Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
MS7. július 83. 3 Vasárnap Ki a virágot szereti... ■.. még nem okvetlenül biztos: hogy jó ember! De ahol vidám színekben pompázó növényekkel telt virágcserepek piroslanak, üdén zöldell a gyep, s bokrok adnak hús árnyat, ott mindenesetre szépet kedvelő, rendszerető, rokonszenves „gazdát” sejtünk. S az is bizonyos, szívesen pihen meg bárkinek a tekintete az ilyen látványon, első benyomásként is kellemesen érinti az embert a gondozott, ápolt környezet. Akkor is, ha az ember — utazó. Mert mit látnak az utasok megyénk vasúti állomásainak, várótermeinek környékén? A Népi Ellenőrzési Bizottság nemrég lezajlott vizsgálata nem sok biztatót állapított meg erről a kérdésről. „A várótermek nagytakarítása ritka, a napi takarítás is rendszerint csak a padozat felsepréséig terjed. Parkosítás csak néhány állomáson, az ott dolgozók öntevékenysége révén tapasztalható.” Nem azt mondjuk, hogy minden a vasút dolgozóin múlik, hiszen a szóban forgó jelentés is megállapítja, az utazóközönség is „ludas”. Biztosak vagt/únk azonban benne, hogy egy példásan rendben tartott váróteremben kétszer is meggondolja valaki, hogy a földre vagy a gyűjtőkosárba dobja a gyümölcshéjat. Közismert, hogy a takarítás jó megszervezése sokszor munkaerőhiányon múlik, s ma még a kisebb állomásokon nincs mód gépesíteni ezt a munkát. Akkor is kéne megfelelő megadást találni. Ami pedig a parkosítást, az állomásoknak vi rággal való díszítését illeti, aki járt a Balaton mentén, követni való példákat láthatott az ot tani vasútvonalon. A korábbi években az állomások dolgozói között versengés volt, hogy minél tisztább és „virágosabb” környezetet hozzanak létre. Amióta megszűnt a verseny — és a vele járó anyagi ösztönzés —, állomásaink sokkal sivárab- bak. Nem lenne célszerű a vasút nál tevékenykedő tömegszervezeteknek valamilyen formában föléleszteni ezt a nemes vetélkedést? —ajda—■ A Népújság kerékasztal beszélgetése: Szellemi energiák felszabadítása Csodát várnak-e a kötöttárugyáriak? Az FMSZ termelői élelmiszerboltot nyitott Békéscsabán Tegnap, szombaton reggel már 7 óra körül is sokan várakoztak a Jókai utca és a Tanácsköztársaság útja találkozásánál Békéscsabán, fmsz új termelői élelmiszerboltja előtt. A nyitásra vártak. A Békéscsaba és Vidéke Altalanos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet új delikátesz üzletet nyitott s ezzel a lakosság egyévtize- des kérésének eleget tett. A csabai emberek ugyanis, talán több mint egy évtizede, hiányolták, hogy a város nevéhez fűződő, a világpiacon is elismert élelmiszereket Békéscsabán nem készítik és nem árusítják. Csácsely Pál, a Békéscsaba és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet elnöke elmondotta, hogy a termelői élelmiszerbolt száraz áruit, húskészítményeit a békéscsabai vágóhídon, a csabai ízlésnek megfelelően állítják össze. Itt készül már a csabai kolbász is, melyet Békéscsabán a kiskereskedelmi boltokból már megismerhettek a fogyasztók. Természetesen a békéscsabai vágóhidat az fmsz üzemelteti. Hetenként 70—80, később 100 sertést is vágnak. Ebben az üzletben árusítanak majd a csabai sertés- vágási szokásnak megfelelően ké- szitett friss kolbászt és friss hurkát is, sütve. Tepertőből, kenőmájasból szántén nem lesz hiány. A MÉK gondoskodik arról, hogy az új termelői élelmiszerboltba kiváló minőségű zöldség és gyümölcs kerüljön. Ebben az üzletben kiváló minőségű termelői borokat is forgalomba hoznak. HIRDETMÉNY Békéscsaba Város Tanácsa V. B. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya felhívja a karácsonyi fenyőfát kitermelni szándékozó termelők figyelmét, hogy kitermelési engedélyt csak akkor kaphatnak, ha augusztus 15-ig benyújtják kérelmüket. A karácsonyi fenyőfák kitermelésére a 33/1962. évi Korm. sz. rendelet 55. §-a alapján adhatunk ki engedélyt. 47790 Az országgyűlés legutóbbi ülésszakának tanácskozásain a küszöbön álló gazdasági reform tennivalói különösen nagy hangsúlyt kaptak. Vajon nálunk, a mi megyénk vállalatainál, termelő egységeinél hol tart a készülődés, miképpen igyekeznek bekapcsolódni a gazdaság mechanizmusát korszerűbbé formáló törekvések országos áramlatába? A Békéscsabai Kötöttárugyárban kerestük a feleletet ezekre a kérdésekre. Hogyan látják ok a jövő esztendő megváltozott perspektíváit? Mit tartanak feladatuknak most az 196S előtti félesztendőben? Egyetérleryek-e abban, kinek mi a teendője? Egyszóval, napjaink izgalmasan időszerű kérdéseire kerestük a feleletet. MORAVSZKI ENDRE, az üzemi pártbizottság titkára: — A mechanizmus reformját az élet, gazdasági rendünk fejlődése követeli, a tennivalókat a párt IX. kongresszusa határozta meg. A kommunisták kezdeményezése azonban nem merül ki az elvi szempontok tisztázásában, magában foglalja a gyakorlati megvalósítás apróbb, nagyobb küzdelmeit is. NÉPÚJSÁG: — Mi a szerepe az üzemi párt- szervezetnek? MORAVSZKI ENDRE: — Semmi esetre sem az operatic beavatkozás. Aki ilyesmit vár tőlünk, az csalódik. A gyakorlati intézkedések végrehaj tá- sa, a szakemberek, a műszaki, gazdasági vezetők dolga. A miénk, hogy kezdeményezők legyünk minden üzemrészben és minden osztályon, elvileg tisztázzuk a teendőket, kedvező légkört teremtsünk új fogalmak megértéséhez, s az emberekben rejtőző alkotókedvet felébresszük. SZOMBATI ANDRÁS, . igazgató: — Az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés nyilvánvalóan sok gondot okoz majd. Mégis azt remélem, hogy a Békéscsabai Kötöttárugyár dolgozói, műszaki kollektívája viszonylag zökkenőmentesen birkózik majd meg a kezdeti nehézségekkel. Mire alapozom derűlátásomat? Hosszabb idő óta rendszre- sen és egyre konkrétabb formában foglalkozunk a jövő évi új feladatokra való felkészüléssel. Már a tavalyi esztendő vége óta divattá vált” szakembereink, tömegszervezeti vezetőink körében a gazdasági reformmal foglalkozó szakirodalom alapos tanulmányozása. A számunkra legégetőbb kérdéseket kerekasztal konferenciákon vitattuk meg, a gyár különböző beosztású dolgozói és vezetői rekord létszámban vettek részt a pártiskolán tartott mechanizmus tanfolyamon, s <a legrátermettebb szakemberekből vállalati gazdasági reformbizottságot alakítottunk. NÉPÚJSÁG: — Szeretnénk részletesebben hallani a gazdasági reformbizottság tevékenységéről. DUNA GYÖRGY, számviteli osztályvezető: — Két hónapja alakult a bizottság, tagjai: a vállalat főkönyvelője, a termelési főosztály- vezető, az üzemgazdasági, számviteli, áruforgalmi és jogi osztályvezetők. Voltaképpen az igazgató vélemény-nyilvánító, javas- lattevő szaktanácsadói vagyunk. 1 Feladatunk a gazdasági reform | előkészítésével és bevezetésével j kapcsolatos javaslatok kidolgozá- j sa, az új jogi rendelkezések figyelemmel kísérése, a gazdasági I bizottság határozatainak alkalmazása a vállalat életére. SZOMBATI ANDRÁS: — A gazdasági reformbizottság | nemrégiben felkérte a vállalat összes osztályait, üzemrészeit: dolgozzanak ki javaslattervet, hogy milyen szervezeti és ügyviteli változásokat látnak szükségesnek a saját területükön — az új mechanizmus bevezetésekor. A legsikeresebb ötleteket, legcélszerűbb javaslatokat az igazgatói alapból nívódíjjal jutalmazom. (Még nem tudom mekkora összeggel, de biztos, hogy ezer forinton felül.) Az eddig elkészült tervek alapján bátran állíthatom; a reformbizottság munkája egészséges pezsgést ho- I zott, felébresztette az emberek alkotó fantáziáját, i LOVAS IMRE, főkönyvelő: — Amikor először számba vet- ; tűk adottságainkat, erőinket, azt j a sajnálatos, de őszinte megállapítást kellett tennünk, hogy a jövő követelményei nagyobbak, I mint a vállalat szellemi kapacitása. NÉPÚJSÁG: — Miként oldották fel ezt az ellentmondást ? LOVAS IMRE: — Kereskedelmi és piackutató szakembert vettünk fel, megerősítettük az exportcsoportot, két munkatársat elektronikus adat- feldolgozó tanfolyamra küldtünk, s az igazgató elvtárs által már említett módszerekkel „ráfeküdtünk” az önképzésre. Eleinte csak aláhúzogattuk a szaksajtóban megjelent érdekesebb cikkeket. Ma már a szó szoros értelmében restelli magát az a kolléga, aki nem eléggé tájékozott a saját szakterületét érintő kérdésekben. De nemcsak az elméleti felkészültség fejlődik. A gyakorlatban is kezdünk megtanulni: például kereskedni. Mind a beszerzés, mind az eladás terén bővültek, sokasodtak, közvetlenebbé váltak kapcsolataink. Vállalati, üzleti és személyes kapcsolatok. NÉPÚJSÁG: — Vajon a gyár termelésében lehet-e már valami jelét észrevenni ezeknek a „szellemi áramlatoknak”? LOVAS IMRE: — Csináltunk egy nagy kísérletet. Kijelöltünk huszonkét ki- sebb-nagyobb vezető beosztású szakembert, s azt mondtuk: nem előírt célfeladatok, hanem csakis az elért vállalati többletnyereség után kapjátok ezentúl a prémiumot. Voltak (a minisztériumban j is) akiknek nem tetszett ez a próbálkozás. A termelés eredrné- | nyei viszont már a második ne- j gyedév elején az elgondolás helyességét igazolták. Művezetők, akik eddig csak a saját kis részlegük jól, rosszul elért tervteljesítésével törődtek (s a tonnaterv j hajszolása néha a minőség vagy az előírt technológia rovására ment) most összedugták a fejüket és gondolkoztak. Mit kéne tenni, hogy minél több legyen a részesedés? Hogy minél nagyobb nyereséget érjen el a gyár? Eddig nem hasznosított szellemi energiák szabadultak fel. Az eredmény kifejezhető forintokban. Nemcsak 60—70 tonna többletvállalásra telt, de mindjárt arról is gondoskodtak, hogy zavartalanul legyen hozzá nyersanyag. Előbb- utóbb eljutunk addig, hogy az emberek az üzem gazdáinak érzik magukat. A vállalati érdek és az egyéni érdekeltség szinkronjáról van szó. A gyengébben dolgozókat nem az igazgatónak kell megbírálni, egymásnak „olvasnak be” a kollégák, ha valahol mulasztást fedeznek fel. KÉPÚJSÁG: — A közgazdaság; gondolkodás terjedése nem jár azzal a veszéllyel, hogy túlzottan üzletivé válik az emberek szemlélete? MORAVSZKI ENDRE: — Vannak, akik félnek ettől. Termelési tanácskozáson felvetették ilyenformán is a kérdést: jön a mechanizmus, takarékos- kodnak majd a munkaerővei és mi elmehetünk kapálni? De Szóba került az is, "hogy szükséges lenne bővíteni, modernizálni az öltözőket, mosdókat. A nyereség érdekében vajon lemondunk a szociális létesítmények fejlesztéséről? Mi lesz, ha megvonják az étkezési hozzájárulást? Nos az aggodalom — bár érthető —, de szerencsére túlzott. Nem ilyesmiről van szó. Nem feledkezünk meg egy pillanatra sem arról, hogy végeredményben a szocializmust építjük. Ennek a célnak a mielőbbi eléréséhez keressük a legjárhatóbb utakat. Jól tudjuk, hogy célunkat nem minden áron és nem bármilyen eszközzel szükséges kivívni. Többek között a dolgozó ember rovására terjeszkedő tendenciák időbeni leszerelése is a párt- és a tömegszervezetek feladata. Nehogy a fától elfeledjük az erdőt, erre nap, mint nép ügyelnünk kell. NÉPÚJSÁG: — S mit tesznek, hogy a párttagság tisztán lássa teendőit? MORAVSZKI ENDRE: — Tanulunk. A legutóbbi tanácskozásunkon például elhatároztuk: képzett közgazdász részvételével, több aktívaértekezletet tartunk a mechanizmusról. Az üzemet speciálisan érintő témában. A párttagok széles rétegeinek alapos tájékozottsága érdemi véleménynyilvánítása nélkül bajosan birkóznánk meg a jövőben ránk váró feladatokkal. Vajda János 5000 értékes nyereménytárgy! Vásároljon v Untpiai sorsjegyet.
