Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-25 / 173. szám
1967. július 25. 4 Kedd A stabilitás — nem mozdulatlanság Napjainkban a közvéleményben minduntalan az a kívánság visszhangzik, hogy 1968. január 1. után is biztos legyen a munka, a munkahely, a munkabér, bőséges az árukínálat, stabil a pénz vásárlóértéke, s szüntelenül javuljanak az életkörülmények. Általában a stabilitás, a biztonság a legfőbb óhaj, és ez természetes. Legalább ennyire valóság ezzel szemben az is, hogy a nemzetközi méretű osztályharc, a világméretű gazdasági versengés, a tudomány és a technika roppant gyors fejlődése ugyanakkor majdnem mindenben a változás, a mozgás állapotát mutatja. Például a nemzetközi kereskedelemben gyakran változnak az alapvető nyersanyagárak, a hitelajánlási, fizetési feltételek. Biztos áruelhelyezést jelentő piacok szűnnek meg egyik napról a másikra és persze születnek új lehetőségek. (Például: ugyanannak a gyógyszernek az ára, amelynek kilójáért 3—4 évvel ezelőtt még 4—5 ezer dollárt is megfizettek, ma már tizedére zsugorodott ösz- sze, mert közben a konkurren- cia is megjelent hasonló készítményekkel.) Gyorsan változik a belföldi, a hazai fogyasztók, vásárlók igénye is. A gazdaság eddigi működésének árnyéka — az egyoldalú köz- pontosítás a termelés és értékesítés irányításában — a piaci állapotokban bekövetkező változások hatását, következményét az érdekeltek elől jórészt eltakarta. A termékek túlnyomó többségénél hatóságilag kötött, megmerevített árak sem jelezték a gyártóknak és a kereskedőknek, hogy változik a fogyasztók véleménye, szükséglete bizonyos árucikkek tekintetében. A termelők tervet teljesítettek, termékeikért fix árat kaptak. A szabályozás új rendszere a gyár, az üzem valamennyi dolgozóját anyagilag érdekeltté teszi a nyereség növelésében. Ebből törvényszerűen következik, hogy a vállalatok termelésüket értékesíteni akarják. Mégis az árubőség létrehozása az, hogy az árukínálat valamivel meghaladja a keresletet és összhangban legyen a fizetőképes keresettel — ez a reform legbonyolultabb, legösszetettebb problémája. Ehhez a tudományos színvonalú tervezés mellfett és azt kiegészítve, szükség van olyan gyors, rugalmas jelző- berendezésre, amely a gazdasági élet legkisebb sejtjéből is rendszeres, megbízható információt továbbít a pillanatnyi helyzetről. Arról például, hogy melyek a legdivatosabb, a legkapósabb cikkek, mely termékekből van ' hiány vagy bőség, mely áruk iránt csökkent a vásárlók érdeklődése és így tovább. Elméleti és gyakorlati vizsgálódások azt bizonyítják, hogy ilyen jelzőrendszer szerepét a kellő mozgási szabadsággal rendelkező árak tölthetik be. A mai kötött, merev árrendszert a jövőben a társadalmi munkaráfordításokat a mainál hívebben tükröző rugalmas árrendszer váltja fel és lényegében háromféle árral találkozhatunk majd: hatóságilag előírt (fix) árakkal, „tóiig” limitált, vagy maximált árakkal és végül szabad árakkal. Ezekből tájékozódnak majd a termelők, a kereskedők, de a gazdaságpolitikusok is a végzett munka eredményességéről vagy eredménytelenségéről, arról is, hogy az esetleges negatív jelenségeket hol kell leküzdeni. Az alapvető fogyasztási cikkeket ritkán, vagy egyáltalán nem érintő ármozgások mértékéből, gyakoriságából a termelők és fogyasztók alkalmasint, mint finom műszerről leolvashatják a kereslet alakulását, mérlegelhetik döntéseiket és cselekedeteiket, választhatnak a számukra , kedvező vagy kevésbé kedvező lehetőségek között, ellenőrizhetik, hogy mit tettek jól, s mit nem. Természetesen a párt, a kormány, a szakszervezetek a jövőben is figyelemmel kísérik a dolgozó tömegek életszínvonalának alakulását és nem tűrik meg, hagy egyes emberek, csoportok, vagy nagyobb kollektívák érdemtelenül, munka nélkül, vagy nyerészkedéssel, ügyeskedéssel tehessenek szert haszonra. A jól végzett munka gyümölcsét élvezik majd, akik jól dolgoznak és kárát látják, akik hanyagul, felkészületlenül „dolgozgatnak”. Számtalan kiállításon, árubemutatón hányszor kiáltottunk már fel: szép, szép, de mikor gyártják, mikor lehet kapni?! Méltatlankodásunk az új termékek bevezetése, forgalomba- kerülése miatti huzavonának szólt, s nem alaptalanul. Amíg a gyártó vállalatok számára éppen az árak érzéketlensége következtében majdnem mindegy volt, hogy keresett cikket vagy bóvlit állítanak elő, addig nekik nem volt sürgős. A merev árak konzerválták az elmaradottságot. De ha majd azt tapasztalják — méghozzá nagyon is kézzelfoghatóan —, hogy az újért, a korszerűért magasabb árat is hajlandó fizetni a fogyasztó, a felhasználó és ebből a magasabb árból a vállalatnál maradó nyereségrész is gömbölyödik, akkor nem az elodázás „objektív” okait fogják kutatni, hanem a piac elárasztásának lehetőségét. Ugyanez a magatartás-változás remélhető az úgynevezett hiánycikkek esetében is. Egyszeriben a következők derülhetnek majd ki: 1. Hogy, hogynem mégis van annyi kapacitás, amennyi a szükséglettel arányos mennyiségű termék előállításához kell. (Eddig vagy azért nem használták ki, mert nem volt érdemes, vagy azért, mert más kevésbé fontos termék előállításával kötötték le.) 2. A régi áron ugyan valóban ráfizetéses volt a gyártmány, de az új áron már mindenki megtalálja a számítását. 3. Efldig csakugyan szűk volt a kapacitás, de az önálló beruházási lehetőségek révén ezen most már saját maguk is gyorsan segíthetnek a vállalatok. (Meg is teszik ezt, mert — megfelelő ár mellett — több termelés — több nyereség) 4. A régd áron olyan célra is az adott terméket vásárolták, amelyre más kevésbé szűkösen levő cikk is megfelelt volna. Emiatt vált hiánycikké és nem jutott belőle oda sem elegendő, ahol mással nem pótolhatták. Magasabb áron már csak azok vásárolják majd, akiknek nélkülözhetetlen, vagy akiknek így. is megéri. Természetesen sokszor előfordul majd az iménti' esetek fordítottja is. Például: remek műszaki gárda kezében van a gyártásfejlesztés és egy bizonyos idő múlva jelentősen csökkentik a termelés költségeit. Ha maximált árú vagy szabad megegyezéses árú termékről van szó, akkor a költségek csökkentésével párhuzamosan mérsékelhetik az eladási árat. Legtöbbször meg is teszik ezt, különösen, ha az így megnövekvő keresletet is győzik erővel. (Nagyobb forgalom — több nyereség. Tehát mindenki jól jár.) Más: változik a divat vagy a fogyasztói szokás, vagyis kezd avulni a termék. A vásárlók elmaradoznak, csökken a forgalom, a raktár egészségtelenül megtelik, a kínálat jelentősen meghaladja a keresletet. Nyilvánvaló: ha a termékeit továbbra is gyártani akarják, a régi ár nem tartható. Az alacsonyabb ár mellett a régi vevők is megmaradnak és új vevők is jelentkeznek, akiknek eddig esetleg nem volt kifizetődő vagy nem futotta a fizetésükből. A forgalom színvonala marad, de gyakran emelkedik is. Ilyen eset mindenesetre már figyelmeztetés a vállalatnak: jó lesz gyorsítani új, divatos, vagy korszerűbb változat kidolgozását, mert az árakat nem lehet csökkenteni a végtelenségig. A rugalmas mozgási lehetőséghez jutott árak jeleznek, dörömbölnek, mozgásra késztetik a fejeket és a kezeket, mindezt a fogyasztók, tehát végül is valamennyiünk érdekében. Újabb nőklubokat hoznak létre, bővítik a szakköröket A gyulai járási nőtanács legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésén az elmúlt fél évben végzett munkát értékelte, valamint megbeszélte a második félévi tervet, feladatokat. Tervezik, hogy a második félévben új klubokat hoznak létre az asszonyok részére, mivel Újkígyóson, Eleken — és máshol, ahol ilyen működik — igen jól bevált ez a forma. Nőklubot alakítanak többek között Dobozon és Telekgerendáson, bővítik a szakkörök skáláját is, az őrzi hónapokban több új szakkört szerveznek a járás községeiben. Elősegítik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára kezdeményezett versenyek értékelését, és vállalták, hogy az évforduló tiszteletére minden községben a nőtanácsok aktívái rendbe hozzák a szovjet katonák sírját, az emlékműveket és környéküket. Hogy is Felvehet-e tömegszervezet postán küldött pénzt? A válasz csak egy lehet: természetesen fel. A csabai téglagyár MHS- alapszervezete részéről viszont azt állítják, hogy nem. Legalábbis az ő esetükben. Megyei elnökségük gazdasági osztálya postán küldött nekik 500 forintot, amit — tekintve, hogy ilyen kis alapszerv nyilván nem rendelkezik önálló könyvelési osztállyal és hasonlókkal — a választott vezetőség egyik felelős tagja kívánt átvenni az alapszervezet nevében, de a posta csak az üzem gazdasági osztályának hajlandó kiadni. Bízunk abban, hogy akár itt, akár amott az igazság, az hamar kiderül, s a félreértésből származott kellemetlenségnek nyoma sem lesz már. Megragadva az alkalmat, még okét postai vonatkozású „kellemetlenségre” szeretnénk felhívni az intézmény figyelmét. Az egyik, az ajánlott küldemények súlyhatára, mely mindösz- sze fél kiló. Üzemek, közületek, és magánosok (tudományos kuStatisztikai könyvszemle Mezőgazdasági adatok II. 1967. A mezőgazdasági sorozatban folyamatosan közölt adatok a II. kötetben az 1967. I. negyedévi eredményekkel kiegészítve kerülnek publikálásra. Az állandó jellegű táblák néhány időszerű adatközléssel bővülnek. A mezőgazdasági termelés, az áruforgalom és a felvásárlás változásának bemutatása mellett ebben a sorozatban első ízben kerülnek közlésre — az összefüggő elemzésekhez lehetőségeket teremtve — az élelmiszeripar termelésének, valamint a két nép- gazdasági ág külkereskedelmi forgalmának változását bemutató indexek. Tartalmazza a kötet az élelmiszeripar, a behozatal és a kivitel legnagyobb volument jelentő mennyiségi adatait és negyedéves részletezésben az előző év azonos időszakával összehasonlítva. 1966-tól a KSH reprezentatív megfigyelést végez a termény- és állatpiacokon, állatvásárokon. A megfigyelést 218 helységben, a piacokon hetenként, 177 helységben minden állatvásáron végzik. van es? tatók, írók, képzőművészek és így tovább) gyakran adnak fel olyan értékes írásos vagy tárgyanyagot, mely ha néhány dekával több fél kilónál, már csak csomagként küldhető s ez lassúbb is, s a ráragasztott óvatossági jelzések ellenére sem valami kíméletes szállítási mód. A tanács a postán egyszerű: tessék két vagy három részletben küldeni, s akkor súlyhatáron alul van. Azonban gondosan fűzött, kötött értekezések, tervek, rajzok nem szabdalhatok szét. Sokunk kérése tehát: Nem lehetne mondjuk fél kilóval több? (Ha nemzetközi a megállapodás, talán akkor is tehet valamit ennek érdekében a Magyar Posta a legközelebbi konferencián, hiszen elismert, megbecsült intézmény.) Másik érdekesség: ha az ajánlott küldemény útközben elvesz, miért kell a feladónak megfizetnie a keresés költségét? Miféle erkölcsi álláspont az olyan, hogy a kárvallott fizessen? Ebben a kötetben és a jövőben folyamatosan közlésre kerülnek a termény- és állatpiaci, valamint az állatvásári forgalmat és a kialakult átlagárakat bemutató adatok havi részletezésben megyék szerint és országosan. Az állattenyésztési fejezet ismerteti az 1967. évi márciusi állatszámlálás részletes adatait állatfajok, teljes kor, ivar és társadalmi szektorok szerint. Az ország, a tanácsi szektor, valamint az állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek állatállományát megyék szerint is tartalmazza a kötet. A felvásárlási adatok között megtalálhatók az 1966. évi felvásárlási & — 3 éves visszatekintésben — a szabadpiaci termelői átlagárak. A kötet egyik jelentős fejezete az állami gazdaságok és mező- gazdasági termelőszövetkezetek 1966. évi gazdálkodásának csoportosított pénzügyi eredménye. Mindkét gazdaságtípusban az elemzés az országos adatokat öt ismérve — a termőterületre jutó halmozatlan termelési érték, munkanap-felhasználás, az állóeszközök, illetve az állóvagyon nagysága, a szántóterület kataszteri tiszta jövedelme és a termelés jellege — szerint csoportosítja. A termelőszövetkezetekre vonatkozóan két ismérv szerinti csoportosításban megyék szerint is közlésre kerülnek az adatok. A gazdálkodási eredmények csoportosítása a kutatók, a termelést közvetve és közvetlenül irányító szakemberek igényeinek megfelelően, lehetővé teszik külön-kü- lön az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek differenciáltságának sokoldalú vizsgálatát, a két gazdaságtípus eredményeinek összehasonlítását is. Az állami gazdaságok csoportosításában érdeklődésre tarthat számot a növénytermelés és állattenyésztés ágazati költség- elemzése és a fontosabb termények és termékek önköltsége. A következő: Mezőgazdasági Adatok 1967. III. köt^t előkészítése már folyamatban van. A III. kötet szeptember végén jelenik meg. Az ismertetett könyv Békéscsabán a Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatóságán is beszerezhető. Napirenden... utóbbi időben, de különösen a Termelőszövetkezetek I. Országos Kongresszusa óta az országos, megyei és járási szervek sokat foglalkoznak az évek óta gazdaságilag nem kielégítő eredményt hozó közös gazdaságok problémáival, valamint azzal, hogy a termelőszövetkezetek között miért oly nagy a szóródás, a szintbeli különbség. Szó volt erről a napokban lezajlott országgyűlés vitájában is. Számos képviselő szólt egyaránt az objektív és szubjektív okokról. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelemre jutása óta eltelt 7;—8 esztendő a különböző szinten dolgozó szerveknek lehetőséget adott arra, hogy a tények alapján sokoldalúan tanulmányozzák: vajon mi az oka, hogy az ossz termelőszövetkezetek mintegy egy- harmada — 35—28 százalék között — évről évre nem képes a gazdálkodási eredményeket tekintve egyről a kettőre jutni. A sokirányú szakmai, közgazdasági vizsgálódások azt mutatják, hogy az ok — néhány konkrét esetet kivéve — elsősorban az ezeknél a gazdaságoknál az átlagosnál jóval rosszabb talaj-, domborzati-, csapadék-, közgazdasági adottságokban keresendő, s csak kisebb mértékben a helyenként tapasztalható alacsony szintű vezetésben. Az is igaz, hogy számos helyen sajnos, a kettő együtt jár. A közös gazdaságok gyenge eredményének oka tehát ma már a legtöbb helyet^ megállapított tény. Most az a kérdés, hogy ezen a helyzeten hogyan lehet változtatni, mi a megoldás útja? j^étségtelen, hogy a már eddig végrehajtott mezőgazdasági felvásárlási árak emelése, a közeljövőben megvalósítandó újabb felvásárlási árrendezések, a hitelelengedések és a kormány azon elhatározása, hogy az állami dotációt továbbra is fenn kell tartani, nagyon komoly előrehaladást jelent e nagy probléma megoldása felé. De csupán ezek az igen hasznos intézkedések, nem oldják meg teljesen a gondokat A teljesebb megoldást csak az eredményezheti, ha minden szinten átfogóan keressük a meglevő, de eddig még ki nem használt tartalékokat, azokat feltárjuk és lehetőséget teremtünk, hogy a közös gazdaságok élni is tudjanak ezekkel, ki is tudják ezeket aknázni gazdálkodásuk javára. Sokat tehetnek elsősorban maguk a közös gazdaságok is, ha jól élnek azokkal a lehetőségekkel, melyekét a gazdasági irányítás új rendszere az elkövetkezendő időben megteremt. A jövőben sokat segíthetnek az ebben az időben kialakulóban levő területi szövetségek, a közös gazdaságok helyi képviseleti szervei. A területi szövetségek a tsz- kongresszus által megjelölt irányelvek alapján jönnek létre. Tevékenységi körük kiterjed minden olyan feladat elvégzésére, melyekkel a tagszövetkezetek a szövetségeket megbízzák. Többek között és nem utolsósorban olyan feladatok elvégzésére ’is, mely egy-egy területen hasonló körülmények között gazdálkodó szövetkezetek, közös vállalkozását nagyobb beruházását segíti elő. éhány helyen, különösen a legtöbb segítségre szoruló közös gazdaságok körében felvetődik az a kérdés, mit hozhat számukra, mit segíthet nekik a szövetségek tevékenysége. Ilyen vélemények hangzanak el: „Ez megint csak többletkiadást fog jelenteni”. „Ez csak egy új hivatal létrehozását eredményezi” stb. Érdemes ezeken a véleményeken és megjegyzéseken egy kicsit elgondolkodni. Akik ma ilyen nézeteket hangoztatnak, még nem 'ismerték fel a helyi képviseleti szervek hasznosságát és jelentőségét, azt, hogy egy ilyen szerv milyen sokoldalú segítséget D. J.
