Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-28 / 150. szám
) 1»67. június 28. __________________ 3 Szerda N agyszénás határában a belvizes területeken több helyen megkésett a kukorica növényápolása. A jó idő beállta óta azonban teljes lendülettel folytatják ezt a munkát és rövidesen mindenütt befejezik. Képünk: gépi kapálás az Orosházi út mentén. Pályafennfarfók a vonalon ÉLED A FALU — A fő hazahúzó erő a jól gazdálkodó termelőszövetkezet — Üt még nincs, de minden utcában van betonjárda — Hat forint tiszta jövedelme van egy bálnak — Hogyan gondoskodik a községi tanács a nők és csökkent munkaképességűek elhelyezéséről? — A MÁV Alföldi Kisvasút Kaszaper, Tótkomlós közti szakaszán úgynevezett szakaszfenntartási munka folyik. Az arra robogó járművek vezetői és utasai egy sereg szorgalmasan kopácso- ló pályamunkást látnak mindössze. A fényképezőgép lencséje azonb'n olyan munkakollektívát örökített meg bennük, mely két szocialista brigádból áll, név szerint a Kossuth és a Petőfi brigádokból. Feladatuk lelkiismere— Igenis, hadnagy űr. Átlépek, felpakolok, nem olyan nagy dolog az egész, tessek csak rám bízni. Felvillanyozódott, jár a keze- lába, mi minden lehet ebben a roppant kastélyban, csak egyszer szabaduljon be, csak meg ne előzzék. Gallai utána kiált, hagyd itt a fegyvert, a törzsőrmester azonban ezt meg se hallja, lohol be a szérűsikertbe. — Anyám — mondja Deső — lépni se tud. Háttal fordul a városnak, arcán a megélt pusztulás merev fájdalma. Nem sajnálom, másnak is van anyja. Fésűs Járó azonban melléje lép, ne add át magad, mondja ne-ki, mindnyájan így vagyunk, de élni kell, Kálmán, a többiekért is, hát ez mindenkit vigasztal, mint egy gebévé vedlett vkedvesnővér, itt kellene hagyni az egész, érzelgő népséget. — Ha nem támogatják, az udvarra se tud kimenni — mondja Deső. — Tavasszal ástam ott egy árkot, óvóhelynek, de nem bír odáig menni, a szomszédok biztosan magukkal vannak elfoglalva. Vigyázz, kiáltja Tarba, a sárgakúti országút felől három határvadász kapaszkodik fel a szőlőhegyre, a középső csámpában húzza fél lábát, a másik kettes, kitűnő ellátását bizonyítja, hogy a Matyelika Imre vezette brigád bronz, a Tóth János irányításával tevékenykedő brigád pedig ezüst kitüntető jelvénnyel dicsekedhet. Mindkét munkaközösség családtagjaival együtt a múlt héten háromnapos kiránduláson volt Visegrádon. Tóth János, a brigadéros pedig augusztusban, jutalomként a Szovjetunióba Moszkvába, Leningrádba utazik. —hr— tő hátrafelé rángatja fejét, lőnek is egyet-egyet a semmibe, nem látok mögöttük senkit. Deső feláll, elébük megy. — Hová, fiúk? Van köztük egy őrvezető, zömök, fekete, sűrű kis ember, ráemeli véres szemét a főhadnagy- ra* nem tiszteleg, meg se szólítja, csak előre löki fegyverét. — Eresszen. Deső a fejét rázza. — Nem akarlak visszaküldeni. — Hát hová? — Sehova. — Akkor eresszen. A vasúton túl... — Késő. Az őrvezető körülnéz, gyulladt szeme kétségbeesetten tapogatja végig a tájat, nem bírja elhinni, nem akarja, hogy semerre sincs kiút, aztán hirtelen eldobja fegyverét, mi is a magunkét, a kastély felől szakasznyi orosz katona jön lépésben, . előttük Sorki, magasra tartva kezét. Tarba eszelősen felordít, futni lódul, de megtorpan mindjárt, mellének fordítja géppisztolyát. Gallai csavarja ki a kezéből. — Adja vissza, ha Istent ismer! Én nem kerülhetek a kezükbe... Deső rászól. — Maradj veszteg. Semmit sem tudnak meg. (Folytatjuk) Nagyokat döccen a gépkocsi 1 az egy nyomtávú makadám úton. Vajon mi lenne, ha egy teher- I autóval találkoznánk? — pillantok félre a keskeny kövezetét kétoldalt szegélyező traktor szántotta mély keréknyomokra. Teherautó azonban nem jön, más járművet sem látni, csak egy öregasszony terelgeti az árokparton a pelyhes kislibákat, kézenfogva bá- mész szemű kisunokájat. i\éze- lődünk a majdnem egyforma házak között, vajon merre van a tanácsháza. Az út kanyarodik, vasúti sínen kellene keresztülhajtani, de ott már nincs kő, mély kátyúk, vizes, sáros mélye várja a járműveket. — Merre van a tanácsháza? — szólítunk meg egy kerékpáros kislányt, aki készséggel adja meg az útbaigazitást. — Csak gyalog lehet elérni. Kastélyszerű épület, vagy tíz méterrel beljebb az utca frontjától. Érdekes kontraszt. A gondosan karbantartott, szép épület előtt hatalmas, ezerszínben pompázó virágágy, majd a széles betonjárda után az „úttest” mély gödreivel, csillogó pocsolyáival. — Ez a községünk legnagyobb baja — mondja kesernyésen Szuromi Albert a községi párt- alapszervezet titkára — miközben kitekint az ablakon. Nincs úthálózatunk, s ez bizony különösen a termelőszövetkezeteknek jelent jelentős anyagi megterhelést. — ? ? ? — Igen — magyarázza a titkár —, a közös gazdaság hatalmas terményraktára kétszáz méterre van a kövesúttól s könnyen el lehet képzelni, milyen jelentős többletköltségbe kerül sáros időben a szállítás. De ez már nem soká tart — emeli fel mosolyogva a hangját —, talán az idén már megkezdődik a község úthálózatának az építése. A felmérés már megtörtént, mintegy egy kilométernyi út épül s ez a község minden középületét érinti. Nagyon örülünk annak, hogy a község szinte minden lakója részt kíván venni társadalmi munkában az építésben. A község életéről érdeklődöm tovább. Hogyan élnek a körös- újfalusiak? — Azt hiszem, a lakosság többsége nevében mondhatom — nincs sok ok a panaszra — mondja a titkár. — Községünkben egy termelőszövetkezet van s bizony az előző években nem volt okunk a dicsekvésre. Azt hiszem, felesleges a múltat boncolgatni, hiszen baj volt a vezetőséggel, a tagság munkalendületével, de az időjárás is beleszólt a gazdálkodásba. Az új vezetőség irányításával egyre jobban változik az élet. Megváltoztatták a bérezési rendszert, jobban érdekeltté tették a tagokat a munkában — szóval — akik az előző években elmentek — azok most szépen szivárognak vissza. Más községekből is jönnek, ha jól emlékszem, vagy harmincán vettek, vagy építettek a közelmúltban házat a községben. Azt hiszem, korai lenne még eredményekről beszélni, de az idén valószínű sokkal jobban zár a közös gazdaság mint az előző években. — Térjünk vissza a községbe... — Igen, hiszen itt laknak a tsz- tagok. Segítségükkel a tanács mindent elkövet a község szépítése és fejlesztése érdekében. Szükséges kifejezni azt, hogy „a segítségükkel” — hiszen a lakosság igen sokat segít mindenben. Hat utcánk van, ebből négyben mindkét, kettőben pedig egy oldalon van betonjárda. Nagy részük társadalmi munkában épült. A vízellátásban nincs probléma, az artézi kút elegendő vizet biztosít. A közeljövőben több kifolyó építését tervezzük, hogy a most távolabb lakókhoz közelebb vigyük a vizet. Községünk, illetve a lakosság fejlődését bizonyítja az, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik a napköziotthon iránt. Erre már tartalékoltunk háromszázötvenezer forintot, a többit a megyei tanács adja. Az ötven gyermek elhelyezésére alkalmas napközit a jövő év elején kezdik építeni s decemberre szeretnénk átadni rendeltetésének. — A napközit kinőtt fiatalság? — KiSZ-szervezet a legutóbbi időkig szinte csak papíron volt. Mióta Hegedűs István, a községi tanács titkára lett a fiatalok irányítója, fellendült az élet. Sajnos, nagyon sok objektív akadály áll a fiatalok útjában. Elsősorban az, hogy nincs helyük a szórakozásra és a különböző rendezvényekre. A termelőszövetkezetben, már egymás után alakulnak a különböző ifjúsági brigádok, mutatva azt, hogy van a fiatalokban lendület, de a szórakozás területén ez megtörik. Időnként nótaesten vagy más rendezvényen szórakozhatnak a fiatalok, de ezeknek az ára rendkívül magas. A moziterem befogadóképessége mindössze kétszáz fő, s olyan nevetséges esetek is előfordulnak, mint legtöbb, amikor a tűzoltótestület rendezte nótaest után mindössze hat forint bevétel maradt. Természetesen nem a jövedelem lehetősége miatt rendezik ezeket, ezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem, milyen nehéz itt valamit rendezni, annak ellenére, hogy igen nagy az érdeklődés. Van egy elgondolásunk, bár ez még a megvalósulástól messze van — ha majd épül új tanácsháza, a mostani épületből ki tudunk alakítani megfelelő művelődési házat. — Cukrászda? — Van is meg nincs is. Hosz- szas utánjárás után sikerült elérni azt, hogy a Vésztői Fmsz cukrászdát nyisson. Május elsején megnyílt, egy nap múlva bezárták, mert egészségügyileg nem felel meg. Most fél füllel azt halljuk, hogy állítólag nem cukrászda lesz ott, hanem baromfifelvásárló- hely. Mindenesetre május elseje óta ismét a mozi melletti kis öltözőben árulják vasárnaponként a fagylaltot — Nem beszéltünk még a nőkről. — Többségük a termelőszövetkezetben dolgozik s nem utolsósorban ezért nincs munkaerőhiány a közös gazdaságban. Sokan vannak azonban olyanok, akik családi körülményeik, gyermekeik vagy éppen egészségük miatt nem tudnak részt venni a közös munkában. Nem feledkezett meg a községi tanács ezekről az állampolgárokról sem. A napokban például negyven fő részvételével szőnyegszövő tanfolyam indul. Később — most folyik a jelentkezés — a Békési Kosárfonó Vállalat is foglalkoztat majd vagy húsz körösújfalusit... Másodszor dugja be a fejét szerényen az ajtón egy fiatal asi^ szonyka. — Azonnal végzünk — biztatja Szuromi Albert, aki párttitkársága mellett a tanács pénzügyi előadója. — Egy telekátírási ügyben várnak rám — mondja felém magydrázóiag. Szóval. Harminc éve lakom a községben, de még ilyen élénkülésnek, mint amilyen most van, még nem voltam tanúja. Ha a termelőszövetkezet nem tér le arról az útról amelyen elindult, és ha megépül a község belső úthálózata, másban is nagyon sok hasznát látja a község... Opauszky László Bz ÉM Budapesti Betonárugyár I Budapest, XXL. Rákóczi Ferenc út 289. (Csepel) azonnali belépéssel, jó kereseti lehetőséggel felvesz MOZAIKLAP- ÉS BETON EL EM GY ÁRTÓI MUNKÁRA férfi és női segéd m u nkásoltat. A bérezés teljesítményben történik, 100 százalékos normakiteljesítés esetén 3,50—12 fo- rint/óra alapbér. Azonkívül nagy gyakorlattal és kiváló képességgel rendelkező villanyszerelő, géplakatos, autószerelő, láng. és elektromosheg esztő szakmunkásokat. A bérezés időbérben történik, a gyakorlati évtől függően 6— 10,50 forintig. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. Felvételre jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál. 4879 ELFEKVŐ KÉSZLET FELAJÁNLÁS! A MAGYAR CUKORIPAR Mezőhegyes! Cukorgyára eladásra felkínálja a raktárán elfekvő 110 voltos égőket és bányászruhákat 80 %-os értékben. Továbbá felajánl nagyobb mennyiségű, különböző személy, teher, vontató és motorkerékpár alkatrészeket, valamint villamossági és egyéb anyagokat. Az érdeklődőiknek kívánságra részletes kimu- tást készséggel küldünk. Ügyintéző: Bozó József, telefon: Mezőhegyes 3, 4, 40. 390
