Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-13 / 163. szám
4 1987. július 13. Csütörtök Megkezdődött az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) I jogkörök decentralizálása. Az amelyek biztosítják a gazdaság- edúiS a kormány és a miniszté- politikai célkitűzések megváló- riumok hatáskörébe tartozó szá- sítását ; mos kérdés eldöntésében a vállaA mechanizmus reformjának ' latok és a tanácsok lesznek ille- egyik jellemziő vonása a döntési j tékesek. Jobb összhang valósul meg a termelés és szükségletek között így bővül rendszerünk demokratizmusa, növekszik a dolgozók aktív közreműködése a közö6 feladatok megoldásában és mindez a bürokratizmus csökkentését eredményezi. Az üzemi demokrácia tervezett nagyfokú kiszélesítésének feltétele, hogy a szakszervezetek megfelelő jogkört kapjanak. A dolgozók kötelességének és jogainak meghatározásánál szem előtt tartjuk, hogy az anyagi érdekeltség fokozása mellett rendkívül fontosak az erkölcsi tényezők. Ezt már figyelembe veszi az új Munka Törvénykönyve, amelyet széles körű vitára bocsátottunk. A jogos észrevételek és helyes javaslatok figyelembevételével átdolgozott tervezetet a Minisztertanács újra megtárgyalja s ez év őszén az országgyűlés elé terjeszti. Fontosnak tartjuk, hogy mező- gazdasági termelőszövetkezeteink jól beilleszkedjenek az új gazdasági mechanizmus rendjébe. Ebből a célból rendeztük a termelőszövetkezetek álló- és forgóeszköz hiteleit és töröltük tartozásaiknak azt a részét, amelyekre állóeszközeik újjáértékelése szerint a termelésben nem volt fedezet A törlés után az ilyen jellegű adósságállomány lényegesen csökkent és a megmaradóra is kedvező visszafizetési határidőket állapítottunk meg. Bevezettük a termelőszövetkezetek teljes állóeszközállományára az amortizációk épzés kötelezettségét. Fokozatosan teremtjük meg a pénzügyi feltételét annak, hogy saját árbevételeik alapján minél szélesebb körben rátérhessenek a havonkénti munkadíjazás rendszerére. A tavalyi jó termés mellett az árrendezések, a termelőszövetkezeti tagokat érintő szociálpolitikai intézkedések, az említett hitelrendezés és az elterjedő rendszeres munkadíjazás máris kedvező eredményeket hozott. Csökkent a mérleghiányos szövetkezetek száma, javult a gazdálkodás szervezettsége és szilárdult a tagok munkafegyelme, megkezdődött a faluról korábban elvándorolt fiatalok visszatérése — természetesen elsősorban a jól működő szövetkezetekbe. A gazdasági mechanizmus reformja népgazdaságunknak kevés területét érinti olyan mélyen, mint a külkereskedelmet Lényeges, hogy az új gazdasági mechanizmusban szorosabb kapcsolat alakuljon ki a belső és a külső piac között Azért fontos ez, mert a külkereskedelem közvetíti a világpiac ösztönző hatását a hazai termelésre, értékesítésre és fogyasztásra, a műszaki színvonal fejlődésére, végső soron a társadalmi munka termelékenységének növekedésére. Mivel hazánk gazdasági fejlődésében nagy jelentősége van a nemzetközi munkamegosztásnak, ezért továbbra is szükséges a nemzetközi kapcsolatok központi állami irányítása. A külkereskedelmi monopólium fenntartása mellett, a gazdasági folyamatok átfogóbb egysége céljából jobban össze kell kapcsolni a termelést a külkereskedelemmel és ahol ez indokolt, ennek szervezeti feltételeit is meg kell teremtenünk. Ez azonban csak fokozatosan valósítható meg. Néhány iparvállalatnak és más — nem külkereskedelmi — szervnek már megadtuk a közvetlen export-, illetve importjogot Számos további termelővállalat, megfelelő felkészülés után, igényelheti e tevékenység átvételét. Az államközi szerződésekben — közöttük a KGST-országokkal kötött hosszú lejáratú egyezményekben — vállalt kötelezettségeinket az új gazdaságirányítási rendszer feltételei között is teljesíteni fogjuk. Szükséges, hogy a jövőben már a nemzetközi egyezmények előkészítésébe megfelelően bevonjuk a gazdasági minisztériumokat és az érdekelt vállalatokat. A következő időszak fontos feladata, hogy a mechanizmus változásából eredő új módszereket sikeresen alkalmazzuk a baráti országokkal való együttműködésben. E feladatot nagy körültekintéssel, a szocialista országokkal egyetértésben kell megoldanunk. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a termelés folyamatossága és az 1968. évi árucsereforgalmí egyezmények előkészítése és megalapozása kívánatossá teszi: a vállalatok minél nagyobb mértékben kössenek külföldi partnereikkel szerződéseket. Igen fontos a' népgazdaság I i egységes termelői árrendszerének megteremtése 1968-ban ebben jelentős lépést teszünk előre. A termelői árreform a jelenleginél kiegyensúlyozottabb árviszonyokat hoz létAz árak rögzítése gátolta a gyorsabb fejlődést, az ipar korszerűsítését és — többek között emiatt — lemaradtunk más országok mögött új anyagok és nagy teljesítményű új gépek igénybevételében. Az iparban az árrendszer javítása elsősorban a ráfordítások helyes számbavételét igényli. A vállalatoknak az állam az épületeket, a gépeket, más berendezéseket régebben teljesen díjmentesen bocsátotta rendelkezésére. Ez nem ösztönzött takarékosságra. Az utóbbi időben néhány területen bevezettük az eszközlekötési járulékot. A tapasztalatok kedvezőek s ezért az eszközlekötési járulékot most általánossá tesszük, A telekhasználati díj bevezetésével kívánjuk elősegíteni a vállalatok által igénybe vett földterület ésszerű kihasználását is. Az iparvállalatok az import nyersanyagokért általában annyit fizetnek majd, amennyibe azok az államnak kerültek. Az exportért pedig a vállalatok annyi árbevételhez jutnak, amennyit a szóban forgó termékekért a külföldi vevő fizet'. A vállalatoknak további fejlesztési terveik kidolKépviselőink a miniszterelnök expozéját hallgatják, gozásában ezt már figyelembe kell venniük. • Vannak vállalatok, amelyek az átlagosnál drágábban termelnek, de exporttevékenységükről egyelőre nem mondhatunk le, ezért a vállalatok, illetve a termékek bizonyos körében az exportot az állam támogatja. Ami a mezőgazdasági termelői árak problémakörét illeti: a fel- vásárlási árak időnkénti emelése útján is ösztönöztük a belterjes fejlesztést. A tavalyi árintézkedések alkalmával a mezőgazda- sági termékek felvásárlási árszínvonalát mintegy kilenc százalékkal emeltük. Szükség van azonban további emelésére. Azt tervezzük, hogy 1968-ban a fel- vásárlási árszínvonalat mintegy 8 százalékkal emeljük. Az új felvásárlási árak az állattenyésztésben nagyobb, a növénytermelésben kisebb mértékben emelkednek. Ez év október hó 1-től az i élő sertés átvételi árát. a nagy- j üzemi felárral együtt 3 forinttal : emeljük. Bízunk benne, hogy az áremelés ösztönözni fog a sertéstenyésztés fejlesztésére és meg tudjuk javítani a lakosság sertéshús-ellátását A többi felvásárlási ár emelés 1968-ban lép majd életbe, de már a közeljövőben meghirdetjük, hogy ennek, ismeretében a mezőgazdasági üzemeket jobban orientáljuk a társadalmi érdekekről. A felvásárlási többletköltségeket az állam viseli. A lakosság ellátásában alapvető élelmiszerek, a kenyér, a liszt, a sertés- és marhahús, a zsír, a tej és tejtermékek fogyasztói ára tehát 1968-ban nem emelkedik. A fogyasztói áraknak elvileg a termelői árakhoz kell igazodniuk. Maga az elv feltétlenül igazságos és helyes. A munka szerinti elosztás, ugyanis következetesen csak akkor érvényesíthető, ha mindenki annyit fizet az általa megvásárolt termékekért és igénybe vett szolgáltatásokért, amennyibe azok társadalmunknak a valóságban kerülnek. Ennek az elvnek a valóra váltása különböző okok miatt csak lassan és fokozatosan történhet. A termelői és a fogyasztói árak egységbe foglalása ugyanis a fogyasztói árak igen nagyarányú mozgásával járna. A fogyasztói árarányok alapvető megváltoztatása a jelenlegi helyzetben — és még néhány évig — végeredményben veszélyeztetné azt az alapvető törekvésünket, hogy a dolgozó emberek ‘életszínvonala rendszeresen emelkedjék. A jelenlegi fogyasztói fő árarányok fenntartását úgy biztosítjuk, hogy az élelmiszerek egy részét, továbbá néhány iparcikket, valamint az alapvető szolgáltatásokat továbbra is támogatjuk államilag, ezenkívül forgalmiadóreformot hajtynk végre. Mindezek eredményeként a termék- csoportok együttes árszínvonala lényegében változatlan marad, de ezen belül bizonyos áruk drágábbak lesznek, mások viszont olcsóbban kerülnek forgalomba. Egyes termékek árát változatlanul, hatóságilag rögzítjük, más termékeknél pedig megszabjuk az árak felső határát. A fogyasztási cikkek körében a rögzített árak az áruforgalomnak mintegy 45 százalékára terjednek ki. A lakosság ellátása szempontjából különösen fontos, elsőrendű árucikkeknek rögzített ára lesz. Ezeknek a termékeknek az árát 1968. január 1-én közzétesszük, és ezek az árak — kevés kivételtől eltekintve — megegyeznek a jelenlegiekkel. Az áruforgalomnak mintegy 30 százalékánál az árak bizonyos hatósági korlátok között a kereslet és kínálat formáló hatására alakulhatnak, olyan termékcsoportokra alkalmazzuk ezt az árformát, amelyeknél a technikai korszerűsítési folyamat rendkívül gyors, vagy például a termék ki van téve a divat változásainak, és ahol az árak kialakításának ez a módja feltétele annak, hogy az ipar gyorsan reagáljon a társadalmi keresletre. Azt azonban még ezeknél az ármozgásoknál is feltétlenül meg akarjuk akadályozni, hogy veszélyeztessék a lakosság élet- színvonalát. Erre tekintettel kedvezőtlen tendenciák esetén az állam piacszabályozó eszközeinek alkalmazására kerül sor. Miként alakul a foglalkoztatottság és az életszínvonal Széles körben vetődnek fel olyan kérdések a gazdasági mechanizmus reformjával összefüggésben, miként alakul majd a foglalkoztatottság és az életszínvonal? Számolunk azzal, hogy egyes ágazatokban a jelenleginél kevesebb, illetve több dolgozót lehet foglalkoztatni. Ismeretes például, hogy megszüntetjük több bányaüzemben a nagyon költséges, gyenge minőségű szén kitermelését, emiatt számottevően csökken a bányászok száma. A minisztériumok új hatáskörének rendezése során határozatokat hoztunk az év végéig végrehajtásra kerülő létszámcsökkentésekre. Várható az is, hogy ha az üzemekben és a hivatalokban javul a munka szervezettsége, szilárdabb lesz a munkafegyelem, hasznosítják a belső munkaerő-tartalékokat, akkor lehetővé és szükségessé válik, hogy elbocsássanak olyan embereket, akikre ott már nincs szükség. A foglalkoztatottak száma végeredményben mégsem csökkenni, hanem emelkedni fog. Tisztelt Országgyűlés! A közvélemény választ vár arra is, miként befolyásolja majd az új gazdasági mechanizmus bevezetése a dolgozók életszínvonalát A reform eszköz: a cél, amit ezzel is el akarunk érni, hogy hazánk erősebb, gazdagabb legyen, polgárai pedig — végzett munkájuk értéke, hasznossága szerint — egyre kulturáltabban, jobb körülmények között, jólétben éljenek! Az új gazdaságirányítási rendszerben az eddiginél sokkal határozottabban érvényre akarjuk juttatni azt az elvet, hogy mindenki legjobb képességei szerint dolgozzék és -ennek megfelelően részesüljön a termelt javakból. Ezt biztosítják az egyént és a kollektívát ösztönző módszerek. A társadalom számára hasznos munkával elért nyereséges gazdálkodásban közvetlenül érdekeltté válik a kollektíva egésze és annak minden tagja. Üj bértarifa-rendszert dolgozunk ki, amely az eddiginél jobban értékeli a kvalifikáltabb, nagyobb felelősséggel járó munkát A vállalatok a nyereségrészesedési alapból a kiemelkedő egyéni teljesítményeket megfelelően díjazhatják és jutalmazhatják. Hasonlóképpen a termelőszövetkezeteknél is az eddiginél sokkal inkább biztosítja majd a tagok anyagi érdekeltségét a részesedési alap képzésének és felosztásának rendszere. Az új gazdasági mechanizmusban a részesedési alap legfőbb forrása a személyi jövedelmek növelésének. Csak annak a vállalatnak lesz módja a bérszínvonalat növelni, nyereségrészesedést, jutalmakat stb. fizetni, amely jól gazdálkodik. A nyereség növekedése esetén nagyobb lesz a részesedési alap. Mindez a kereseteknek a végzett munkával arányban álló, az eddiginél jelentősen nagyobb differenciálódását vonja maga után, összességében pedig magasabb jövedelmet jelent. Joggal vetődik fel olyan kérdés, hogy milyen kereseti lehetőségek lesznek az olyan vállalatoknál, ahol a termelés költségei magasak a technikai színvonal elmaradottsága miatt. Ha a népgazdaságnak a termékre szüksége van, akkor a dolgozók nem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe, mint a technikailag magasabb színvonalon álló vállalatoknál foglalkoztatottak. Mind a vállalatnak, mind a felsőbb szerveknek törekedniük kell a technikai körülmények 'megjavítására. A vállalatot versenyképessé kell fejleszteni, hogy belátható időn belül megszüntethető legyen az állami támogatás Tisztelt Országgyűlés! A reform bevezetésével fontos politikai és gazdasági célkitűzésünket közelítjük; az üzemi és a termelőszövetkezeti demokrácia fejlesztését A dolgozók az eddiginél nagyobb beleszólási jogot kapnak üzemük, vállalatuk, közös gazdaságuk munkájába. Meg vagyunk győződve arról, hogy a dolgozókat az eddiginél is jobban áthatja a felelősség azért, hogy jobban gazdálkodjanak munkahelyükön, maguk fognak őrködni azon, hogy lefaragják a fölösleges kiadásokat, ésszerűen növeljék a nyereséget. A dolgozóknak növekvő jogaik birtokában lehetőségük lesz arra, hogy közvetlen fellépésükkel és beleszólásukkal biztosítsák a szocialista bérezési és elosztási elvek megvalósulását, a jogok és a kötelezettségek összhangját. Gondoskodjanak arról, hogy felszámolják az egyenlősdit, többet keressen az, aki munkájával kiérdemli, s szűnjenek meg a munkaerkölcsbe, általában a szocialista (Folytatás a 3. oldalon.)
