Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-02 / 180. szám

1987. augusztus 2. 5 Szerda Bővítik ipari tevékenységüket a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek Új üzemek létesítése még az idén Békés megye fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetei számottevő eredményt értek el különböző olyan ipari tevékenységük bőví­tésével, amelyek elsősorban is a helyi lakosság ellátását segítették jobbá tenni. Néhány évvel ezelőtt még nagy gondot okozott a szik­vízellátás. Ma már a fogyasztási szövetkezetek ellátási területén úgyszólván ismeretlen fogalom a szikvízhiány. De ezen túlmenően nagy jelentőséggel bír a hűsítő ita­lokat előállító üzemek gyors üte­mű létrehozása. is. Két év óta — a megye három városának kivé­telével — valamennyi községben saját készítésű hűsítő italt áru­sítanak. A békési, a mezőberényi, az endrődi, a nagyszénás!, a sar- kadi, a mezőkovácsházi és a vész­tői fogyasztási szövetkezet együt­tesen 66 községet lát el hűsítő itallal. A békési, a sarkadi, a nagyszé- nási és a mezőkovácsházi szövet­kezeteknél a választék bővítése miatt kísérletképpen megkezdték a gyengén alkohol tartalmú üdí­tő italok gyártását. E szövetke­zetek vezetői tettek ígéretet ar­ra is, hogy a közeljövőben kipró­bálják a szénsavval dúsított ivó­paradicsom gyártását is. Endrődön, Dévaványán és Bat- tonyán évek óta működtetnek a szövetkezetek betonáru üzemet, melyek hozzájárulnak a helyi la­kosság igényeinek kielégítéséhez. Nemrég kezdte meg működését Gádoroson a cementcserép-készí- tő üzem, melynek eredményessé­gét a második negyedév 50 ezer forintos termelési értéke fémjel­zi. Nagyszénáson a szénporos tég­laégetés látszik eredményesnek, amellyel az építőanyag-hiányt akarják legalábbis részben pótol­ni a szövetkezet vezetői. A múlt évi próbagyártás jónak mutatko­zott. Ennek következtében az idén 400 ezer szénporos tégla előállí­tására vállalkoztak a fogyasztási és értékesítő szövetkezet vezetői. Múlt év utolsó negyedévében kezdte meg működését Okányban és Nagyszénáson a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek szer­számnyeleket készítő két fafel­dolgozó üzeme. Az okányi szövet­kezet vezetői ez év első negyed­évében a Csongrád—Békés me­gyei Vas-műszaki Nagykereske­delmi Vállalatnak 223 és fél ezer forint értékű árut szállított le. E jelentős termelési érték 11 ezer 115 forint gazdálkodási eredményt hozott a szövetkezetnek. A má­sodik negyedévben 280 ezer fo­rint értékű különböző szerszám- nyél leszállítására kötöttek szer­ződést a szövetkezet vezetői az említett nagykereskedelmi válla­lattal. Gépkapacitásuk azonban lehetővé tette, hogy a második negyedévben a honvédségnek is legyárthattak 3000 ásónyelet. Eb­ben az évben 700 ezer forint termelési értéket terveztek az okányi fafeldolgozó üzem szá­mára, amelynek teljesítése nem okoz gondot. A hulladékanyagok felhasználására is gondoltak, ami további jelentős bevételt eredmé­nyez. Néhány héttel ezelőtt kony­hai ülőkék és zsámolyok minta- példányát készítették, melyek­ből szintén a nagykereskedelmi vállalat igénnyel nagy mennyisé­get. S a még kisebb hulladék­anyagból parkettaléceket készíte­nek, amelynek elhelyzése különö­sen nem okoz gondot. Nagyszénás fafeldolgozó üzeme a második negyedévben kezdte meg a termelést 30 ezer seprű­nyél legyártásával, amelyre a Csongrád—Békés megyei Vas-mű­szaki Nagykereskedelmi Vál­lalattal kötöttek szerződést. Ez az üzem a különböző szerszámnyele­ken kívül káposztáskádak, hor­dók gyártását és javítását, talics­kák készítését is vállalja. Kun- ágotán cirokseprű készítést ho­nosított meg a szövetkezet, házi­ipari módszerrel. Ez év első hat hónapjában ez a tevékenység 5000 forint eredményt hozott. Gyulán a fogyasztási és értékesítő szövet­kezet múlt év augusztusában kezdte meg működtetni fényplexi- iizemét. Az üzem termelőkapaci­tását jórészt megyén kívüli meg­rendelések kötik le. A múlt év utolsó öt hónapjában 244 ezer fo­rint értéket termelt ez az üzem. Erre az évre 222 ezer forintos tervet kell ennek az üzemnek tel­jesíteni. Az első félévben csak­nem 400 ezer forint termelési ér­ték teljesítése feltétlenül az ered­ményes munkát ielzi. Az első fél­évben 23 ezer 400 forint nyere­séggel zárt a gyulai plexiüzem. Legnagyobb szövetkezeti inari létesítmény azonban a békésésa- bai húsfeldolgozó üzem. A tervek szerint 4 millió 300 ezer forint értékű árut kell, hogy' adjon ez az üzem az idén. Termelése július 15-ig meg­haladta a 3 millió 230 ezer forin­tot. A feldolgozáshoz szükséges hízott sertést a gyulai, a békési, az endrődi, a gyomai és a szeg­halmi fogyasztási és értékesítő szövetkezetek hizlaldái biztosít­ják. Fogyasztási és értékesítő szö­vetkezeteink ipari tevékenysége közül csak néhányat említettünk itt, mellyel a lakosság helyi ellá­tását, szükségletének kielégítését igyekeznek kielégíteni. Az elkö­vetkező hónapokban azonban jó néhány szövetkezet bővíti tovább ipari tevékenységét. Hogy csak a legfontosabbat említsük: Körös- nagvharsányban mozaiküzemet, Orosházán száraztészta-készítő üzemet, Szarvason szénporos tég­laégetést, Mezőkovácsházán ver­tikális részleget és gesztenyepüré készítést, Békéscscabán és Mező­kovácsházán szennyvfz-szippan- tási részleget hoz létre a fogyasz­tási és értékesítő szövetkezet. Balkus Imre Családvédelmi ankét Gyulán A Közalkalmazottak Szak- szervezetének megyei bi­zottsága kezdeményezéseként családvédelmi ankétot ren­deztek Gyulán, melyen részt vettek a szakszervezet alap­szervi nőfelelősei, valamint a gyámügyi előadók. A tanács­kozáson Pusztaházi Istvánná, a Magyar Nők Országos Ta­nácsa Családvédelmi Osztá­lyának vezetője tartott vita­indító előadást. Tájékoztató­jában ismertette a családter­vezéssel és az ifjúságvéde­lemmel kapcsolatos tapaszta­latokat és a legfontosabb ten­nivalókat. Az érdeklődést bi­zonyítja, hogy a negyven résztvevőből tizenöten szóltak hozzá. Elmondták többek kö­zött azokat a gondokat, me­lyekkel hivatali és társadalmi munkájuk során meg kell küzdeniük. A szakszervezeti bizottság el­ső, ilyen irányú kezdeménye­zése követőkre talált. Még az idén sor kerül egy nagyobb szabású tanácskozásra, me­lyen az Egészségügyi .Szak- szervezet aktívái, valamint az egészségügy területén a gyer­mekekkel foglalkozó dolgozók vesznek részt, A találkozó al­kalmával sor kerül a jó hír­nevet szerzett békéscsabai nvári napközi meglátogatásá­ra is. • • Üzemek és tsz-ek kiállítása Mezőberényben Alkotmányunk ünnepének tiszteletére, augusztus 18—20- ig Mezőberényben a ligeti pa­vilonokban kiállítást rendez­nek. A pamuttextilművek, a gépjavító állomás, a műszaki és villamossági ktsz, a tégla­gyár, az Aranykalász, a Vö­rös Csillag, a Petőfi és az Elő­re Termelőszövetkezet ter­mékeivel ismerkedhetnek meg a látogatók. Ugyanak­kor áttekintést kaphatnak az üzemek és a tsz-ek eddigi fejlődéséről, amit fényképe­ken és tablókon dokumentál­nak. A tervek szerint a jövőben kétévenként rendeznek ha­sonló kiállítást a községben. Felvételre keresünk budapesti munkahelyre SZERKEZETLAKATOS. HEGESZTŐ, MARÓS, ESZTERGÁLYOS. MINTAKÉSZfTÖ. szakmunkást, férfi segédmunkásokat, és PORTÁSOKAT. valamint vidéki munkára lakatosokat hegesztőket, csőszerelőket és festő szakmunkásokat. Orsz. Bányagépayártó Vállalat. Budapest, IV., Baross u 91 --95 725 Hirdesse lapunkban használaton kívüli állóeszközeit, elfekvő készleteit, gyártmányait, kapacitás-keresletét, kínálatát és egyéb adás-vételét. Hirdetési mellékletünket megküldjük az ország összes számottevő üzemeinek, vállalatainak, tsz-einek, gépjavító állomásainak, ktsz-einek. Következő országos számunk augusztus végén jelenik meg, miért is kérjük a hirdetéseket augusztus 15-ig megküldeni. Ügyintéző a Lapkiadónál: Vas Tibor. Ügyintéző a Magyar Hirdetőnél: Baráth íjászló. Békés megyei Lapkiadó Vállalat Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 5. Telefon: 11—021 és 11—051. Magyar Hirdető Kirendeltsége Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 21 Telefon: 11—235. Társadalmi A marxista filozófiának azt a kitételét, hogy semmi sem ál­landó, minden változik, csak a változás örök — nem is kell túlságosan hangoztatnunk, hi­szen az élet bizonyítja. S bár általában az eddigi változások, az újnak a kiforrása sokszor évszázadokat követelt —, van­nak olyan szokások, amelyek szinte máról holnapra merülnek a feledés homályába, hogy he­lyet adjanak az újnak. A vál­tozások általában nem mentesek a rázkódtatásoktól. Vannak vi­szont olyan új jelenségek, ame­lyek úgy győznek — logikájuk­kal, ésszerűségükkel —, hogy nem rázkódtatják meg az embe­reket. Ezek: társadalmi ünnepe­ink, alig pár év alatt szokássá vált ünnepségeink. Az elneve­zés egyelőre még nem túlságo­san szerencsés — lehet, hogy lesz jobb —, de a tartalom igen szép. Ahogy kulturálódik né­pünk, éppen úgy oszlanak az értelmetlenség ködei is. Ha egészségesen rúgkapáló újszü­lötteinkre gondolunk, nem csupán érezzük, hanem tudván tudjuk: ők a való világ részei, csodálatosan szép objektív való­ságok; a születő újabb és újabb generáció hús-vér képviselői. Nem játék a szavakkal, ha ezt mondjuk: valóban vannak. Ezt érzékelhetjük is, amikor meg­simogatjuk őket; amikor be- cézgetjük őket és amikor •— ne­vet adunk nekik. A nevet nem Istentől kérjük, nem isteni mí­tosszal adjuk nekik, hiszen ők sem Istentől lettek — egyenes folytatói annak a konfliktusok­kal teli életútnak, amelynek cél­ja, hogy minden újszülött bol­dogabb legyen, mint azok, akik nemzették. Nem hókuszpókuszokkal tör­ténik nálunk a kercsztelést ki­szorító névadási ünnepség. Nem. Társadalmi ügy ez már. Egy-egy községből szinte naponta hoz­zánk érkezik a hír: nemcsak ha- tan-nyolran, hanem tizennyolc- húszán kapnak nevet egy-egy GyerowSm-kiáilílás a Az idén első ízben kapnak he­lyet a békéscsabai Munkácsy Mú­zeumban a legszebb gyermekraj­zok, melyeket az úttörőház kép­zőművészeti szakköre mutat be. összesen negyven rajzot és kü­lönböző figurákat állítanak ki a szakkör tagjainak gyűjteményé­ünnepeink alkalomkor olyan szituációkban, amikor nem a viaszgyertyák sápatag fénye adja a hátteret; amikor nem látszanak a festett templom üvegablakain az égre fordult szemű szentek; hanem élő virággal díszített anyaköny­vi hivatali helyiségekben, fehér blúzos, fehér inges, piros nyak- kendős úttörők, s az újjal meg­békélő, s attól meghatódó öre­gek jelenlétében az egészséges materialista világ megszemélye­sítői adnak nevet az újszülöt­teknek. Lehet, hogy ezek a névadási ünnepségek egyelőre nélkülözik a komor szertartások ünnepi hangulatait; lehet, ' hogy har­sányabbak s nélkülözik a régi, misztifikált szenteltvíz szagú tó­nust, de éppen újszerűségükben van, s abból sugárzik az élet­erő... Szólnunk kell egyéb társadal­mi ünnepekről is. Ma már tud­juk; a házasságok nem az ég­ben köttetnek. Itt a földön ta­lálnak egymásra a párok. A va­ló élet természetes törvényei hozzák egymáshoz közel a nőt meg a férfit. Ma már azt is tud­juk, hogy az, aki fölött eljártak az élet évei, nem lelkileg él to­vább, hanem tetteiben és azok­ban az utódokban, akik nemcsak sejtjeikben hasonlóak szüleik­hez, nemcsak gesztusaikban vagy egy-egy őseikre ütő mo­solyban, anyajegyben —, hanem abban, hogy folytatják az örök küzdelmet a jobb létért. S fő­leg abban, hogy ma már ná­lunk szinte minden ember tud­ja: a boldogulást — sok küzde­lem árán — itt a földön lehet és csak itt lehet megtalálni. Alig néhány esztendő alatt a fejlődés, a reális élet törvényei teremtették meg társadalmi ünnepeinket. Néhány évvel ez­előtt még kuriózum volt a név­adás ünnepsége. Ma már szo­kássá vált, s alig néhány év múlva hagyomány is lesz. Szép hagyomány... Temyák Ferenc Békéscsaba5 miaumban bői, munkáiból. Többek között az igen tehetséges Módis Éva rajz üt, aki négy éve tagja a szakkörnek és odáig fejlődött, hogy most a nyolcadik osztály befejezése utón Szegedre kerül képzőművészeti iskolára. A kiállítást augusztus I 20-án nyitják és három hétig !At- [ hatja a közönség. Kuliúrfilwn Szegényes viskóra szegeződtek a kame­rák. — Bizony, gyere­kek — mondta ned­ves szemű munkatár­sainak sírástól reme­gő hangon a főren­dező — e gunyhóban jött a világra ko­runk legnagyobb tu­dósa... Aztán beljebb ke­rültek. — A szoba — zo­kogta a filmes. — Íme, a szoba, ahol ringatták a bölcső­jét.. A kamerák egy helyiséggel tovább­vándoroltak. — Ez az a konyha — csókolta meg a ke­mencét a főrendező —, ahol úgy szere­tett mákospatkót rágicsálni... A forgatókönyv író­ja a nagy tudós egyetlen és itt élő unokahúgát ölelte át mély érzésekkel és csak a pofon józaní- totta ki. — Tisztára az ő stílusa — tapogatta feldagadt arcát a filmíró. — Micsoda kemény határozott­ság! Ezután filmszalagra került egy sánta macska, melynek dédpapáját még a nagy tudós dobta kútba gyermekkora pajkos éveiben. — Elég lesz a sza­lag? — aggodalmas­kodott a felvételveze­tő. — Elég lesz? A főrendező rá­förmedt: — Nem spórolha­tunk! Nagy élet nagy filmje lesz ez! . Nem spórolhatunk! — Kérlek! — mondta a kurblis em­ber és engedelmesen irányította gépét a kiskapura, amelyen át a nagy tudós eltá­vozott a külvilágba. — Arrébb, jó em­ber! — mondta a fő­rendező egy idős em­berkének, aki éppen nyomakodott be a szűk kapun. — Kérem, én va­gyok az a kisfiú — közölte az öreg —, aki a nagy tudós zápfogát kiverte, amikor a nagy tudós tízéves volt. — Ja, az más — mondták a filmesek és filmre került még a hajdani kanász — hordágyon hozták, de hozták —, aki kürtje szavával szokta rio­gatni a nagy tudós szüleinek egyetlen hízóját, hogy fárad­jon ki a mezőre. Még vagy ötven hajdani játszótárs, lánypajtás, meg köze­li és távoli rokon és ismerős öröködött meg a filmszalago­kon, mikor végre be­állított maga a nagy tudós U. — Kezdhetjük? — kérdezte kacéran és beállt a kamerák elé, de azok hallgat­tak, mert a főrendező elgondolkodott. — Nézze, kérem — mondta végre a fil­mes. — Nem szívesen lépném túl a költség- keretet. De megten­ném, meg én, ha ma­gának érdekesebi volna az arca. Saj­nos, a kegyed képe nem filmarc, nem. Még elromlana a ke­gyedről szóló ftlm egészséges összhatása. Darázs Endre

Next

/
Thumbnails
Contents