Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-03 / 129. szám

1967. június 3. 4 Szombat K örúton a megye közútjain Régi újságíró szólás-mondás, •hogy a téma az utcán hever. Ez­úttal azonban a megye közútjai szolgáltatták, ahová a minap egy kis megyei körútra invitált Vár­helyi Jenő, a KPM Hódmezővá­sárhelyi Közúti Igazgatóságának megbízott vezetője, Szántai Ta­más, az igazgatóság főkönyvelője és Szabó Lajos, a közúti kiren­deltség Békés megyei vezetője. „Sajtótájékoztató” a Volgában Miközben a Volga nyelte a ki­lométereket, a kocsiban rögtön­zött sajtóértekezleten máris több tervet, adatot és tapasztalatot je­gyezhettem fel útitársaim jóvol­tából. Az évről évre gyarapodó gépkocsitulajdonosok a meg­mondhatói. hogy milyen sok az utak bírálóinak száma. Pedig nem kevés pénzt és erőfeszítést fordítanak minden esztendőben a megye állami útjainak fenntartá­sára, korszerűsítésére. De hát a tél, a fagy, a víz — néha a gon­datlanság is — szüntelénül meg­teszi a magáét. A suhanó kocsi ablakából kinézve itt is, ott is láthattuk, hogy tömködik a ká­tyúkat, foltozgatják a tél sebezte úttestet. — Az idén 29 millió forintot költünk az állami utak fenntar­tására — hallottam Szabó elv­társtól. Nagy pénz ez. Ha azonban a mintegy másfél ezer kilométer úttal elosztjuk, máris kiderül, hogy nem is olyan sok. Nem, mert néhány milliót mindig el­visz belőle telenként- a betakarí­tás, az utak síkosságának meg­szüntetése. Bizony nagyon jól be kell osztani, hogy a legszüksége­sebb munkálatokra mindenhová jusson belőle. Persze sokat segít ebben a leleményesség, s az a tö­rekvés is, hogy ahol csak lehet, ott házilag javítják az utakat, mert ez jóval olcsóbb, mintha vállalattal csináltatják. Most láthatjuk csak igazán, hogy nagyon okos dolog volt a megyében is a közúti kirendelt­ség létrehozása. Nem azért, mint­ha az igazgatóságnak megyénk nem lenne éppen olyan szívügye, mint Csongrád. így mégis köze­lebb van a megyében az utak gazdája, s ha kell, és bizony na­gyon sokszor, gyorsan és rugal­masan intézkedhet. Ez pedig rendkívül nagy előny. Költséóvelésen kívüli ulkorszerusítés A kötegyáni útelágazásnál szor­galmas útépítők látványa foga­dott bennünket. — Házilag korszerűsítjük az újszalontai bekötő utat — je­gyezte meg Várhelyi elvtárs. — Az idei költségvetésben nem sze­repel, s hogy úgy mondjam: ösz- szeügyeskedjük. Itt is, ott is akad egy kis anyag, s azt hasznosít­juk. És valóban, jól halad az ügyes­kedés. A mintegy három kilomé­ter hosszúságú és három méter széles utat egy-egy méterrel szé­lesítik, majd pedig az úttest bi­tumenes áthengerlést kap. S ha minden jól megy, akkor július közepére az újszalontaiak és a környék lakosainak örömére el­készül ez az idei programon fe­lüli korszerűsítés. Jó helyre kerül a mintegy más­fél millió forint. A 12 tagú Fe­kete brigád — Bondár Lajos ve­zetésével — kevés pénzért, annál több útőri becsülettel dolgozik, mivel az igazgatóságnak semmi­lyen lehetősége nincsen arra, hogy többletfáradságukat jobban megfizesse. Mert nem útőri mun­ka ez, hanem útépítés. Éppen ezért megérdemelnék a nagyobb anyagi megbecsülést. Itt is meg­győződhettünk, hogy bizony kell már az új gazdasági mechaniz­mus, mert a korszerűsítésnél dol­gozó emberek zöme havi 1200 fo­rintért építi az utat. Fővárosi színvonalú átkelési szakasz A fenti gondolatok motoszkál­tak a fejemben, miközben Békés felé vitt az utunk, ahol már jó­val nagyobb építkezésnek lehet­tünk szemlélői. A Hódmezővá­sárhelyi Közúti Üzemi Vállalat munkásai a községben a 47-es főközlekedési út korszerű átke­lési szakaszának építésén dolgoz­tak. Fővárosi színvonalú lesz, ha elkészül — mondták .útitársaim. A belterületen terelősáv könnyíti majd meg a forgalmat. Szerződés szerint 1968. november 30-ra ké­szül el, és 14 millió forintba ke­rül. De ez csak egy része a költsé­geknek, mert a tanács mintegy 3,5—3,5 millió forintot fordít a Cseresznye utcai útszakasz és a csatornahálózat építésére. S ha már ilyen korszerű lesz a békési átkelési szakasz, akkor mindez természetesen más kap­csolódó létesítmények építésével is együtt jár. Megtudtam ugyan­is, hogy a vasútállomás környé­kén, a tér egyik oldalán korsze­rű autóbuszállomást, a másikon pedig üzemanyagtöltő állomást is építenek, amelyek újabb milliók­ba kerülnek. Mindezekre már múlhatatlanul szükségé vagy me­gyénk legnagyobb községének. Műszaki átadás — szépséghibával Békésről Kétsoprony felé, tulaj­donképpeni úticélunkhoz robogott velünk a Volga. S ha másutt épülő, korszerűsödő utakat lát­tunk, ide éppen a 2,4 kilométer hosszúságú bekötő út műszaki át­adására érkeztünk. A három mé­ter szélességű út bizony nagyon rossz állapotban volt már. Rázós út volt ez. Ezt személyes tapasztalatommal is bizonyítha­tom. Amikor legutóbb itt jártam, az autóbuszban — egy-egy zök­kenőnél — csak úgy hulltak a csomagok. Elmúlt azonban ez az idő. Az egykori' keskeny út he­lyén most öt méter szélességű, korszerű út fogadott bennünket, amelyen már élvezet a kocsiká­zás. A Hódmezővásárhelyi Köz­úti Üzemi Vállalat pedig azzal örvendeztette meg a kétsopronyi- akat, hogy szeptember 30-a he­lyett május 30-án átadta. Kétmil­lió 100 ezer forintot költöttek rá. A műszaki átadásnál ugyan ész­leltek néhány kisebb hibát, eze­ket azonban rövid úton kijavít­hatják. Mi ez azonban a régi rá­zós úthoz képest? * Ezzel kis megyei kőrútunk vé­gére is értünk. Jócskán találkoz­tunk mi is kátyúkkal. De azt hi­szem, nem volna helyes és jó csak azokból ítélkezni, hiszen nem ke­vés erőfeszítést tesznek az utak építői és gazdái azok kijavítására is. Méghozzá fontossági sorrend­ben, ami teljesen érthető. Először a fontosabb utakat veszik sorra, majd utána a többit. Az utakon azonban nemcsak kátyúk vannak, hanem, amint láthattuk, jelentős építkezések is. Efelett sem lehet szemet huny­ni. Afelett sem, hogy a megye mintegy másfél ezer kilométer állami útjainak fenntartására az idén bizony nem is olyan sok az a 29 millió forint. Nagyon jól be kell osztani, hogy lehetőleg minr den szükséges helyre jusson be­lőle, mert most még az igények jóval meghaladják az anyagi le­hetőségeket. Podina Péter Gyermekmegíntéstől a sárba ragadt mentőautóig „Ne várjuk a rosszat, de szá­mítsunk rá, s akkor nem ér vá­ratlanul, felkészületlenül!” — tart ja a mondás, és ez valóban nagy igazság. Kétségtelen, hogy szinte minden pillanatban érheti az embert baleset. Azonban, ha ezt a tényt csak elfogadjuk, csak „beletörődünk”, az visszavonha­tatlan következményekkel jár­hat. Számítanunk kell a bajok­ra, fel kell készülni rájuk, véde­keznünk kell ellenük. Sajnos, akadnak manapság is olyan felnőttek, akik bár gyer­meküket figyelmeztetik: „A lá­bad elé nézz, mert elesel!”, ők maguk viszont olyan veszélynek is kiteszik magukat, hogy eset­leg egész életükben viselhetik meggondolatlanságuk, vigyázat­lanságuk következményeit. So­rolhatnánk például az üzemi baleseteket, idézhetnénk a vas­úti szerencsétlenségeket, s ezek alapján megkérdezhetnénk: hát soha nem tanulunk belőlük? Naponta írom a baleseti tudó­sításokat, naponta olvasom a la­pokban, hogy itt vagy ott tűz pusztított, hogy benzingőz rob­bant, hogy valaki vonat alá ke­rült. És így megy ez rendszere­sen. Tudomásul vesszük, esetleg szörnyülködünk rajta, aztán el­felejtjük. De nem okolunk be­lőle, sőt mintha megszoknánk: ennek így kell lennie. Pedig de­hogy! A minap érdeklődtem a tűzol­tóságon a nyári tűzveszélyes időszakról. A válasz: cgj'es he­lyeken még mindig nem törőd­nek eleget a tűz elleni védeke­zéssel, s ha esetleg már fellob­bantak a lángok, nincs megfele­lő lehetőség az oltásra. Talán az itt dolgozók úgy érzik, hogy velük nem történhet semmi baj? Pedig több alkalommal csak je­lentéktelen kárt okozott volna a tűz, ha a továbbterjedését meg tudják akadályozni. No, de ol­tóvíz nélkül?! A Gyulai Bútoripari Vállalat­nál az üzem jellegéből adódik a nagy tűzveszély, de víztároló építésére „nincs pénz”. Tavaly is és az idén is már keletkezett itt tűz, s ha nem munkaidő alatt üt ki, és ha nem veszik észre időben, jelentős kárral jár. De menjünk tovább. A Füzes­gyarmati Járműjavító Ktsz zsú­folt telephelye is „jó” példa. Egy esetleges tűznél vajon hogyan sikerül itt a mentés? A telepen a tűzveszélyt fokozza a rossz tűzrendészeti fegyelem, a tiltott helyen való dohányzás. A Mező- berépyi Faipari Ktsz-nél szintén nagy zsúfoltságot talált az el­lenőrzés, az oltóvíz hiányáról nem is beszélve. És sorolhat­nánk tovább: a Rostkikészítő Vállalat batíonyai kendertároló telepén a kazalozó területen is hasonló hibára bukkanunk. Hát nem érzik az illetékesek a fe­lelősséget? Néhány héttel ezelőtt üzemi baleset történt a békéscsabai MÁV-fűtőházban. Egy férfit nyílt csonttöréssel kellett kór­házba szállítani. Megtörtént a baj, orvosi segítségre volt szük­ség. Jött is a mentőautó, de el­akadt a földút sarában. A sé­rülttel a kórház felé haladva, ugyanitt ismét foglyul ejtette a sár. Jogos a kérdés: mi történik akkor ha perceken, másodperce­ken múlik egy ember élete. A fűtőházban mintegy 1200-an dolgoznak, s nagyon régen min­den termelési tanácskozáson el­hangzik a kívánság, hogy csi­nálják már meg azt a néhány száz méteres utat. — Több mint ezren vagyunk — mondják —, nagyon kellene, megérdemel­nénk... Végül visszatérnék a cikk ele­jén leírtakra. Ne arra számít­sunk, hogy csak mást érhet baj, hogy csak mással történhet sze­rencsétlenség, hogy mi sérthetet­lenek vagyunk. Előzzük meg a balesetet, a nagy kárt, sőt a néha emberéletet követelő tüzet, de ha mégis megtörténik a baj, akkor se érjen az készületlenül. Vitaszek Zoltán Megyénket a csorvási „Liszt Ferenc” kórus képviseli Szolnokon az Országos Földművesszövetkezeti Dalostalálkozón A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tisz­teletére országos és megyei, va­lamint városi szervek közremű­ködésével júniusban ismét meg­rendezik Szolnokon a kulturális heteket. A nagyszabású kulturális eseménysorozat közepette kerül sor az Országos Földművesszövet­15 éves fiatalokat építőipari löidmunka- gépész szakmára beiskolázunk Tanulmányi idő 3 év. Ezen idő alatt elsajátítják az építőipari gépek, motorok szerelését, javítását, keze­lését (kotró, dózer, gréder, szkré- per, stb.). Szükséges képesítés Vili. általános és legalább 3-as ered­mény. Jelentkezhetnek olyan fia­talok, akik 1967 évben betöltik a 15. életévüket és Duna-Tisza közi, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szolnok, Pest, Bács, Csongrád, Békés me­gyei lakosok. Jelentkezés helye levélben vagy személyesen: Mü. M. 108. Iparita- nuló-lntézet, Debrecen, Szabadság u. 25/a., vagy Földmunkát Gépe­sítő Vállalat Budapest. V., Vigyázó F. u. 3. Munkaügyi osztály. 4246 Halkan csobban az evező kezeti Dalostalálkozóra június 3 —4-én. Megyénk dalosait a „Szo­cialista Kultúráért” jelvénnyel kitüntetett Csorvás és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet „Liszt Ferenc” kórusa képviseli. Az 1910-ben alakult nagy múltú kórus a felszabadulás óta ma­gunk mögött hagyott több mint két évtized alatt nagy sikereket ért meg. Fellépéseivel nemcsak Csorvás községben, hanem me­gyei szinten is jelentős tényező­jévé lett kulturális életünknek. A földművesszövetkezeti, terme­lőszövetkezeti, gépállomási dolgo­zókból álló kórus számos hang­versenyen vívta ki az elismerést. A szolnoki dalostalálkozóra Gu­lyás Mihály karnagy vezetésével hetek óta készülnek. Megyénk kulturális szervei bíznak abban, hogy szolnoki fellépésükkel újabb elismerést szerez a Csorvás és Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezet „Liszt Ferenc” kórusa. ' B. I. a Gyulai Várfürdő csónalcázó taván; romantikus hangulatot teremt a sötét vízzel kacérkodó lampionok fénye, s a, háttérben emelkedő vár fekete sziluettje. Fotó: Detnény Közül etek, magánosok! Betonozáshoz KAVICS falazáshoz, vakoláshoz HOMOK minden mennyiségben, vagonba rakással Is megrendelésre kapható! VII. Kongresszus Tsz, NAGYCSÉCS, közvetlenül a főútnál. 30343

Next

/
Thumbnails
Contents