Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-18 / 194. szám
196T augusztus 18, 3 Péntek A P U L VKAFARMO Először próbálkoztak az idén pulykatenyésztéssel a biharugrai Felszabadult Föld Termelő- szövetkezetben. összesen 8400 pulykát nevelnek a telepen, ahol egészséges környezetben, erdő közelében szépen fejlődnek a baromfiak. A képen Rácz Erzsébet és Tarr Ernőné, a pulykafarm két dolgozója látható. Fotó: Malmos wvwwvww>rwwywwwwvwwwMvuvvww> vwvwwwwwwwwwvwwwn Négy évvel a határidő előtt Gazdasági verseny — emberek közötti verseny Hosszú évtizedeken keresztül egy artézi és öt Norton-kút látta el ivóvízzel Kondoros község lakosságát Az mellett, hogy sok esetben kellett a kutaknál sorba- állni, nagy nehézséget jelentett az is, hogy a lakosság egy része bizony igen messziről gyalogolt a kútig. A vízellátás kérdésének megoldására egyetlen út kínálkozott: meg kell valósítani sürgősen a törpevízművet. A pártbizottság és a tanács, valamint a tö- megszervezetek képviselőiből létrejött hatvankettő elején a szervező bizottság, amelyik azután előkészítette a társulat alakulását. Hamarosan erre is sor került Ezemegyvenöt házból hétszázhuszonhat azonnal kérte a felvételét, de számuk azóta jelentősen emelkedett. A társu— Igen isi Rendben lesz, őrnagy úr! — Nekem dolgom van. Rendezkedjenek be. Majd megtudják a továbbiakat Az őrnagy elsiet. Örülök a megbízatásnak. Elindulok a folyosó vége felé, hogy szobát válasszak magamnak. Kid azonban megrántja a könyököm. — Törzsőrmester! Adhatok egy tanácsot? — Tessék? — A bejárathoz legközelebb eső szobát válassza. Ne menjen a barakk belsejébe. Erre ugyanis sűrűn megesik, hogy nagyon gyorsan kell megtalálni a kijáratot — Hogy érti ezt? — Tűz, robbanás, bombatámadás, ez, az, amaz — feleli Kid. Az ördög vigye el, akivel itt még találkoztam, az mind olyan furcsán beszél. De azért megfogadom Kid tanácsát és a bejárathoz legközelebb eső szobába nyitok be. A szoba fala fehérre van meszelve. A négy sarokban négy ágy. Mindegyik fölött moszkító- háló van kifeszítve. A mennyezeten hatalmas ventillátor. Közvetlenül az ajtó mellett fegyverállvány. A szoba közepén asztal és négy szék. Az ágyak vége között a falnál két-két szekrény. — Segítsek? — kérdi Kid. — Jó lesz. Én most úgy is el lat alakuló ülésén megválasztották az öttagú intéző és a szintén öttagú ellenőrző bizottságot. Mokrán János, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára elégedett az eddigi eredményekkel. — A bizottságok jól ellátják a feladatukat s nem utolsósorban a Pataki Ferenc által irányított intézőbizottság érdeme is, hogy előreláthatólag négy évvel a határidő előtt elkészül a vízmű. Annak idején azt határozták el, hogy két ütemben, 1972-re befejezik az építkezést —, de minden jel arra mutat, hogy 68-ra már készen lesz. — Hogyan osztották fel az építést? — Az első ütemre tervezték a hidroforház és két, egyenként leszek foglalva. Meg kell csinálni a szobabeosztásokat. Az ablak melletti, jobb oldali ágyat foglalja le nekem. Kid munkához lát. Én papírt veszek elő és felírom, kik kerülnek egy szobába. Az csak ter- mésztes, hogy ebbe a szobába Beppót, Pablót és Andy Idenst osztom be. Ez az út ide vezet Csinos, hangulatos klubunk van. Egy cseppet sem hasonlít az államokbeli kaszárnyák klubjaihoz. Inkább nagyvárosi bárnak illenék be. Jegelt italok, jó zene, énekesek, táncosok, az előtérben játékautomaták. Szépen berendezték az egészet. A régiek kíváncsian méregetnek bennünket. Mi viszont őket vesszük szemügyre. Egy csomóban ülnek, akárcsak mi. — No, szuperfiúk, hogy ityeg a fityeg? Rendet csináltok Vietnamban? — kiált át hozzánk egyszercsak egy tengerészgyalogos törzsőrmester. Szavait, társai harsány röhögéssel kísérik. Nem válaszolunk. Nem akarunk mindjárt az első este nézeteltérésbe vagy botrányba keveredni. — Jól van — mondja a tengerészgyalogos törzsőrmester — a fene akart megbántani benneteket. Mi újság otthon az államokban? (Folytatjuk) 25 köbméteres tárolómedence építését, valamint hét kilométer hálózatot és az új kút fúrását. A feladatot teljesítették s ma már a második ütem megvalósításán dolgoznak. A hétmillió háromszázkilencvenezer forintos építkezés menet közben némileg módosult. Eredetileg például százötven köbméternyi vizet szándékoztak tárolni, az igények viszont megkövetelik, hogy ez a mennyiség száz köbméterrel több legyen. — Néhány szót a jelenlegi helyzetről. — Eddig összesen huszonkét kilométernyi vezeték van készen a tervezett harminchét kilométerből, a harminchét közkifolyóból huszonhat készült el. — A lakosság is segített? — Szíwel-lélekkel, és főleg kézi erővel —, mondja mosolyogva a titkár. Eddig több mint egymillió forint értékű munkát végeztek a helybeliek, dicséretre méltó szorgalommal és odaadással. A Deák Ferenc, Bacsó Béla, Rákóczi és Bajcsy-Zsilinszky utcai lakosok külön is megérdemlik az elismerést. Mező Mihály, Kasik János, Berkes Béla, Szloszjár György és még nagyon sokan nem sajnálták a pihenő idejüket, mindent megtettek a gyorsabb építés érdekében. — Nem beszéltünk még arról, hogy hány házban van víz?->■ Egyelőre kétszázról beszélhetünk, de a bekötési engedély kérések száma mindennap emelkedik. Nyolcvan házban már a fürdőszoba is elkészült. — Tehát elégedettek? — Igen is, meg nem is. Azt tapasztaljuk, hogy a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat nem tesz meg mindent, illetve nem tesz annyit a gyorsabb munka érdekében mint amennyit tehetne. Az utómunkákat általában csak sokkal később végzik, az aknák betonozása például mindig késik. Nemrégen jelezték, hogy a tárolómedencét nem tudják határidőre elkészíteni anyaghiány miatt. Állítólag nincs betonvas. Értjük mi ezt, illetve szeretnénk megérteni, de nem tudjuk sehogyan $em elfeledni azt, hogy ezekre a munkákra szerződést kötöttünk. Vajon miért nem tud mindent elkövetni a vállalat, hogy ezt maradéktalanul be is tartsa? O. L. Augusztus 8-án közlemény jelent meg a lapokban, mely szerint a hónap végéig azok a vállalatok, amelyek hitelt kérnek szocialista gépimportra, előnyben részesülnek. Előnyös hitelekkel bővíteni a gépparkot, sőt pusztán, hogy, kap hitelt a vállalat a fejlesztésre, már ma, mindez nem akármilyen lehetőség a jövő évi gazdálkodás szempontjából. A korszerű berendezésekkel folytatott termelés előnyei — a rövidebb idő alatt előállítható nagyobb és jobb minőségű termékmennyiség — kitűnő gazdasági kondíciót ad a gyáraknak, amire jövőre ugyancsak nagy szükség lesz. A vállalatok 1968-ban már valóban munkájuk szerint jutnak majd anyagi eszközökhöz — az általuk termelt és értékesített áru ellenértékeként. A piac igényeit jobban ismerő, az igények változását rugalmasabban követni képes gyár könnyebben, s nagyobb eredménnyel tudja majd kamatoztatni befektetéseit. Ahhoz, hogy rugalmasabban követhesse a piac változásait, nos ahhoz kell a jó gazdasági kondíció. A jó kondíciónak számtalan összetevője van: nem lehetnek például a gyárnak felesleges készletei, elfekvő termékei, amelyekben benne fekszik a pénze, hiszen ezt az elfekvő vagyont a folyamatos termelés érdekében pótolni kell valóságos bankókkal — kölcsönökkel, hitelekkel — azokért meg kamatot kell fizetnie. A nyereségnek nagy részét felemészthetik a kamatok — kevesebb jut a különböző alapokra s így a későbbi időszakban még hátrányosabb helyzetbe kerül a gyár. A jó kondícióhoz szükséges a kapacitás jó kihasználása is, hogy a gépek gyorsan megtermeljék vételárukat. Persze kell még a jó gyártmány- és a jó termelésfejlesztés is, azonban kivált ennél az utóbbinál ügyelni kell a helyes arányokra: a túlságosan nagy beruházás ugyanolyan károkat okozhat, ugyanúgy gyengítheti egy-egy gyár esélyeit, mint a túlságosan kicsi bővítés. Nem valószínű, hogy már jövőre túlságosan heves verseny alakulna ki gyáraink között a piacon, hiszen ne feledjük, hogy egyelőre még elég sok terméknél nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Azután, meg is kell tanulnia sok mindent a vállalatoknak ahhoz, hogy felismerjék a versenyben rejlő lehetőségeket, ehhez a gyakorlat szolgáltatja majd a legjobb tananyagot ugyanis a nagyobb önállóságban a gyárak először az eddiginél sokkal nagyobb kockázatot vélnek és ez óvatosságra készteti őket. A nagyobb nyereségre; a nagyobb személyes jövedelemre megnyíló lehetőség azonban elindítja majd természetesen a folyamatot: többet eladni, nagyobb piacot szerezni — és ez a törekvés egyre erőteljesebben jelentkezik máris. S ezzel együtt természetesen az a szándék is, hogy a másik gyár piacát, vevőit megszerezzék. Ne feledjük azonban, hogy ennek a versenynek a termelőeszközök társadalmi tulajdonviszonyai között végső soron mindannyiunk gyarapodását, mindannyiunk gazdagodását kell eredményeznie. Egyszerűen azért, mert miközben egy gyár nagyobb nyereségre akar szert tenni — hogy magasabb jövedelemhez juttassa alkalmazottait —. a nagyobb nyereségből a közös kasszába is egyre többet fog befizetni. És ami még ennél is fontosabb, hogy a közös kasszával nem fog meggondolatlanul gazdálkodni, hiszen akkor saját zsebét is soványí- taná. — És ha egy vállalat csődbe jut? — kérdezik sokan, vitatkoznak ezen sokan napjainkban. A válasz ma már kikristályosodott: szocialista tervgazdálkodásban a hagyományos értelemben nem mehet csődbe egyetlen gyár. sem. Nem mehet, mert valamennyi üzemképes gyárunkra szüksége van a népgazdaságnak — azért építettük, azért állítottuk őket munkába. Egyetlen munkahelyünk sincs, amely ne lenne képes hasznosan termelni. Csak egyes vállalatok vezetői juthatnak csődbe! A gyár nem. Lehet, hogy majd mást gyártanak, de a berendezésekre, munkásokra szükség lesz továbbra is. Persze kár az a szocialista népgazdaságnak, amikor egy vállalat ekkora belső átalakításra szorul, de ilyenkor még mindig jobb, ha kiderül arról a gyárról, hogy termékeire a piacnak nincs szüksége, mintha .csendben, termel a raktáraknak. Ráadásul ilyen helyzet után könnyen kiderülhet, hogy más vezetés alatt a korábban deficites vállalat nagyon is jól boldogul, helye van a gazdasági életben. A gazdasági verseny emberek közötti verseny is tehát. A piacon nemcsak az áruból derül ki, hogy milyen korszerű vagy, hogy menynyire jó vagy rossz. A piac a készítőkről is bizonyítványt állít ki, a jól felkészült alapos és korszerű ismeretekkel bíró vezetőgárda, a jó felkészültségű szakmunkás- és szakembergárdával semmiképp sem maradhat le a versenyben. A jó gazdasági kondíciónak ez legfőbb záloga: felkészült munkás- és vezetőgárda, örvendetes, hogy a gyárak felső vezetőinek — tehát a főmérnöki, igazgatói beosztásban dolgozóknak tíz százaléka ma is tanul valamelyikszervezett oktatási fórumon. Vagy továbbképzi magát, vagy a második diploma kedvéért fogott újból a tanuláshoz. A' versenyre — ami tulajdonképpen már meg is kezdődött —, készülni kell és most kell készülni: most kell felkészíteniük a vezetőknek és a beosztottaknak a vállalatokat a mérkőzésre. Rendbe tenni a raktárakat, rendezni az adósságokat, felülvizsgálni a gépparkot: mire van szükség, mit nem szabad tovább tartani: felülvizsgálni a gyártmányokat s most már nemcsak a gyártók, hanem a vásárlók szemével is — s végül felülvizsgálni a képességeket, szakértelmet, hol kell gyarapítani azt, hol elégséges. Augusztus 8-án amolyan kis részverseny kezdődött máris, azzal, hogy napvilágot látott a közlemény, mely szerint a vállalatok augusztus 31-ig előnyös hiteleket kérhetnek szocialista országokból tervezett gépvásárlásaikra. Huszonhárom nap alatt kell dönteni. Ott, ahol a jövő évi fejlesztés kérdéseivel még nem foglalkoztak, ott 23 nap alatt aligha juthatnak most döntésre, a tanulságokat azonban ott is leszűrhetik: a piaci verseny közepette előkelő helyezésre csak ott számíthatnak, ahol a vezetők és a beosztottak mindig összhangban állnak — „napra készen” — a követelményekkel. ifi. Gerencsér Ferenc fl Békéscsabai Konzervgyár azonnali belépéssel férfi- és nödolgozókat vesz fel békéscsabai, továbbá pósteleki munkahelyre. Jelentkezés mindennap délelőtt Békéscsabán, illetve Póstele- ken a felvételi irodán. A felvételhez munkakönyv és érvényes egészségügyi könyv szükséges. 82074
