Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-14 / 164. szám
BÉKÉS MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek7 1967. JÜLIUS 14., PÉNTEK Ara 60 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM A Minisztertanács beszámolója feletti vitával folytatja munkáját az országgyűlés Csütörtökön délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az elnöklő Kállai Gyula bejelentette, hogy napirend szerint a Minisztertanács beszámolója feletti vitát folytatják. A csütörtöki ülésen — amelyen részt vett Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki TanáNyers Rezső: csának elnöke, Fock Jenő, a kormány elnöke, Biszku Béla, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai és a Központi Bizottság titkárai — az első felszólaló Nyers Rezső, az MSZMP PB tagja, a KB titkára volt. Közvéleményünk döntő többsége ma már felismeri a reform szükségességét, megérti céljait gat ja is a megvalósítást. Ma már szinte mindenki előtt világos, hogy amit szorgalmazunk, az a szocialista tervgazdálkodás továbbfejlesztése, nem pedig visz- szakanyarodás a múlthoz; hogy nem a szocialista vívmányok feladásáról, éppen ellenkezőleg, azok jobb anyagi megalapozásáról és jövőbeni biztosításáról van szó. A dolgozó tömegek anyagi érdekeltségét nem most találjuk fel, a kommunisták mindig elismerték, hogy létezik és létezni fog, most csak jobban összhangba hozzák a? általános érdeket és az egyedi érdekeket. Bár akad még félreértés is, akad még aggodalom is bizonyos rétegekben, mégis túlsúlyban van már az igenlés, és előtérbe került a hogyan kérdése. A termelési struktúra módosulása elkerülhetetlen, de egyik napról a másikra nem valósítható meg Tisztelt Országgyűlés! A kormány elnöke széles körű, reális áttekintést adott helyzetünkről, a feladatok számbavételekor pedig erőteljes cselekvési készséget nyilvánított, s ezek fontos előfeltételei az eredményes kormányzásnak. Megállapítható, hogy a kormány mind a helyzet megítélésében, mind a tennivalók megjelölésében kellőképpen épít pártunk legutóbbi kongresszusára, a Hazafias Népfront mozgalom széles közvéleményére. Kifejezi tehát a hatszázezernyi kommunista parttagság törekvéseit és megfelel a szocializmust igenlő pártonkívüliek igényeinek. Olyan korban élünk, amikor a nemzetközi problémák életbevágónk és kikerülhetetlenek, amikor állást foglalni nemcsak erkölcsi kötelességünk, de elemi érdekünk is. Nem élhetünk csupán önmagunknak, nem lehetünk kifelé tétlenek, mert ez idejétmúlt és azért sem, mert az imperializmus még virulens, és nem korlátozzák országhatárok. Ahol módjában áll, ott politikai eszközökkel nyomja el a népeket, ahol ez már nincs módjában, ott katonai erővel próbálkozik. Meddig folytatódhat ez, mi lehet az imperializmus elleni hatékony ellenszer? — vetődik fel ismételten a kérdés. Tudjuk, hogy az imperializmus ereje nem korlátlan, hogy már nem uralkodik a világ nagy részén, de változatlanul uralomra tör, s mindig hajlamos arra, hogy erején felüli vállalkozásokat is megkockáztasson, mint ahogy megtette ezt a német—olasz—japán fasizmus is. Századunk egész történelme bizonyítja, hogy az ilyenfajta ármánynak az ellenszere csakis a sorozatos külpolitikai fellépés lehet, határozott fellépés, amelyet széles nemzetközi tömegerő támogat és megfelelő katonai erő biztosít. Ezen kell tehát munkálkodnunk, összefogva a baráti szocialista országokkal, szélesítve együttműködésünket a világ haladó erőivel, különösen szorgalmazva a nemzetközi politika baloldali erőinek egységét. Ezért helyeseljük, hogy kormányunk teljes súlyával vegyen részt a szocialista országok közös akcióban, hogy továbbra is aktívan tevékenykedjen az ENSZ-ben, más fontos nemzetközi fórumokon és szorgalmazza a Haladás erőinek nemzetközi ösz- szefogását. . A belpolitikai feladatok közül a beszámoló joggal helyezte előtérbe a gazdasági fejlődés problémakörét. E kérdések nagy horderejűek manapság a politikában, formot a nagyobb zökkenőktől, a gazdasági reform viszont fokozza a gazdaságosságot, előmozdítja majd a legfontosabb tervcélok megvalósítását. Persze nem automatikusan, hanem csak akkor, ha megfelelő politikai légkörben cselekedhetünk, ha jó lesz az irányítás. Gazdasági fejlődésünk üteme egészében megfelelő. Nem lehet vitás, hogy a mi viszonyaink között a gazdasági reformot csak egyszerre, az egész népgazdaságban egyidejűleg helyes bevezetni, mert a vállalati és ágazati kapcsolatok, kooperációk nagyon erősek és súlyos gazdasági j diszharmóniára vezethetne, ha különböző ágazatok és vállalatok más-más feltételek közepette lennének kénytelenek működni. A bevezetésben tehát nem helyes sem a részlegesség, sem a fokozatosság. Nagyon is szükséges azonban a fokozatosság az állam gazdaság- politikai irányító munkájában. A termelési struktúra módosulása elkerülhetetlen, de egyik napról a másikra nem valósítható meg. Ugyanez a helyzet a termelő berendezések korszerűsítésével, a gazdaságtalan termelés kiszorításával, a külkereskedelmi struktúra javításával, a nagyobb jövedelmezőség megkövetelésével. Ezek mindegyike szinte létérdeke a népnek, a társadalomnak, de hirtelen ugrásokkal mégsem juthatnánk előre, mert ha mindent azonnal akarnánk, csak nehézsé- ; geket akoznánk magunknak. Ezzel szemben ez a helyes, ha az állam kezdetben minden vállalat számára biztosítja a folyamatos működés lehetőségeit, ugyanakkor a gazdaságirányítás eszközeivel fo- kozódóan növekvő nyomást gyakorol a gazdaságosság érdekében rájuk, hogy jól sáfárkodjanak a gcndjaikra bízott népvagyonnal Ez a módszer talán lassúbbnak tűnhet, mégis, így előbb célhoz érhetünk. Éppen ezért csak helyeseljük a kormány erre vonatkozó szándékait. Az ötéves terv sikere, a gazdasági reform jó megvalósítása döntően a vállalatokon és a szövetkezeteken múlik. A hatáskörök decentralizálásával elkerülhetetlenül együtt jár a felelősség bizonyos fokú decentralizálása. De nem lenne helyes azt képzelni, hogy az állam a jövőben áthárítja a maga felelősségét a vállalatokra. Az állam felelőssége mint eddig, ezután is meglesz a nemzeti jövedelem növeléséért és elosztásáért. A jövedelmezőség ne a törvények kijátszásával növekedjen Az ülésszak második napján ; az MSZMP Politikai mert az állam egész fejlődését, s az állampolgárokat egyenként is erősen érintik. Mondanivalóm a továbbiakban a beszámolónak ehhez a részéhez kapcsolódik. A harmadik ötéves terv végrehajtása és a gazdasági mechanizmus reformja időben egybeesik és a következő években a két j feladaton egyszerre kell munkálkodnia a kormánynak, a vállalatoknak, a szövetkezeteknek és a különböző intézményeknek. Két ilyen nagy feladattal nehezebb j megbirkózni, mintha csak az egyik feladat állna előttünk. Ép- ; pen ezért különös gondosságot igényel a kormánytól az, hogy az állami irányítók mindenkor mindkét feladatra tekintettel legyenek és megtalálják azokat az eszközöket, amelyekkel mind a két ügyet a cél felé vihetik. Az ötéves terv megvalósítása biztosítja a gazdasági növekedést, mentesíti a re- j 'elszólalt Nyers Rezső elvtárs, Bizottságának tagja. Wormser Antal fed vétele Fock elvtárs beszámolójából is kiderült, a gyakorlati élet is bizonyítja, hogy a reform gazdasági és szervezési előkészületei megfelelő ütemben haladnak. Így biztosítható lesz, hogy két-három hónappal az új tervév előtt minden vállalat ismerje az 1968-ra szóló központi jogszabályokat és gazdasági feltételeket, és zavartalanul végezhesse feladatát Az eddigi előkészítő munkát jónak minősítheti az országgyűlés, és ha ezután is minden a tervezett szerint folytatódik, akkor létrejön a reform bevezetésének egyik fő feltétele. A másik fő feltétel a jó politikai légkör, ami nagy feladatok megoldásakor nélkülözhetetlen. Adott-e ez a feltétel? Közvéleményünk döntő többsége ma már felismeri a reform szükségességét, megérti céljait, tehát támoA vállalati vezetők és dolgozók felelőssége azonban eddig csak formálisan — és szükségképpen eltorzítva — érvényesülhetett a vállalati jövedelmezőséggel kapcsolatban. Eddig az állam volt egyetlen igazi felelőse a vállalatok jövedelmezőségének is. Most a vállalatok érdekeltsége révén sok felelőse lesz a jövedelmezőségnek és több lehetőséget realizálhatnak a nemzeti jövedelem emelése, a népjólét érdekében. Érdemibb ellenőrzésnek kell viszont vigyáznia arra, hogy a jövedelmezőség ne tisztességtelen úton, a törvények kijátszásával növekedjen. Az állami szervek eddig is segítették, s ezután is segítik a vállalatokat és szövetkezeteket. A gazdasági munka megszervezése azonban valójában vállalati ten- ' nivaló. Csakis a vállalati emberek képesek eredményesen felkutatni és kiaknázni a meglevő tartalékokat, jobban megszervezni a termelést, felhasználni az álló- és forgóeszközöket. Ehhez pedig mindenütt módszeresen kell hozzáfogni és szakítani kell a megszokott rutinmukával. Kétségtelen, hogy az új mechanizmusban a vállalatvezetés figyelmét jobban lekötik majd a kapun kívüli problémák, a kapcsolat a megrendelőkkel és szállítókkal, a bankokkal való együttműködés, a piaci helyzet kötelességszerű vizsgálata. A kapun kívüli helyzet és probléma jobb ismerete segíti majd a kapun belüli rend és szervezettség fokozását. A pártnak és a kormánynak, amikor számba vette az új szisztéma előnyeit, fel kellett tételeznie, hogy a vállalati vezetés túlnyomó nagy többsége képes lesz együtt fejlődni a követelményekkel, hogy fokozódik a vezetők és a dolgozók egymásrautaltsága, de egyúttal fokozódik majd az egymást segítés is. Számos jó példa utal arra, hogy általában indokolt, reális volt ez a számítás. A kormány-beszámolóból kitű(Folytatás a 2. oldalon.)
