsak győzelmeink, de vereségeink és szenvedéseink árán értettük meg, hogy ezeket a törvényeket sem büntetlenül megsérteni nem lehet, sem tétlenül várni elkerülhetetlen érvényesülésüket. Megtanultuk immár nem csupán elméletből, hogy csak emberi tömegek értelmes és tudatos cselekvése, küzdelme változtathatja szabaddá, s fejlesztheti igényeihez mérten termelőképessé, hatékonyabbá a társadalmat. Éppen most, az új mechanizmus bevezetésének küszöbén különös jelentősége van ennek az ünnepnek. A betakarított termés, az Csak számok és mégis összefüggőbb, színesebb olvasmányt ad sok tízezres csapatuk, mint némelyik érdekfeszítőnek szánt regény. A Művelődésügyi Minisztériumnak a népművelés 196fi. évi statisztikai adatait öszefoglaló tájékoztatóját nézegetem napok óta, s nem bírom abbahagyni a számok összehasonlít- gatásával, az új összefüggések fölfedezésével járó munkát. Mert ki hinné például, hogy 1966-ban a műkedvelők felléptével rendezett falusi műsoros esteknek több mint 3 és fél millió nézője volt!? A hivatásos művészek részvételével lebonyolított hasonló rendezvényekre csak egy és fél millióan váltottak jegyet, a 14 vidéki színház együttes nézőszáma 1 800 000-et ért el. És ki gondolná, hogy noha a községi könyvtárakban nem kevesebb, mint 321 734 kötetnyi mezőgazdasági ismeretterjesztő munka található, a kölcsönzött könyveknek mindössze 2,5 százaléka kerül ki ezek közül!... És talán az sem érdektelen tény, hogy noha — mint világszerte — országosan nálunk is csökkent a mozilátogatók száma, ez a folyamat falvainkban legalábbis megtorpant, mivel 1966-ban az előző évihez mérten, néhány százezerrel még emelkedett is az eladott mozijegyek száma és elérte a 48 és fél milliót. Színház és falu A magyar falvak 23,9 százalékát látogatja színház. Meglehetősen nagyok a szélsőségek a színházi ellátottság tekintetében. A sok apró faluból álló Baranyában a községek 6,6 százalékába jutnak el a művészek, a mammutköz- ségekben gazdag Békés falvainak 62,7 százalékában volt tavaly színházi előadás. Feltűnő, hogy míg a vidéki színházak látogatottsága az előző évihez mérten 7 százalékkal csökkent, a Déryné Színház előadásainak nézőtábora 3,8 százalékkal növekedett. A visszaesés mértéke némelyik vidéki színháznál feltűnő. Viszont újabb nézőket hódított az 1965. évihez mérten a veszprémi, a kecskeméti, a debreceni és a pécsi színház. Kevés kiállítás Közismert, hogy milyen sok a tennivaló a képzőművészeti közízlés fejlesztésében. A Népszabadság, a televízió, de néhány hetilap is szinte tanfolyamszerűén oktatja társadalmunkat a műélvezet abc-jére. Ennek ismeretében mélységesen elgondolkodtató, hogy a több mint 3000 magyar községben tavaly összesen 46 kiállításnak jutott hely és idő. Békésben 14, Borsodban 7, Hajdú-Biharban 5, Pest megyében pedig 4 kiállítást rendeztek falun. Viszont Csongrád, Szolnok, Vas, Veszprém és Zala megye községeiben egyetlen kiállításra sem került sor. Pedig, ahol rendeztek is valamilyen kiállítást, a falusi kiállításlátogatók száma még ott is általában csak szerény töredéke volt a megye városaiban bemutatott kiállítások nézőseregének. Az arány az 1000 lakosra jutó kiállításlátogatók tekintetében a város javára Baranyában 64:2, Bács-Kiskunban 116:16, Fejérben 156:12, Nógrádban 422:10 volt Több könyv A falusi könyvterjesztés kitett magáért tavaly. Míg az országos könyvforgalom egy év alatt mindössze 1,2 százalékkal emelkedett, a községekben 5 százalékkal (több mint 10 millió forint értékűvel) több könyv lelt gazdára, mint 1965-ben. A kereken 220 millió forintnyi falusi könyvforgalomból 142 milliót a SZÖVOSZ bonyolított le a SZöV- KÖNYV vállalat révén. Elválaszthatatlan a falusi könyvforgalomtól a községi könyvtárak helyzete. A több könyvvásárló több könyvkölcsönzőt is jelent és viszont. Egyetlen év alatt 11,2 százalékkal nőtt a községi közművelődési könyvtárak kötetszáma. (Nagyjából 750 000 kötetnyi az állománygyarapodás). A beiratkozott olvasók tábora is 3,6 százalékkal gyarapodott, s a kölcsönzött kötetek száma is 6,7 százalékkal haladta meg az előző évit. 522 irodalmi színpad Végezetül néhány tényt a műkedvelő művészeti csoportokról. Már említettem, milyen meglepően nagy tömeg látogatja a műkedvelő előadásokat. Nos, a falusi műkedvelők serege is tekintélyes. A községekben kereken 2500 színjátszó csoport működik. (Több mint húszszorosa a városiaknak). Az országban tevékenykedő 601 irodalmi színpadból, tavaly 522 volt a falusi, az 1534 táncszakkörből pedig 1442. Az sem utolsó dolog, hogy a TIT természettudományi előadásainak sorában 8320 előadással az agronómiái témák vezettek. Ezeknek a hallgatósága majdnem 340 ezer. Abba viszont semmiképp sem nyugodhatunk bele, hogy az 1000 lakosra jutó falusi tv-előfizető tavaly fele sem volt a városinak (133:60); hogy akadt megyénk, ahol a tsz-akadé- miák hallgatóinak a száma az 1000-et sem érte el és az sem kelthet bennünk nagy megelégedést, hogy a gyermekek részére a művelődési házakban szervezett mezőgazdasági szakkörök száma országosan csak 45, tehát alig minden 70. községre jut egyetlen egy. És mivel a statisztika nem arra való hogy hiúságunknak udvaroljon, hanem hogy a teendők felé terelje figyelmünket, — az elmúlt évről való számadatokból sejthetjük a közel jövő legsürgetőbb feladatait is. Bajor Nagy Ernő
