Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-15 / 165. szám

Í867. július 15. 9 Szombat (Folytatás az 1. otdalről.) központi tervező szervek munká­járól. Továbbra is súlyt helyezünk a korszerű és gazdaságos megoldást elősegítő típustervek, illetve tí- pusszerkezetek széles körű fel- használasara. Az új módszernek megfelelően azonban e törekvése­inket a jövőben elsősorban nem adminisztratív úton, hanem való­ságos gazdasági előnyök biztosí­tásával kívánjuk érvényesíteni. — Az építőipari árreform ki­dolgozásánál abból az elvből in­dultunk ki, hogy ha a megfelelő feltételek adottak, az építmények árad — hatósági intézkedések nélkül is — a közgazdaságilag in­dokolt szinten legyenek és sta­bilizálódjanak. Ezért az árszabá­lyozó rendelkezések lehetővé te­szik, hogy a tervezési és kivitele­zési munkák árait egyre széle­sebb körben az építtetők és a ki­vitelezők megállapodásai rögzít­sék. Ennek megfelelően- az építő­ipar jelenlegi merev árszabályo­zásáról fokozatosan áttérünk a maximális, illetve irányárakkal j szabályozott megegyezéses árak I rendszerére. Az építőipari áraknak tehát az építmények, valamint a bennük felhasznált építési anyagok és szerkezetek tényleges társadalmi költségeit kell kifejezniük, továb­bá az építtető és kivitelező érték­ítéletét. A várható árváltozások az építő- j és építőanyagiparban általában előnyösen fognak hatni műszaki fejlesztési céljaink megvalósítá­sára. Az új árarányok a beruhá­zót érdekeltté teszik a korszerű építési módok alkalmazásában, az előregyártott szerkezetek és a korszerűbb építési technológiák, Péter János: Befejeződött az országgyűlés ülésszaka ] árszintje ugyanis kedvezőbb lesz I a hagyományosénál. A távlati fejlesztés kulcskérdé­se változatlanul a nagyelemes la­kásépítési mód mind szélesebb J körű elterjesztése, a korszerű J vasbeton- és acélszerkezetek mind nagyobb mérvű alkalmazá­sa, a közműépítés technológiai fejlesztése. Felszólalása végén a miniszter bejelentette, hogy már ebben az évben kidolgozzák a negyedik ötéves tervidőszak várható építé­si igényeihez igazodó műszaki fejlesztési koncepciókat, körvo­nalazzák az építőipar kapacitás­fejlesztésének követendő irányát, s kidolgozzák az építésiparosítás anyagi, műszaki bázisának to­vábbfejlesztésére vonatkozó ja­vaslatokat. Több képviselő felszólalása után szünet következett, majd dr. Beresztóczy Miklós elnökleté­vel folytatódott az ülés, amelyen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Ezután több képviselő szólalt fel. Szünet után az elnöklő Be­resztóczy. Miklós bejelentette, hogy a Minisztertanács beszámo­lójához Péter János külügymi- | niszteren kívül két képviselő kí­ván hozzászólni. Javasolta, hogy a hozzászólások meghallgatása után az országgyűlés a Miniszter- tanács beszámolója feletti vitát zárja le, s a kormány elnökének zárszava után térjen át a tárgy­sorozat második pontjára, a kül­ügyi bizottság határozati javasla­tainak megtárgyalására. Az or­szággyűlés az indítványt elfo­gadta. Ezután Péter János külügymi­niszter emelkedett szólásra. viszonyok rontására irányuló tendenciát. Külpolitikai téren így kapcsoljuk egybe nemzeti és nem­zetközi feladatainkat. Így járu­lunk hozzá ahhoz, hogy a Magyar Népköztársaság minél kedvezőbb nemzetközi légkörben haladhas- I son előre a fejlődés útján. Lehe- I / tőségeink mértéke szerint külpo­litikai tevékenységünkkel abban szeretnénk segíteni, hogy a bé­kés egymás mellett élésnek és a nemzetközi együttműködésnek 1963 ősze óta fokozatosan sorva­dásnak indult kedvező jelenségei újra sarjadjanak. Kormányunk következetesen elvi politikát folytat Erősítjük a nemzetközi viszonyok javítására irányuló tendenciát Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A nemzetközi élet, a váratlan események és fordulatok soro- i zata egyre növekvő erővel, új i arányokban veti fel a háború és béke kérdését, új meg új dön- j téseket követel a kormányoktól, felelősségteljes állásfoglalásokat a népektől. Fock elvtárs a kormány beszá­molójában felvázolta a nemzet­közi helyzet fő vonásait, s kifej­tette álláspontunkat a legfőbb eseményekkel kapcsolatban, is­mertette kormányunk külpoliti­kai tevékenységének alapelveit és céljait. Az országgyűlés tagjai közül sokan szóltak hozzá a kormány beszámolójának külpolitikai sza­kaszaihoz és támogatásukról biz­tosították a kormányt külpolitikai tevékenységében is. Ennek figyelembevételével ab­ban látom mostani feladatunkat, hogy a nemzetközi élet váratlan fordulataiban keressük, milyen mértékig változik most a háború és béke esélyeinek aránya, s mi­lyen új utakat kell tömünk a bé­ke megerősítése felé. A két tendencia egyre erősebb ütközeteinek vagyunk tanúi, hol szenvedő, hol aktív részesei a je­lenlegi nemzetközi események során. Az egyik tendencia a nemzetközi viszonyok javítására, a másik a nemzetközi viszonyok rontására irányul. Ennek az egész folyamatnak a gerincét a szocia­lizmus és imperializmus világmé­retű harca alkotja, de ez a folya­mat több és kevesebb is, mint ez a harc. A nemzetközi viszonyok javí­tásába irányuló folyamat politikai megoldásokat keres tárgyalások útján ott, ahol most agressziók, fegyveres konfliktusok dúlnak, s a lehető legemberségesebb fel­tételeket kívánja megteremteni az emberiség előtt álló történelmi problémák rendezéséhez. Ennek a tendenciának kezdeményező fő ereje a szocialista világrendszer, elsősorban a Szovjetunió, de áramlataiba tartoznak a függet­lenségükért küzdő országok Ázsiában, Afrikában, Latin- Amerikában s — lehe­tőségeik mértéke szerint — többen a fejlett tőkés országok közül is. A nemzetközi viszonyok rontá­sára irányuló tendencia új fe­szültségek szítására, a feszültsé­gek fegyveres konfliktusokká fo­kozására, a háborús veszélyek és fegyverkezési verseny növelésére tör. Ennek a tendenciának fő kezdeményezője az imperializmus egész hatalmi köre, de ennek ke­retében elsősorban és egyre in­kább az Amerikai Egyesült Álla­mok. Ennek a két tendenciának az egyre gyakoribb, egyre erőtel­jesebb ütközései között élünk most. 1963 nyarán, a moszkvai atom- csendegyezmény megkötése ide­jén, a nyugati hatalmak — s kö­zöttük az Amerikai Egyesült Ál­lamok — illetékes vezetői is úgy nyilatkoztak a nemzetközi erővi­szonyokról, a termonukleáris há­ború veszélye elhárításának szükségéről, hogy már-már a bé­kés egymás mellett élés megszi­lárdulásáról kezdtünk beszélni. Nem sokkal később azonban — úgy is mondható, hogy hamaro­san Kennedy elnök meggyilkolása után — az Egyesült Államok kül­politikája elkanyarodott a meg­kezdett úttól. Megindult, majd állandósult és fokozódott a két tendencia ütközéseinek mostani sorozata. Azoknak az elveknek megfele­lően, amelyeket Fock elvtárs is­mertetett, a magyar nép ügyét úgy szolgáljuk a kormány kül­] politikai tevékenységével, hogy erősíteni igyekszünk a nemzetkö- ! zi viszonyok javítására irányuló | tendenciát és fékezni, hatástala I nítani törekszünk a nemzetközi A kormány külpolitikai tevé­kenysége nemcsak szomszédaink­hoz fűződő kapcsolatainkra, nem­csak a bennünket nyilvánvalóan közvetlenül érintő ügyekre ter­jed k;, hanem az öt világrész majdnem minden tájára és a nemzetközi élet minden lényeges eseményére. A földkerekségnek ma már nincs távoli pontja. Min­den nagyobb esemény a föld egé­szére kihat. Érthető módon mélyen foglal­koztatott bennünket a közel-ke­leti' válság minden mozzanata. A feszültségek gyors növekdése, a meglepetésszerű agresszió és a miniatűr villámháború. Nemcsak foglalkoztatott, hanem ma is foglalkoztat. Ez is érthető, mert a közel-keleti válság minden kér­dése ma is lényegében nyitott kérdés. A fegyverszünet ellenére — amely a szó igazi értelmében nem egyezmény, hanem ENSZ- határozat következményeként jött létre — ma is nyitottak a fegyve­res front által felvetett kérdések. Vagyis: a háborúnak nincs vége. Nyilvánvaló ez egyrészt abból, hogy a frontok — újra mondom: ezek tulajdonképpen nem fegy­verszüneti vonalak — egyes sza­kaszain újra meg újra feilobban- nak a harci cselekmények; más­részt nyilvánvaló abból, hogy amíg az agresszió eredményeként elfoglalt területeket az agresszor ki nem üríti, addig az agresszió elvben és gyakorlatban egyaránt lényegében tovább tart. Ellené minden akció, a fegyveres is, jo­gosult, . Ä Közel-Kelet kérdései nyitott állapotban vannak az ENSZ fó­rumain is. Nyitott állapotban — az eddigi sok tárgyalás, vita és sok meddő szavazás ellenére. Ezekben az órákban újra foglal­kozik a javaslatokkal az ENSZ rendkívüli úton, sürgősen egybe­hívott közgyűlése. Az ENSZ tör­ténetében soha, egyetlen napiren­di ponthoz sem terjesztettek elő olyan sokféle szempontból meg­fogalmazott és olyan nagyszámú határozati javaslatot, mint most, a közel-keleti válság kérdésében. Az egyes megoldási javaslatok körül a támogatók és az ellenzők frontja állandó mozgásban van. Előfordult, hogy maga a javaslat- tevő tartózkodott a szavazástól akkor, amikor saját javaslatát tették fel szavazásra. Ez mutatja a kérdés bonyolultságát. Az ENSZ-ben folyó politikai vita eddigi menete azonban máris egyre szélesebb kör előtt teszi világossá, hogy itt a kolonia- lizmus és antikolonializmus ellen­téteinek vagvunk tanúi, s előbb- titóbb széles fronton tudunk moz­gósítani a nyugati gyarmatosítók ( utolsó közel-keleti szálláscsiná­lói, Izrael állam külpolitikája és agresszív akciói ellen. A mi kormányunk ebben a kér­désben is következetesen elvi po­litikát folytatott és folytat, figye­lembe véve a kérdés minden lé­nyeges nemzetközi összefüggését. Az ENSZ-közgyűlésen sem le­hetett Izrael képviselőinek sokáig takargatniuk, hogy a legutóbbi agresszió kezdeményezői is ők voltak. Az ENSZ rendkívüli köz­gyűlése eddigi menetének jelen­tős eredményei közé tartoziK az, hogy az agresszor kénytelen beis­merni: a fegyyeres akciókat ő kezdte. Az ENSZ-közgyűlés akkor tesz jót a Közel-Keletnek, az arab országoknak, Izrael népének és általában a nemzetközi helyzet alakulásának, ha kimondja, hogy Izraelnek csapatait vissza kell vonnia határai mögé. Ezt köve­tően is, a határozat végrehajtá­sa után mindaddig állandó nem­zetközi veszélyek forrása lesz Közel-.Kelet vidéke, amíg alap­vető változás nem lesz Izrael külpolitikájában. Izrael államá­nak magának kell rendeznie vi­szonyát szomszédaival. Ennek el­ső előfeltétele az agresszió jó­vátétele. A Magyar Népköztársaság kor­mánya a tartós béke tervét tá­mogatja nemcsak általában, ha­nem konkrétan a Közel-Keleten is. Mi úgy tekintünk az arab népek .országaira, hogy azoknak a gyarmatosító behatások ellen szerveződő összefogása nemcsak az arab népek javát, hanem az egész emberiség békés jövőjét is szolgálja. Bizalommal jelentem az or­szággyűlésnek, hogy a baráti or­szágok vezetőinek budapesti ér­tekezlete reálisan tárta fel a kö­zel-keleti válságból adódó nem­zetközi problémákat. Közös erő­vel, mindent megteszünk a kö­zel-keleti agresszió következmé­nyeinek felszámolásáért, a békés megoldásért. Kor~" nvp-nVj íiH_ vözli az országgyűlés külügyi bi­zottságának javaslatát az ország­gyűlés állásfoglalásának kifeje­zésére a közel-keleti kérdésben. A közel-keleti válság és az Amerikai Egyesült Államok viet­nami agressziója között szoros összefüggés van. Ha Izrael állam vezetői nem látták volna most már szinte évek óta az Egyesült Államok vietnami háborújának állandó növekedését és ha nem érezték volna az Egyesült Álla­mok támogatását támadó terve­ikben, nem merték volna elkö­vetni új merényeltüket a szom­szédos arab országok és általá­ban a nemzetközi béke és biz­tonság ellen. Szükség van a népek és u kormányok összefogására A vietnami háború kezdetétől nondjuk: a nagyobb háború, sőt a világháború veszélyét hordja magában. Ez alatt nemcsak az értendő, hogy Délkelet-Ázsiában a vietnami háború fokozatosan kiterjedhet a szomszédos terüle­tekre, hanem főként az, hogy az íltala mérgezett nemzetközi lég­körben olyan, fegyveres össze­ütközések történhetnek, amelyek ugrásszerűen, vagy esetleg foko­zatosan termonukleáris háború­ba torkolhatnak. kai Egyesült Államok a délkelet ázsiai problémák politikai ren­dezését előkészítő javaslatokra, annál inkább az a meggyőződés alakul ki a nemzetközi közvéle­ményben, hogy az Egyesült Ál­lamok külpolitikai törekvéseinek igazi arculatát nem képviselői­nek megnyilatkozásai mutatják igazában a különböző szintű dip­lomáciai tárgyalásokon, az ENSZ közgyűlésein, hanem az Egyesült Államok agressziói a vietnami frontokon és más területeken, Éppen ezért a fő feladata ma valamint az Egyesült Államok I í.inden jő akarau. jnek, a...e / | katonai és politikai puccskísér- u háborús veszély ellen mozgó- I létéi Ázsia, Afrika, Latin-Ame- ítható, az, hogy a vietnami ag j rika, sőt újabban Európa egyes esszió felszámolását segítse elf országi "; n is. : Minél későbben hajlik az Ameri J Annák érdekében azonban, hogy a jelenlegi nemzetközi vi­szonyok között, a háborús ve­szélyek növekedésének idején elkerülhetővé tegyük a nagyobb arányú nemzetközi összeütközé- : seket, a kormányok és népek új összefogására van szükség. A 1 Szovjetunió a közel-keleti ag­resszió után kialakult új nem­zetközi veszélyek között példa- adóan mutatta meg, hogyan kell i erőfeszítéseket tenni minél szé­lesebb front mozgósításáért a béke megvédése érdekében. A jövő ezen a téren új, nagy fel­adatok elé állít mindannyiunkat a nemzetközi viszonyok javítá­sára ható erők gyengítése érde­kében. Éppen ezért kormányunk kü­lönleges gonddal törekszik aszo- I cialista országok együttműködé­sének fokozására. Ez az együtt- : működés új problémákat vet fel, új lehetőségeket nyit meg, s új formákat követel. Ebben az évben kötöttünk ba­rátsági és kölcsönös segélynyúj­tási szerződést a Német Demok­ratikus Köztársasággal, s elő­reláthatóan ebbén az évben újít­juk fel — még a Nagy Októbe- i ri Forradalom évfordulójának j megünneplése előtt — a Szovjet- I unióval 1948-ban kötött barát­sági szerződésünket. A Magyar Népköztársaság gazdasági fejlő­désében, szuverenitásának, füg­getlenségének megőrzésében so­kat köszönhet azoknak a szövet­ségi rendszereknek, amelyek a .szocialista országokhoz fűzik. Kormányunk külpolitikai fel­adataink támogatását látja az országgyűlés külügyi bizottságá­nak javaslatában: az európai bé­ke és biztonság védelme kérdé­seiben foglaljon állást ország- gyűlésünk. A kormány külpolitikai tevé­kenységének hatékonysága döntő mértékben belpolitikai viszonya­inktól függ. A kormány beszá­molója a belpolitikai kérdések "Után tért át a nemzetközi kérdés sekre. A dolog természeténél fogva én fordítva tettem. Itt most befejezésül különleges nyo- matékal hangsúlyozom belpoli­tikai viszonyaink jelentőségét a nemzetközi életben betöltött sze­repünk szempontjából. Egy or­szág nemzetközi súlyát, sok egyéb mellett, az is meghatá­rozza, hogy gazdasági és szellemi ‘termékei menyire állják a ver­senyt a nemzetközi piacon. A mi esetünkben ez különle­gesen fontos kérdés. Nemzeti jövedelmünk mintegy negyven százaléka a külkereskedelem ré­vén realizálódik és a népgazda­ság termelő szektorában foglal­koztatottak csaknem 25 százalé­ka exporttermékek előállításán dolgozik. 1960 és 1966 között kül­kereskedelmünk több mint 70 százalékkal növekedett. Ha a népgazdaság irányításá­nak reformját jól valósítjuk meg, a Magyar Népköztársaság, mint gazdasági partner, mind a ke­reskedelem, mind az ipari koope­ráció "terén az eddiginél is meg­becsültebb és értékesebb lesz. Ez várható mind a szocialista orszá­gok, mind a fejlett tőkés orszá­gok, mind a harmadik .világ or­szágai viszonylatában. A mechanizmus reformjának megvalósítására, a távlati gazda­sági tervék érvényesítésére abban a jól megalapozott tudatban ké­szülhetünk, hogy a nemzetközi viszonyok javítására irányuló erők,, sok és bonyolult küzdelem és áldozat árán, megjavítják, s tartóssá teszik a nemzetközi bé­ke és biztonság esélyeit. Kormányunk, a Magyar, Nép- köztársaság növekvő belpoli­tikai és külpolitikai erejével ar­ra törekszik, hogy ezeket az erő­ket, a nemzetközi viszonyok ja­vítására irányuló folyamatok ér­vényesülését segítse nemzetközi kapcsolataink ápolása útján is. Ehhez kérem az országgyűlés támogatását, a kormány beszá­molóját elfogadásra ajánlom. (Taps) Több képviselő felszólalásé (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents