Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-13 / 137. szám

1907. június 13. Kedd Egyesítik erőiket a megye vízgazdálkodási társulatai Elismerés illeti az évekkel ez­előtt alakult belvízvédelmi társu­lásokat. Megalakulásuk óta je­lentős területet mentesítettek me­gyénkben a szinte minden évben jelentkező belvíz kártételétől, s csak hatalmas számokkal lehet kifejezni azt, hogy hány folyó­méter új csatornát építettek, s hogy a meglevőkből hány köb­méter iszapot, s mennyi gyomot, bozótot irtottak ki. A megye belvízvédelmi társu­lásinak még eredmény esebb munkáját az gátolta, hogy kötve voltak a közigazgatási határok­hoz. Többek között hiába készí­tettek új belvízlevezető csatornát, a víz megrekedt a község köz- igazgatási határán. Ezért is, meg azért is egyesítik erőiket a bel­vízvédelmi társulások, hogy az eddigi kézi erővel történt csator­naépítésről és tisztításról áttér­hessenek a gépi eszközökre. Me­gyénkben a vízrajzi határoknak megfelelően három nagy belvíz- védelmi társulás jön létre. Egy a gyulai, egy a szeghalmi, egy pe­dig a békési környéken működik majd. A nagy társulat kialakítá­sának szükségességét és a csatla­kozást közgyűlésen határozta el többek között a köröstarcsai és a békési belvízvédelmi társulat. Útmutató kezdőknek és haladóknak Nozdroviczky László: 0 televízió ottnonunkban Az új módi szobafogság eredője a kékesen viliódzó képernyő: a televízió valóban a tömegkultúra és szórakoztatás eszköze lett. A fokozódó igények nemcsak a mű­sor színvonalát érintik: a vétel- technikát is. A Műszaki Könyv­kiadónál megjelent, igen hasz­nos kézikönyvet legjobban úgy jellemezhetjük, hogy: útmutató kezdőknek és haladóknak, azok­nak, akik most ismerkednek a televíziózással, s azoknak is, akik maguk kívánnak különböző an­tennatípusokkal, készülékcseré­vel, stb. tökéletesebb vételt biz­tosítani. Nem kötelező, de ••• Édesanya rohan Békéscsabán, egyik utca túlsó oldaláról a buszmegálló felé. El is érné a már bent álló járművet, ha jobbról nem közeledne egy jól megrakott, hatalmas tehergép­kocsi. Annak vezetője azonban fékez és udvariasan szabad utat mutat a kismamának. Nem így a buszvezető, aki noha éppen olyan jól látja a gyermekével a megállóhoz igyekvő asszonyt, mint a teherautós, a járókelők és a buszban az édesanyának drukkoló utasok, bekapcsolja a villogót, rálép a gázpedálra és a rohanástól lihegő és őt kia­bálva kérő utast faképnél hagy­ja. Cselekedetével még kollégá­ját, az udvarias teherautósofőrt is elképeszti, hiszen az a kezére játszott, hogy megvárhassa a gyermekes anyát. Őszintén szólva a menetrendi és egyéb szabályok a buszve­zető mellett szólnak. Nem tett egyebet, mint irgalmatlanul be­tartotta azokat. A kismama ol­dalán — a figyelmesség, az emberiesség íratlan szabályán kívül — semmi sincs. De lát­tunk mi már másféle buszve­zetőket is, olyanokat, akik nemhogy gyermekes anya, de még gyerektelen, csomagtalan, fürge lábú fiatalok integetésére is reagáltak, akik pedig vígan elácsorogtak volna a következő járatig. Ám ez a buszos nem ilyen volt. Továbbment. Embere válogatja, szokták mondaná. No­ha az esetet illetően pontos hellyel és idővel rendelkezünk, eszünkbe sem jut ideírni, hi­szen mi jogon lenne felelősség­re. vonható valaki azért, mert betartotta a pontos menetidőt?-új­A szerző igen világos csoporto­sításban, könnyen áttekinthető ábraanyag segítségével mondja el mindazt, amit a vevőkészülékek üzemibe állításáról, helyes hasz­nálatáról tudni kell. Megismer­teti az olvasót a műsorsugárzás legfontosabb jelemzőivel, majd részletesen taglalja a képbeállí­tás tényezőit, módjait: a megfe­lelő fényerő, kontraszt, stb. eléré­sét, a leggyakoribb képhibák okait és elhárításuk lehetőségét. Foglalkozik a vevőkészülék vá­sárlásakor követendő elvekkel, majd a lakáson belüli elhelye­zés, a jó helyzetkiválasztás fon­tosságával. Igen nagy terjedelem­ben ad tanácsokat a szerző a kü­lönböző antennatípusok készíté­séhez, felállításához, majd befe­jezésként részletesen ismerteti valamennyi hazai televízió-vevő­készülék \ típus műszaki jellem­zőit, a típusváltozatok előnyeit. (m) Három leány névadó ünnepsége Régi tanyák között Megszokott tanya a be­tonút mentén. Kondoros és Csa- bacsűd között van ilyen sok. De az idegen utas nem tudja, hogy közbe van ékelődve Örménykút, mert nem jelzi országúti tábla. Ez a tanya is idetartozik, melyet június elején ugyanúgy körülölel a gabonatenger, mint a többit. Udvarára befordulva harmatcsep- pek remegtek a betonút porával bevont cipőmön. A haragoszöld füvön lépkedtem. Mintha valami ősi rituálén lennék. A városban gyönyörködöm minden növényze­ten, mert a kő és a malter szür­kesége olykor elhomályosítja a szemet, mint amikor az ember sokáig a hapba néz. Itt is gyö­nyörködöm. De itt a fű, a zsenge gabona, a lágyan rezgő kukorica- levelek illatába belevegyülni ér­zem a tej, a kenyér, a zsír illa­tát... A tanya egyik nyitott ajtaján beköszönök. Egy férfi ül az író­asztal mellett, valamit jegyez, egy lány (vagy fiatalasszony?), aki nemrég érkezhetett, úgy tűnik szintén ilyesmire készül. Reggel van. Fátyolos hangom talán be sem ér az ajtón belül, mert egyik sem szól semmi. Különben is az ide­gennek nem lehet túlságosan örülni, mert feltartják az embert. Továbbálltam, mint eredetileg is gondoltam, az elnökkel akar­tam beszélni, Zöldi Lukáccsal. der,ki a sajátjával! Azután együtt is lehetett, ha szükség volt rá s ez már a verseny drukkja, a di­cséret. S amikor kellett, reggel ötkor ott volt mindenki a cukor­répánál, a kukoricaszárriál, aki­nek ott kellett lenni. Hatvanket­tőben még csak 180 asszony dol­gozott a szövetkezetben s azok közt is az járta, hogy „hajcsár az elnök, csak a munkát látja”. Ma 300-an dolgoznak. És olyasmi is megtörténik, mint a 4-es brigád­ban, ahol a 26 fogat két helyen van, s ez nehezítette a munka- szervezést, mert kövesútjuk nin­csen és ha sár volt, két órába is beletellett, amíg a brigádvezető gyalog megfordult a két hely kö­zött. Az volt a gondolat, hogy is­tállót építenek, de hát az 200 000 forintba kerülne és a pénz másra is szükséges. Vizük se igen van, pedig nagyon kellene a kertészet­hez is, de hát valahol 2—300 méter mélyen van, de ezt a hozzáértők állapítják meg, és azt is, hol van. S feltétlen szükség van a vízre, mert csak így bővíthetik és tehe­tik intenzívvé a kertészetet, ahol majd az általános iskolát elha­gyók is dolgozhatnának, amíg megerősödnek. Tehát az istállót el kellett a 63 párttag körében is. Hisze, nincsenek és nem is lehetnek el­zárva a környezettől, melyben élnek, dolgoznak. És nincs res- telnivalójuk, mert bizonyára benne rejlik szavuk, szívük ab­ban, hogy ma már nem kell no­szogatni az embereket arra, ha vasárnap is dolgozni kell. Ha lát­ják, hogy ünnepnapokon kell ka­pálni, akkor kapálnak. Három éve még így dobálták a szavakat. — Dolgozunk eleget hél köznap! Nyilván az ilyen felfogás­ból Ieredt az olyan, mint 62-ben, amikor, az Egyetértés megalakult a két szövetkezetből, hogy alom alatt bűzöltek a döglött malacok. És most olyasmire is adnak már, hogy ne csak rádobálják a széna- kazalra a drótköteleket, s azok végére kötött téglák össze-vissza csüngjenek a kazlak oldalán, ha­nem megigazítják, hogy egyenlő távolságban legyenek és magas­ságban. Mutasson, szép legyen. Igaz 62-ben holdanként 10—11 mázsa szálas takarmányt takarí­tottak be. távaly 27 mázsát. 1967- re maradt még 47 vagonnyi. Sok-sok időt, energiát felemészt a meg nem értés, az okoskodás, amikor a közösség ügye félrecsú­hagyniuk. Így jött azután a gon- szik a fejekben és olyan hangulat dolat, hogy a községből vezető | veszi hatalmába az embereket, járdát meghosszabbítják a* gim- | amely első hallásra tetszetős dol- náziumi sorig. Így is lett. Egyik got sugall. így volt, amikor a részét községfejlesztésből, másik Mert, hogy ne felejtsem el, ez az részét meg a szövetkezet erejéből. Egyetértés tanyája. Reggel hét Ee, hogy még csökkentsék a koh­óra van, Lukács barátom az 15C0 séget, a 2-es majorban azt javall- hold valamelyik „sarkában” jár a szérűt bevetik csalamádé­Vasárnap délelőtt meghitt, csa­ládias ünnepség színhelye volt a Békés megyei AGROKER Válla­lat békéscsabai kultúrterme. Az iparcikk kisker, a gépjavító ál­lomás és az AGROKER dolgozói jöttek össze, hogy részt vegyenek egy névadó ünnepségen. Ez alka­lommal Zsilák Mátyás és Varga Etelka lánya Etelka, dr. Pérchy Antal és Horváth Erzsébet leánya Zita, Dohányos Mihály és Pálfy Ilona leánya Ilona kapott ünne­pélyesen nevet. Nagy Alfrédné anyakönyvve­zető köszöntötte a szülőket, a névadószülőket, a vendégeket s a három új állampolgárt. Majd Ró­zsavölgyi Hedvig úttörő szavala­tával járult hozzá az ünnepség­hez, Duda Edit kisdobos pedig társai nevében üdvözölte a három leánygyermeket. már. Valaki megjegyzi, hogy nem régen a gépcsoportnál látta. Szó­val: ő sem volt rest, de ritkán is akad ma már Egyetértésben, zik, hogy amikor 1962-ben két szövetkezetből alakult meg az Egyetértés, még csak 10 mázsa ga­bonát sem takarítottak be holdan­ként, tavaly pedig 16 mázsát. Nem voltak restek arra sem, a val, a fele költség megtérül be­lőle... . . A régi, megszokott tanyákon, a ilyen ember az I majorokban, a búzatenger mögött, Ebben gyökered- ! a harmatcseppektől gyöngyöző füvön „új szelek nyögetik az ős magyar fákat”, de még állnak és még sokáig. Lombjuk susogja az ősi „muzsikát” is. — Mit akartok? Egy katasz- trális holdon 16 000 tő kukoricát?! hogy kacskaringóval a kiutalt lépés, egy tő. Az a jó. Ne műtrágyához még hozzácsapjanak legyen.sűrű?' hanem k™ vas~ 1 tagságúra nojon meg a csöve. valamennyit. Ezt a kacskaringót nem lehet megtudni, közreadni különösen nem, mert véletlenül eltalálja olvasni az újságot vala­milyen apró isten, s akkor jaj a 16 mázsás termésnek. Igaz, hogy a szövetkezet tagjai is elég fuka­rok a dicsérettel. Vagy, ahogyan Zöldi Lukács ecsetelte ezt, olya­nok, mint a sportrajongók, ha „befut” a versenyzőjük, akkor drukkolnak, ha nem, akkor nem­igen rakja ki az ablakába a jel­zőket. Persze 16 mázsás gabona­Aztán meg ott volt a szakmun­kásképzés. * — Minek az? Csak költjük a pénzt. És gördültek, röpködtek a sza­vak az ajkakról. — Nyolcszázan vagyunk. Kik tanulják meg közülünk a gépek kezelését, ha nem a fiatalok? Csak nem a 60—70 évesek men­nek tanfolyamra? És csak szapo­rodik mindig a gép. Meg hát van más is, amihez kell ilyen iskola. Hatvankettőben 23 ifjú volt a terméshez a műtrágyán kívül szövetkezetben, de csak 10 15 más is kellett. Csökkenteni a talaj dolgozott. Most 45 olyan is dolgo- gabonauntságát, minél keveseb- i akik máshová mentek kényé-, bet vetni kalászos után. Aztán re^ keresni, visszajöttek. Szak­párttaggyűlésen a szövetkezet ötéves tervét terjesztették elő. Hárman beszéltek erről, a többi­ek a bérezésről, a premizálásról. Ez nagyon, nagyon fontos, de en­nek feltételét éppen a terv adja meg. Az ezzel kapcsolatos elgon­dolásokról kellett volna a többi­eknek is szólni. Különben is med­dő okoskodás volt, hiszen a bé­rezést, premizálást év végén egy bizottság munkálja ki, melynek tagjai között párttagok is vannak. Ezután a brigádokban „vesézik”, majd a küldöttgyűlés hagyja jóvá. — Szóval: mindennek megvan a maga ideie, helve. Más alkalomkor meg a szénaszállításra vagy a ta­nyák mellett levő csalamádékertek szántására terelték egyes pártta­gok a figyelmet. Elhomályosul olykor a célkitűzés s mire újra kiviláglik, emésztődik az idő, az erő... Bízónv sokszor ízzott a régi tanyák levegője, verte ki a verejték a tarkókat, amíg tavatlv (morzsoltban számítva) 25 mázsa kukoricát takarítottak be holdan­ként. Amikor még „egy lépés, egy tő” dívott, akkor, hatvanket­tőben 18 mázsát takarítottak be. Most 16 000 tő van egy holdon és nem ritkítják a kapák, mint ele­inte. Szaporodtak a kukoricacsö­vek és szaporodott más is. Közös vagyona a szövetkezetnek 62-ben meg be kellett tartani a vetési munkás van már 53, ezek között j 15 millió 208 000 forint volt, 65­12 technikus. Minden brigádveze­tő és a helyetteseik technikusok, meg a bérszámfejtő. Ketten már főiskolán tanulnak. Nagy-nagy nekiTeszülések. Ezek határidőket, de ott volt a cukor­répa, a kukoricaszár. Művelésre mindkét növény egyéni parcel­lákra van osztva. És együtt szed­jék a cukorrépát, vágják, hordják a kukoricaszárat?! Törődjön min­A PAMUTTEXTILMŰVEK AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI BÉKÉSCSABAI GYÁRA VÁLLALAT felvételre keres (Pamutszövő) csévéiöianu'ókat ív- ás lánghegesztésben jártas épületlakatos szakmunkásokat keres felvételre. A betanulási idő 2 hó­Munkásszállás, üzemi étkezés, valamint a jogosultak részére különélés! pótlék biztosítva. nap. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán, Békéscsaba, 47300 Kazinczy utca 4. 47223 ben 29 millió 298 000. Forgóeszköz­értéke 62-ben 5 millió 926 000, 65-ben 10 millió 835 000. És hát a ledolgozott órákra 8,76 forint ke­reset jut. Ehhez jön még a háztá- ott gyűrűznek a pártszervezetben, | jiból az évi 4—5000 forintnyi jö­• vedelem. Kinél több, kinél keve- j sebb. Mint a közösből származó | keresetnél is. Ki hogyan, mennyi napot, órát dolgozott. Van, akinek tavaly 30 000 forint is jutott. S most már arra is vigyáznak, t.e- hogy az egyéni művelésre kiadott parcellák közül egyet is ellepjen a gyom. Szólnak, ha valaki beteg­ség vagy más ok miatt késle­kedik, nehogy gyenge termést ad­jon a föld vagy éppen semmit... Egyre jobban világlik -• cél a régi tanyák között... csere» Fái

Next

/
Thumbnails
Contents