Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-03 / 129. szám
1967. június 3. 4 Szombat K örúton a megye közútjain Régi újságíró szólás-mondás, •hogy a téma az utcán hever. Ezúttal azonban a megye közútjai szolgáltatták, ahová a minap egy kis megyei körútra invitált Várhelyi Jenő, a KPM Hódmezővásárhelyi Közúti Igazgatóságának megbízott vezetője, Szántai Tamás, az igazgatóság főkönyvelője és Szabó Lajos, a közúti kirendeltség Békés megyei vezetője. „Sajtótájékoztató” a Volgában Miközben a Volga nyelte a kilométereket, a kocsiban rögtönzött sajtóértekezleten máris több tervet, adatot és tapasztalatot jegyezhettem fel útitársaim jóvoltából. Az évről évre gyarapodó gépkocsitulajdonosok a megmondhatói. hogy milyen sok az utak bírálóinak száma. Pedig nem kevés pénzt és erőfeszítést fordítanak minden esztendőben a megye állami útjainak fenntartására, korszerűsítésére. De hát a tél, a fagy, a víz — néha a gondatlanság is — szüntelénül megteszi a magáét. A suhanó kocsi ablakából kinézve itt is, ott is láthattuk, hogy tömködik a kátyúkat, foltozgatják a tél sebezte úttestet. — Az idén 29 millió forintot költünk az állami utak fenntartására — hallottam Szabó elvtárstól. Nagy pénz ez. Ha azonban a mintegy másfél ezer kilométer úttal elosztjuk, máris kiderül, hogy nem is olyan sok. Nem, mert néhány milliót mindig elvisz belőle telenként- a betakarítás, az utak síkosságának megszüntetése. Bizony nagyon jól be kell osztani, hogy a legszükségesebb munkálatokra mindenhová jusson belőle. Persze sokat segít ebben a leleményesség, s az a törekvés is, hogy ahol csak lehet, ott házilag javítják az utakat, mert ez jóval olcsóbb, mintha vállalattal csináltatják. Most láthatjuk csak igazán, hogy nagyon okos dolog volt a megyében is a közúti kirendeltség létrehozása. Nem azért, mintha az igazgatóságnak megyénk nem lenne éppen olyan szívügye, mint Csongrád. így mégis közelebb van a megyében az utak gazdája, s ha kell, és bizony nagyon sokszor, gyorsan és rugalmasan intézkedhet. Ez pedig rendkívül nagy előny. Költséóvelésen kívüli ulkorszerusítés A kötegyáni útelágazásnál szorgalmas útépítők látványa fogadott bennünket. — Házilag korszerűsítjük az újszalontai bekötő utat — jegyezte meg Várhelyi elvtárs. — Az idei költségvetésben nem szerepel, s hogy úgy mondjam: ösz- szeügyeskedjük. Itt is, ott is akad egy kis anyag, s azt hasznosítjuk. És valóban, jól halad az ügyeskedés. A mintegy három kilométer hosszúságú és három méter széles utat egy-egy méterrel szélesítik, majd pedig az úttest bitumenes áthengerlést kap. S ha minden jól megy, akkor július közepére az újszalontaiak és a környék lakosainak örömére elkészül ez az idei programon felüli korszerűsítés. Jó helyre kerül a mintegy másfél millió forint. A 12 tagú Fekete brigád — Bondár Lajos vezetésével — kevés pénzért, annál több útőri becsülettel dolgozik, mivel az igazgatóságnak semmilyen lehetősége nincsen arra, hogy többletfáradságukat jobban megfizesse. Mert nem útőri munka ez, hanem útépítés. Éppen ezért megérdemelnék a nagyobb anyagi megbecsülést. Itt is meggyőződhettünk, hogy bizony kell már az új gazdasági mechanizmus, mert a korszerűsítésnél dolgozó emberek zöme havi 1200 forintért építi az utat. Fővárosi színvonalú átkelési szakasz A fenti gondolatok motoszkáltak a fejemben, miközben Békés felé vitt az utunk, ahol már jóval nagyobb építkezésnek lehettünk szemlélői. A Hódmezővásárhelyi Közúti Üzemi Vállalat munkásai a községben a 47-es főközlekedési út korszerű átkelési szakaszának építésén dolgoztak. Fővárosi színvonalú lesz, ha elkészül — mondták .útitársaim. A belterületen terelősáv könnyíti majd meg a forgalmat. Szerződés szerint 1968. november 30-ra készül el, és 14 millió forintba kerül. De ez csak egy része a költségeknek, mert a tanács mintegy 3,5—3,5 millió forintot fordít a Cseresznye utcai útszakasz és a csatornahálózat építésére. S ha már ilyen korszerű lesz a békési átkelési szakasz, akkor mindez természetesen más kapcsolódó létesítmények építésével is együtt jár. Megtudtam ugyanis, hogy a vasútállomás környékén, a tér egyik oldalán korszerű autóbuszállomást, a másikon pedig üzemanyagtöltő állomást is építenek, amelyek újabb milliókba kerülnek. Mindezekre már múlhatatlanul szükségé vagy megyénk legnagyobb községének. Műszaki átadás — szépséghibával Békésről Kétsoprony felé, tulajdonképpeni úticélunkhoz robogott velünk a Volga. S ha másutt épülő, korszerűsödő utakat láttunk, ide éppen a 2,4 kilométer hosszúságú bekötő út műszaki átadására érkeztünk. A három méter szélességű út bizony nagyon rossz állapotban volt már. Rázós út volt ez. Ezt személyes tapasztalatommal is bizonyíthatom. Amikor legutóbb itt jártam, az autóbuszban — egy-egy zökkenőnél — csak úgy hulltak a csomagok. Elmúlt azonban ez az idő. Az egykori' keskeny út helyén most öt méter szélességű, korszerű út fogadott bennünket, amelyen már élvezet a kocsikázás. A Hódmezővásárhelyi Közúti Üzemi Vállalat pedig azzal örvendeztette meg a kétsopronyi- akat, hogy szeptember 30-a helyett május 30-án átadta. Kétmillió 100 ezer forintot költöttek rá. A műszaki átadásnál ugyan észleltek néhány kisebb hibát, ezeket azonban rövid úton kijavíthatják. Mi ez azonban a régi rázós úthoz képest? * Ezzel kis megyei kőrútunk végére is értünk. Jócskán találkoztunk mi is kátyúkkal. De azt hiszem, nem volna helyes és jó csak azokból ítélkezni, hiszen nem kevés erőfeszítést tesznek az utak építői és gazdái azok kijavítására is. Méghozzá fontossági sorrendben, ami teljesen érthető. Először a fontosabb utakat veszik sorra, majd utána a többit. Az utakon azonban nemcsak kátyúk vannak, hanem, amint láthattuk, jelentős építkezések is. Efelett sem lehet szemet hunyni. Afelett sem, hogy a megye mintegy másfél ezer kilométer állami útjainak fenntartására az idén bizony nem is olyan sok az a 29 millió forint. Nagyon jól be kell osztani, hogy lehetőleg minr den szükséges helyre jusson belőle, mert most még az igények jóval meghaladják az anyagi lehetőségeket. Podina Péter Gyermekmegíntéstől a sárba ragadt mentőautóig „Ne várjuk a rosszat, de számítsunk rá, s akkor nem ér váratlanul, felkészületlenül!” — tart ja a mondás, és ez valóban nagy igazság. Kétségtelen, hogy szinte minden pillanatban érheti az embert baleset. Azonban, ha ezt a tényt csak elfogadjuk, csak „beletörődünk”, az visszavonhatatlan következményekkel járhat. Számítanunk kell a bajokra, fel kell készülni rájuk, védekeznünk kell ellenük. Sajnos, akadnak manapság is olyan felnőttek, akik bár gyermeküket figyelmeztetik: „A lábad elé nézz, mert elesel!”, ők maguk viszont olyan veszélynek is kiteszik magukat, hogy esetleg egész életükben viselhetik meggondolatlanságuk, vigyázatlanságuk következményeit. Sorolhatnánk például az üzemi baleseteket, idézhetnénk a vasúti szerencsétlenségeket, s ezek alapján megkérdezhetnénk: hát soha nem tanulunk belőlük? Naponta írom a baleseti tudósításokat, naponta olvasom a lapokban, hogy itt vagy ott tűz pusztított, hogy benzingőz robbant, hogy valaki vonat alá került. És így megy ez rendszeresen. Tudomásul vesszük, esetleg szörnyülködünk rajta, aztán elfelejtjük. De nem okolunk belőle, sőt mintha megszoknánk: ennek így kell lennie. Pedig dehogy! A minap érdeklődtem a tűzoltóságon a nyári tűzveszélyes időszakról. A válasz: cgj'es helyeken még mindig nem törődnek eleget a tűz elleni védekezéssel, s ha esetleg már fellobbantak a lángok, nincs megfelelő lehetőség az oltásra. Talán az itt dolgozók úgy érzik, hogy velük nem történhet semmi baj? Pedig több alkalommal csak jelentéktelen kárt okozott volna a tűz, ha a továbbterjedését meg tudják akadályozni. No, de oltóvíz nélkül?! A Gyulai Bútoripari Vállalatnál az üzem jellegéből adódik a nagy tűzveszély, de víztároló építésére „nincs pénz”. Tavaly is és az idén is már keletkezett itt tűz, s ha nem munkaidő alatt üt ki, és ha nem veszik észre időben, jelentős kárral jár. De menjünk tovább. A Füzesgyarmati Járműjavító Ktsz zsúfolt telephelye is „jó” példa. Egy esetleges tűznél vajon hogyan sikerül itt a mentés? A telepen a tűzveszélyt fokozza a rossz tűzrendészeti fegyelem, a tiltott helyen való dohányzás. A Mező- berépyi Faipari Ktsz-nél szintén nagy zsúfoltságot talált az ellenőrzés, az oltóvíz hiányáról nem is beszélve. És sorolhatnánk tovább: a Rostkikészítő Vállalat batíonyai kendertároló telepén a kazalozó területen is hasonló hibára bukkanunk. Hát nem érzik az illetékesek a felelősséget? Néhány héttel ezelőtt üzemi baleset történt a békéscsabai MÁV-fűtőházban. Egy férfit nyílt csonttöréssel kellett kórházba szállítani. Megtörtént a baj, orvosi segítségre volt szükség. Jött is a mentőautó, de elakadt a földút sarában. A sérülttel a kórház felé haladva, ugyanitt ismét foglyul ejtette a sár. Jogos a kérdés: mi történik akkor ha perceken, másodperceken múlik egy ember élete. A fűtőházban mintegy 1200-an dolgoznak, s nagyon régen minden termelési tanácskozáson elhangzik a kívánság, hogy csinálják már meg azt a néhány száz méteres utat. — Több mint ezren vagyunk — mondják —, nagyon kellene, megérdemelnénk... Végül visszatérnék a cikk elején leírtakra. Ne arra számítsunk, hogy csak mást érhet baj, hogy csak mással történhet szerencsétlenség, hogy mi sérthetetlenek vagyunk. Előzzük meg a balesetet, a nagy kárt, sőt a néha emberéletet követelő tüzet, de ha mégis megtörténik a baj, akkor se érjen az készületlenül. Vitaszek Zoltán Megyénket a csorvási „Liszt Ferenc” kórus képviseli Szolnokon az Országos Földművesszövetkezeti Dalostalálkozón A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére országos és megyei, valamint városi szervek közreműködésével júniusban ismét megrendezik Szolnokon a kulturális heteket. A nagyszabású kulturális eseménysorozat közepette kerül sor az Országos Földművesszövet15 éves fiatalokat építőipari löidmunka- gépész szakmára beiskolázunk Tanulmányi idő 3 év. Ezen idő alatt elsajátítják az építőipari gépek, motorok szerelését, javítását, kezelését (kotró, dózer, gréder, szkré- per, stb.). Szükséges képesítés Vili. általános és legalább 3-as eredmény. Jelentkezhetnek olyan fiatalok, akik 1967 évben betöltik a 15. életévüket és Duna-Tisza közi, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szolnok, Pest, Bács, Csongrád, Békés megyei lakosok. Jelentkezés helye levélben vagy személyesen: Mü. M. 108. Iparita- nuló-lntézet, Debrecen, Szabadság u. 25/a., vagy Földmunkát Gépesítő Vállalat Budapest. V., Vigyázó F. u. 3. Munkaügyi osztály. 4246 Halkan csobban az evező kezeti Dalostalálkozóra június 3 —4-én. Megyénk dalosait a „Szocialista Kultúráért” jelvénnyel kitüntetett Csorvás és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet „Liszt Ferenc” kórusa képviseli. Az 1910-ben alakult nagy múltú kórus a felszabadulás óta magunk mögött hagyott több mint két évtized alatt nagy sikereket ért meg. Fellépéseivel nemcsak Csorvás községben, hanem megyei szinten is jelentős tényezőjévé lett kulturális életünknek. A földművesszövetkezeti, termelőszövetkezeti, gépállomási dolgozókból álló kórus számos hangversenyen vívta ki az elismerést. A szolnoki dalostalálkozóra Gulyás Mihály karnagy vezetésével hetek óta készülnek. Megyénk kulturális szervei bíznak abban, hogy szolnoki fellépésükkel újabb elismerést szerez a Csorvás és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet „Liszt Ferenc” kórusa. ' B. I. a Gyulai Várfürdő csónalcázó taván; romantikus hangulatot teremt a sötét vízzel kacérkodó lampionok fénye, s a, háttérben emelkedő vár fekete sziluettje. Fotó: Detnény Közül etek, magánosok! Betonozáshoz KAVICS falazáshoz, vakoláshoz HOMOK minden mennyiségben, vagonba rakással Is megrendelésre kapható! VII. Kongresszus Tsz, NAGYCSÉCS, közvetlenül a főútnál. 30343
