Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-30 / 152. szám
ÍM7. június 30. s Péntek Ritka, de előfordul Sokszor bosszankodik a vásárló, ha az üzlet ajtajában, ahová igyekszik, tábla fogadja egyetlen rideg szóval: „Leltározunk!” Ez valóban elkerülhetetlen dolog, de ha így adják a vevők tudtára, ahogy a tótkomlósi sport- és játékbolt dolgozói, akkor a pillanatnyi bosszúság azonnal elszáll. Sajnos, ez a módszer még ritka, de biztató, hogy előfordul. Fotó: s. e. Szakiskolások és szocialista brigádtagok önkéntes véradása Mozgalmas napok voltak az elmúlt héten a gyulai vérellá- l i állomáson. Huszonöt kék-fehérbe öltözött egészségügyi szakiskolás leány jelent meg, hogy segítsék a kórház betegeit. Az egészségügyi dolgozók tudják a legjobban, mit jelent, ha hiányzik a vér! De tudják a Gyulai Gépjavító' Állomás dolgozói is. Június 22-én Szabó József párttitkár-diszpécserrel az élen fogadták reggel a vérellátó dolgozóit, hogy 47-en 15 liter vért adjanak a betegeknek. A Kajdi György vezette „Solohov” szocialista brigád minden tagja jelentkezett véradásra, amit brigádnaplójukban is megörökítettek. Véradás után jó hangulatban fogyasztották az uzsonnát és sört, a városi Vöröskereszt titkára pedig színházjegyekkel kedveskedett a véradóknak. Délben a gépjavító állomás dolgozói ízletes ebéddel vendégelték meg a vérellátó dolgozóit. Három hét alatt Aratás előtt Hunyán ) — Hat kombájn, két rendrevágó és három aratógép — Mit nem ismertek eddig a1 hunyaiak? — Mi lesz a nyolc MTZ-vel? — Emberi kéz nem érinti a gabonát — Miért adják el a körzeti •szerelő alól a motort? Ugyancsak magasra kúszik a hőmérő higanyszála az árnyékos folyosón, harmincegy fokot mutat. Vajon mi lesz később, hiszen még csak tíz óra van ... — Csak zivatar, eső ne legyen — mondja homlokát törölgetve Kontra Illés, a hunyai Hunyadi Termelőszövetkezet elnöke az irodában, ahol még talán melegebb van, mint a folyosón. — Erősen közeledünk az aratáshoz, s ha lefektetné valami zivatar, vagy megverné a jégeső a gabonákat, ugyancsak jól néznénk ki. — Éppen azért zavarjuk — kerül elő a jegyzetfüzet —, hogy felvilágosítást kérjünk a betakarításra való felkészülésről. — Hat kombájn érkezik huszonnyolcadikén a szarvasi gépjavítótól. A felelős vezetők az ő Bz ÉM Budapesti Betonárugyár Budapest, XXI., Rákóczi Ferenc út 289. (Csepel) azonnali belépéssel, jó kereseti lehetőséggel felvesz MOZAIKLAPÉS BETON EL EMGY ÄRTÖI MUNKÁRA férfi és női segéd munkásokat. A bérezés teljesítményben történik, 100 százalékos normakiteljesítés esetén 3,50—12 fo- rint/óra alapbér. Azonkívül nagy gyakorlattal és kiváló képességgel rendelkező villanyszerelő, géplakatos, autószerelő, láng. és elektromosheg esztó szakmunkásokat. A bérezés időbérben történik, a gyakorlati évtől függően 6— 10,50 forintig. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. Felvételre jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál. 4879 embereik, a segédvezetők pedig a mi traktorosaink. Mind régi, kipróbált szakemberek. Kiss Sándor, Varjú Dezső, Papp László és a többiek nem először vesznek részt kombájnoeként a betakarításban. Ezerkilencszázhetven hold gabona várja a gépeket s bízunk a jó szerencsében —, ha az meglesz, akkor sikeresen végrehajtjuk e nagy feladatokat — mondja az elnök. — Nem hinném, hogy mindent a szerencsére bíztak. — Persze, csak tréfáltam — komolyodik el Kontra elvtárs —, hiszen tettünk mi jó sokat a felkészülés alatt, de ennek eNenére mégis sok függ a szerencsétől. Majd mindjárt rátérek arra, hogy miért mondom ezt. Szóval. Az aratnivalóból kétszázötven holdat kétmenetes módszerrel takarítunk be, a két rendre vágó péntek—szombaton megkezdi a munkát, a kombájnok pedig negyediké táján ballagnak ki a gabonaföldekre. Három kévekötő aratógépünkre száz hold vár. Tizenkét traktorunk huszonnégy pótkocsival és tíz lovasfogatunk szállítja majd a gabonát a szérűre, ahol egy nagy teljesitményű magtisztítóból kerülnek majd zsákba, emberi kéz érintése nélkül. — A terméskilátások? — Tudja mit nem ismertek eddig a hunyaiak? — válaszol kérdéssel az elnök. — A vizet. Kétszázhuszonöt hold gabonánk és kétszázharminchárom hold kukoricánk volt vizes az idén. A gabonaterületből harminc hold teljesen kipusztult, ide már elvetettük a silókukoricát, de van még vagy húsz holdunk, ahol most is áll a víz. Így azután az idei termésünk nem lesz a legjobb. No, most nézzük csak azt a szerencsét, amiről az előbb beszéltem. Nyolc MTZ-traktorunk levizsgá- zatlan, a szabályok szerint nem vehet részt közúti forgalom! an. Ha nem vesznek részt a gabonaszállításban, szabályosan járunk el, ha részt vesznek, fennforog a balesetveszély, de megvan oldva a gabona behordása. A gépjavító szerint — velük van már három éve szerződésünk a teljes műszaki kiszolgálásra — nem lehet kapni kompresszort ezekhez a vonatatókhoz, enélkül pedig nem vizsgáztatják le őket. Nem is merünk arra gondolni, ml lenne, akkor, ha egyszerre nyolc gépet kénytelenek lennénk leállítani, de akkor is végigszalad a hátán a hideg minden illetékesnek, ha arra gondolnak: mi lenne akkor, ha mégis utasítást adnánk az MTZ-k használatára. Ugye, hogy függünk a szerencsétől — néz rám az elnök tanácstalanul. Vajon mit mondhat, milyen tanácsot adhat egy ilyen problémával kapcsolatban az újságíró? Megírja ezt a nagy gondot! (Íme.) — Persze, lehet, hogy ez országos probléma — teszi hozzá az elnök. — Lehet, hogy a gépjavító nem tehet erről. De arról viszont tehet, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb gondot fordítanak a gépekre. A vezetőkkel nem lehet a kapcsolatot 'átvenni. Véleményünk szerint túl sokat és túl koráin foglalkoznak gépeik eladásával. A körzeti szerelőnk alól például eladták a motorkerékpárt, pedig annak hat kombájn és vagy harminc erőgép tartozik a körzetébe. Azt mondják, megbeszélték vele, hogy a saját motorját használja. Eladták például máris a kende -kombájnt, pedig csak nálunk száz- [ húsz hold várt rá. Nem is tudom mi lenne, ha nem lenne itt egy kihelyezett műhelyük.. Dolgoznak a szerelők, látástól vakulásig, de mégsem vagyunk elégedettek. A maeti-=z(-í+^<; n.£g csak most javítják, két MTZ, három pótkocsi, a T—100-as traktor, a bálázógép, az ekék javítása is hátra van — szóval itt is szerepe lesz a szerencsének. Megvolt a tavaszi gépszemle. ! ezekről jegyzőkönyvet vettünk fel, de kétlem, hogy elkészülné nek időben ... Opauszky László Ilyen volt a Művelődésügyi Minisztérium autóbusza a baleset után. Május végén két autóbusz összeütközött Kardoskút környékén. A baleseti jegyzőkönyv szerint Hegedűs Sándor, a MÁVAUT gépkocsivezetője a GA öö—16 forgalmi rendszámú, ÁMG típusú, a 8. számú AKÖV tulajdonát képező autóbuszban vezetés közben elaludt és mintegy 50 kilomé- ter/óra sebességgel nekiütközött a Művelődésügyi Minisztérium GB 61—25 forgalmi rendszámú, Ikarus—311 típusú autóbuszának, amelyet Göndör Mihály szabályosan vezetett. A minisztérium autóbuszán a tótkomlósi kultúr- csoport utazott. A balesetnél tizenöten nyolc napon túl gyógyuló, huszonhármán nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedtek. Az anyagi kár is tetemes volt. A minisztérium autóbuszában mintegy 80 ezer forint kár keletkezett. Az AKÖV ipari járatának autóbusza viszont annyira megrongálódott, hogy az első megállapítás szerint javítása már gazdaságtalannak mutatkozott. Maradványértékét 120 ezer forintra becsülték. Eddig a szomorú krónika. A 8. számú AKÖV vezetői válaszút elé kerültek, gyorsan el kellett dönteni, mitévők legyenek. Választani kellett aközt, hogy esetleg hónapokig fizetik — a minisztérium autóbuszának teljes kijavításáig — a fővárosi AKÖV- nek a bérleti díjat, vagy pedig egyezségre lépnek. Számoltak a j következményekkel és az utóbbit választották. A Művelődési Minisztériumnak könyvjóváírással felajánlották egyik hasonló típusú saját autóbuszukat. Az ajánlatot elfogadták. Ezzel pedig elkerülték a drága bérleti díj fizetését, viszont a 8. számú AKÖV-nek két roncs autóbusza maradt. És ekkor történt az, amit szerénytelenség nélkül nagyszerű kezdeményezésnek és munkasi- kemek nevezhetünk. A szakszervezeti bizottság javaslatára a vállalatnál egy emberként összefogtak, hogy a két sérült autóbuszt mielőbb kijavítsák és forgalomba állítsák. Június 7-én kezdték el a munkát a volt minisztériumi autóbuszon Békéscsabán és június 27-re — a vállalt határidő előtt négy nappal — újjávarázsolták. Povázsay Gyula művezetőt, pártvezetőségi tagot bízták meg a javítás irányításával. A munkából Mazula János hattagú szocialista brigádja, amely erre az alkalomra alakult — vállalta az oroszlánrészt. Szinte éjjelnappal, sőt még szombat estéken, vasárnapokon is dolgoztak. Ez a kollektíva 860 társadalmi munkaórával járult hozzá ahhoz, hogy július 28-ón délelőtt már próba- útjára indulhatott az újjávarázsolt és tökéletesen kijavított autóbusz. Aki csak tudott, segített. A társadalmi munka résztvevői közé iratkozott fel többek között a Sebők és a Pálvplgyi brigád, segítettek a kiszesek és a tanulók. A szakszervezeti bizottság pedig a székesfehérvári testvérvállalat szakszervezeti bizottságát kereste meg. hogy a javításhoz szükséges különféle anyagokat, tartozékokat soron kívül beszerezze. — Bizony sokat kellett rajta kalapálni, mert olyan siralmas állapotban volt — emlékezett vissza az első próbaúton Povázsay elvtárs. — Tizenháromezer forint értékű anyagot használtunk fel számításaink szerint. És hozzáadták azt, amiről nem tett említést: áldozatkészségüket, megfeszített erejüket. Ezt Petri András meós mondta el helvettük, aki a műszaki átadás előtt a próbaúton az újjávarázsolt autóbuszt vezette: — Minden rendben van. Nagyszerűen működik? — Igen, olyan jól, mint ahogy a vállalat kollektívája dolgozott, és ahogyan Orosházán is teszik Farkas József műszaki vezető irányításával a másik roncs helyreállításán. Ott július 15-re vállalták az autóbusz javításának befejezését. De lehet, hogy ők is, akárcsak a békéscsabaiak, néhány nappal előbb próbaútra indulhatnak... Podina Péter Es ilyen lett háromheti megfeszített munka után. Fotó: Vass Albeit
