Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-26 / 174. szám

Itffí. július 26. 5 Szerda tehetnek Itt az illetéktelenek. Meséljek valami érdekeset? Ne­kem itt minden megszokott, de egyre érdekesebb. Hosszú évti­zedek óta lakom itt a tanyában és nem is gondoltam volna arra, hogy milyen .értékes terület van mellettünk. A tájjal, a madarak­kal igazán csak tavaly óta kez­dek alaposan ismerkedni, akkor bíztak meg a terület őrzésével. Igen érdekes ez a munka. Nem­csak vigyázni kell a területre és lakóira, hanem rendszeres nap­lót kell vezetni az életükről, és ennek alapján havonta jelentést kell tennem a Madártani Inté­zetnek. Persze — teszi hozzá —, sűrűn lejönnek onnan,, különbö­ző megfigyeléseket tenni. Külde­nek a részemre sóik könyvet és megtanítanak a madarak alapos megismerésére. — Elkísérhetjük a körútra? — Természetesen — szíveske­dik Farkas István, s máris nyúl az asztalon levő látcsőért. — Ez az. én fő fegyverem — mondja mosolyogva —, ez segít a ma­darak megfigyelésében és szám­lálásában. A udvar sarkában levő kút messziről semmiben sem külön­bözik a többi tanyai vízlelő­helytől. Itt azonban a víz a ta­laj szintjéig ér, s vékony fonál­ban csordogál belőle a lejtős ta­lajon. — Ez a tavat tápláló egyik forrás — ad magyarázatot a fo- lyókútról a házigazda. — Saj­nos a vízszint igen alacsony, nagyon kellene már az eső. A tó széle már erősen szárad, csak beljebb van húsz-harminc centi- méternyi víz. Elhagyjuk a tanyaudvart, s máris a tóparton vagyunk. A partot övező vízi növény nagy része már szárazon áll. — Ilyenkor igen sok a láto­gatója a négyszázhúsz holdnyi víznefk. Könnyű a halászat, az élelemszerzés, még Szeged kör­nyékéről is idejárnak a mada­rak. nádi sármányok. Sok fajta csuk hosszabb-rövidebb időt tölt itt. Ősszel ezernél is több daru, húsz-huszonötezer vadliba, kis és nagy kócsagok, gólyatöcs, szür­ke és kanalas gémek, sőt, ta­vasszal még egy hattyú is idő­zött itt egy napot. Megérkeztünk a tó legszélesebb részéhez. Itt mintegy 300 méterre látszik a túlsó part. Már ép­pen • kérdezném, hogy mik azok a szürke oszlopok a túloldalon, amikor kezembe kapom a lát­csövet. — Ott a sok gém, vannak va"­Szállnak a darvak Fotó: Opauszky harmincán. Odébb, nézze csak a part szélén mennyi vadkacsa. Nagyon szépen szaporodnak, ha jól számoltam, jelenleg több mint háromszáz élvezi itt a vé­delmet. Miközben a madarakban gyö­nyörködünk, másik kísérőnk, az öklömnyi Buksi kutya élvezettel szalad be a neki is csak bokáig érő vízbe, s örömmel hasal le. — Jó kutya lesz ez — int felé Farkas István —, nem fél a víztől, s remélem segít máj'- a dúvadirtásnál, kihajtja a ró­kát a nádasból. Költ a gulipán. bér veheti észre, hogy amott a kukoricaföld után már más szí­ne van a növényzetnek, a nád és sás között, itt-ott felcsillan a víztükör. Farkas István termé­szetvédelmi őr,. a tanya lakója éppen körútra készül. — Nagyon kell vigyázni a ma­Vajon hányán tudják, hogy megyénkben haragoszöld kukori­catáblákkal és gabonaföldekkel övezve milyen hatalmas termé­szetvédelmi terület van? Kardos- kút határában nyolcszáznegyven- hat holdat nyilvánítottak tavaly védett területté, megmentve ez­zel jó néhány madárfajtát a ki­pusztulástól. Poros dülőútról kanyarodik be a gépkocsi egy tanyába. Itt még semmi sem jelzi a rezervátum közellétét, csak jó szemű em­Fészkében pihen a széki lile. darakra. aláuylag sok a ragadó- Miközben a parton bukdácso- zó. Az idén már négy réti héj- lünk a szabadabb víz felé, ki­jét, egy rókát, négy kóbormacs- sérőnk arról tart beszámolót, kát és két kóborkutyát kaptam kik is lakják ezt a területet. Itt puskavégre. A védett madarak költenek a gulipánok, nagy SQ- és tojásaik pusztítása mellett a dák, széki lilék, vagy hat-nyolc zavarással is nagyon sok kárt fajta vadkacsa, bíbicek, szárcsák, Mellig érő kukoricáson kérész tül bukdácsolunk vissza a tanya felé, amikor arról is szó esik, hogy vajon az érdeklődők ho­gyan láthatnák meg ezt a szép kis madárországot, hogyan fi­gyelhetnék meg a ritka vízi madarak életét. — Hallottam valami olyat, hogy terveznek idegenforgalmat, de még semmi biztosat nem tu­dok. Az biztos, hogy nagyon sok itt az érdekesség és meg lehetne figyelni a . madarak életét úgy, hogy nem zavarná ez őket. Fia­tal még a rezervátum, valószí­nű pénz nincs a fejlesztésre. Na­gyon kellene például egy csó­nak, mert a halászcsizmában na­gyon fárasztó járni a tavat. Saj­nos egyelőre csak ígéret van. Hajnalban jöjjenek egyszer — búcsúzik Farkas István —, akkor látni jól a madarakat... Megyünk, egyszer hajnalban és azt hiszem sokan nem sajnál­nák erre a fáradságot. Csak le­hetővé kellene tenni másoknak is, talán még üzletnek sem ler ne rossz. Opauszky László Az öregek gondja a mienk is Mienk ám. Egyre többet — sajnos, még mindig nem eleget — teszünk annak érdekében, hogy a munkás évtizedekben megfáradt, idős emberek békés nyugalomban, gondtalanul élhessék le hátralevő éveiket. Államunk humanitására jellemző, hogy a fiatalok és nők különleges védelme mellett nem feledkezik meg az öregekről. Szo­ciális otthonaink egyre szebbek, egymás után hozzák létre az öre­gek napközi otthonát, ahol a nyugdíjas évek napjai olyan kel­lemesen eltelnek. Sor került egy másik réteg gondjainak a megol­dására is. Sokan vannak még olyanok az öregek közül, akik ide­genkednek a nyugodt öregséget biztosító állami vagy tanácsi in­tézményektől. Van egy kis házikó­juk vagy csak lakásuk és „odaad­ják magukat” valakinek eltartás­ra a kis ingatlanért. Tapasztalható, hogy azokban az esetekben álta­lában, ahol a fiatalokat nem a minden áron való vagyonszerzés indítja az eltartás vállalására, — nincs különösebb baj.. Van azon­ban ott, ahol lelkiismeretlen egyé­nek behálózzák, rábeszélik az öre­geket s mikor megtörténik a be­költözés, az öregek kisemmizése kezdődik. Mos, áramunk ennek is útját I szabta az eltartási szerződésekre vonatkozó rendeletével. Csak a tanács által jóváhagyott szerződés ! teljesítését' lehet megkezdeni. Az illetékesek pedig a jóváhagyás előtt alapos helyszíni szemlén győződnek meg arról, hogy bizto­sítva lesz-e az idős személyek nyugalma és ellátása. Bizony nem egy olyan eset akad, amikor nem adjuk meg az engedélyt... Kubicza Béla, a gyulavári köz­ségi tanács titkára mondotta el ezeket... alig győzöm jegyezni, máris folytatja. — A jóváhagyás után még nem mondhatjuk azt, hogy „mossuk ke­zeinket”, az ügy bennünket többé nem érdekel. A tulajdonképpeni munkák ezzel kapcsolatban ez­után kezdődik. Figyelemmel kí­sérjük az öregek életének alaku­lását s ha úgy látjuk, hogy va­lami baj van. okos szóval vagy éppen radikális intézkedéssel köz­belépünk. — Most éppen ilyen ügyekkel foglalkozom. A végrehajtó bizott­ság ugyanis időközönként napi­rendre tűzi az eltartási szerződé­sek helyzetének vizsgálatát. Na­pok óta járom a községet, hogv jelentésemben reális értékelést nyújthassak a végrehajtó bizott­ságnak. Jelenleg tizenkét magá­nyos férfi és nő, valamint két há­zaspár él ingatlanáért eltartva. Többségükben elégedettek s úgy látom, csak két ügy felülvizsgá­latát javaslom majd az ülésen'. Az egyik magányos bácsi problémá­ja nem veszedelmes, azt hiszem, könnyen megoldjuk. Nem az el­tartóval van baj, ő viselkedik ösz- szeférhetetlenül. A másik ügy már komolyabb, nem merném most meghatározni, hogy mi várható az elintézésnél. Egy igen becsületes házaspár elvállalt egy idős házaspárt eltar­tásra a házukért két évvel ezelőtt. Azóta legalább harminc-negyven- ezer forintot költöttek a házra s mindnyájan azt hittük, ez a szer­ződés tényleg közmegelégedésre sikerült. Sajnos, feltűnt a nevelt fiú, akivel az öregek hosszabb ideig együtt laktak. A bácsi na­gyon befolyásolható s bizony már elfeledte azt, hogy nevelt fia an­nak idején meglopta és ezért el­zavarta a háztól. A béke helyre­állt, a fiú az eltartók ellen han­golja az öreget s kitörés előtt áll a nagy vihar... Idejön panaszkodni az öreg néni, jönnek az eltartók s jelenleg a mi gondunk az, hogy mit csináljunk, hogyan mentsük meg az öregeket attól, hogy eset­leg a nevelt fiú kiszolgáltatottjaivá ne váljanak. Bízhat az öreg néni. továbbra is nyugalomban élhet. . (O—L) Ne csak sötét legyen A kereskedelem nap mint nap tar­togat újdonságokat. Ma már ugyan a különböző kiárusítások és árenged­mények korszakában nemigen lepő­dünk meg semmin sem, ha csak... Azon persze inkább, hogy keskeny az áruválaszték skálája. Emlékeznek a kedves olvasók, hogy nemrég volt ! a nadrágvásár, s ez sok embert fel- ■ lelkesített. Vettek is sokan nadrágot, 1 de még többen veitek volna, ha lett. volna megfelelő választék, de nem volt. Nyilván, akinek akkor nem si- j került olcsó nadrághoz jutni, az úgy I gondolkodott: jönnek a jobbak, szeb- i bek, s lesz választék bőven, s ha va- j lamivel többe is kerül, egye fene. Mert ugye, mindenki olyat akar ! venni, ami kedvére való. Igen, ha kedvére való lenne. Hogyhogy, hát nincs? Hát persze, hogy nincs. Már- j mint nadrág? Nadrág ugyan van, de mind gyászos, mind sötét. Az a fránya textilipar úgy látszik nem gyárt vi­lágos szövetet, csak sötétet, s így a szegény szabók csak ilyenféle nadrá­gokat tudnak gyártani. A kereskede­lem meg csak ezeket tudja kínálni. Pedig nekem úgy rémlik, hogy az or­vosi tanácsok között is olvastam vala­mi olyasfélét, hogy a nagy melegben világos öltözék a célszerű, No de hol van a világos öltözék, ha csak nem j az alsóneműre gondolunk, mert felső­ruházatban vajmi kevés világos vá- ' laszték van! H. F. Ismét a gyulai járás az első a mezőgazdasági szakmunkástanuló szerződéskötésében A mezőgazdasági szakmát vá­lasztó fiatalok körében 1967-ben a legtöbbet és a legjobban ostro­molt szakmának a zöldség- és a dísznövénykertész, valamint az öntözéses növénytermesztő gépész bizonyult. A szarvasmarha- és a baromfitenyésztő szakma iránt a szakmunkásigénynek megfelelő volt az érdeklődés. Be is teltek a helyek, viszont a sertés- és a juhtenyésztő szakmára hiányos volt a fiatalok jelentkezése. Ha­sonlóan kevesen érdeklődtek a növénytermesztő gépész és a nö­vényvédő gépész szakma iránt. A mezőgazdasági szakmunkás­képzés szervezésében az idén is a gyulaiak kerültek az élre. Ta­valy és azelőtt szintén ez a já­rás teljec'tette elsőnek a szerző­déskötési elképzeléseket. Ebben az évben a gyulai járás me felsorakoztak a szeghalmi jár; termelőszövetkezetei. Ugyanakkc. elmaradtak a várható szakmun­kásigény kielégítésétől az oros­házi, a békési és a szarvasi já­rás, valámint Gyula város, to­vábbá Békéscsaba közös gazda­ságai. Mezőgazdasági szakmunkásta­nulót a jövőben továobra is szer ződtetnek a termelőszövetkeze­tek. A megyei és a járási szer­vek, valamint a tsz-ek vezetői együttesen felülvizsgálják a fa­luban maradt fiatalok számát és helyzetét. Megbeszélik velük — augusztus közepéig — a szakma elsajátításához szükséges jelent­kezési felételeket és biztosítják továbbtanulásukat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents