Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-27 / 175. szám
t967. július 27. 5 Csütörtök Forró napok hősei A hőmérő árnyékban 30 foknál is többet mutat, a levegő szinte mozdulatlan. Kevesen járnak az utcán, aki teheti, hűvösebb helyen vészeli át a nappaloknak ezeket a nehezen elviselhető óráit. Akik azonban rendszeresen a szabadban vagy izzó kemencénél dolgoznak, ilyenkor sem hagyhatják ott munkahelyüket. Vörösen izzik a vas Hogy milyen meleg lehet csapolás közben a békéscsabai öntöde kemencéjénél, azt pontosan nem is lehet meghatározni. Egykét méterre a vörösen izzó vastól, ott, ahol Sütő István kúpoló-keze- lő áll, legalább 60 fok. Verejtékező arcán meg-megcsillan a szétcsapódó szikrák fénye. Inge, amelyen kezdetben az izzadtság csak vékony csíkokat húz, egyszeriben teljesen átnedvesedik. Figyeli a kemencét, a nagy tégelybe ömlő, folyékony vasat, irányítja az öntőket, akik sorban jönnek a 80 kilós kis tégelyben hordják az 1400 fokos masszát a formákhoz. Meztelen felsőtestük olyan, mintha olajjal kenték volna be. Szikárak, izmosak mind. Csak amikor az első tsapolás befejeződik, akkor lehet Sütő Istvánnal beszélni. — Ez bizony nem gyerekjáték — törli ingujjával a homlokát, aztán tréfára fordítja a szót: — Jobb volna most a Csabában jégbe hűtött sör mellett, akkor nern lenne nedves a „szmokingom” — mondja, miközben a testére tapadt ingét húzogatja. Így számol: egy öntés két óra, ezalatt 10—12-szer csapolnak. Közben 50—60 dekát veszít a testsúlyából. De hát kell az öntvény. Enélkül leállnának az erőművek, megszűnne a termelés a gyárakban, az üzemekben. A kemence körül akad tennivalója, aztán újra kezdődik a csapolás. Aki nem szokott ehhez a hőséghez, szinte kiszédül a szabad levegőre. Az égbolt a mennyezet A por felszáll, aztán a levegőben is marad. Mozdulatlanul rátelepszik Békéscsabán, a Kazinczy utcai építkezésre. Apró kvarcszemcsék villannak itt is, ott is. A forrón tűző nap fényét visszaverik a magasodó falak. Az egyik épület első emeleti födémjére középfalazó-blok.kot emel a daru. Azt helyezi az előre elkészített ágyazatba Kállai István és Lakatos József. Majdnem mindig az épület összeszerelésénél dolgoznak. — Bizony, kérem — mondja lakatos József —, nekünk a mínusz 20 és a plusz 40 fokot is ki kell birni, myit a pulikutyának. De azért nem szoktunk betegek lenni. Igaz, Pista? — fordul társához a kérdéssel, s a hangjában egy kis büszkélkedés is rejtőzik. Cserzett bőrük elárulja, hogy nemigen hiányozhattak az építkezésről. Ilyen csokoládébarnára lesülni aligha lehet máshol. Ha elkészül egy szint, mennek a következőre. A mennyezet náluk mindig az égbolt. Azt mondják, elégedettek a keresetükkel. Betanított segédmunkások, de ha jól dolgoznak, a havi 2000-et is elérik. Nem tagadják, elsősorban a pénz a hajtóerő. Van azonban valami más is. Tudják, hogy sokan várnak lakásra. Szép az, amikor egy-egy ház elkészül... — Az ember ilyen, ha van benne becsületérzés — vélekedik Kállai István. A darus újra jelez és a magasba emelkedik a következő blokk. Lehet vagy négy mázsa. Olyan forró, hogy alig lehet kézzel hozzányúlni. Csak ha jó a szív Kenyér mindennap kerül az emberek asztalára. Ha jó, fel sem j tűnik, ha néha-néha sületlen j vagy az egyik sarka égett, máris méltatlankodnak. Nap-nap mellett gondos munkát kell végezniük a sütőipar dolgozóinak. Ráadásul sok éjsza- i kázással és nem is könnyű körülmények között. Szilágyi Imre, a Békéscsabai Kenyérgyár szakmunkása például egy műszakban 2200 kétkilós kenyeret vet a kemencébe. Olyan mennyiség ez, hogy három autó megtelik vele. A belül 360 fokos kemence „tátott” szája csak úgy okádja magából a hőséget. Ember legyen a talpán, aki bírja. Szilágyi Imre szerint azonban mindent meg lehet szokni. — Csak legyen jó szív és tüdő, akkor nincs semmi baj. Igaz, hogy a kánikulai napokban 4—5. kilót lefogyok, de ősszel mindig rendbe jövök. Így van ez 15 éve, amióta a vállalatnál dolgozik. Mehetett volna máshová is dolgozni, de ő nem vándormadár. Soha nem szerette az olyan embereket Újra a kemencéhez szólítja a kötelessége. Meztelen hátán lisztporral keveredik a gyöngyöző verejték. Újra dalba kezdenek A nyerstégla-gyártó présgép ütemes kattogása messzire hallatszik. A kánikulában a légzés sem könnyű, de a két elszedő mégis dalol. Ujj nélküli, mélyen kivágott blúz, munkanadrág van rajtuk. Fejükön csinosan megkötött kendő. Ritmusos a mozgásuk, mintha valami modem tánc folytonosan ismétlődő figuráját lejtenék. Amikor megáll a gép... Na de ezt ne részletezzük Nyomatékosan kifejtik, hogy ők nem azért vannak itt, hogy a napot lopják. Iga zuk van. Müller Keresztély, a gyomai téglagyár vezetője ezért egy kicsit büszke is rájuk. — Rudi bácsi örül, ha dalolunk — mondják a lerakók is, akiknek Cserenyecz Lászlóné a brigádvezetőjük. Nyolc vidám fiatalasszony és lány dolgozik együtt. Az egymás után érkező csillékről stószba rakják a nyers téglát. — Ha jól termelünk, van pénz — indokolja a nagy' igyekezetei a brigádvezető. Elmondják, hogy alig másfél hónapja új vezető került a gyárba, aki törődik velük. És ez a lé nyeg. Amikor odaérkezik a gyárvezető, egyikük pajkosan kérleli: — Rudi bácsi, tessék megengedni, hogy egy pár barackot szedjünk. Persze, hogy engedélyezi. Igazságosan mindenki kettőt-kettőt kap. A szárítószínek között megszorul a levegő. Kegyetlenül süt a nap. Az asszonyok és lányok pedig újra dalba kezdenek. Pásztor Béla A harmadik negyedévben tovább korszerűsítik, bővítik a villamoshálózatot A DÄV békéscsabai igazgatósága az első féléves tervét 3,5 százalékkal, értékben 4 és fél millió forinttal teljesítette túl. Ez nagyrészt villamos energia- és gőzértékesítésből, továbbá hálózatszerelésből és hálózat-, épü- letkarbantartás-ból ered. A II. félévben fő feladat az orosházi 120 kV-os alállomás részbeni üzembe helyezése, amely az üveggyár jobb áramellátását biztosítja. A teljes befejezésre az ütemterv szerint 1968-ban kerül sor. Több millió forint beruházási összeggel épül a Mezőhegyes és Orosháza közötti 35 kV-os középfeszültségű elosztóvezeték. A dolgozók a jubileumi munkaverseny ' keretében vállalták, hogy ezt a munkát december 31-e helyett november 7-ig befejezik. A III. negyedévben Békéscsabán, Gyulán, Mezöberényben, Vésztőn, Végegyházán, Mezőhegyesen, Békésen, Sarkadon és Kevermesen 4 millió forin’ot fordítanak feszültségjavító munkákra. Csaknem 1 millió forint költséggel bővítik a hálózatot Békéscsabán, Gyulán, Vésztőn, Biharugrán, Gyulaváriban és Hu- nyán. Hasonló összeg áll rendelkezésre a közvilágítás korszer I- sítésére, amelyre Békéscsabán, Gyulán, Sarkadon. Békésen és Dobozon kerül sor. Villamosítják a szeghalmi Petőfi, az e-leki Lenin, a gyulai Erkel és a reformátuskovácsházi tsz egyik majorját. Jelentős költséggel továbbfejlesztik a megye olajmezóinek villamoshálózatát. Érdemes megemlíteni még, hogy Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útján megkezdik a közvilágítási és hálózati kábelek áthelyezését a kijelölt új helyére. Huncut kísértet Calderon vígjátéka a Gyulai Várszínház második bemutatója A barokk pompa csillogása lenyűgözte a kor emberét és jó ideig nem is sikertelenül fedte el a valóságot a látszattal, mely bizony sehogy sem formázott amarra. A barokk színpad művészetére is ez a jellemző; a „festett világ” és a felejteni kívánt valóság konfliktusa egyelőre feloldódni látszik a hitté görcsösödé illúzinamizmus, barokk mozgalmasság, reneszánsz ember- és földközelség jellemzi. Ez a rendezői aspektus az elindítója aztán néhány kiemelkedően remek színészi alakításnak, mellyel a Gyulai Várszínházban bemutatott Huncut kísértet megajándékozza a nézőt A komédia vitathatatlanul legjobb I szerepe Cosme, Don Manuel szolA BUDAPESTI MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR BÉKÉSI GYÁREGYSÉGE azonnali belépésre * keres vitlanyhegesztő, esztergályos és géplakatos szakmunkásokat, valamint ugyancsak azonnali belépésre: gépészmérnököt és gépésztechnikusokat. Jelentkezni lehet naponként délután fél 4 óráig a gyáregység munkaügyi előadójánál. 50519 Hídépítő Vállalat FELVESZ kubikosbrigádokat, ácsokat, villany- szerelőket, hegesztővizsgával rendelkező lakatost. ÉRDEKLŐDNI: Békéscsaba, Lenin út 5. i I 47845 Csűrös Karola (Donna Angela) és Szentirmay Éva (Isabel). Fotó: Demény Gy. iiiiiiiiiiiil ókban. Ekkor születik meg a látszat és a valóság gyötrő problémájának művészi megjelenítése Calderon: „Az élet álom” című színművében, és a másik „A nagy Világszinház.” „Álmodunk, s azt hisszük: élünk!” — kiált fel Az élet álom-ban a rab királyfi, és ebben az egyetlen felkiáltásban lényegében mutatkozik meg az egész barokk célzatosság, szug- gesztivitás és miszticizmus, a valóság elködösííéss. mely v5 lóság egy menthetetlenül hanyatló társadalmi rend emberének létbizonytalanságát félreérthetetlenül elárulná. A mákony a bajok és a lelki válságok orvosa, az álom és a miszticizmus a mindenbe belenyugvást szolgálja; s szolgálta az abszolutizmust, az uralkodó hatalmát hasonló eszközökkel a barokk színpad, Calderon is. A „Huncut kísértet” — bár ízig- vérig barokk komédia — még sok reneszánsz jegyet hordoz, és az sem véletlen, hogy a néző megrázza a fejét: hát ez nem álom? Calderon ez vagy valaki más? Az ok egyszerű: a Huncut kísérteiben a súlyos-veretes barokk stílus minduntalan könnyebb régiókba lendül, verses szövegének rímes csengése bőhumorú, népi hangvételű, sziporkázóan szellemes játékká vegyül, és a ma embere jót mulat azon is, hogy Calderon mestert a látszat-valóság ellentéte már nem is nagyon izgatja, és mintha elfelejtené a barokk fő szabályt: tekints az égre és vesd meg a földi dolgokat. Mert a bájos, temperamentumos, szerelem-vágyó spanyol öz- vegyecske, a darab hősnője, Donna Angela nem éppen égiekben szeretne vigasztalást találni, és korántsem misztikus gyönyörökre vágyik, és a többi, Donna Be- atriz, Don Juan, Dbn Luis, Don Manuel, de még inkább Cosme, a szolgája és Isabel Angéla szolgálója olyan bővérű reneszánsz figurák, hogy a jellegzetes barokk elvágyódás helyett inkább a barokk szenvedélyességet, dinamikát és túlzásokba hajlást fokozzák többszörösére. Ez a kettősség jellemzi végig a darabot, és ez hordozza — ezúttal komédia kereteiben — a barokk olyannyira jellemző belső feszültségét és e két összetevő értő kimunkálása teheti igazi élménnyé a darab előadását. Both Béla érdemes művész, az előadás rendezője — a kitűnő szereplőgárda segítségével — mondhatni maradéktalanul megvalósítja a fenti gondolatot, rendezését vibráló érzékenység, di[ gája. Ez a szerep öze Lajosnál jobb megíurmálora talán nem is találhatott volna, reneszánsz- l>arokk elegy jellemzi játékát, és nem túlzás azt mondani, hogy szinte vállain tartja az egész komédia épületét, az első jelenettől az utolsóig. Cosme valóságos emberré válik általa, kiaknázza a legapróbb lehetőségeket is, a várszínház eddigi történetének egyik legemlékezetesebb színészi remeklését varázsolja elő tehetsége és művészi kvalitásai kincsesházából. Kedves, bájos és csintalan szerelem-vágyát csak az illem határáig leplező özvegyecs- ke a huncut kísértet, Csűrös Karola. Érzi a játék belső lényegét, szép szövegmondása különös erénye; Donna Angéla benne is jó megformálóra talált. Fülöp Zsigmond — Don Manuel alakítója — kissé színtelen, pontosan a barokkra jellemző stílusjegyekkel marad adós, bár néhány jelenetben komédiázó kedve már- már megtöri a statikusságot. (Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy Calderon mester nem tette Don Manuelt különösen élő figurává.) ötletes, és sokszínűén sziporkázik Szersén Gyula Don Luis-a, Korompay Vali — Donna Beatriz — fölényes ura a figurának, szép és kifejező szöveg- mondása mindig élmény. Jól érzi Isabel szerepét Szentirmay Éva, alakításával ezúttal is bizonyít. Pókozdy János (Don Juan) és Szoboszlai Sándor (Rodrigo) megfelelően illeszkedtek az együttes játékstílusába. Ami érthetetlen, és sokkal több szót igényelne: ezt a bemutatót bárhol megrendezhették volna, ehhez nem volt szükség a gyulai várra, a várszínházra. Másként: kiváló példa arra, hogyan nem szabad darabot beállítani a már hagyományokkal — és nem konvenciókkal! — bíró várszínházban. Sajnos, a rendezés figyelmen kívül hagyta a várat, a vár ezen az előadáson szóhoz sem jutott, nem „játszik", semmi köze nincs az egész színházi esthez. Talán csak annyi, a helytelen koncepció megkötötte még a díszlettervező kezét is, aki így a látott megoldásnál többet nem is nyújthatott. Ez a tévedés látszólag csekély, eluralkodását azonban egyszer és mindenkorra meg kell előzni, mert a Gyulai Várszínház azért várszínház, mert a vár valóságos tényezővé emelkedik benne, sajátos hangulatát ez adja meg. Kár hogy most nem így tör- 1 tént. i Sass Ervin
