Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-18 / 194. szám

196T augusztus 18, 3 Péntek A P U L VKAFARMO Először próbálkoztak az idén pulykatenyésztéssel a biharugrai Felszabadult Föld Termelő- szövetkezetben. összesen 8400 pulykát nevelnek a telepen, ahol egészséges környezetben, erdő közelében szépen fejlődnek a baromfiak. A képen Rácz Erzsébet és Tarr Ernőné, a pulykafarm két dolgozója látható. Fotó: Malmos wvwwvww>rwwywwwwvwwwMvuvvww> vwvwwwwwwwwwvwwwn Négy évvel a határidő előtt Gazdasági verseny — emberek közötti verseny Hosszú évtizedeken keresztül egy artézi és öt Norton-kút látta el ivóvízzel Kondoros község la­kosságát Az mellett, hogy sok esetben kellett a kutaknál sorba- állni, nagy nehézséget jelentett az is, hogy a lakosság egy része bi­zony igen messziről gyalogolt a kútig. A vízellátás kérdésének megoldására egyetlen út kínálko­zott: meg kell valósítani sürgő­sen a törpevízművet. A pártbi­zottság és a tanács, valamint a tö- megszervezetek képviselőiből létrejött hatvankettő elején a szervező bizottság, amelyik az­után előkészítette a társulat ala­kulását. Hamarosan erre is sor került Ezemegyvenöt házból hétszázhuszonhat azonnal kérte a felvételét, de számuk azóta je­lentősen emelkedett. A társu­— Igen isi Rendben lesz, őr­nagy úr! — Nekem dolgom van. Ren­dezkedjenek be. Majd megtud­ják a továbbiakat Az őrnagy elsiet. Örülök a megbízatásnak. Elindulok a fo­lyosó vége felé, hogy szobát válasszak magamnak. Kid azon­ban megrántja a könyököm. — Törzsőrmester! Adhatok egy tanácsot? — Tessék? — A bejárathoz legközelebb eső szobát válassza. Ne men­jen a barakk belsejébe. Erre ugyanis sűrűn megesik, hogy nagyon gyorsan kell megtalálni a kijáratot — Hogy érti ezt? — Tűz, robbanás, bombatá­madás, ez, az, amaz — feleli Kid. Az ördög vigye el, akivel itt még találkoztam, az mind olyan furcsán beszél. De azért meg­fogadom Kid tanácsát és a be­járathoz legközelebb eső szo­bába nyitok be. A szoba fala fehérre van meszelve. A négy sarokban négy ágy. Mindegyik fölött moszkító- háló van kifeszítve. A mennye­zeten hatalmas ventillátor. Köz­vetlenül az ajtó mellett fegy­verállvány. A szoba közepén asztal és négy szék. Az ágyak vége között a falnál két-két szekrény. — Segítsek? — kérdi Kid. — Jó lesz. Én most úgy is el lat alakuló ülésén megválasztot­ták az öttagú intéző és a szintén öttagú ellenőrző bizottságot. Mokrán János, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára elégedett az eddigi eredmények­kel. — A bizottságok jól ellátják a feladatukat s nem utolsósorban a Pataki Ferenc által irányított in­tézőbizottság érdeme is, hogy előreláthatólag négy évvel a határidő előtt elkészül a vízmű. Annak idején azt határozták el, hogy két ütemben, 1972-re befeje­zik az építkezést —, de minden jel arra mutat, hogy 68-ra már ké­szen lesz. — Hogyan osztották fel az épí­tést? — Az első ütemre tervezték a hidroforház és két, egyenként leszek foglalva. Meg kell csinál­ni a szobabeosztásokat. Az ab­lak melletti, jobb oldali ágyat foglalja le nekem. Kid munkához lát. Én papírt veszek elő és felírom, kik ke­rülnek egy szobába. Az csak ter- mésztes, hogy ebbe a szobába Beppót, Pablót és Andy Idenst osztom be. Ez az út ide vezet Csinos, hangulatos klubunk van. Egy cseppet sem hasonlít az államokbeli kaszárnyák klubjaihoz. Inkább nagyvárosi bárnak illenék be. Jegelt italok, jó zene, énekesek, táncosok, az előtérben játékautomaták. Szé­pen berendezték az egészet. A régiek kíváncsian méreget­nek bennünket. Mi viszont őket vesszük szemügyre. Egy csomó­ban ülnek, akárcsak mi. — No, szuperfiúk, hogy ityeg a fityeg? Rendet csináltok Vietnamban? — kiált át hoz­zánk egyszercsak egy tenge­részgyalogos törzsőrmester. Szavait, társai harsány röhö­géssel kísérik. Nem válaszolunk. Nem aka­runk mindjárt az első este né­zeteltérésbe vagy botrányba keveredni. — Jól van — mondja a ten­gerészgyalogos törzsőrmester — a fene akart megbántani benne­teket. Mi újság otthon az ál­lamokban? (Folytatjuk) 25 köbméteres tárolómeden­ce építését, valamint hét kilomé­ter hálózatot és az új kút fúrá­sát. A feladatot teljesítették s ma már a második ütem megvalósí­tásán dolgoznak. A hétmillió háromszázkilencvenezer forintos építkezés menet közben némileg módosult. Eredetileg például százötven köbméternyi vizet szándékoztak tárolni, az igények viszont megkövetelik, hogy ez a mennyiség száz köbméterrel több legyen. — Néhány szót a jelenlegi hely­zetről. — Eddig összesen huszonkét ki­lométernyi vezeték van készen a tervezett harminchét kilométer­ből, a harminchét közkifolyóból huszonhat készült el. — A lakosság is segített? — Szíwel-lélekkel, és főleg ké­zi erővel —, mondja mosolyogva a titkár. Eddig több mint egymil­lió forint értékű munkát végez­tek a helybeliek, dicséretre méltó szorgalommal és odaadással. A Deák Ferenc, Bacsó Béla, Rákóczi és Bajcsy-Zsilinszky utcai lako­sok külön is megérdemlik az el­ismerést. Mező Mihály, Kasik Já­nos, Berkes Béla, Szloszjár György és még nagyon sokan nem sajnálták a pihenő idejüket, mindent megtettek a gyorsabb építés érdekében. — Nem beszéltünk még arról, hogy hány házban van víz?->■ Egyelőre kétszázról beszél­hetünk, de a bekötési engedély kérések száma mindennap emel­kedik. Nyolcvan házban már a fürdőszoba is elkészült. — Tehát elégedettek? — Igen is, meg nem is. Azt tapasztaljuk, hogy a Békés me­gyei Víz- és Csatornamű Válla­lat nem tesz meg mindent, illet­ve nem tesz annyit a gyorsabb munka érdekében mint amennyit tehetne. Az utómunkákat általá­ban csak sokkal később végzik, az aknák betonozása például mindig késik. Nemrégen jelezték, hogy a tárolómedencét nem tud­ják határidőre elkészíteni anyag­hiány miatt. Állítólag nincs be­tonvas. Értjük mi ezt, illetve sze­retnénk megérteni, de nem tud­juk sehogyan $em elfeledni azt, hogy ezekre a munkákra szer­ződést kötöttünk. Vajon miért nem tud mindent elkövetni a vál­lalat, hogy ezt maradéktalanul be is tartsa? O. L. Augusztus 8-án közlemény je­lent meg a lapokban, mely szerint a hónap végéig azok a vállalatok, amelyek hitelt kérnek szocialista gépimportra, előnyben részesül­nek. Előnyös hitelekkel bővíteni a gépparkot, sőt pusztán, hogy, kap hitelt a vállalat a fejlesztés­re, már ma, mindez nem akár­milyen lehetőség a jövő évi gaz­dálkodás szempontjából. A kor­szerű berendezésekkel folytatott termelés előnyei — a rövidebb idő alatt előállítható nagyobb és jobb minőségű termékmennyiség — kitűnő gazdasági kondíciót ad a gyáraknak, amire jövőre ugyancsak nagy szükség lesz. A vállalatok 1968-ban már valóban munkájuk szerint jutnak majd anyagi eszközökhöz — az általuk termelt és értékesített áru ellen­értékeként. A piac igényeit job­ban ismerő, az igények változását rugalmasabban követni képes gyár könnyebben, s nagyobb ered­ménnyel tudja majd kamatoztat­ni befektetéseit. Ahhoz, hogy ru­galmasabban követhesse a piac változásait, nos ahhoz kell a jó gazdasági kondíció. A jó kondíciónak számtalan összetevője van: nem lehetnek például a gyárnak felesleges kész­letei, elfekvő termékei, amelyek­ben benne fekszik a pénze, hi­szen ezt az elfekvő vagyont a fo­lyamatos termelés érdekében pó­tolni kell valóságos bankókkal — kölcsönökkel, hitelekkel — azo­kért meg kamatot kell fizetnie. A nyereségnek nagy részét fel­emészthetik a kamatok — keve­sebb jut a különböző alapokra s így a későbbi időszakban még hátrányosabb helyzetbe kerül a gyár. A jó kondícióhoz szükséges a kapacitás jó kihasználása is, hogy a gépek gyorsan megtermel­jék vételárukat. Persze kell még a jó gyártmány- és a jó termelés­fejlesztés is, azonban kivált en­nél az utóbbinál ügyelni kell a helyes arányokra: a túlságosan nagy beruházás ugyanolyan ká­rokat okozhat, ugyanúgy gyen­gítheti egy-egy gyár esélyeit, mint a túlságosan kicsi bővítés. Nem valószínű, hogy már jö­vőre túlságosan heves verseny alakulna ki gyáraink között a pi­acon, hiszen ne feledjük, hogy egyelőre még elég sok terméknél nagyobb a kereslet, mint a kíná­lat. Azután, meg is kell tanulnia sok mindent a vállalatoknak ah­hoz, hogy felismerjék a verseny­ben rejlő lehetőségeket, ehhez a gyakorlat szolgáltatja majd a legjobb tananyagot ugyanis a na­gyobb önállóságban a gyárak elő­ször az eddiginél sokkal nagyobb kockázatot vélnek és ez óvatos­ságra készteti őket. A nagyobb nyereségre; a nagyobb személyes jövedelemre megnyíló lehetőség azonban elindítja majd természe­tesen a folyamatot: többet eladni, nagyobb piacot szerezni — és ez a törekvés egyre erőteljesebben je­lentkezik máris. S ezzel együtt természetesen az a szándék is, hogy a másik gyár piacát, vevő­it megszerezzék. Ne feledjük azonban, hogy ennek a versenynek a termelőesz­közök társadalmi tulajdonviszo­nyai között végső soron mind­annyiunk gyarapodását, mind­annyiunk gazdagodását kell ered­ményeznie. Egyszerűen azért, mert miközben egy gyár nagyobb nyereségre akar szert tenni — hogy magasabb jövedelemhez jut­tassa alkalmazottait —. a nagyobb nyereségből a közös kasszába is egyre többet fog befizetni. És ami még ennél is fontosabb, hogy a közös kasszával nem fog meg­gondolatlanul gazdálkodni, hiszen akkor saját zsebét is soványí- taná. — És ha egy vállalat csődbe jut? — kérdezik sokan, vitatkoz­nak ezen sokan napjainkban. A válasz ma már kikristályosodott: szocialista tervgazdálkodás­ban a hagyományos érte­lemben nem mehet csődbe egyet­len gyár. sem. Nem mehet, mert valamennyi üzemképes gyárunk­ra szüksége van a népgazdaság­nak — azért építettük, azért állí­tottuk őket munkába. Egyetlen munkahelyünk sincs, amely ne lenne képes hasznosan termelni. Csak egyes vállalatok vezetői jut­hatnak csődbe! A gyár nem. Le­het, hogy majd mást gyártanak, de a berendezésekre, munkások­ra szükség lesz továbbra is. Per­sze kár az a szocialista népgazda­ságnak, amikor egy vállalat ek­kora belső átalakításra szorul, de ilyenkor még mindig jobb, ha kiderül arról a gyárról, hogy ter­mékeire a piacnak nincs szük­sége, mintha .csendben, termel a raktáraknak. Ráadásul ilyen helyzet után könnyen kiderülhet, hogy más vezetés alatt a koráb­ban deficites vállalat nagyon is jól boldogul, helye van a gaz­dasági életben. A gazdasági verseny emberek közötti verseny is tehát. A piacon nemcsak az áruból derül ki, hogy milyen korszerű vagy, hogy meny­nyire jó vagy rossz. A piac a ké­szítőkről is bizonyítványt állít ki, a jól felkészült alapos és korsze­rű ismeretekkel bíró vezetőgárda, a jó felkészültségű szakmun­kás- és szakembergárdával sem­miképp sem maradhat le a ver­senyben. A jó gazdasági kondí­ciónak ez legfőbb záloga: felké­szült munkás- és vezetőgárda, örvendetes, hogy a gyárak felső vezetőinek — tehát a főmérnöki, igazgatói beosztásban dolgozók­nak tíz százaléka ma is tanul va­lamelyikszervezett oktatási fóru­mon. Vagy továbbképzi magát, vagy a második diploma kedvéért fogott újból a tanuláshoz. A' versenyre — ami tulajdon­képpen már meg is kezdődött —, készülni kell és most kell készül­ni: most kell felkészíteniük a vezetőknek és a beosztottaknak a vállalatokat a mérkőzésre. Rendbe tenni a raktárakat, ren­dezni az adósságokat, felülvizs­gálni a gépparkot: mire van szükség, mit nem szabad tovább tartani: felülvizsgálni a gyárt­mányokat s most már nemcsak a gyártók, hanem a vásárlók sze­mével is — s végül felülvizsgálni a képességeket, szakértelmet, hol kell gyarapítani azt, hol elég­séges. Augusztus 8-án amolyan kis részverseny kezdődött máris, az­zal, hogy napvilágot látott a köz­lemény, mely szerint a vállalatok augusztus 31-ig előnyös hiteleket kérhetnek szocialista országok­ból tervezett gépvásárlásaikra. Huszonhárom nap alatt kell dön­teni. Ott, ahol a jövő évi fejlesz­tés kérdéseivel még nem foglal­koztak, ott 23 nap alatt aligha juthatnak most döntésre, a ta­nulságokat azonban ott is leszűr­hetik: a piaci verseny közepette előkelő helyezésre csak ott szá­míthatnak, ahol a vezetők és a beosztottak mindig összhangban állnak — „napra készen” — a kö­vetelményekkel. ifi. Gerencsér Ferenc fl Békéscsabai Konzervgyár azonnali belépéssel férfi- és nödolgozókat vesz fel békéscsabai, továbbá pósteleki munkahelyre. Jelentkezés mindennap délelőtt Békéscsabán, illetve Póstele- ken a felvételi irodán. A felvételhez munkakönyv és érvényes egészségügyi könyv szükséges. 82074

Next

/
Thumbnails
Contents