Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-08 / 133. szám

1967. Június S. 5 Csütörtök Országjáráson a jubiláló Fóti Gyermek városban A zöldellő ligetek, színes tollú pávák, pepita 'gyöngytyúkok ta­nyája. A rendezett utcákat kavi­csokat görgető patak szeli át, min­denütt gyermekzsdvaj, jókedv, ka­cagás. A kicsinyek labdát kerget­nek, a nagyobbak szőnyeget po­rolnak, homokot szállítanak a sportpálya melletti építkezéshez. Hétköznap a gyermekvárosban. — Károlyi István gróf egykori rezidenciájában tíz évvel ezelőtt száz emberpalánta volt a honfog­laló — magyarázza Pálfy Gyula iskolavezető, akivel sétára indu­lunk a hatvanhat holdnyi park­ban. A zivataros politikai esemé­nyek közepette szinte az egész or­szágban megszaporodtak az elha­gyott gyermekek. A nevelőottho­nok csak rövid ideig fogadták magukba a kóborló, önmagukra maradt kislányokat, kisfiúkat. Ró­luk gondoskodni kell — hangzott el itt is, ott is, különböző hiva­talos helyeken. De kinek és ho­gyan — tették fel a kérdést, s a választ erre a Népszava tíz év­vel ezelőtt megjelent cikke és egy munkásasszony 50 forintos fel­ajánlása adta meg. Társadalmi szükségletből, társadalmi össze­fogással valósult meg a Fóti Gyer­mekváros, ahol ma mintegy ezer óvodás, általános, középiskolás és ipari tanuló neveléséről, tanulá­séról, jellembeli fejlődéséről gon­doskodnak. Kísérőnk eltűnődik egy kicsit. Féleiemérzet, szorongás, örömteli gyermeklárma, az érzelmek meg­annyi megnyilvánulásától kísér­ve, megfeszített nevelő, oktató, jellemigazító munkában teltek az évek. Már tíz. Jubilálnak. Hamar elszaladt. — Miért nem szólnak rám, ma­guk Békés megyeieket keresnek, én pedig... — Jólesik az embernek vissza­gondolni a kezdetre, játszani az emlékekkel. — Igaza van, a pedagógusnak ez felüdülést jelent. Az általános iskolásak tanépü­letébe invitál. — Karcsi, te Békés megyei vagy? — kérdezi a folyosón az egyik kisfiútól. — Nem — kapjuk a választ. Ta­lán szerencsénk lesz, benyitunk a nyolcadikosok tantermébe. Mo- kány, barna fiú takarít. — Gabi, te hol születtél? — Békésen — feleli határozot­tan s tovább mossa a kövezetét. Magyarázatként hozzáteszi: — Ma ón vagyok a hetes, a rendért, tsztaságért én felelek. összenézünk az iskolavezetővel: Csarnai Gábort felelősségérzetre is sikerült megtanítani. Amikor befejezi a munkát, beszélgetni kezdünk, összefüggéstelenül fűzi a mondatokat, de kirajzolódnak a 11 éves gyerekember elképzelései. — Félárvaként kerültem ide a gyularemetei intézetből, közepes volt a bizonyítványom, festő ta­nulónak jelentkeztem. Tetszik tudni, nemcsak a piktorszakmát szeretem, a történelmet is. Ugye, Gyű szí bácsi? — néz kísérőnkre, aki apad jósággal bólint, (ö az, aki ismeri, tudja Gabi gondjait, hogy milyen körülmények közül került a nevelőotthonba, aki min­dig figyelemmel kíséri az igen érzékeny gyerek lelki rezdülé­seit). — Szabad dicsekednem? — az iskolavezetőtől várja a választ. — Persze — mondjuk szinte egyszerre. — Nyilatkoztam én már rádió- riporternek, és utána sok-sok le­velet kaptam. Dunakesziről és Pestről patronálnak, szeretettél halmoznak el, szívesen járok er­re a két helyre. Egy kisfiú nyit a terembe. — Gabi, jössz focizni? — Mehetek? — kérdezi. Az igenlő választ már az ajtónál hall­ja, futásnak ered, minél előbb a pályán akar lenni. — Otthon rendezetlen körülmé­nyeim voltak, egymás után kap­tam rossz osztályzatokat, de itt már jól megy a suli. Zenét tanu­lok és sportolok, a megyei közép- iskolás atlétikai bajnokságra ké­szülünk. Szóval egyenesbe jöttem., És tudja, szép szakmát tanulok: gyermekfelügyelő leszek. Nagyon szeretem a kicsinyeket. Érdekes? Az óvodák takarítása, a gyerekek fürdetése, étkeztetése, a velük va­ló foglalkozás. Meg aztán min­dig jól sikerülnek a KISZ klub­délutánok is. Tessék erre jönni, megmutatom^ melyük épületben sajátítom el a szakmát. Megállunk az óvodáknál. Az egyik pavilonon jnárványtábla jel­zi, hogy a Békés megyei nőtanács segítségével épült 1953—1959-ben. Nemcsak akkor támogatták asz- szonyaink a gyermekvárost, most is felkeresik, ajándékokkal hal­mozzák el a gyermekeket. Leg­utóbb anyáknapján tette ezt az orosházi nőtanács városi, járási szervezete. (Sajnos elég sok gon­dozott anyakönyvi kivonatában olvashatjuk, születési helye Békés megye.) — Otthon mikor volt? — vet­jük közbe. — Húsvétkor. — Jól érezte magát? — Hát... mit mondjak? A válaszból minden érthető. Nem Gabi akarta és nem is min­dig az objektív okokra, körülmé­nyekre kell hivatkozni azoknak a szülőknek, akiknek gyermekei itt vagy az ország más nevelőintéze­tében vannak, ahol megértés, ba­rátságos szeretet veszi körül őket. Gondosatok A kaktusz virága premierjén A Jókai Színház ízléses kiad­ványban hívta fel a figyelmet Barillet—Grédy: A kaktusz virá­ga című komédia bemutatójára, de ezen a prospektuson a darab eredeti műfajától eltérően ez is rajta áll: zenés vígjáték. S mint újabban szokás, két magyar szer­ző neve is: Szenes Iván szöveg­íróé és Nádas Gábor zeneszer­zőé. A prospektus a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a magyar társszerzők „beszállása” fokozta a darab értékeit. Olyan egységes zenés vígjátékegész született, amelyben megvan a francia drá­mairodalom hagyományos szelle­| Irén Jászai-díjas művészünk, ök ketten a darab főszereplői; mind­ketten — prózai színészek. Előző szerepeikből azt is tudjuk, ki­váló prózai színészek. Ki ne em­lékeznék Pákozdy A bohóc, Ille­tőleg Stefanik Irén Stuart Mária- beli alakítására. Maradandó él­ményt nyújtottak, olyat, amely az előadás látása után is eszébe jön az embernek, s elgondolkodik, morfondírozgat rajta. Nos, A kak­tusz virágában nem azért volt kissé meghökkentő e jó kettős viszontlátása, mert nekik a víg­játék eleve tabu, hanem azért, mert a társadalmi drámában oly’ Pákozdy János, Stefanik Irén és Gálfy László a darab egyik jelenetében. Fotó: Demény 6> Többletmunka A Körösvidéki Egyesült Ci­pész Ktsz 6-os számú javító­részlegébe hordom a cipőm sar­kaltatni. Amikor átadom, min­dig kapok cserébe egy elismer- vényfélét, amivel majd az át­vételnél igazolhatom, hogy a sa­ját cipőmnek kizárólag én va­gyok a jogos tulajdonosa. Ha kiegyenlítem a sarkalás árát, máris megkapom. Általában 12 forint 80 fillért szoktam fizetni, de ne tessék azt gondolni, hogy ennyibe ke­rül a sarkalás. Nem. Ezt onnan sejtem, hogy azon a bizonyos cédulán a „sarok új, gumi, bőr, fa” mindössze 10 forint 90 fil­lér. Csakhogy van még többlet- munka is, ami 1 forint 90 fil­lér. Ezt a többletmunkát pedig akár kéri az ember, akár nem, megkapja, mert elválaszthatát- lanul hozzátartozik a sarkalás- hoz. Megtudtam, hogy azt a kis kopást toldják ki 1,90-ért, ami általában a sarok hátsó külső részén keletkezik. így persze már egészen más. Mi is lenne, ha egyszerűen csak 12 forint 80' fillér lenne a sar­kalás? Ugyebár azt gondolhat­ná valaki, hogy félre akarják vezetni... Máskülönben — ta­núk előtt kijelentem — még így, többletmunkával sincs különö­sebb panaszom a sarkalásra. —or. A zeneteremben éppen véget ért a próba. — A gyermekváros zenekará­nak útánpótlása gyakorolt — mondja Pálfy élvtórs. — Az a kis­lány Csabáról került hozzánk — mutat a barna hajú trombitásra. Bemutatkozik: Mülek Gabriella. A szakközépiskola első évét fe­jezte be, de már 18 éves. Sétánk végére értünk. A kapu­nál búcsút veszünk a szolgálatban levő úttörőpostástól is. A napi küldeményeket hozta, a községi hivatalból továbbítják. Sok-sok levélben mondanak köszönetét a gondoskodásért, a patronálásértj és nem mindig a szülőknek, ha­nem az idegeneknek. Azoknak, akik megérdemlik. A gyermekváros lakói pedig igazán tudják, kitől várhatnak őszinte, baráti szót, anya helyett anyai ölelést és kik azok, akiknek ezt viszonozhatják. Főt, 1967 június. Dékány Sándor Stranugarniíura Az idei strandszezonban is ked­vünkre válogathatunk a sokféle csinos fürdőruha között. A fiata­lok divatja idén is a bikini. Az egybeszabott fazonok alap­anyaga mintás karton, sima piké vagy kreppnylon. Teltebb alakon igen előnyösen mutatnak a fe­kete-fehér mértani mintás fürdő­ruhák: többségük szívacsbetéttél készült, 2—3 cm-es vállpánttal. Az idei szezon újdonsága az ol­dalt gombos, egyenes vonalú frot­tír strandruha. Az utcai ruhát nem helyettesíti, de strand, víz­part közelében igen jól öltöztet. Üj ciklk — különlegesség — a strandgarnitúra, vagyis a naigy virágmintás strandikuli, bikini, pa­pucs. A garnitúra minden darab­ja azonos mintájú frottírból ké­szült. Divat lesz a nyáron a frot­tír pelerin is. Felnőtt nők és kis­lányok részére készült. Nyárra változatlanul a legjobb viselet a camping garnitúra, a di­vatos, egyenes szárú nadrággal és kényelmes, szellős rövid ujjú ing­gel. Ez az együttes nemcsak üdü­lőhelyen, táborban, vízparton praktikus viselet, hanem otthon, a ház körüli teendőkhöz is jól ki­használható. A strandkalapok közül két új­donságra hívjuk fel a figyelmet: ©*»»»* s£ ::gs­stufe* egyik a girárdl, — nők, férfiak egyaránt viselhetik — és a nagy- karimájú mexieói kalap. (Lásd képünkön). Alföldi Erzsébet) méssége és a magyar zenés víg­játékok legjobb tulajdonságai: — kitűnő zene és versszövegek. Azt is hozzáteszi ez a kiadvány, hogy így lett a „bulvárgyanús'’ vígjá­tékból pompás mai zenés komé­dia. A zenés komédia fogalmából adódnak azok a gondolatok, ame­lyek itt papírra kívánkoznak. Maga a komédia szó és jelentés- tartalma egy, a vígjátéknál is könnyedebb velejárót jelent. Lé­vén pedig szó egy francia zenés komédiáról, még könnyedebb él­ményt vár a közönség. A színházi kritikákat nagy ál­talánosságban bizonyos séma sze­rint írják meg. A szereposztásról, a szereplők teljesítményéről — kissé kifulladva — a kritikus csak írása végén szól; kritikája terje­delmének 75 százalékát a műnek mint olyannak értékelése, bon­colgatása adja. Mi ez utóbbinak kisebb teret szánunk, inkább a szereposztásnál, s a szereplők teljesítményénél idqzünk többet, mert ebben az esetben ez az ér­dekes. A kaktusz virága kétrészes, ze­nés vígjáték, s igazán nem igé­nyel többet, mint hogy egy estén kellemesen szórakoztassa a pub­likumot; megnevettesse, felüdít­se. Nincsenek benne olyan jelle­mek, amelyek napjaink Párizsá­nak, vagy ha úgy tetszik, az em­beriségnek problémáit kívánják megoldani, s szikrázó összecsa­pásokat produkálnak, reszkető drámai feszültségekben. Nem. A kaktusz virága mai zenés komé­dia, mi több: francia, tehát köny- nyed szellemességgel, franciás pikantériával, temperamentumos ének- és tánc jelenetei vei szóra­koztathat. A mű a maga nemé­ben ezeknek a követelmények­nek maradéktalanul eleget tesz. S hogy ez az érték realizálódhas­sák, csupán a darab szellemének megfelelő rendezői koncepció jó szereplői gárda, jó koreográ­fia és szellemes díszletek szüksé­gesek. Azt ígértük, időzünk a szereposztásnál. Időzzünk hát. Julient, az őszülő halántékú fogorvost, aki a női szívekkel könnyedén zsonglőrködik, Pá­kozdy János jelenítette meg a színpadon, Stephanie-t Stefanik | kiváló Pákozdy és a történelmi drámákban oly’ kiváló Stefanik nem vígjátéki színészek. Ez a megállapítás főleg Stefanik Irén­re vonatkozik, aki túl komoly eszközökkel — főleg az első rész­ben — jelenítette meg a rideg magatartásba burkolt Stephan iet, az orvosába reménytelenül sze­relmes öreglány-asszisztensnőt. Annyira komolyan, hogy az em­ber egy-egy szituációban egy középfajú dráma premierjén érezhette magát. Pákozdy mar­káns férfiassága és az ehhez al­kalmazkodó, s ettől elszakadni nehezen tudó belső játék ösztö­nösen igazodott Stefanik Irén já­tékához. Érződött: a két jeles művész kirándult egy kicsit a zenés vígjátékba. A második részben mintha kicserélték volna őket, szinte szertelenül és kedve­sen komádiáztak. Ezért éreztük,, a két főszereplő jóvoltából, ek­lektikusnak A kaktusz virága premierjét. A rendezés maga — Vass Károly munkája' — pergő volt jó néhány szellemes színpadi szituáció teremtésével. A jamai­kai trombitás-jelenet, de főleg a Let-kiss igazi zenés vígjátéki te­litalálat. Úgyszintén a rendezőt illeti a gratuláció a színek gyors váltakozásáért. Németh László karnagy temperamentu­mosán, de fegyelmezetten vezé­nyelte zenekarát, s a fülbemászó Nádas-dallamokat nagy tapssal jutalmazta a közönség. Suki Antal díszlettervező főleg Antonia szo­báját találta telibe; fogorvosi rendelője kicsit „súlyos”. Azt mondtuk: a szereplőknél és a szereposztásnál időzünk töb­bet, Nos, Felkai Eszter, Gálfy László, Varga Ilona, Kanalas László, Kardos Gábor otthon érezték magukat a műfajban. Könnyedek voltak és szelleme­sek. A bárénekes Tatai Károly- nak szép a hangja, de ő maga kicsit félszeg volt a premieren, Gerentsér Júlia, Boticelli „Tava­sza” nagyon merev. Ä kaktusz, virága sok tapsot aratott a prémieren, nagy sike­rekre számíthat a továbbiakban is, főleg akkor, ha a két főszerep­lő teljesen asszimilálódik a mű­fajjal. Temyák Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents