Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-15 / 165. szám

1967. július 15. 5 Szombat 4 gyulai Séke sugárút új színfoltja Elkészült a Béke sugárúti 56 lakásos új bérház. Mint lapunk­ban hírt adtunk róla, hetek óta tart az épület műszaki át­vétele. Fotó: —n Lesz fagylalttölcsér A napokban levél érkezett a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat központjától. Ezekben bí­ráló jellegű cikkeinkre adtak vá­laszt. Lapunk július 8-i számá­ban Fagylalt című Széljegyze­tünkben kifogásoltuk, hogy töl­csér hiányában nem kellően ki­elégítettek az igények. Észrevéte­leinkre a többi között a követke­zőket válaszolta a vendéglátóipari vállalat: „A fagylalttölcsér-hiány abból adódott, hogy elsősorban ez országos probléma. Vállalatunk mindent megpróbált a hiány le­küzdésére. A fővárosban még ma­gániparost is felkerestünk, aki azonban tudomásunkra hozta, hogy vidékre fagylalttölcsért nem adhat, mert olyan intézkedést zai borocskával vigasztalhatja magát. Ha estefelé vagy éjszaka szánja el magát az ember erre a végzetes elhatározásra, akkor sétája közben bizonyára többször is találkozik vállalkozó szellemű, : kaptak, hogy csak budapesti el- 1 adás esetén nem kell adót fizet­niük. Vállalatunk megkísérelt os­tyasütő gépet be="''r°z -í. a-""' hosszadalmas, valóságos ország- ; járó körút után eredménnyel biz­tat. Tudjuk, gyors intézkedésre i van szükség. Éppen ezért a jelen­leg üzemen kívül helyezett „Koc- ka”-eszpresszó konyháján sütőket állítottunk fel s bízunk benne, hogy július 20—25-e táján megkezdhet­jük az ostyasütést, amely a Békés megyed Vendéglátóipari Vállalat által felhasználandó mennyiséget biztosítaná tudja. Addig is mű­helyeinkben habcsók készítését I rendeltük el, bemélyítéssel, hogy a fogyasztók igényeit kiedégíthes- 1 sük.” egybevesse, összehasonlítsa. An­nak idején én is nagy várakozás­sal pislogtam ki a magasvasúton robogó gyorsvonat ablakából, hogy minél előbb megpillantsam a Temzét. Titkon azt reméltem, és csinos hölgyekkel, akik a legna­gyobb készséggel ajánlják fel szolgálataikat, amelyekért persze fontokban kifejezhető ellenszol­gáltatást várnak. Sőt, a Soho nemcsak erről híres, hanem arról is (de inkább hírhedt), hogyha az ismeretlen férfiút a hölgynek si­került megnyernie, a vele együtt­működő daliák úgy helybenhagy­ják az illetőt és minden konkrét ingóságától megfosztják, hogy a kárvallottnak gyalogszerrel kell eljutnia szálláshelyére, mert egy pennyje sem marad. És persze el­marad az a természetbeni jutta­tás is, amit a hölgy kezdetben felajánlott. Látogassunk el azonban arra a helyre is, ahol London lakossága napi élelmiszerszükségletének ja­va részét szárazföldre rakják. A Temze déli partján a rakodódaruk erdeje tanúskodik arról, hogy itt a hajnali órákban lázas tevékeny­séggel folyik a hajók kirakása, mert a friss élelmiszereket a le­hető leggyorsabban kell eljuttatni a fogyasztókhoz Nyugat felé, szintén a déli parton hatalmas raktárépületek, gázmű és villa­mos erőmű találhatók. Ezek a léte­sítmények már távolról sem olyan látványosak, mint a belváros egy­némely patinás épülete, de foly­tonos üzemük nélkül elképzelhe­tetlen egy ekkora világváros mindennapi élete. Az ember hajlamos arra, hogy az új ismereteit a korábbiakkal első benyomásom alapján fölte­vésem beigazolódott, hogy Lon­don folyója nem nagyobb a mi Dunánknál és a kiépített partok, a fölötte átívelő hidak látványa nem csökkenti majd bennem azt a szerény nemzeti büszkeséget, amelyet joggal mondhat magáé­nak minden magyar. Nos, hát a Nelson emlékoszlopa a Tra­falgar Square-en. folyó keskenyebb, mint Budapest­nél a Duna, de bizonyára jóval mélyebb, minthogy a London­iadig feljöhetnek az óceánjáró hajók is, ha a Tower-híd közúti pályatestét kinyitják. Ilyenkor csak gyalogos forgalom van a hí­Kisiparosokkal is lehet iparitanuló-szerződést kötni A KIOSZ járási csoportok­nál jelentkezhetnek azok a fiatalok, akik kisiparosnál akarnak valamilyen szakmát elsajátítani. A szerződéskötő- i sek határideje augusztus 15-e, az oktatás szeptember 1-én kezdődik az iparitanuló-isko- lákban. Különösen a szolgál­tató jellegű (fodrász, szabó, vegytisztító és kelmefestő stb.) szakmákban lányok is jelent­kezhetnek. Május 30-ig 72 előzetes szerződés történt azokkal, akik a múlt évben kimarad­tak. Tavaly 300, az idén ennél több fiatal jelentkezését vár­ja a KIOSZ, hogy biztosítva legyen — főleg a községekben — a kiöregedő kisiparosok utánpótlása. napközi otthona épül Körösladányban A községi tanács a különböző szervek segítségével létrehozza az üregek napközijét. A telket már megvásárolták, ahová az új épület kerül. A napköziben étterem, tár­salgó, pihenőszoba és mosdó kap helyet. Az étkeztetést a közéiben levő szociális otthon konyhájából biztosítják. Az építkezést, mely mintegy 220 ezer forintba kerül, még az idén megkezdi a tanács házibrigádja. A húsz férőhelyes szociális létesítményt a jövő év elején adják át. don, a két toronyban felvonók viszik fel és le a járókelőket, akik a híd felső gyalogjáróján sétálnak át a folyó fölött. — Építészeti szempontból meg kell még emlí­teni a Waterloo-hidat, amely szép kialakítású, felsőpályás vasbeton ívhíd. A City délkeleti sarkában, a Temze partján áll a félelmetes emlékű Tower. A Fehér Torony még Hódító Vilmos uralkodása idején épült közel 900 évvel ez­előtt. Voltaképpen ez a belső vár, amely körül kettős védmű épült és egy sánc, amelyet egykor a Temze tötött fel vízzel, most azon­ban száraz. A Tower volt már erődítmény, királyi palota és börtön is. Mint börtön gyakran lakóhelye sok előkelő származású embernek, nemezvszer nv-pánnk a királynak is. IV. Eduard itt gyilkoltatta meg VI. Henriket és mivel saját testvéröccse, Clarence hűségében sem bízott, őt is a To- werbe küldte és kivégeztette. A hagyomány szerint Clarence ma­ga válszthatta meg halálnemét, s úgy döntött, hogy borba fojtsák meg. Ugyanennek az Eduardnak- két ifjú fiát is itt a Tower Véres Tornyában folytották meg. A Szent Péter kápolna előtti kis téren állt egykor a vesztőhely, ahoi VIII. Henrik három feleségét lefejezték. Ma is megtekinthetők a régi kinzóeszközök és fegyverek, vala­mint a börtöncellák, ahol eg' kor előkelő urak raboskodtak és leg­többjük a vérpadon végezte be életét. A Tower egyik helyiségében őrzik a koronázási ékszereket is. Örökifjú fiatalok közt A professzor ifjú hallgatói körében. A KISZ Békés megyei bizottsá- ; gának vendégeként érkezett, hogy Békéscsabán, a Lencsésd úti tá- j borban ifi-vezetők részére a latin-amerikai államokban folyó osztályharc néhány kérdéséről tartson előadást. Leszállva a pesti gyorsról, kissé szorongva néz körül; lesz-e, aki várja, kalauzol­ja? Falderül az arca, mikor látja a peron felől integetve közeledő­ket, két itt élő egykori moszkvai tanítványát. Nyilván ők lesznek eligazítod. Összeölelkeznek... A táborban szemüveges fiatal­ember siet eléje: — Fabulya Balázs vagyok, a KISZ megyei nevelési osztályá­nak a vezetője. Mi kértük az elv­társat. Szeretettel üdvözöljük... A tábor vízparton, üde ligetes részen levő modern épületek sora, úttörők sátorvárosátől övezve. É /ekkel ezelőtt varázsolta itteni szántóföldekre az ifjúság... A ven­dég. miközben körbckalauzodják, a zsibongó élet közepette, a sok mindent átéltek bölcs elégedett­ségével hallgatja, látja, figyeli mindezt. Délután már családias közvetlenséggel veszik körül a tábor lakói, és nagy-nagy tiszte­lettel is. Előzőleg, igaz, hogy lexi­kális tömörséggel és „szárazság­gal”, Fabulya elvtárs már tájé­koztatta őket a vendég-előadó ki­létéről. Például arról, hogy Lehel Artúr egyike ama kevés régi magyar munkásmozgalmi harcos­oknak, aki élete során szinte az egész világon tevékeny­kedett. Mint a dunai vörös flo­tilla matróza, kalandos úton me­nekült a Tanácsköztársaság leve­rése után Olaszországba, ahol az Olasz Kommunista Párt tagjai so­rában harcolt. Internacionalista­ként került onnan az Egyesült Államokba, ahol amerikai és más elvtársakkal, így Lékai Jánossal, a Kommunista Ifjúsági Interna- cionálé Végrehajtó Bizottságának tagjával vállvetve küzdött a párt, a munkásmozgalom ügyéért. Ké­sőbb a Szovjetunióba került, vál­tozatos életének újabb színterére. Tagja lett az SZKP-nak, valamint történelemtudományi kutatásai révén a Szovjet Tudományos Akadémiának. Pártagitátorként bejárta a hatalmas országot nyu­gattól keletig. A honvédő háború alatt a moszkva—noginszki ma­gyar antifasiszta iskola igazgatója lett. Az ötvenes évek derekán családjával hazatért és pártunk tagjaként itthon folytatta a mun­kát. Az ellenforradalom idején részt' vett a budapesti pártház védelmében. Jelenleg publiciszti­kai és előadói tevékenysége mel­lett visszaemlékezésein és egy ifjúsági regényen dolgozik. Ez mind, mind így igaz. ám., mennyivel más. mikor a főépület teraszán, kiszistáktól körülvéve önmaga-beszél életéről! Minden megelevenedik; a sok nehézség, nélkülözés, veszélv. kommunisták, internacionalisták könnyű szívvel vállalt nehéz sorsa. Másnap Lehel elvtárs így kezdi programba iktatott előadását: — Maguk, kedves fiatal bará­taim. a múlt harcát látják ben­nem. én viszont magukban- a jövő harcát. Feladatuk befeiezni a szocializmus általunk kezdett építését. Nem iósként, hanem a töténelmi feilődés eddigi tényei alapián mondhatom, hogy a kom­munizmus világméretű győzelmét még a maguk életében megéri az emberiség... Mindazok a fiateink. akik a csa­bai nyári vezetőképző tanfolyam első turnusa keretében láthatták és hallhatták, sokáig őrzik maid emlékezetükben Lehel Artur elv­társ példás egyéniségét, egvikét azok közül a régi kommunista harcosok közül, akik örökké erőt. optimizmust, fiatalságot sugároz­nak maguk körül. Huszár Rezső Délután négykor találkoztak. A férfi megállt előtte és összecsapta a tenye­rét. Felsóhajtott. „Is­tanem! Milyen rég­óta vágyom utánad", de hangosan egy szót sem szólt. Körüljár­ta. Megnézte elöl­ről, hátulról, majd önkéntelenül meg­nyalta a szája szélét. Szerette volna mind­járt megsimogatni. Közelebb lépett, kereste a tekintetét, de csak fásult pislo­gásával találkozott: szemmel láthatólag megszokta, hogy né­zik. Megszokta, hogy szeretik. Társai kö­zül mindig kitűnt ringó járásával, reá váró élvezeteket és ellágyult. Ekkor határozott. Zsebéhez nyúlt. Megtapogatta a tárcáját. Ma ka­pott prémiumot. Egyszer igazán meg­engedheti magának, tudta, hogy az élet kisebb-nagyobb örö­meiért valahogyan mirtdig fizetni kell, s neki igazán megér ez egy százast! Hirtelen mozdulat­tal előkapta a pénzt és átnyújtotta. Sza­tyorba gyömöszölte a fiatal teremtést. Fut­va vitte haza a fe­leségének, aki még aznap este levágta, kirántotta és tejfe­les uborka salátával ’?ltálnlta var sor ára. Regős István Avagy büszke tartásával. Nincs benne semmi csodálatos, hogy ez a jóképű férfi most már percek óta mustrálgatja. Legszí­vesebben bátorítaná: „gyere, simogass meg! látod, milyen selymes, pihés va­gyok". Gondolta: in­kább ezé a férfié lesz, minthogy szé­gyenszemre vissza­utazzon a tanyára. A férfi azonban még habozott. De a vágy egyre hango­sabban súgta neki: „Kell nekem, kell nekem!” Elképzelte a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents