Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-29 / 151. szám

IMI. június 29. 3 Csütörtök Fizetünk vagy nem fizetünk? Egy baleset miatt 166 ezer forint Nem babra megy a játék Naponta számolnak be a la­pok fekete krónikái a tragikus végű közlekedési szerencsétlen­ségekről. Megdöbbentik az ol­vasót és elgondolkoztatják, hogy vajon milyen sors vár a sérül­tekre, ki gondoskodik majd a halott családfő hozzátartozóiról, ki fizeti meg az anyagi károkat. Akik jártasak a jogszabályok­ban, azok tudják, hogy a gép­jármű veszélyes munkaeszköz s tulajdonosa akkor is felelős az okozott kárért, ha a balesetért közvetlenül nem is terheli bün­tetőjogi felelősség. Viszont zöm­mel a bérből, fizetésből élő au­tósok, motorosok nagyon nehe­zen tudják az anyagi károkat megtéríteni. Sokszor több tíz­ezer forintos kártérítést, a rok­EK a vakolatlanul is tetszetős, ta­karos, tetőbokrétás családi ház egy hónappal ezelőtt itt sem volt. Akkor kezdte alapjait rakni kőművestár­saival Ravasz Pál, ennek a kis épít­kezésnek a vezetője. Sőt Ambrózi László, Szokolai István és Tóth Ist­ván és Tóth György villanyszerelők már a huzalokat helyezik a falakba vésett vezetékmélyedésekbe. minket nem biztatnak, nem akarnak koccintani velünk. Tíz percig se tart az egész, a had­nagy int, a szakasz nekivág a hegynek, legyezőformán szétte­rülve a szőlők között. — Velünk mi lesz? — kérdi csalódottan Fésűs Járó. — A fenébe is — bámul Gal- Lai —, a fegyvereket is itt hagy­ták, ha kedvünk szottyanna, be­léjük durranthatnánk. Sorki kiáll az ajtó elé, tele lopó a kezében, lebugyogtatja az egészet anélkül, hogy egyet is nyelne. — Ez az egész? — Vigyorogva néz körül. — Kár volt betojni, főhadnagy úr alázatosan. Ha ez így megy, én máma még egy párszor fogságba esnék. — Ez a szakasz — mondja Deső — valamelyik nagyobb gárdaegységhez tartozik. A visz- szavonulás közben elszakadt né­met—magyar szórványt vadász- sza, mással nem törődik. — De rólunk mit mondtak? — Várjunk itt, fegyver ne le­gyen nálunk. Egy töltény se. Majd jön a következő hullám, összeszednek bennünket. Vagy ha sürgős, mondta a hadnagy, menjünk be a városba, jelent­kezzünk a parancsnokságon. — Van már parancsnokság? — Honnan tudjam? — Nyavalyát sürgős —mond­kantaknak, özvegyeknek, ár­váknak életjáradékot, a gyógy­kezelésekért 40—50 ezer forin­tos költségeket kell fizetniük. Ismert, hogy — éppen a fel­soroltak miatt — aki közúti for­galomban részt vesz, köteles gépjárműszavatossági biztosí­tást kötni. Ennek alapján az anyagi felelősséget átvállalja te­hát az Állami Biztosító, meg­téríti a károkat, kifizeti az élet­járadékokat. Az Állami Biztosí­tó iratai között lapozva, renge­teg ilyen esettel találkozunk. Három évvel ezelőtt a gyomai Győzelem Termelőszövetkezet tehergépkocsija Budapesten közlekedési balesetet okozott, mert a gépkocsivezető szabály­talanul vezetett, s nekiütközött A július 10-lg átadásra kész össz­komfortos lakóházat egy szövetke­zeti tag, a kaszaperi Lenin Termelő- szövetkezet nős, családos állatgondo­zója, Katona Ferenc építteti, OTP- hitelre kapott 75 ezer forintból. Mi­kor készen án, egyike lesz Kaszaper legmutatósabb házainak. elszelelhetünk innen, nem et­tem meszet, jelentkezni. — De ez a rohadt egyenruha! — Sarki, mi van a kastély­ban? Körülnéztél? — Fülöncsíptek, mielőtt be­tettem volna a lábam'. — Gyerünk — mondja Fésűs Járó. — Látjátok, nem esznek meg benneteket. Az se baj, ha így találkozunk velük. Csak arra kérlek, Kálmán, rögtön mondd nekik, hogy én kommu­nista vagyok, és felelek érte­tek. — Nos? — kérdem Desö.ől, mert megint gondolkodik. — Erkölcsi aggályaid vannak? Hagyj itt egy cédulát, írd fel a címünket, ne kelljen sokáig keresgélni bennünket. Nem szól, csak a fejét bic­centi, Géza még kötözi a ha­tárvadászt. — Tudsz járni? — kérdi a katonától. Az hálásan néz i rá. Nem hagyjuk itt. — Eddig iß elvergődtem, fő­hadnagy úr. Vágok magamnak egy botot, nem lesz semmi hiba. — Van itt apámnak egy kampósbotja — mondja Géza —, mindjárt megkeresem. Felegyenesedik, derekát ta­pogatja. '(Folytatjuk) egy villamosnak. A Fővárosi Villamos vasútnak emiatt 11132 forintot, az SZTK segélyezési és kórházi költségére 44 600 forin­tot, valamint járadékfizetés cí­mén még jelenleg is fizetni kell havonta 1064 forintot. Ezek csak a közületeknek megtérített ösz- szegek. De sérülést szenvedett Szerető István nevű egyén, is, akinek keresetkiesés címén 46 908 forintot, járadékként pe­dig 51400 forintot fizetett ki eddig az Állami Biztosító. Az eddig kifizetett összeg több mint 166 500 forint. Ugyanak­kor havonta járadékjogosultság címén továbbra is fizetni kell a 2315 forintot. Ezt az összeget kevés ember tudná kifizetni. Mindennek ellenére olyan tá­jékoztatást kaptunk, hogy van­nak notórius nem fizetők, el­hanyagolják. vagy egyáltalán ki sem fizetik a biztosítási díjat. Mint elmondották, az összetört gépjárművek helyreállításának költségeit pénzben térítik meg, amit a biztosító jóváhagyásával a károsult rendel meg. Fontos a kárt okozó személy ismerete is, hiszen ismeretlen tettes he­lvett nem fizethet a biztosító. Ha pedig az esetnek nincs ta- núia, a vezető adja át a címét a károsultnak, de az a helyes, ha nem egyezkedik vele, mert ez a biztosító dolga, amely ma­gára vállalja a kár megtérítését — de természetesen csak akkor, ha rendben vannak a „papírok”. Aratják a fajtaborsót megyénkben Várakozáson felül jó ter­mést ért el a nagyrészt ex­portra termelt fajta borsó me­gyénkben. Fajta- és étkezési borsóból több mint 12 ezer holdon fognak magot a ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok. Az aratást első­nek Köröstarcsán és Oroshá­za határában kezdték meg. Hamarosan munkához látnak a cséplőgépek s megkezdődhet az értékes magvak tisztítása, fémzárolása. Zrenjanini pedagógusok Békéscsabán A megyeszékhely és test­vérvárosa, a jugoszláviai Zrenjanin között mind sok­oldalúbb kapcsolat alakult ki. Ennek egyik bizonyítéka a Rózsa Ferenc Gimnázium és az ottani III. gimnázium tanárainak a napokban lezaj­lott találkozója. A zrenjanini pedagógusok az RFG tantestületének meg­hívására ellátogattak Ma­gyarországra. Megismerked­tek Budapest, Esztergom, Gyula és Békéscsaba neveze­tességeivel. Elhatározták, hogy a jövő­ben bővítik kapcsolataikat. Még az idén zrenjanini ma­tematikus tanárok érkeznek Békéscsabára, innen pedig nyelvszakosok utaznak hoz­zájuk. Megszervezik a diákok csereüdültetési akcióját és a két iskola sportolóinak ta­lálkozóját. A KUNSZENTMÁRTONI RUHÁZATI KTSZ FERFISZABÖ SZAKMUNKÁSOKAT vesz fel azonnali belé­péssel. Fizetés teljesítménybér. 48122 Amíg „Népgazdaság Bácsi­tól” kapták — semmi sem volt drága! Központi gazdasági irányító szervünk egyik szakembere ezekkel a szavakkal jellemezte a múltbeli helyzetet, mikor ar­ról beszélgettünk, milyen vál­tozás tapasztalható a népgaz­dasági beruházások tervezésé­ben az új mechanizmus küszö­bén. Ismeretes, hogy míg mos­tanáig a vállalatok fejlesztésé­nek, bővítésének, korszerűsíté­sének költségeit közvetlenül az állam viselte, a jövő év elejétől kezdve — egy-két nagy volu­menű beruházást kivéve — a vállalatok kizárólag „saját zse­bükre” gyarapodhatnak. Szám­talan áthúzódó vagy most ter­vezett, de csak a jövő évben kivitelezésre kerülő beruházás­nál máris tapasztalhatóak egy kibontakozó új szemlélet kör­vonalai. Korábban a költségve­tés terhére, központi keretből valósították meg a fejlesztése­ket, a jövőben saját erőből, bankhitel igénybevételével fi­nanszírozzák a vállalati beru­házásokat. Hogy ingyen kapok valamit vagy saját magamnak kell előteremtenem a hozzávaló anyagi eszközöket — eredmé­nyes gazdálkodással, célszerű takarékossággal, a termelé­kenység fellendítésével — az nyilván nem mindegy. Míg ré­gebben egy-egy beruházás sor­sát eldönthette az ügyesen fo­galmazott, jól „tálalt” indok­lás, a beruházók, a tervezők és a beruházás fölött döntő irá­nyító szerv szakembereinek összhangban levő véleménye, néha csupán a jó kapcsolatok vagy az ipartelepítési elképze­lések egyik-másik szempontjá­nak előtérbe helyezése, ma már más a helyzet. Az egyik üzem régebben el­határozott 5 ezer tonna kapa­citású saját beruházási prog­ramját felülvizsgálva megálla­pította, tökéletesen elegendő, ha ezer tonnás teljesítményű gyárat létesít. A Könnyűipari Minisztérium illetékese elmon­dotta: azt tapasztalják, hogy amint egy állami beruházás át­kerül a saját erőből finanszíro­zottak csoportjába, rögtön ki­derül: 20—30, vagy esetleg több millió forint — megtaka­rítható. Most, hogy már „nem babra megy a iáték”, hanem nagyon is a vállalatok „saját zsebére”, a beruházási tervekben egysze­riben felülkerekedett a közgaz­dasági szemlélet józansága, re­alitása. Üdvözölni lehet ezt a jelenséget. Tegyük azonban hozzá, hogy olyan megyében, mint a mienk, olyan városok­ban, mint a mi városaink, ahol nemrég óta bontakozott ki kü­lönböző új iparágak meghono­sításának alkotó lendülete, egy- ben-másban gondokat okoz ez az új gazdaságpolitikai kon­cepció. Vessünk számot vágya­inkkal és lehetőségeinkkel! Vannak távlati elképzelések a Kner Nyomda nemzetközi hí­rű üzemének jelentős bővítésé­re. Bár az építés előrehaladott stádiumában levő új Békéscsa­bai Forgácsoló Szerszámgyár — előreláthatólag — még a beruházás régi módszerei sze- i rint lesz kivitelezve, a békés­csabai északi ipartelep teljes kialakítása, eljövendő benépe­sítése szempontjából egyálta­lán nem mindegy, hogyan tu­dunk alkalmazkodni a jövő kö­vetelményeihez. Gondolok itt például a kötöttárugyár nagy­arányú rekonstrukciójára, mely­nek során új kikészítőüzemet terveznek az ipartelepre. A vá­ros fejlődése, a munkaerőhely­zet, a szóban forgó üzemek ter­mékei utáni kereslet növeke­dése, s a derék, jó értelemben vett lokálpatriotizmus egyaránt e tervek valóra váltása mellett kardoskodik. A jövő beruházá­sainak elbírálásánál azonban a felsoroltak még mindig nem nyomnak — esetleg — eleget a latban. Nem elég indok az, hogy megnövelt termelési ka­pacitással többet lehetne érté­kesíteni bizonyos keresett áru­cikkekből, s még az sem min­den. hogy az előkészületek, a beruházást megelőző progra­mok, tervek, a felkészültség­nek magas fokát mutatják. A helyi érdek ugyan nem vitás, de kérdéses, mennyire egyezik a népgazdaság általánosabb ér­dekeivel? A jövő terveinél messzeme­nően figyelembe kell majd venni a gazdaságosságot. Pon­tos számítások szükségesek a létesítendő üzem várható ren­tabilitásáról. Előre tudni kell, vajon mekkora haszonnal ke­csegtet a tervezett áruk gyár­tása, mennyi idő alatt és meny­nyire előnyös feltételekkel té­rül meg a befektetett összeg? Az új beruházásokhoz rendsze­rint importgépek, berendezések is szükségesek. Üzembe állítá­sukkal vajon milyen nagyság- rendű egyéb importot lehet megtakarítani, milyen hamar kerül egyensúlyba a népgazda­ság külkereskedelmi mérlege legalábbis az illető gépek de­vizaértékének arányában? Hasznos kezdeményezés, hogy Békéscsaba városi tanácsa elő­zetes közművesítéssel, össze­hangolt tervek alapján az ipar telepítésének számtalan felté­telét biztosítja. A kitűnő kon­cepciót azonban kérdéses ér­tékűvé teheti, ha megfeledkez­nek a közgazdasági gondolko­dásról. Egy új üzem létesíté­séről beszélve valaki szóvá tet­te, milyen előzetes tájékozta­tást adtak az ipartelep telek­árairól: „Ennyiért akár a Ró­zsadombon is építhetnénk egy gyárat” — jegyezte meg az il­lető. Ami — úgy gondolom — a magunk számára tanulság, azt ekképp lehetne összefoglalni: fejlesztési elképzeléseinknél a lokális kívánságok mellett igye­kezzünk figyelembe venni a népgazdaság egészének érde­keit. Ha meg tudjuk indokolni, hogy miért éppen Békéscsabán, vagy megyénk bármely más helyén a legolcsóbb, a legkifi­zetődőbb a legjobb eredmé­nyekkel kecsegtető egy-egy vállalkozás ha bizonyíthatóan célszerűnek látszik, vidékünk sajátosságaiból, iparunk eddigi fejlődésének tényeiből követ­kezik egy-egy beruházás szük­ségessége — de csakis ilyen esetben — a további fejlődés tág perspektívái oviinak előt­tünk. •Vajda János Épül a családi ház —h— Fotó: s. e. ja Gallai. — Különben is, ha

Next

/
Thumbnails
Contents