Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
nS7. június 25. Vasárnap Esztergapadtól az iskolapadig Sötét öltönyök, fehér ingeik, az izgalomtól sápadozó arcok. Van, aki a szája szélét harapdálja, mások látszólag gondtalanul bámészkodnak a levegőbe, csak az ujjuk dobol ideges ütemben a szék karfáján. Jellegzetes vizsgaatmoszféra. A megszokottól csak annyiban eltérő, hogy némelyik diáknak a haja gyér. S általában: repedezett bőrű, inas-erős kezek. A 19-es számú általános gépipari technikum békéscsabai esti tagozatos hallgatói érettségiznek. összesen 31-en jöttek el a vizsgára (négy évvel ezelőtt 86-os létszámmal indult az évfolyam). Az átlagéletkor 32 esztendő, van közöttük lakatos, esztergályos, marós, köszörűs. Zömmel a békéscsabai forgácsológyár vagy a felvonógyár dolgozói, de van közöttük megyénk többi üzeméből is. Az elnök Furcsa, hogy az érettségi elnöknek a legfiatalabb az arca a jelenlevők között. Először azt hiszem, ő is csak jelölt. Lovas Béla, a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum tanszékvezető tanára. — Mi a benyomása a vizsgázókról? — Megdöbbentően gyakorlatiasan gondolkoznak. Öröm látni, hogy tudásuk egyáltalán nem fckönyvszagú”, érződik belőle az üzemi emberek dinamikája. Lovas elvtárs nem először vesz részt esti tagozatosok vizsgáin. Véleménye szerint a kiemelkedően eredményes évfolyam az oktatók munkáját dicséri. Szaktanár Az asztalnál ketten ülnek egymással szemben. Ráta Ernő üzemvezető és Bénáig Iván művezető. Egyikük az anyag- és gyártásismeret szakoktatója, a másik most érettségizik ebből a tantárgyból. A felelő magabiztosan, az életből vett példákkal alátámasztva magyaráz ... Látszik, otthonos a témában. Miután a vizsgaívre kerül az érdemjegy, feltartjuk egy pillanatra Róta tanár urat, aki reggeltől délutánig a békéscsabai forgácsológyár üzemvezetője. — Nem az a fontos, hogyan szerepel valaki a vizsgán, hiszen az a legsúlyosabb bukás, ha az illető az élet gyakorlatában mond csődöt. Az üzemben már nem babra, de nem is csupán csillagos ötösre megy a játék... — mondja mosolyogva. Aztán összefoglalja célkitűzéseiket, megmagyarázza, miért hasznos az oktatói szigor: — A miénk még új iskola. Ki kell harcolni, hogy tekintélye legyen, mindenütt elismerjék! Diszpécser A gyerekeknek való iskolapadban magas, enyhén gyérülő hajú férfi ül. Izgul, mint egy valódi kisdiák. Varga Pál, a forgácsolóüzem diszpécsere. A gyár egyik régi műszaki embere így szól: — Valamikor ötvenháromban egy nyakigláb fiú cikázott kerékpárjával az üzem telepei között. Küldönc volt... A folytatást Varga Pál mondja el: — ... azután betanított munkás lett belőle, azaz belőlem, két éve pedig szakmunkásvizsgát tettem, mint marós. Tavaly szeptember óta diszpécseri beosztásban dolgozom. — És a régi gépe? — Nevetni fog: visszavágyöm rá. Ha nem kellene három műszakban dolgozni, azt hiszem, kevés Biztatás is elég lenne, hogy visszamenjek. Marósnak lenni a kereset szempontjából sem rossz. De akármilyen beosztásban dolgozik az ember, a legfontosabb, hogy „haladjon a korral” és fejlődjék. Mint mondják, ő az egyik legjobb tanulója az évfolyamnak. Aki — nő S mégis ezt a férfias mesterséget választotta. Kvasz Katalinnak hívják. Egy jó megjelenésű fiatal hölgynél, aki sokat ad arra, hogy a legújabb divat szerint legyen fésülve a frizurája, furcsa az ilyen komoly műszaki érdeklődés. Katalin pedig egy jellegzetesen „nőies” foglalkozást cserélt fel vele. — Mi a legvonzóbb leendő szakmájában7 t — A műszaki rajz. — Es mi volt a legnehezebb a tanulmányokban? —*■ A szaktárgyak. A tanárok és a diáktársak együttérző segítsége nélkül semmire se mentem volna. Ami a többieknek a „kezében” volt, azt én korábban még csak nem is láttam. De a gyáriak segítettek. — S mi volt a legnagyobb áldozat? i— Lemondani sok mindenről, ami a szórakozást jelentette. Időlegesen, megváltoztak az élet- körülményeim, moziba vagy egy jó könyvhöz nemigen jutottam... — De elérte a célját? — Elsejétől a forgácsoló szerszámgyárban leszek technikus. Kicsiny, boldog mosoly. A főmérnök Szót váltunk még Zahorán Györggyel, aki a legfiatalabb vizsgázó, A vegyesipari vállalatnál esztergályos. Ügy véli, jó hasznát veszi máris a technikumi tanulmányoknak. — Nálunk olyan munkát kell csinálni, amilyet hoznak. S menynyivel gyorsabban, biztosabban mozog az ember, ha tisztában van az elmélettel is. Bár nem szakmám, de bármikor megcsinálok egy fogaskereket, a marógépen, ha kell. Az iskolában tanultam, miképp. Közben megérkezik Bárdos Miklós. Az alcímben főmérnöknek tituláltam, holott ő az iskola tagozatvezetője. Mégis helyesebb a főmérnökről beszélni, hiszen nem kis szerepe van benne, hogy szeretettel bábáskodott a technikumi esti oktatás megszületése körül, s viseli gondját az iskolának azóta is: a forgácsológyár főmérnöke igyekszik segítséget nyújtani az üzem megfelelő szakember-utánpótlásához. — Kezdettől fogva kevés volt nálunk a műszaki középkáder. Az új forgácsológyár építésének perspektívái pedig még több szakembert igényelnek. Hogy ne mondjak mást, 1969-re körülbelül 80 műszaki kell a gyárnak. Különös, úgy gondolom, az iskolák történetében újszerű kapcsolat alakult ki itt, ahol nemcsak az iskolapadban, hanem az esztergapad mellett is a közös feladatok kötik össze a hallgatókat, tanárokat, munkásokat és műszakiakat Azért az érettségi izgalma — hagyományos... Vajda János Túlóra ~ társadalmi munkában Az egyik üzem női szocialista brigádja többek között néhány óra társadalmi munkára tett vállalást. Kereste a lehetőséget, hogy hol és mikor teljesítse. A művezetőnek „kitűnő” ötlete támadt: ugyanis van egy kis elrendezni való az üzemben, anyagot kell áthordani egyik helyről a másikra, rábízza azt a brigádra. Elég könnyű munka, az asszonyok túlságosan nem erőltetik meg magukat. A brigád belement a „játékba”.. Dolgozott is serényen. Már több mint két órát hordták az anyagot, amikor a szakszervezet egyik képviselője észrevette a szabálytalanságot. Figyelmeztette a művezetőt, hogy a munkát nem folytathatják és amit addig teljesítettek, túlóraként ki kell fizetni. Nehéz volt meggyőzni őt arról, hogy termeléssel összefüggő feladattal csak akkor lehet bárkit is meg bízni, ha megkapja érte az ellenszolgáltatást. Az ingyen munka, a „fekete” túlóra nálunk megengedhetetlen. Nyilvánvaló, hogy az ilyen ingyenes munka után bizonyos gazdasági többleteredmény mutatható ki egy-egy helyen. De vajon hasznos-e az a társadalom szempontjából? Nyilvánvaló, hogy nem, mert az ember rendszeresen dolgozik, s aki fáradtan megy a következő nap a munkahelyére, képtelen az átlagos teljesítményt elérni. Más eset a valóságos társadalmi munka, amely eltérő a megszokottól és kevésbé kötött. Serkentőleg hat a célkitűzése is. A kömyezetszépítés, parkosítás, járda-, sportpálya vagy mondjuk, nyaralóépitésben való közreműködés nem parancsszóra történik, hanem a dolgozók kisebb vagy nagyobb csoportjának közös elhatározásából, amelynek végül is ők maguk látják a közvetlen hasznát. Igen sok lehetőség van arra, hogy a szocialista brigádok tel- . jesítsék társadalmi munkavállalásukat, de ezt a fogalmat egyes helyeken, úgy látszik, tisztázni kell, nehogy „fekete” túlóra legyen belőle. —or. A nők munkalehetőségét segíti Vésztőn a tanács A községi tanács a KISZÖV- vel közösen tervezi kétszintes szolgáltatóház építését, melynek földszintjén lennének a szolgáltatórészlegek, az emeleten p-?- dig egy kihelyezett üzemrész kapna helyet. Tárgyalásokat folytatnak majd a Férfifehérn'emű- gyárral, hogy létesítsen varrodát Vésztőn, ugyanis a helyiség erre I a célra lenne a legkalmasabb. A j községi tanács az építkezéshez mintegy 150 ezer forint értékű anyaggal és 25Ö ezer forinttal járul hozzá. A munkát valószínű még az idén megkezdik, jövőre pedig már üzemeltetni kívánják a Varrodát. Ezenkívül a konzervgyárral közösen egy előkészítő telepet is létesítenek. ’ Szabó István nyugdíjas kitekint a nyugalomból és 5 nem hagyják egymást cserben. Dióhéjban kibontotta előttem életútját, mely egyéni vonásai ellenére olyannyira jellemző a parasztproletári sbrból valókra. Hatvanegy esztendővel ezelőtt született, ebben a községben. A nincstelenség, a korai robot erősen belékarolt s úgy látszott, nem engedi el egykönnyen. Mezőgazdasági munkásként napszámba járt, nyaranta aratott, csépelt, másoknak persze, s a létküzdelem megtanította rá, hogy hol, merre keresse a maga és a hasonlók igazát A minap Mezőmegyeren, ebben a Csaba szomszédságában levő takaros kis községben nemrég összetalálkoztam Szabó István elvtárssal, annak az idén nyugalomba vonult 16 különféle községbeli végrehajtó bizottsági idős vezetőnek egyikével, akiket vagy három hónappal ezelőtt ünnepélyesen búcsúztatott a párt és a megyei tanács nevében Klaukó Mátyás elvtárs megyei vb-elnök, megköszönve máig 'tartó helytállásukat, mikor is hajlott koruk a stafétabot átadására késztette őket. Leültünk a napfényes kék ég alatt a kis park egyik padjára, hogy elbeszélgessünk egy kicsit. Már régebbről ismerem. Afelől kérdezgettem, hogy miként viseli el a rászakadt tétlenséget. Biztosított róla, hogy nem egészen így van. Igaz, hogy a posztját át kellett adnia, így követelte azt az idő; jöjjenek a frissebb, fiatalabb erők, de azért kéznél van, ha szükséges. Egyébként is járási tanácstag és így tovább. A közélet Ez a kép a felszabadulás utáni Szabó István arcmása, azé, aki végre kedvére való gazdát szolgálhat, a népet. Sokfelé dolgozik, de mikor szülőfalujában tanácsválasztásra kerül sor ötvanben, őt is beválasztják a harmincegy közé. Bizonygatja, hogy nem tétlenkedett Megyeren sem a párt, sem a közigazgatás. A község kezdett felemelkedni a mélypontról. Az egykori leventeotthonból művelődési otthon vará- zsolódott. Lett orvosi rendelő, óvoda, mozi. Artézi kutat fúrat- tak. Megkezdődött a járdaépítés, ha nem is városi értelemben, hanem csak néhány lábnyomnyi szélességben is, de ma már hét kilométer hosszan nem kell sárban járni. A község közepén új művelődési otthon áll. A falu villamosítva. Megkezdődik majd a törpevízmű építése. Közbevetem, hogy önmagáról eddig alig mondott valamit. Mosolyogva feleli, hogy ha mezőmegyeri ember a falujáról beszél, az annyi, mintha maga .magáról szólana, a község sorsa, boldogulása annyira egy az itt élőkével. Mintegy megerősítésként így folytatja: — Belevaló, tevékeny pártszervezetünk van, negyvenhét tagú. A tanács vele, meg a tömegszervezetekkel és nem utolsósorban az ifjúsággal jól egybehangoltan tevékenykedik. Így van rendjén. Mert hiszen hiába bármi erőfeszítés, ha nem támaszkodhat ilyen kollektívára. Így aztán a termelőszövetkezeti élettel sincs nálunk különösebb probléma. A másfél évtizeddel ezelőtt keletkezett többféle átmeneti típus 1962-ben Béke néven egyesült és azóta a szövetkezet együtt erősödik a faluval, az meg vele. Soksok év óta gond azonban az iskola. Középületekkel nagyjából el van látva jelenleg Megyer, de oktatási helyiségek dolgában rosszul állunk, mivel ebben nem a község dönthet. No, és hogy közvetlenül magamról is mondjak valamit: 1954-ben ért a megtiszteltetés, a községi végrehajtó bizottság elnökévé választottak. Tizennégy éven át, mostani nyugalomba vonulásomig igyekeztem tőlem telhetőleg megfelelni ennek a bizalomnak. Az új végrehajtó bizottsági elnökre, Uhljár György elvtársra további feladatok várnak, Megyer még nagyobb ütemben akar fejlődni. Az elvtársakra, munkatársakra s az egész lakosságra bizton számíthat ő is felelősségteljes munkájában... Búcsúzáskor Szabó elvtárs azoknak az embereknek a derűs nyugalmával nyújt kezet, akik egy életen át jó, igaz ügyet szolgáltak s akik biztosak abban, hogy utódaik ,még nagyobb lendülettel, friss kedvvel ragadják tovább a község életének szekerét. , Huszár Rezső Munkabizottság vizsgálja i közérdekű bejelentéseket A tanácsválasztások előtt a szeghalmi járásban lezajlott je- lölőgyűléseken összesen 1800 közérdekű bejelentés, javaslat hangzott el. A Hazafias Népfront járási bizottsága a tanáccsal közösen munkabizottságot alakított, amely megvizsgálja a bejelentéseket és sürgősségi sorrendbeterjeszti a tanácsülések elé. Ezzé segíti a járási, illetve a község tanácsok munkáját. Ezenkívül tájékoztatják az új tanácstagokat és ismertetik a tennivalókat A tájékoztató szervezését a Hazafias Népfront vállalta. t
